Pf.20148/2014/6 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.148/2014/6.szám A Győri Ítélőtábla dr.Udvarhelyi Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Hegedűs Tamás ügyvéd által képviselt I.r., dr.Papp Sándor ügyvéd által képviselt II. r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék

1. április hó
2. napján kelt P. 20.906/2013/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett,
5. sorszám alatt kiegészített, az I. r. alperes által
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a II. r. alperes által Pf.
7. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán -tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és az I. r. alperest terhelő marasztalási összeget 41.384.000,-( negyvenegymillió-háromszáznyolcvannégyezer) forintra és annak az elsőfokú ítélet szerinti járulékaira szállítja le. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Köteles 15 napon belül megfizetni a felperes a II. r. alperesnek 1.000.000,- (egymillió) forint, az I. r. alperes a felperesnek 700.000,-(hétszázezer) forint másodfokú perköltséget. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az település 1-i ...1 .hrsz. alatt felvett „kikötő, szárazföldi terület" megjelölésű 9122 m2 alapterületű ingatlan a II.r. alperes tulajdonát képezi, annak kezelője az I.r. alperes. Eredetileg az ingatlanon az I. r. alperes üzemi kikötője működött. 1994-ben - a termelés megszűnése folytán -a terület részben feleslegessé vált. Az I. r. alperes létrehozott még egy kikötő medencét azzal a céllal, hogy azt bérbe adja és az abból származó bevételből finanszírozza a másik kikötő fenntartását. Ilyen előzmények után
8. július 1.napján az I. r. alperes mint bérbeadó és a felperes mint bérlő között 1998.január 1-től kezdődően 10 éves időtartamra bérleti szerződés jött létre a fenti ingatlannak a szerződés mellékletében megjelölt területére 1.000.000 forint/év használati díj ellenében. (A továbbiakban első bérleti szerződés.) A bérleti díjból 300.000 forint esett a „hajóhelyek" bérleti díjára, mely nem az település 1-i ...1 hrsz. alatt felvett, hanem az azzal határos ugyancsak a II .r. alperes tulajdonát képező, de az I. r. alperes kezelésében lévő ...
9. hrsz. alatti ingatlanon (ténylegesen a ... tavon) lévő hajók tárolóhelyének az ellenértékére vonatkozott. E bérleti szerződés rögzítette, hogy a bérlő által végzett munkákról a felek külön megállapodás alapján számolnak el, az elszámolás alapja a ténylegesen felmerült, számlával igazolt költség, valamint az építőipari, műszaki iránynormákban megállapított értékek. A szerződés utalt arra is, hogy az elvégzett munkák ellenértékeként felmerülhet a bérleti díjak csökkentése is, s a bérlő által elvégzett és a bérbeadó által jóváhagyott munkák értéke - amennyiben az nem kerül a bérleti díj csökkentéseként elszámolásra - a bérlő által 10 év alatt amortizálható, ha pedig a szerződés valamely oknál fogva megszűnik, úgy a bérbeadó a még nem amortizált részt egy összegben megfizeti a bérlő számára. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a bérleti szerződés ideje alatt az ingatlanon a szerződő felek különböző fejlesztési célú beruházást végeztek el. A bérleti szerződés lejáratát megelőzően
10. december
11. napján „szerződés módosító közös nyilatkozat" megnevezésű okiratba foglalták azon szándékukat, hogy a bérleti szerződést 2001.december 31.napjával felmondják, a bérleti jogviszonyt azonban a továbbiakban is fent kívánják tartani, arról új bérleti szerződést kötnek. Ezen új szerződés (második bérleti szerződés) megkötésére
12. február 16.napján került sor. Ebben rögzítették, hogy a felek a vitorlás kikötő létesítése során megállapodtak a létesítés feltételeiről a beruházás műszaki, anyagi és kivitelezési kérdéseiről és együttműködésükkel a kikötő, valamint létesítményei
13. évre elkészültek. A vitorlás kikötőt annak műszaki és üzemeltetési berendezéseit a szerződés
14. számú mellékletét képező vázrajzban rögzítették, mely a felperes tulajdonaként tüntette fel a klubhelyiségnek nevezett közösségi épületet (3.szám) a sövényt (4.szám) az aszfaltozott utat (5.szám) a villamos almérőt (7.szám) a vízalmérőt (21.szám) a murvás térburkolatot (17.szám) a nagy teherbírású daruállást (18.szám) az elektromos kaput kaputelefonnal (19.szám) 3 mentőoszlopot felszereléssel (20.szám) a szerződő felek közös tulajdonaként tüntette fel a melléklet a parti villamos csatlakozókat és a lengő stégeket. A felek a bérlet időtartamát
15. január
16. napjával kezdődő 10 évben határozták meg. A szerződés
17. pontjában kikötötték, hogy a bérlő - amennyiben igény jelentkezik rá - újabb beruházások végzésére jogosult, amelyről a felek külön megállapodást kötnek, rögzítve a költségviselési módozatokat és a megvalósítandó létesítmény tulajdonjogának a kérdését. A szerződés felmondással történő megszüntetésére vonatkozó
18. pontja tartalmazta azt is, hogy amennyiben a szerződés - hosszabbítás hiányában - lejárat folytán vagy rendkívüli felmondással megszűnne, úgy a bérlő tulajdonát képező felépítmények, berendezések, felszerelések a bérbeadó részére történő átadásáról, azok bérbeadó által viselendő megváltási áráról külön állapodnak meg a felek. (Külön megállapodás.) A bérleti szerződés tartama alatt a felperes jogerős építési engedély alapján megvalósított egy 310,86 m2 hasznos alapterületű közösségi épületet, melyre utóbb a használatba vételi engedélyt is kiadták. Az északi telekhatár vonalon acél szerelvényre drótfonatú kerítést épített és a telekhatártól egy méterre 142 tujából álló tujasort telepített. Az aszfaltos út szélességében két részes elektromos vezérlésű tolókapu lett kiépítve, valamint átlagosan 5 méter szélességű aszfaltos út épült 83 méter hosszúságban. Az energiaellátás mérésére villamos áram és víz almérő létesült. Parkolás és tereprendezési céllal murvázott felületeket alakítottak ki. A kikötőjéből nyugati szélén 102 m2 alapterületű betonozott szakaszt alakított ki a felperes a hajók daruval történő ki- és beemelése céljából. Létrehozott 3 db mentőoszlopot felszereléssel, valamint 36 db lengő stéget és a kikötő déli részén 60 méter hosszúságban járdát. E beruházások avultatott műszaki értéke a bérleti jogviszony megszűnésekor 42.004.000 forint volt, melyek az ingatlan forgalmi értékét 52.505.000 forinttal növelték. Felperes eredetileg kereseti kérelmében elsődlegesen az település 1-i ...1 hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában a Ptk.137.§./2/ bekezdésére alapítottan annak megállapítását kérte, hogy a második bérleti szerződés mellékletében 4, 5, 7, 17, 18, 19, 20,
19. sorszám alatt meghatározott építmények valamint a kikötői járda által elfoglalt földrészletek tulajdonjogát ráépítés jogcímén megszerezte és ennek tűrésére kérte kötelezni az I-II.r. alperest. Másodlagos keresetében a Ptk. 137.§. /1/ bekezdése és a második bérleti szerződés
20. pontja utolsó bekezdése alapján beruházásai ellenértékének megtérítésére kérte kötelezni az I. r. alperest, utalva arra, hogy a bérleti szerződésben az I. r. alperes a tulajdonjogát elismerő nyilatkozatot tett. Mindkét keresetéhez kapcsolódóan kérte az település 1-i ...2 hrsz alatt felvett ingatlanon létesített lengő stégek (15.szám) ½ tulajdoni illetőségének megállapítását és az alperesek ezen ingatlan szükséges mértékű használatának tűrésére kötelezesét.
21. október
22. napján a bíróságra érkezett módosított kereseti kérelmében a tulajdonjog megállapítására és e körben tűrésre kötelezésre vonatkozó elsődleges keresetét nem tartotta fenn, csupán a másodlagos keresetét, melyben egyetemlegesen kérte kötelezni az I.-II. r. alperest a perben beszerzett szakértői véleményben megállapított 52.505.000 forint forgalmi érték megfizetésére a Ptk.137.§./1/ bekezdése, 138.§./1/ bekezdése, valamint a második bérleti szerződés
23. pontja alapján.
24. február
25. napján a bíróságra érkezett beadványában ismét módosítva keresetét akként nyilatkozott, hogy elsődleges tulajdonjogi igényét - a Ptk.137.§. /2/ bekezdésére alapítottan - fenntartja. Másodlagos keresetét - utalva arra, hogy a Ptk. 137.§. /1/ bekezdés első fordulata alapján is igényelhetné a gazdagodás megtérítését - a második bérleti szerződés
26. pontjában foglalt megállapodásra alapította, mely álláspontja szerint a Ptk. 208.§. /2/ bekezdése szerinti előszerződésként is értelmezhető. Alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a második bérleti szerződés
27. pontja a beruházások megváltására nem kötelezettséget ír elő, csak annak lehetőségét teremti meg. A felperes
29. 05.,
32. és
35. napján előterjesztett, az egyes beruházásokhoz kapcsolódó, a KVI-hez címzett kérelmeiben valójában a munkálatokhoz kapcsolódó joglemondó nyilatkozatot tett és vállalta a szerződés megszűnésének esetére az eredeti állapot helyreállítását. Amennyiben a felperes joga fennáll az elszámolásra, úgy a megváltási ár megtérítésére vonatkozó igény kapcsán tisztázandó az, hogy a felperes szerzett-e ingatlan vagy ingó tulajdont. E körben rámutattak, hogy a felperes ingatlan tulajdonjogát több ezt kizáró jogszabályi rendelkezés folytán sem szerezhette meg. Ennek akadálya a vízgazdálkodásról szóló törvény 23.§. /1/ bekezdése, a Ptk. 172.§. b/ pontja, a földről szóló
36. évi I. tv. végrehajtásáról szóló 26/1987/VII.30./Mt.sz. rendelet 23.§./2/ bekezdése és a 6/1987/IX.2./ÉVM-MIM-IM-PM együttes rendelet 19.§./4/ bekezdése alapján. Az utóbbi jogszabály előírásai alapján a felperesnek vállalnia kellett, hogy az építményt a jogviszony megszűnésekor - kártalanítási igény nélkül -, saját költségén elbontja. Az Államháztartási törvény 109/K.§./3/ bekezdése értelmében a kincstári vagyon körébe tartozó telekingatlan osztott tulajdonát létrehozó megállapodás csak versenytárgyalás alapján köthető, az ezt sértő megállapodás semmis. Figyelembe kell venni, hogy az építkezésre bérleti jogviszony alatt és megállapodás alapján került sor, így a Pk. 7.számú állásfoglalás szerint a ráépítésre vonatkozó szabályok a konkrét esetben nem alkalmazhatók. A bérleti szerződés egyébként sem értelmezhető akként, mely a felperesnek tulajdonszerzési lehetőséget biztosít. A második bérleti szerződés
37. pontjára hivatkozással ingatlanforgalmi értéknövekedést nem igényelhet a felperes az alperesektől. Az egyes beruházások vonatkozásában akként nyilatkoztak, hogy a klubházat ingóként építette fel a felperes, az ideiglenes jellegű épületet szétszerelheti, s az elvitel joga illeti meg. A második szerződés mellékletében sorszámozott, a kereset részét képező beruházások közül az ingatlan alkotórészének minősül az 5, 17, 18-as tétel. Az ingatlan növedéke a
38. tétel (sövény) tartozéknak minősül a 7, 19, 20 és 21-es tétel. A tartozékok jogi sorsáról nem rendelkezik az első bérleti szerződés, ezért a Ptk.95.§./2/ bekezdése alapján azokra is kiterjed az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog. A bérlő költségeinek megtérítésére vonatkozó rendelkezés (Ptk.427.§./3/ bekezdés diszpozitív szabály) csak a szerződő felek eltérő megállapodása hiányában alkalmazandó. A 2002.február
39. napján kelt nyilatkozat a 17, 18, 19, , a 26 darab kikötői lengőkar és 16 áramvételező lámpatest vonatkozásában, míg a
40. október
41. napján kelt felperesi nyilatkozat a kikötői járdaépítés vonatkozásában a második bérleti szerződés
42. pontjához képest az abban meghivatkozott olyan külön megállapodásnak tekintendő, mely joglemondást tartalmaz, így a felperest ezen tételek vonatkozásában semmilyen igény nem illeti meg. A külön megállapodásokkal nem érintett
43. és a
44. tétel nem minősül hasznos beruházásnak. A
45. és
46. tétel elenyésző összegű, nyilvánvalóan nem növeli a forgalmi értéket. A gazdagodás megtérítése kapcsán a tényleges költségeit meghaladó forgalmi érték növekvényre nem tarthat igényt a bérlő. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 42.004.000 forintot, és annak 2012.január 2.napától a kifizetés napjáig számított törvényes kamatát és 2.000.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 1.800.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárás illetékét az állam viseli. Ítélete jogi indokolásában elsődlegesen arra mutatott rá, hogy a látszólagos tárgyi keresethalmazatot képező elsődleges (tulajdoni) és másodlagos (kötelmi) igény tekintetében az a nyilatkozat, hogy a felperes nem kívánt tulajdoni igényt érvényesíteni nem ütközött a keresetváltoztatás Pp.146/A.§-a szerinti tilalmába. Álláspontja szerint - az alperesi érveléssel szemben - a felperes utóbb sem terjesztett elő tulajdoni keresetet, csupán másodlagos, kötelmi alapú keresete kapcsán hivatkozott a ráépítéssel megszerzett dologi jogi igényére, mely alapján a beruházásai folytán előállt gazdagodás megtérítését kérheti. A másodlagos kereset kapcsán rámutatott, hogy a ráépítés Ptk. 137.§./1/ bekezdése szerinti jogkövetkezménye nem alkalmazható, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatosan eltérően állapodtak meg (Pk.
47. számú állásfoglalás). Ilyen eltérő megállapodás a bérleti jogviszony fennállása is, amely esetben a bérlő építési tevékenységét is a bérleti szerződés tartalma alapján és nem a Ptk. ráépítésre vonatkozó rendelkezései szerint kell megítélni. A bérleti jogviszony keretében akkor lennének a Ptk. rendelkezései alkalmazhatók, ha a szerződő felek kifejezetten a ráépítés szabályai alkalmazásában állapodtak volna meg. A második bérleti szerződés
48. pontja azonban nem tekintendő ilyen tartalmú megállapodásnak. A felek a tulajdon szó használata ellenére sem a tulajdon jogi értelmének megfelelő jogosultságot kívántak a felperesnek biztosítani, csupán azt rögzítette a beruházások elkészültét követően megkötött szerződés, hogy mely munkákat végezte el a bérbeadó és melyeket a bérlő. A szóhasználat az anyagi fedezetet biztosító szerződő félre utalt csupán. A szerződés mellékletét képező vázrajzon szereplő felsorolás sem azonosítható a tulajdonjog tárgyaival, hiszen a felperes tulajdonaként tüntet fel olyan dolgokat is, melyek önállóan a tulajdonjog tárgyai nem is lehetnek, legfeljebb alkotórésznek vagy tartozéknak minősülhetnek. A szerződéskötés során a felek képviseletét ellátó személyek ("A" és "B" ) tanúvallomásából is az volt megállapítható, hogy a felek akarata a bérleti szerződés megszűnésének esetére a bérlői beruházások ellentételezésére irányult. A felperes azonban a ráépítésre vonatkozó külön megállapodás létrejötte hiányában a Ptk.137.§-a alapján gazdagodás megtérítését nem kérheti, igénye a második bérleti szerződés
49. pontja alapján minősül részben alaposnak. A bérleti jogviszony keretében a bérlőt főszabályként az elvitel joga illeti meg. E rendelkezés azonban diszpozitív, a felek megállapodhatnak a beruházás elszámolása, megtérítése felől is, ahogy az a konkrét esetben is megtörtént. A második bérleti szerződés már a túlnyomórészt teljesedésbe ment beruházásokat vette számba és a gazdaságossági szempontokat is mérlegelve (célszerűtlen lett volna a felépítmények lebontása és újra építése) ítélte az I. r. alperes általa is hasznosíthatónak a beruházásokat és vállalta a megváltási ár megfizetését. E megállapodásra tekintettel súlytalan az alperesek elvitel jogára és arra történő utólagos hivatkozása, hogy a beruházások egy része nem is hasznosítható. A szerződés nem tér ki arra, hogy a megváltási ár alatt milyen érték térítendő. Miután azonban a felperes a Pp.164.§./1/ bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére nem igazolta, hogy a beruházás költsége azonos az ingatlan forgalmi értékének emelkedésével (eléri azt), ezért csak a műszaki szakértő által kalkulált avult bekerülési költséget igényelheti alappal. Rámutatott, hogy a felperes nem tett joglemondó nyilatkozatot az egyes beruházások kapcsán. E nyilatkozatok címzettje nem az I. r. alperes volt, hanem a II. r. alperes jogelődje. "B" tanúvallomásából pedig az is megállapítható volt, hogy a kártalanítási igény kizárása nem a beruházásokra, hanem a bérleti díj szerződés megszűnéséig le nem lakott részére vonatkozott. A beruházás költségeinek megtérítésére az I. r. alperes, mint vagyonkezelő köteles, aki a külső jogviszonyokban önálló tulajdonosi fellépésre jogosult a Kincstári Vagyonigazgatósággal megkötött vagyonkezelői szerződése alapján, s az általa megkötött szerződésből eredő kötelezettség teljesítésére is ő köteles. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes kérte az elsődleges keresete szerinti - ráépítésre alapított - tulajdonjogi igénye elbírálását, másodlagosan pedig mindkét alperes egyetemleges marasztalását a szakértői véleményben meghatározott 52.505.000 forint megtérítési igényben és járulékaiban. Arra hivatkozott, hogy nem az amortizált újraelőállítási érték, hanem a forgalmi értéknövekmény megtérítésére vonatkozó kötelezettség vállalást támasztotta alá a meghallgatott tanúk vallomása. A két tanú vallomása nem volt egymásnak ellentmondó, abból megállapítható, hogy a megtérítési kötelezettség nem pusztán a bekerülési költségre volt korlátozva. Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatásával a felperesi kereset teljes elutasítását, másodsorban a marasztalási összeg 5.408.000 forintra történő mérséklését, harmadlagosan - amennyiben a másodlagos kereset kapcsán részletesebb bizonyítás szükséges és az a másodfokú eljárásban nem folytatható le - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a klubház (
50. tétel) vonatkozásában csak az elvitel joga illeti meg a felperest. A második bérleti szerződés melléklete szerinti 3, 4, 5, 7, 17-21, illetve
51. és
52. számú tételek kapcsán a második bérleti szerződés megkötéséig felmerült amortizáció mindenképpen levonandó. A
53. február
54. napján és a
55. október
56. napján kelt nyilatkozatok nem értelmezhetők akként, hogy csak a KVI-vel szemben mint tulajdonosi jogosultságokat gyakorló szervezettel szembeni joglemondást tartalmaznak, ugyanakkor a vagyonkezelő jogokat gyakorló bérbeadóval szemben nem. Az I. r. alperes - mint állami költségvetési szerv - nem szerzett tulajdont, így térítési kötelezettség sem terhelheti. A 4, 5, 7, 21 és
57. tételek amortizációval számított értéke 5.408.000 forint, legfeljebb ennek megfizetésére kötelezhető. A II. r. alperes csatlakozó fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet
58. oldala
59. bekezdéséből a szakértői vélemény „aggálytalan és ellentmondásoktól mentes" jellegére vonatkozó kitétel mellőzését és helyette annak megállapítását, hogy "C" igazságügyi szakértő véleménye nem alkalmas a beruházások folytán előállt értéknövekmény megállapítására. Álláspontja szerint azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes legfeljebb a bérleti szerződés megszűnésekor még meglévő hasznos költségei megtérítésére tarthat igényt. A felperes azonban nem igazolta, hogy a beruházásai még meglévő értéke azonos a szakvéleményben meghatározott értéknövekménnyel. Rámutatott, hogy a bírói gyakorlat szerint a beruházó a tényleges költségeit meghaladó gazdagodásra a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti perben nem tarthat igényt. (BDT.
60. 3049.) Emiatt a bekerülési költséget meghaladó forgalmi értéknövekmény megtérítése alappal nem igényelhető. A megtérítési igény is két oldalról is korlátozott, nem haladhatja meg a beruházás miatt bekövetkezett forgalmi értéknövekedést, de nem lehet több a bizonylatokkal igazolt tényleges költségnél sem. A szakértői vélemény elszámolásra való alkalmatlansága kapcsán rámutatott arra, hogy a szakértő nem értékelte a perbeli ingatlan egészét, emellett a beruházás egyes tárgyait ingatlanként értékelte. A klubház értékét bontási anyagként kell megállapítani - levonva belőle a bontás költségét - és a joglemondással érintett tételeket a szakértőnek figyelmen kívül kellett volna hagynia. A szakértői szakmai gyakorlatban ismert és a 25/1997/VIII.1./PM rendelet által előírt három értékelési módszerből csak a költség alapú értékelést alkalmazta. Ezen belül az egyes tételeknél azok műszaki tartalma (anyag és munkabér költség) sem került feltüntetésre. Kifogásolta, hogy a klubház fajlagos újra előállítási értékét egy hagyományos lakóépület értékének 80 %-ában állapította meg a szakértő, holott annak 40 éves élettartamából már 12 év eltelt, az épület könnyű szerkezetes és igénytelen. Fellebbezési ellenkérelmében a II.r. alperes megismételte az elsőfokú eljárás során a felperesi tulajdonszerzés jogszabályba ütköző volta és az ingó tulajdonra vonatkozó megtérítési igény alaptalansága tekintetében általa előadottakat. Utalt arra, hogy a
61. február
62. napján megtartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság kioktatta a felperest a további bizonyítási teherről, melynek az nem tett eleget, emiatt a helyes döntés - a megtérítési igény bizonyítottsága hiányában - a másodlagos kereset elutasítása lett volna. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet I. r. alperest marasztaló rendelkezései helybenhagyását kérte. Rámutatott, hogy helyes az elsőfokú ítélet jogi álláspontja, mely szerint az alperesek tulajdonképpen nem gazdagodásukkal, hanem a felperes által létesített beruházások értékével kötelesek elszámolni. Az I. r. alperes marasztalására a második bérleti szerződés
63. pontja alapján került sor, erre tekintettel szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy az I. r. alperes a beruházások révén szerzett-e vagyoni előnyt, gazdagodott-e. Alaptalan az amortizációra vonatkozó I.r. alperesi hivatkozás is, ugyanis "C" szakértő véleménye valamennyi tétel bekerülési költségét amortizált (avultatott) értéken határozta meg. Álláspontja szerint az I. r. alperes fellebbezésében, a II. r. alperes pedig csatlakozó fellebbezésében már nem tehette vitássá a szakértői vélemény megállapításait, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárás során a bíróság által erre megállapított határidőn belül azt nem vitatták, majd utóbb a szakértői véleményt kifejezetten is elfogadták. Ellenérveik egyébként is súlytalanok. Az összehasonlító adatok hiánya nem releváns, tekintettel arra, hogy a szakértőnek nem ingatlanforgalmi szakértői véleményt, hanem műszaki véleményt kellett készítenie a bekerülési költség és az avulás meghatározására. Az alperesek az elsőfokú eljárásban nem terjesztettek elő sem szakvélemény kiegészítésére, sem ellenőrző szakértő kirendelésével vonatkozó indítványt. A felek között ráadásul létrejött egy olyan ideiglenes megállapodás, melyben a szakértő által meghatározandó értékeket elfogadták, az alperesek szakértői véleményt vitató fellebbezési előadása e megállapodással is ellentétes. Rámutatott, hogy a II. r. alperesi csatlakozó fellebbezés a per fő tárgyának értéke szerinti, perköltségét is erre tekintettel kérte megállapítani. Az I. r. alperes fellebbezése kisebb részben alapos, a felperes fellebbezése és a II. r. alperes csatlakozó fellebbezései nem alaposak. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges körben a tényállást feltárta, azt helyesen állapította meg, s túlnyomórészt - a járda létesítési költségének átháríthatósága kivételével - érdemben helyes jogi álláspont alapján utasította el a felperes kötelmi alapú keresetét a II. r. alperessel szemben, s marasztalta az I. r. alperest a beruházások amortizált költségében. I. A keresetváltoztatási tilalom: Mindenekelőtt azt vizsgálta az ítélőtábla, hogy fennáll-e a felek által jelzett, az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó eljárási szabálysértés. A Pp.23.§./1/ bekezdés a/pontja alapján törvényszéki hatáskörbe tartozó perben a Pp.73/A.§.b/pontja értelmében a jogi képviselet kötelező, mely esetben az általános szabályoktól (Pp.146.§.) eltérő eljárásjogi rendelkezések vonatkoznak a keresetváltoztatásra. A látszólagos tárgyi keresethalmazatnak minősülő felperesi kereset elsődlegesen a Pp.137.§./2/ bekezdése alapján dologi jogi (tulajdonjog megállapítására vonatkozó igényt) tartalmazott, másodsorban a második bérleti szerződés
64. pontjára alapított kötelmi igényt. Ahogyan a Pp.146.§./5/ bekezdés c.) pontja alapján a kereset leszállítása nem tekinthető keresetváltoztatásnak úgy nem az az sem, ha a fél a látszólagos keresethalmazat valamely eleme tekintetében az igényét nem tartja fenn. A kereset ilyen formában történő szűkítéséhez az alperesek - nyilatkozataikból kitűnően - egyébként is megadták a hozzájárulásukat. A felperes a
65. október
66. napján a bírósághoz érkezett beadványában elsődleges keresetét nem tartotta fenn, e nyilatkozatát
67. január 29-én napján a bírósághoz érkezett beadványában megismételte, majd 2014.február
68. napján az elsőfokú bírósághoz érkezett beadványában keresetváltoztatással élt, ismételten látszólagos tárgyi keresethalmazat formájában határozta meg igényét, elsődlegesen dologi jogi, másodlagosan kötelmi alapon. Annyiban helytálló a felperes fellebbezési érvelése, hogy az elsőfokú bíróság nem a Pp. 3.§./2/ bekezdése szerinti helyes tartalmának megfelelően értékelte a felperes fenti beadványait, azonban ennek a kereset elbírálása szempontjából nem volt jelentősége. Arra helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy egy látszólagos keresethalmazat esetében amennyiben a fél a látszólagos keresethalmazat bármely elemét nem tartja fenn, az nem tekinthető a keresettől való részleges elállásnak, így e vonatkozásban a per részben történő megszüntetésének nem volt helye. Látszólagos tárgyi keresethalmazat esetében ugyanis eljárásjogi értelemben csak egy keresetről beszélhetünk, emiatt nem lehet elkülönítetten az elsődleges kereset tárgyában a per megszüntetéséről végzésben határozni, vagy részítéletben a keresethalmazatnak kizárólag valamely elemét elbírálni. A Pp.213.§