Gf.40369/2014/7 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.369/2014/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője által képviselt felperes (felperes címe) felperes által, az alperes jogi képviselőjének a neve (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen felelősség megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
2. április
3. napján kelt 25.G.40.871/2012/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán
6. december
7. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperes részére 1.270.000 (egymilliókétszázhetvenezer) forint perköltséget. Az alperes teljes személyes költségmentessége folytán feljegyzett 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes korlátlanul felel a felszámolás alatt álló felperes ki nem elégített kötelezettségeiért, ezért kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 207.250.659 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 2.540.000 forint perköltséget, az államnak pedig külön felhívásra 1.500.000 forint eljárási illetéket. Az irányadó tényállás szerint az alperes
8. június
9. napjától
10. február
11. napjáig közvetlen befolyást biztosító irányítással rendelkező tagja,
12. június 16- tól
13. január 18-áig, majd
14. május
15. napjától
16. február
17. napjáig önálló aláírással rendelkező ügyvezetője volt a felperesi társaságnak. A felperesi társaság 2005-
18. években nem tett eleget az éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének. Az alperes
19. február
20. napi hatállyal átruházta a felperesi társaságban fennálló 100%-os üzletrészét
21. személy részére, aki a cég új ügyvezetője is lett. és mivel Magyarországon nem rendelkezett lakóhellyel, a kézbesítési megbízottja az alperes lett. A felperesi társaság ellen
22. június
23. napján felszámolási eljárást kezdeményeztek, melynek eredményeként
24. június
25. napi kezdő időponttal felszámolás alá került. A Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság
26. február 18-án kelt ... számú végzésével a felperesi társaság megszüntetésére irányuló eljárást megindította, majd
27. sorszámú végzésével a felperes megszüntetésére irányuló eljárást a felszámolás jogerős elrendelésére tekintettel megszüntette. A felperes felszámolója felszólította a cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetőt az iratanyag és a társasági vagyon átadására, aki ennek nem tett eleget. A felperes felszámolásában az
28. Nyugdíjpénztár 51.043 forint, az
29. Nyugdíjpénztár 13.130 forint, a ... Önkormányzat 219.869 forint, az
30. Nyugdíjpénztár 18.233 forint, a Adóhatóság 206.812.991 forint, az OTP Pénztárak 135.393 forint összegű hitelezői igényt jelentett be; a felperes felszámolásában bejelentett hitelezői igény mindösszesen 207.250.659 forint. A Adóhatóság Felszámolási és Végelszámolási Főosztálya
31. június
32. napján kelt 6770087856 számú határozatában a felperes terhére
33. második negyedévétől
34. második negyedévéig terjedő időszak vonatkozásában 34.852.000 forint adóhiánynak minősülő áfa különbözetet állapított meg és kötelezte ennek megfizetésére a felperest, az adóhiány miatt adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot állapított meg, ezen túlmenően mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a felperest, bevallási kötelezettségek elmulasztása, iratmegőrzési kötelezettség nem teljesítése miatt. Megállapította, hogy a felperes 2007-2008-as évekre benyújtott általános forgalmi adó bevallásaiban beszerzései után előzetesen felszámított, levonható, de jogosulatlan beszámítással csökkentett általános forgalmi adót szerepeltetett és irathiány miatt az adólevonás jogossága nem volt megállapítható; a felperes elmulasztotta benyújtani a 2006., 2007., 2008., valamint
35. évi társasági adóbevallást, áfa bevallások vonatkozásában is mulasztások történtek; a felperes elmulasztotta továbbá a jogszabályban előírt könyvek, nyilvántartások vezetését, az iratanyagok jogszabályban előírt megőrzését. A felperesi társaság
36. február
37. napján kelt közbenső mérlegében a felszámoló bejelentette, hogy az adós felszámolási vagyonnal nem rendelkezik. A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes a Cstv. 63/A. §-a alapján korlátlanul felel a felperes ki nem elégített kötelezettségeiért és kérte kötelezni 207.250.659 forint és ennek
38. június
39. napjától a kifizetés napjáig járó kamata, valamint 300.000 forint + áfa összegű felszámolói díj megfizetésére, a kereset jogalapját másodlagosan a Cstv. 33/A. §ában jelölte meg. Előadta, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a Cstv. 63/A. §-ában megjelölt feltételek fennálltak, a felperesi társaság vagyontalan volt, iratok, vagyon átadására nem került sor. Álláspontja szerint az üzletrész átruházás célja az volt, hogy az alperes a többségi befolyással rendelkező tagot, ügyvezetőt terhelő felelősség alól mentesüljön. A másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes volt vezető tisztségviselőjeként 2005-2009 években nem tett eleget a beszámoló letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségének, társasági vagyon hiányában a hitelezők követeléseinek kielégítését meghiúsította. Kifejtette, nincs annak jelentősége, hogy az adótartozás megállapítására az alperes ügyvezetői tisztségének megszűnését követően került sor. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Cstv. 63/A. §-a alapján kizárólag megállapítási kereset terjeszthető elő, marasztalásnak e jogszabályhely alapján nincs helye. Nem vitatta az adótartozás tényét, de kifejtette, hogy az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a társaság iratai nem álltak az adóhatóság rendelkezésére, de ő valamennyi iratot az üzletrész átruházásával egyidejűleg átadott az új tulajdonosnak,
40. személynek, ezért az új ügyvezető kötelezettsége lett volna az iratanyag megőrzése, átadása, és az áfa levonás jogszerűségének igazolása. Előadta, hogy az adótartozáson kívüli egyéb tartozásokról nem volt tudomása az üzletrész átruházás időpontjában. Állította, hogy az üzletrészt jóhiszeműen értékesítette abban a tudatban, hogy az per-, teherés igénymentes. A bíróság ítéletében megállapította, a felperes igazolta, hogy az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg; az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel; és a felszámolási eljárás megindítását megelőző 3 éven belül értékesítette100%-os üzletrészét. A bíróság utalt arra, hogy az adózás rendjéről szóló
41. évi XCII. törvény értelmében adóbevallás esetén tárgyhót, illetve a negyedévet követő
42. napig volt köteles megfizetni a felperes az általános forgalmi adót, erre tekintettel az adóhatóság határozatában megállapított adóhiány megfizetése már az üzletrész átruházását megelőzően esedékessé vált, függetlenül attól, hogy az adókülönbözet megállapítására csak az üzletrész átruházását követően került sor. Az alperes nem vitatta az adóhatóság azon megállapításait, mely szerint nem nyújtott be adóbevallásokat, ezért a bíróság megállapította, hogy az alperes által csatolt
43. január hó
44. napján kelt iratátadási jegyzőkönyv téves adatokat tartalmaz, mivel abban feltüntetésre kerültek a felperes 2001-
45. közötti időszakra vonatkozó áfa és társasági adóbevallásai, melyek az adóhatósági határozat szerint nem kerültek benyújtásra. A jegyzőkönyv e téves adatai miatt alkalmatlan annak alátámasztására, hogy az alperes az abban szereplő valamennyi iratot, így különösen az adóhatósági eljárásban hiányzónak tekintett adóbevallásokat valóban átadta az új tulajdonos részére. A bíróság megállapította, hogy az alperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a felperesi társaság fizetőképes volt, erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem csatolt, bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. Az sem volt megállapítható, hogy a felperesi társaság vagyonvesztése csak
46. január hó
47. napját követően következett be, mivel a felperesi társaság 2005-
48. években nem tett eleget az éves beszámolók letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, így tényleges vagyoni helyzete megismerhetetlen. Nem bizonyította azt sem, hogy a hitelezők irányában jóhiszeműen járt el az átruházás során. Az átruházást követően a felperesi társaság adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget; felszámolási kérelmet nyújtottak be ellene 2009 nyarán; a cégbíróság előtt megszüntetésére irányuló eljárás indult; az új tulajdonos a felszámolás során nem volt elérhető és a felszámolási vagyon sem volt fellelhető. E tényekből a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes célja az üzletrész átruházásával az volt, hogy az őt tagként fenyegető korlátlan felelősség alól mentesüljön, a felperesi gazdasági társaság „fantomizálódjék", melynek eredményeként elzárta a hitelezőket követelésük érvényesítésének lehetőségétől. A bíróság rámutatott arra, hogy a Cstv. 63/A. §-a nem ír elő kétlépcsős peres eljárást, e jogszabályhely alapján marasztalásnak is van helye, ha megállapítható, hogy adósi vagyon hiányában a hitelezők kielégítésére nem kerülhet sor. A bíróság megállapította, hogy a felszámolói díjról a felszámolási eljárást lefolytató bíróság még nem döntött, az nem tekinthető ki nem elégített követelésnek, ezért e vonatkozásban a felperesi kereset alaptalan. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel és kérte az első fokú határozat megváltoztatásával a felperesi kereset elutasítását. Az első fokú eljárásban előadottakat ismételve sérelmezte, hogy az ítélet az üzletrész eladást a cég „fantomizálásának" minősítette és megállapította, hogy az üzletrész átruházása során ő rosszhiszemű volt. Hangsúlyozta, hogy a társaság új tulajdonosa nem abból a célból vásárolta meg az üzletrészt, hogy csupán formálisan legyen tulajdonos. Álláspontja szerint ha a felelőssége megállapítható lenne, a marasztalási összeg akkor csupán a biztosítási díjak erejéig terjedhet. Kifejtette, a marasztalás összegszerűsége nem nyert bizonyítást, az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy az egyes követelések mely időpontban keletkeztek, ezzel elzárta őt az esetleges elévülésre hivatkozástól. Előadta és igazolta, hogy
49. április
50. napján kérte a felszámolót, adjon meghatalmazást részére, hogy az adóhatóságnál a felperesi társaság irataiba betekintést nyerjen, az adóhatóságnál eljárjon, amit elutasítottak. Álláspontja szerint az adós társaság e pert nem is indíthatta volna meg, mert e perben irányadó csődtörvényi rendelkezés szerint csak a felszámoló vagy hitelező jogosult e per megindítására, az adós nem. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Cstv. 63/A.§-ban írt feltételek fennállását bizonyította, az alperes nem mentette ki magát a felelősség alól. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást az ügy eldöntéséhez szükséges mértékben feltárta, és helyes jogkövetkezményt vont le a megállapított tényekből. A jelen perre irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról szóló - a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában
51. június
52. napján hatályos -
53. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/A. §-a úgy rendelkezik, amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag az átruházás során jóhiszeműen járt el. E jogszabályi rendelkezést a
54. évi LXIX. törvény
55. §-a iktatta be a csődtörvénybe, a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében. E jogszabályhely teremti meg a volt tag felelősségre vonásának leletőségét az alábbi feltételek együttes fennforgása esetén: az átruházáskor többségi befolyással bíró volt a tag; a felszámolást a Ctv. szerinti megszüntetési eljárás előzte meg; az adós gazdasági társaság saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel a felszámolás kezdő időpontjára; a társasági részesedést a felszámolási eljárás megindítását (a kérelem bírósághoz érkezését) megelőző 3 éven belül ruházta át. E feltételek meglétét a felperesnek kell bizonyítania. A törvény ugyan csak a felelősség megállapításáról szól, de ha a marasztalás feltételei is fennállnak (a ki nem elégített hitelezői igények pontosan megállapíthatók) marasztalásnak is lehet helye, mert az adott törvényhely kettős eljárást nem ír elő. A fenti feltételek együttes fennforgásának bizonyítása esetén az alperes már csak azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az átruházás során a tag jóhiszeműen járt el. A csődtörvény alapján indított perekben a kialakult bírói gyakorlat szerint a felszámoló az adós képviseletében indítja a pert (Cstv.
56. §.