Pfv.III.20.905/2007/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Apáthy István ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr.Mester Katalin ügyvéd által képviselt I.r., a dr.Kováts Tamás ügyvéd által képviselt II.r. és III.r. alperesek ellen lakás kiürítése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 3.P.50.291/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 47.Pf.632.608/2006/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I.r. alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak - felhívásra - 23.500 (Huszonháromezerötszáz) forint feljegyzett felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényege szerint a Budapest, P. (utóbb M.) u. 17/P/A. épület fszt.
- szám alatti tanácsi bérlakás F.F. és házastársa bérleménye volt. A lakást 1991ben elcserélték az I.r. felperessel az általa megvásárolt B., Úttörő u.
- szám alatti családi házra. A Főpolgármesteri Hivatal Lakásügyi Osztálya a lakáscseréhez hozzájárult, határozatát a másodfokú hatóság helybenhagyta, a felperesek pedig
- február 10-én lakásbérleti szerződést kötöttek a P. utcai bérleményre a II.r. alperes jogelődjével, a Fővárosi Kerületi Ingatlankezelő Vállalattal. A lakáscseréhez hozzájáruló jogerős határozatot az I.r. alperes keresettel támadta meg, miután F.F-né hozzájárulása alapján még
- szeptember 4-én beköltözött az akkor üres, a korábbi bérlők által már nem, a felperesek által pedig még nem lakott P. utcai lakásba. A közigazgatási perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 9.P.61.566/1992/
- számú,
- november 13-án hozott ítéletével a jogerős közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szerveket új eljárás lefolytatására kötelezte. A Fővárosi Bíróság az 58.Kf.33.229/1993/
- számú,
- július 7-én hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Főpolgármesteri Hivatal az új eljárásban
- január 2-án hozott, 1029/
- számú elsőfokú határozatával a lakáscsere szerződéshez hozzájárult, és a P. utcai bérlakást kiutalta a felperesek részére. Felkérte a Vagyonkezelő Rt-t, hogy a felperesekkel, mint bérlőtársakkal nyolc napon belül kösse meg a lakásbérleti szerződést. A felperesek ennek alapján
- január 23-án határozatlan időre szóló lakásbérleti szerződést kötöttek a Vagyonkezelő Rt-vel. Az elsőfokú közigazgatási határozat ellen az I.r. alperes fellebbezett, a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala azonban az
- május 22-én kelt 2501/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és F.F. és házastársa, valamint B.J. és házastársa által kötött lakáscsere szerződéshez a hatósági hozzájárulás megadását megtagadta. A jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát most a felperesek kérték, és a Pesti Központi Kerületi Bíróság az
- november 13-án hozott 13.K.61.743/1995/
- számú ítéletével a 2501/
- számú jogerős közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és a másodfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A Fővárosi Bíróság a 60.Kf.33.306/1997/
- számú,
- július 3-án hozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az újabb eljárásban a másodfokú közigazgatási szerv, a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala csak évekkel később,
- július 6án hozta meg az 54.289/
- számú határozatát, amellyel az
- január 2-án hozott lakáscsere szerződéshez hozzájáruló elsőfokú határozatot helybenhagyta. E jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát most az I.r. alperes kérte, a Fővárosi Bíróság azonban a
- december 7én kelt 1.K.32.480/2004/
- számú jogerős ítéltével a keresetet elutasította. Irányadó tehát az a jogerős közigazgatási határozat, amellyel a felperesek, valamint a F. házaspár által megkötött lakáscsere szerződéshez a hozzájárulását
- január 2-án megadta, és amelynek alapján a felperesek - immár másodszor -, ezúttal
- január 23-án bérleti szerződést kötöttek, most már a Vagyonkezelő Rt-vel. Időközben a Budapest K-i Polgármesteri Hivatala Népjóléti Iroda Lakásügyi Csoportja az
- május 26-án kelt VI/824/
- számú határozatával a P. utcai lakás bérlőjeként az I.r. alperest - mint a lakásban jogcím nélkül lakó személyt - kijelölte, vele a II.r. alperes két nappal később bérleti szerződést, majd az a III.r. alperes további három nappal később, május 31-én adásvételi szerződést kötött. Az I.r. alperes tulajdonjogát ennek alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A felperesek módosított keresetükben az érvényes lakáscsere szerződés alapján megkötött bérleti szerződésekre hivatkozással kérték az I.r. alperesnek - mint jogcím nélküli lakáshasználónak a P. utcai lakás kiürítésére való kötelezését. Kérték továbbá az I. és II.r. alperesek közötti bérleti, valamint az I. és III.r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének, illetőleg velük szembeni hatálytalanságának a megállapítását. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta és kötelezte az I.r. alperest a P. utcai lakás kiürítésére és a felperesek birtokába bocsátására. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a jogvitát a lakáscsere szerződés alapján rendezte és a Pp.
- §-ában foglaltakra figyelemmel nem foglalkozott az I.r. és III.r. alperesek közötti adásvételi szerződés előtti helyzet rendezésével, így különösen az I.r. alperes által megfizetett vételárral, az ingatlannyilvántartásbeli állapot rendezésével, ilyen igényt ugyanis sem a felperesek, sem az alperesek nem érvényesítettek. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a felperesek által a F. házaspárral
- október 2-án megkötött lakáscsere szerződéshez a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti hozzájárulásra volt szükség, amelynek megtörténtéig a szerződés nem jött létre, de a felek nyilatkozataikhoz kötve voltak. A cserepartnerek egyező akaratnyilvánításán alapuló megállapodásuk mindvégig fennmaradt, s miután a hatóság a szerződéshez hozzájárult, közöttük a szerződés a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal létrejött [Ptk. 215. §
(2)bek.]. Az ennek alapján 1992-ben, majd 1995-ben megkötött bérleti szerződés szerinti - bérlőként fellépő - felperesek alappal kérték a lakásban jogcím nélkül lakó I.r. alperesnek a lakás kiürítésére való kötelezését a Ptk. 193. §-ának
(1)bekezdése alapján. A csereszerződés létrejötte és jóváhagyása közötti időben fennálló függő jogi helyzetben az I.r. alperessel megkötött bérleti, majd adásvételi szerződés a felperesekkel szemben nem lehet hatályos, ekkor már a hatóság hozzájárulása folytán a csereszerződés alapján a felperesek bérleti jogot szereztek. A jogerős ítélet ellen az I.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, illetőleg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a lakás kiürítésére nem kötelezhető, mert a Ptk.
- §-a alapján - mint az ingatlan tulajdonosát - megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A kiürítés kérdésében csak akkor hozható döntés, ha a lakás tulajdonjoga is rendezésre kerül. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hatályában való fenntartását kérték. a jogerős ítélet A másodfokú bíróság kizárólag az érvényes lakáscsere szerződésre alapított bérleti szerződések alapján döntött a felperesek lakás kiürítése iránti keresetéről, de nem foglalkozott az I-II.r. alperesek közötti bérleti és az I. és III.r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresettel. A felperesek azonban a jogerős ítéletet ebben a körben felülvizsgálattal nem támadták, az alperes pedig értelemszerűen csak az őt a lakás kiürítésére kötelező ítéleti rendelkezés ellen nyújthatott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján abban a körben vizsgálhatta felül, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felperesek keresetének el nem bírált - a másodfokú bíróság szerint külön perben érvényesíthető - része összefügg ugyan az I.r. alperes perbeli védekezésével, de a kifejtettek miatt a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe. A felpereseknek az érvényes lakáscsere szerződésre és az annak alapján megkötött bérleti szerződésre alapított, az I.r. alperesnek a lakás kiürítése iránti keresetének helyt adó jogerős ítéleti rendelkezés nem jogszabálysértő. A perbeli lakáscsere szerződés érvényességéhez a megkötésének időpontjában hatályban volt, a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II.8.) Korm.rendelet (R.) 90. §-ának
(2)bekezdéséből következően a lakásügyi hatóságnak a lakáscseréhez való hozzájárulására volt szükség. A hozzájárulás - a jogorvoslati lehetőségek igénybevétele, illetőleg a közigazgatási eljárás ismeretlen okból való elhúzódása folytán - csak hosszú évek után született meg olyan jogerős határozattal, amely megalapozta a lakáscsere szerződés érvényességét. Az időmúlás nem változtat azon a tényen, hogy az érvényessé vált csereszerződés folytán bérleti szerződést kötött, és emiatt bérlővé vált felperesek a Ptk. 193. §ának
(1)bekezdése alapján kérhették az akkor jogcím nélkül ott lakó I.r. alperesnek a lakás kiürítésére való kötelezését. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint - tárgyaláson kívül hozott határozatával - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az I.r. alperest a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéknek a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján az állam részére való megtérítésére. Budapest,
- október
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró