SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.359/2014/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Vajda Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, valamint II.rendű felperes neve ugyanottani lakos II. rendű felpereseknek - a (személy neve) tanácsos által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
- március hó
- napján kelt 12.P.20.009/2012/
- számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperesek részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I-II. rendű felpereseket, 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 25.000,- (Huszonötezer) forint másodfokú eljárási költséget, míg az államnak - külön felhívásra - 24.000,- (Huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperesek és az alperes, továbbá egyéb hatóságok között az elmúlt évek számos peres és nemperes eljárás volt folyamatban. A felperesek hiánypótlási felhívást követően előterjesztett módosított keresetükben összesen 805.000,- forint közigazgatási jogkörben okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére kérték az alperes kötelezését. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen pergátló kifogást terjesztett elő a Pp.
- § a) pontjára hivatkozással, utalva arra, hogy az érintett közigazgatási eljárásban a felperesek nem minősülnek ügyfélnek. Az elsőfokú bíróság a per
- február
- napján megtartott tárgyalásán a felpereseket személyesen hallgatta meg a keresetlevélben foglaltak pontosítására, az egyes hivatkozott kártételek összegének egyértelmű megjelölésére, továbbá tájékoztatta őket a szükséges bizonyítás köréről és a bizonyítási teherről. -2A per során a felperesek többször megismételték korábbi hivatkozásaikat, a hiánypótlást csak részlegesen teljesítették. Az eljárás tartama alatt az elsőfokú bíróságnak tudomására jutott, hogy a felperesek által más bíróság előtt indított perben az I. rendű felperes cselekvőképességének vizsgálatára került sor igazságügyi szakértő kirendelésével, ezért
- sorszámú végzésével elrendelte perbeli cselekvőképességének vizsgálatát, szakértőként az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézetek (város neve)-i Orvosszakértői Intézetét rendelte ki. Az intézet
- december
- napjára hívta be az I. rendű felperest, aki a vizsgálaton nem jelent meg, így cselekvőképességének tisztázása eredménytelen maradt. Ezt követően a törvényszék a részére ügygondnokot rendelt ki, akinek feladatává tette annak vizsgálatát, hogy a perindítás indokolt volt-e, amennyiben igen, úgy felhívta a pontos kereseti kérelem előterjesztésére. Az ügygondnok a
- március
- napján megtartott tárgyalásig a bíróság felhívásának nem tudott eleget tenni, mert a felperesekkel nem tudta a kapcsolatot felvenni, az előterjesztett keresetet fenntartotta. Az I. rendű felperes jelezte: cselekvőképes, az ügygondnok kirendelését sérelmesnek tartja. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A pergátló kifogás kapcsán álláspontja az volt, hogy a kereshetőségi jog esetleges hiánya a követelés érdemi elbírálását nem zárja ki. Megállapította, az alperes nem hozott olyan határozatot, melyet a felperesek rendes jogorvoslattal megtámadhattak volna, mivel ügyfélnek a közigazgatási eljárásban az I. rendű felperes nagybátyja minősült, így ez nem zárja ki a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti kártérítést. Mivel azonban a felperesek a Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget többszöri felhívás ellenére sem, nem igazolt, hogy az alperes bármely ügyintézője útján megsértette volna a felperesek személyiségi jogát, mint ahogy az sem, hogy az alperes részéről olyan jogellenes mulasztás vagy tevőleges magatartás megvalósult volna, mellyel összefüggésben a felpereseket kár érte. Ugyan hivatkoztak az alperes korábbi alkalmazottjának, (személy 2 neve)-nek nem mindig pontos tájékoztatására, azonban a kialakult bírói gyakorlat szerint felelősséget csak a tények kirívóan okszerűtlen mérlegelése, a lényeges anyagi vagy eljárási szabályok durva megsértése alapoz meg. Olyan súlyú téves tájékoztatást viszont felperesek nem tudtak megjelölni, amely az igényüknek megfelelő döntést indokolta volna. Megjegyezte, a keresetben többször kifogásolt gondnoki tevékenység és annak vizsgálata nem tartozik a törvényszék hatáskörébe. Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak részbeni megváltoztatását és az alperes 300.000,- forint összegű kártérítés megfizetésére kötelezését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték. Fenntartva az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozataikat kiemelték, kártérítési követelésük összegszerű megjelölése egyértelmű, keresetük 300.000,- forint megfizetésére irányult. Álláspontjuk szerint a Pf.I.20.359/2014/5. szám -3- keresetlevél kellő bizonyítékot tartalmazott, hiszen a rendelkezésre bocsátott videofelvétel elegendő ahhoz, hogy a bíróság érdemben döntést hozzon. Előadták, a periratokból megállapítható, hogy az alperesi károkozás (személy 3 neve) gondnok által a gondnokoltja sérelmére elkövetett súlyos és gyalázatos tettek kivizsgálásának hiányából fakadt. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése is helytálló, ezért ítéletét az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése és Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján - annak helyes indokai szerint - helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki: A felperesek
- december 13-án kelt kereseti kérelmük kiegészítéseként összegszerűen, tételesen meghatározták mindazon követeléseket, melyeket az alperessel szemben érvényesíteni kívánnak. Összes vagyoni kárként 805.000,- forintot jelöltek meg, így - a fellebbezésben foglaltakkal szemben - az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti követelését megfelelően rögzítette. Határozata valójában azon alapult, hogy a felperesek a részletes bírói tájékoztatás, megfelelő tartalmú felhívás ellenére - állításaikat nem bizonyították, holott erre a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelesek lettek volna. A
- február 27-i tárgyalási felhívás, valamint a május 2-i
- számú végzés részletes eljárásjogi tájékoztatást nyújtottak rögzítve a bizonyításra szoruló tények körét. Mindezen bizonyítások a hivatkozott videofelvétellel nem helyettesíthetők. Ilyen előzményeket követően jogszerűen döntött az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján, és utasította el azok hiányos volta, bizonyítatlanság miatt a keresetet. Az ítélőtábla egyebekben megállapította, olyan eljárási szabálysértés az elsőfokú eljárás során nem történt, mely az ügy érdemére kihatna. Az elsőfokú bíróság a felpereseket minden tárgyalásra szabályszerűen megidézte, továbbá nem volt érdekellentét a felperesek és - az egyébként szabályszerűtlenül - kirendelt ügygondnok nyilatkozatai között, aki a felperesek kereseti kérelmét, korábbi előadásait változatlanul fenntartotta (
- sz. beadvány,
- sz. jkv.). Mindezekre figyelemmel nem történt olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemét befolyásolta volna, így nem volt alap az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére sem. A felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint - figyelemmel a 75. §
(2)bekezdésében foglaltakra - egyetemlegesen kötelesek az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének viselésére, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése szerint a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan, mérlegeléssel állapította meg. -4A felperesek az illetékfeljegyzési joguk folytán előzetesen le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése alapján kötelesek. S z e g e d ,
- év október hó
- napján. Dr. Kiss Gabriella s.k.. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k.. Bálind Attila s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró