A határozat elvi tartalma: A munkaügyi bíróság a perben eljárt igazságügyi orvosszakértők egybehangzó véleménye alapján helyesen állapította meg a tényállást és döntött további szakértői bizonyítás mellőzéséről, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.761/2013/3.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 22.M.3041/
- szám alatt indított - mely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Wendlerné dr. Pirigyi Katalin ügyvéd által képviselt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal beavatkozott - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- szeptember 16-án kelt 22.M.3041/2012/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 22.M.3041/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes a
- december 8-án kelt határozatával elutasította a felperes rehabilitációs járadék iránti igénybejelentését, mert az NRSZH elsőfokú szakértői bizottságának szakhatósági állásfoglalása szerint az össz-szervezeti egészségkárosodása 30%, ami nem éri el a rehabilitációs járadékról szóló
- évi LXXXIV. törvény
- §
(1)bekezdés a) pontjában írt legalább 50%-os mértéket. Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta, mert a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását
- október 24-től fennállóan az NRSZH másodfokú orvosi bizottsága is csak 36%-ban tartotta megállapíthatónak. A munkaügyi bíróság a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A bíróság a perben kirendelt ISZKI B.-i Orvosszakértői Intézet szakvéleménye és az alperes, valamint a beavatkozó indítványára kirendelt Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testület (ETT ISZT) szakvéleménye alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor meghaladta az 50%-os mértéket, ezért azt az alperesnek az új eljárás során tényként kell figyelembe vennie. A jogerős ítélet ellen a beavatkozó élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.)
- §
(1)bekezdése, valamint a Pp. 136/B. §-a és 182. §
(3)bekezdése megsértésére hivatkozva. A beavatkozó előadta, hogy nem vitatja, hogy a felperesnek - a
- október 31-én lefolytatott vizsgálatokkal alátámasztottan a másodfokú társadalombiztosítási határozat meghozatala utáni időponttól 53%-os pszichés károsodása áll fenn, az 50%-ot elérő egészségkárosodás azonban a határozatok meghozatalakor még nem állt fenn. Hivatkozott arra, hogy az utólagos állapotrosszabbodás - az egységes ítélkezési gyakorlat szerint - a határozatokat nem teszi jogszabálysértővé. Az igazságügyi szakértőnek a másodfokú vizsgálat időpontjában fennálló tünetek és bemutatott leletek alapján kell véleményeznie az egészségkárosodást, a perben eljárt szakértők azonban a
- október 31-én lefolytatott vizsgálatok eredményeinek ismeretében állapították meg a magasabb mértékű egészségkárosodás fennállását. A beavatkozó hivatkozott arra is, hogy a közigazgatási eljárásban beszerzett szakhatósági állásfoglalások és a perben beszerzett szakvélemények között ellentmondás volt, amelyet a bíróságnak a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a szakértő nyilatkoztatásával, illetve a szakvélemény írásbeli kiegészítésével kell feloldania. A munkaügyi bíróság a beavatkozó szakmai érvekkel alátámasztott és indokolt álláspontját, amellyel a felperes pszichés és mozgásszervi károsodása részkárosító hatását a perben eljárt szakértőknél alacsonyabb mértékben tartotta megállapíthatónak, figyelmen kívül hagyta, az orvosszakmai kérdésekben megfelelő szakértelem hiányában, az ellentmondások tisztázása nélkül megalapozott döntést nem hozhatott. A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelmet, felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria - a Pp. 182. §
(3)bekezdése alkalmazása kapcsán - korábban számos határozatában rámutatott arra, hogy a Pp. szakértői bizonyítást szabályozó rendelkezései abban az esetben teszik lehetővé, egyben a bíróság kötelezettségévé további szakértői bizonyítás elrendelését, ha a szakvélemény aggályos: homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér. A peradatok szerint a perben elsőként eljárt szakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 50%-ban állapította meg. A szakvéleményből egyértelműen kitűnik, hogy a szakértő - igazságügyi elmeorvos szakértő bevonásával a felperes pszichiátriai megbetegedése részkárosító hatását már az elsőfokú társadalombiztosítási határozat meghozatala előtt is fennállónak értékelte 53%-ban, a mozgásszervi betegségét pedig - az NRSZH bizottságokkal azonosan - 15%-ban (6. sz. irat 12. old.); a szakértő részletes indokát adta az NRSZH másodfokú bizottsági véleményétől való eltérésnek. Az ETT ISZT a felperes pszichés megbetegedését - a szakvélemény indokolásából megállapíthatóan annak mértéke és időpontja meghatározását illetően is a perben korábban eljárt szakértővel értett egyet (17. sz. irat 6. old.) és a mozgásszervi megbetegedés általa véleményezett alacsonyabb (8%os) részkárosító hatásával együtt is 57%-ban véleményezte a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását. A fentiek alapján a bíróság nem sértette meg a Pp. 182. §
(3)bekezdését azzal, hogy a perben rendelkezésre álló, a felperes 50%ot meghaladó mértékű egészségkárosodását egybehangzóan megállapító szakvéleményeket elfogadta ítélkezése alapjául. A perben eljárt szakértők az NRSZH bizottsági véleményektől való eltérést megindokolták, a szakvéleményekben további szakértői bizonyítás elrendelésére alapot adó hiányosság, ellentmondás nem volt kimutatható. További bizonyítás elrendelésére önmagában az a tény, hogy a beavatkozó az egybehangzó szakvéleményeket továbbra is vitássá tette, nem adott okot. A beavatkozó a Tny. 23. §
(1)bekezdése és a Pp. 136/B. §-a sérelmét csupán állította, annak indokát azonban nem adta, ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát e körben mellőzte. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.
- §-a Budapest,
- október
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő