← Magyarország

Gf.20033/2014/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.033/2014/5.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Takács Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Neiger M. Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségi jogok megsértése iránti perében a Tatabányai Törvényszék

  1. november
  2. napján kelt 9.G.40.085/2012/
  3. számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, míg a kamatfizetés kezdő időpontját megváltoztatja
  5. szeptember
  6. napjára. Köteles megfizetni az alperes az államnak az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására 75.600,- (Hetvenötezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 127.000,(Egyszázhuszonhétezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül kártérítés címén fizessen meg a felperesnek 945.000,-Ft-ot és ennek
  7. június
  8. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát, amelynek mértéke
  9. június
  10. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző félév utolsó napján érvényes, míg
  11. július
  12. napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 %-kal növelt mértéke. A törvényszék kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek az ÁFA-t is magába foglalóan 177.800,-Ft ügyvédi munkadíjat, 72.025,-Ft fizetési meghagyásos eljárásban fizetendő díjat és illetéket, mint készkiadást, valamint 35.000,-Ft egyéb költséget, mint perköltséget. Az ítéletének tényállásában rögzítette, hogy az alperes
  13. május
  14. napján három cégtől kért írásbeli árajánlatot a "A" bányaüzem kazántelepén elvégzendő javítási munkálatokra. A felperes
  15. június 10-én - az alperes közvetlen ajánlatkérésére tekintettel - a teljes munka elvégzésére 6.324.000,-Ft + ÁFA összegű árajánlatot adott. A perben nem álló "B" Zrt.
  16. június
  17. napján kelt árajánlatában 7.425.000,-Ft + ÁFA végösszegért vállalta a munkálatok elvégzését. Figyelemmel arra, hogy az "B" Zrt. a megrendelés egy részének elvégzéséhez szükséges szakhatósági engedélyekkel nem rendelkezett, ezért annak kivitelezéséhez további cégektől, köztük a felperestől, mint alvállalkozótól kért árajánlatot. A felperes
  18. június
  19. napján 7.911.000,-Ft + ÁFA összegért, majd
  20. június 28-án adott második árajánlatában 4.306.600,-Ft + ÁFA összegért, míg a "C" Kft. 4.920.000,-Ft + ÁFA díjért vállalta a munkafolyamat szakhatósági engedélyhez kötött részének elvégzését. A harmadik alvállalkozóként megkeresett gazdasági társaság, a "D" Kft. telefonon 4.000.000.-Ft-ot meg nem haladó összegű árajánlatot adott. A "D" Kft. tájékoztató jellegű, telefonon tett alvállalkozói ajánlatát követően a "B" Zrt. 6.290.000,-Ft + ÁFA összegű vállalkozási díj megjelölésével adott második árajánlatot
  21. június
  22. napján az alperes részére a korábbi „előzetes egyeztetésekre" utalással. Az alperes ugyanezen a napon a beérkezett árajánlatokat haladéktalanul elbírálva döntött a legkedvezőbb, azaz a "B" Zrt. második árajánlatának elfogadásáról. A "D" Kft. alvállalkozó a 3.166.000,-Ft + ÁFA összegű tételes ajánlatát írásban
  23. június 27-én közölte a "B" Zrt-vel. A harmadik, az alperes részére árajánlatot adó cég "E" Bt. volt. Az elsőfokú bíróság a döntésének jogi indokolásában a Ptk 81.§.

(2)bekezdése alapján úgy foglalt állást, hogy a felperes árajánlatának összegszerűsége - és minden egyéb információ, amelyből annak összegére következtetni lehet - a felperes üzleti titkát képezi. A Ptk. 81.§.
(1)bekezdés, 84.§.
(1)bekezdés e) pontja 339.§.
(1)bekezdés alapján a kereseti kérelemben foglaltakkal egyezően állapította meg, hogy az alperes megsértette a felperes üzleti titkát azzal, hogy a felperes által adott 6.324.000.-FT+ ÁFA árajánlatot a "B" Zrt. részére megismerhetővé vagy megközelítőleg kalkulálhatóvá tette, ezáltal a "B" Zrt-nek lehetősége volt arra, hogy minimálisan alacsonyabb összegű árajánlattal - elmaradt haszonból álló kárt okozva a felperesnek - a javítási munkálatokra vonatkozó megrendelést elnyerje. A törvényszék ezen álláspontját az alábbi körülményekre alapította. A szélesebb ártartományban szóródó árajánlati összegekhez képest a "B" Zrt. második ajánlata csupán 0,5 %-kal marad alatta a felperes árajánlatának, ami - a véletlenen túl - a köztük fennálló közvetlen okozati kapcsolatra enged következtetni. Ugyanezt támasztja alá a "B" második árajánlatának „előzetes egyeztetések alapján" kitételű megszövegezése, amely az ajánlatkérő alperes és az ajánlattevő "B" Zrt. közötti előzetes információcserére utal. A "B" Zrt. árajánlatait készítő személyek tanúmeghallgatásuk során nem tudtak következetes és kontrolálható előadást tenni arra vonatkozóan, hogy milyen gazdasági elvek alapján került sor az első, illetve a második "B" Zrt. ajánlat elkészítésére, azaz milyen objektív kalkuláció magyarázhatja a felperes első és a "B" Zrt. második árajánlata közti számszaki eltérés minimális voltát. A törvényszék kifejtette, hogy mely okból nem fogadta el a "B" Zrt. második árajánlatának benyújtására és kalkulálására vonatkozó azon magyarázatot, hogy arra a "D" Kft. - többi alvállalkozónál kedvezőbb - árajánlata alapján került sor. A "B" Zrt. a második árajánlatát ugyanis
  1. június 21-én tette meg az alperes felé, míg a "D" Kft. konkrét árajánlata csak
  2. június 27-én érkezett be hozzá. Ezt az időbeli ellentmondást nem oldja fel a "D" Kft. ügyvezetőjének, "I"nek a tanúvallomása sem, aki első ízben azt állította, hogy írásbeli ajánlatát megelőzően szóbeli egyeztetést a "B" Zrt. munkatársaival nem folytatott, majd ezzel szemben második meghallgatása során azt adta elő (26.sz.jkv. 6.o.), hogy a telefonos megkeresés alkalmával előzetesen tájékoztatta a "B" Zrt-t, hogy maximum 4.000.000,-Ft-os vállalási áron a munkát el tudja végezni. Az elsőfokú bíróság a tanú önmagának ellentmondó vallomásait, valamint a megváltoztatott nyilatkozatának alátámasztására csatolt jegyzetlapot (26/T. sz irat) bizonyítékként nem fogadta el. A jegyzetlapra felírt sorok egymáshoz viszonyított helyzetéből, illetőleg az életszerűség kritériumaiból a törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy azok nem a tanú által előadottakat támasztják alá. Az üzleti titoksértést valószínűsítő tények közé sorolta az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes és a "B" Zrt. azonos gazdasági cégcsoport tagjai, ezért a szerződéskötéseik során egymást preferálják. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes részéről az ésszerű gazdálkodói magatartás azt indokolta volna, hogy a "B" Zrt. második árajánlatát követően lehetőséget adjon a többi ajánlattevő részére a döntés előtt újabb árajánlat benyújtására. A fentieket együttesen összegezve jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy az alperes által megismerhetővé tett felperesi árajánlat ismeretében, azaz a felperes üzleti titka megsértésével került sor utóbb a "B" Zrt. második árajánlata kalkulálására és megtételére. Ez okból az alperes kártérítési felelőssége a felperes 945.000,-Ft összegű elmaradt haszonból álló károsodása bekövetkeztéért fennáll. A kár összegét az üzletágban a hasonló jellegű munkákra irányadó általános 15 % haszonkulcs figyelembevételével állapította meg. A késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőidőpontját a titoksértés vélelmezett dátumához viszonyítva
  3. június
  4. napjában határozta meg. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes kereseti kérelmének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen, logikátlan mérlegeléssel állapította meg, így levont jogi következtetései sem helytállóak. Iratellenes azon ítéleti megállapítás, miszerint a "B" Zrt. az alperes részére
  5. július 8-án tett árajánlatot, úgyszintén az is, hogy a "D" Kft. ajánlata "J" nek címezve került előterjesztésre, továbbá, hogy a "D" Kft. ügyvezetője és a "B" Zrt. közt szóbeli egyeztetés nem volt. Téves és logikátlan a törvényszék azon következtetése, hogy az árajánlatokkal kapcsolatosan az alperes a "B" Zrt. részére információt szolgáltatott. Vitatta, hogy a megrendelés elmaradása miatt a felperes 945.000,-Ft haszontól esett el. A törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes tartozott volna bizonyítani, hogy az alperes a felperes üzleti titkot képező adatát kiadta, és hogy azt éppen a "B" Zrt. részére szolgáltatta ki. Ezen bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. Az alperesnél mindösszesen 4 munkatárs tudott a felperes árajánlatának összegéről, akik egyértelműen tagadták, hogy ezt bármilyen formában közölték volna a "B" Zrt-vel. Pusztán abból a tényből, hogy a "B" Zrt. második árajánlata mindössze 50.000,-Ft-tal marad alatta a felperes korábbi ajánlatának, nem vonható le az a következtetés, hogy ennek egyetlen, lehetséges magyarázata az, hogy az alperes a felperesi árajánlatáról a "B" Zrt-t jogsértő módon tájékoztatta. A "B" Zrt. második ajánlatának benyújtására és annak lényegesen alacsonyabb összegére kellő magyarázatul szolgál az, hogy a "B" Zrt. olyan alvállalkozót talált ("D" Kft.), amely a felperesi árhoz képest jelentősen olcsóbban volt hajlandó a szakhatósági engedélyhez kötött munkarészt elvégezni. Tévedett az elsőfokú bíróság az üzleti titok fogalmának értelmezése körében is. Üzleti titoknak ugyanis csak az az információ tekinthető, amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. Jelen esetben azonban a felperes nem intézkedett az általa állított üzleti titka megvédésére, az elsőfokú bíróság még erre irányuló kérdést sem intézett a felpereshez. Ebből következően a felperesnek nem volt olyan üzleti titka, amelyet az alperes megsérthetett volna. Az kártérítés összegszerűsége körében az alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül fogadta el a felperes által állított, elmaradt üzleti haszon mértékét. Nem vette figyelembe azt sem, hogy milyen költségek terhelték volna a realizálni vélt hasznot. Téves az elsőfokú bíróság késedelmi kamat kezdő időpontjára vonatkozó álláspontja is. A kár felmerülése, így a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdete az az időpont, amikor a felperes hozzájuthatott volna a vállalkozói díjhoz. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására, a fellebbezés elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy a fellebbezésben kiemelt, a tényállást érintő tárgyi tévedések az ügy érdemére kihatással nincsenek. Az elsőfokú bíróság az üzleti titok fogalmát helyesen értelmezte. A felperes az üzleti titka megvédése érdekében minden lehetséges intézkedést megtett, köztük azt is, hogy a "B" Zrt- nek alvállalkozóként eltérő tartalmú vállalási árat jelölt meg az alperes részére közvetlenül adott árajánlatában foglaltaknál. Rámutatott, hogy a perben érintett gazdasági társaságok eljárása egyértelműen tükrözi, hogy a cégek az árajánlatokat üzleti titokként kezelik. Az elmaradt haszon mértéke tekintetében azt emelte ki, hogy az "F" Zrt-nek ajánlatot tevő valamennyi cég hasonló mértékű, 15-18 % mértékű haszonkulcsot alkalmaz. A fellebbezés a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőidőpontja tekintetében megalapozott, egyebekben alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a bizonyítékokat a Pp.
  6. §-ban foglaltaknak megfelelően, összességükben értékelve lényegileg helyes tényállást állapított meg, és ennek alapján helytálló érdemi döntéssel marasztalta az alperest a felperes üzleti titka megsértéséből eredő kára megtérítésére. Az ítélőtábla a törvényszék érveivel - a fellebbezésben írtakra tekintettel is - az alábbi módosítással ért egyet. Helytállóan értelmezte a törvényszék az üzleti titok Ptk.
  7. §.
(2)bekezdésében rögzített fogalmát. A megrendelésért versengő vállalkozók - köztük a felperes és a "B" Zrt. viszonylatában az árajánlat és minden olyan információ, amelyből ennek összege, illetve a versengő árajánlatok egymáshoz viszonyított mértéke következtethető, üzleti titoknak minősül, mivel annak ismertté válása illetéktelenek előtt az ajánlattevő méltányolható gazdasági érdekeit sérti. A felperes az üzleti titka védelmében az adott helyzetben lehetséges és szükséges intézkedéseket megtette, azt zárt csatornán (faxon) közölte közvetlenül a címzettel. A felperes árajánlata üzleti titok jellegével az alperes is nyilvánvalóan tisztában volt, ugyanis az árajánlatokat maga is titokként kezelte. Az alperes törvényes képviselője akként nyilatkozott, hogy „ a felperes nem tekinthetett bele azokban az ajánlatokba, amelyeket alperes nem felperestől kért és kapott, ahogyan más ajánlattevők sem tekinthettek be azokba az ajánlatokba, amelyeket nem ők adtak." (
  1. sz.jkv 5.o.
  2. bek.) Az erre irányuló fellebbezési érveléssel szemben az ítélőtábla kiemeli, hogy az eljárásban nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes árajánlatának tartalma - a saját üzleti titka megőrzésében leginkább érdekelt - felperestől szivárgott volna ki, erre vonatkozó utalást a "B" Zrt. meghallgatott munkatársai sem tettek. Osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját abban a körben is, hogy elenyészően csekély annak valószínűsége, hogy a milliós eltérést mutató árajánlatok között a "B" Zrt. „pótlólag" benyújtott nyertes ajánlata - a korábbi legkedvezőbb ajánlat ismerete nélkül - annak mindössze 34.000,-Ft + ÁFA összeggel marad alatta. A "B" Zrt. által az árajánlatai kalkulációjára vonatkozóan adott pontos tájékoztatás kellő magyarázatul szolgálhatott volna a felperes korábbi és a "B" Zrt. későbbi, nyertes árajánlata közti minimális eltérésre. Ekörben azonban a "B" Zrt. munkatársai, köztük "G" és "H" vallomásai számszakilag nem követhetők, dátumokat érintően pontatlanok és a "D" Kft. ügyvezetőjének, "I" nek a nyilatkozatával is ellentmondásban állók voltak, ezért alkalmatlanok arra, hogy a felperes és a "B" Zrt. nyertes, soron kívüli ajánlata közötti minimális eltérést és a második ajánlattétel körülményeit ésszerűen indokolják. Az alperes által erre vonatkozóan előadottak az alábbiak okán nem fogadhatók el. A "B" Zrt. első (7.425.000.-Ft) és második ( 6.290.000.-Ft) ajánlata közötti, 1.135.000,-Ft különbség nem magyarázható a felperes második alvállalkozói ajánlata (4.306.000.-Ft) és a "D" Kft., ajánlata közti 1.140.000,-Ft-os eltéréssel, ugyanis már a "B" Zrt. első árajánlata sem a felperes ajánlatához, hanem a "C" Kft. akkor legkedvezőbb ajánlatához igazodott. (6.sz. jkv. 11.o. 3.bek. és
  3. s. jkv.
  4. o.
  5. bek.) A "B" Zrt. a második, utólagos árajánlata benyújtásának tényét és annak összegét is a "D" Kft. alvállalkozótól telefonon kapott, megközelítőleg 4 millió Ft-os ajánlattal indokolta. Ennek időpontja, körülményei, azonban a perben nem nyertek bizonyítást. Az előzetes, telefonos tájékoztatás tényként elfogadása sem nyújtana azonban kielégítő magyarázatot arra, hogy egy tisztázatlan tartalmú, szóbeli alvállalkozói ajánlatra tekintettel a "B" Zrt. éppen 34.000,-Ft + ÁFA összeggel kedvezőbb ajánlatot ad a korábbi legalacsonyabbnál. A "D" Kft. alvállalkozóként adott írásbeli, pontos összegű árajánlata pedig csak
  6. június 27-én, azaz a
  7. június 21-i, második árajánlat alperes részére való benyújtását követően érkezett meg, ezért a "B" Zrt. az alperesnek adott kedvezőbb ajánlatot nem alapíthatta sem az alvállalkozójától kapott írásbeli, sem a bizonyítatlanul maradt telefonos árajánlat tartalmára. A fenti körülmények együttes értékelése ( Pp. 206.§.) arra engednek következtetni, hogy a "B" Zrt. második árajánlatának benyújtását és összegét az alperestől szerzett és a felperes árajánlatára vonatkozó üzleti titok magyarázza. Ennek bizonyossággal határos valószínűségét támasztja alá az a körülmény is, hogy a megrendelő a
  8. június
  9. napjáig bekért árajánlatok benyújtását követően éppen a "B" Zrt. második ajánlata beérkezésének napján, azaz
  10. június 21-én bírálta el az ajánlatokat és hozta meg döntését . Figyelemmel arra, hogy az „előzetes egyeztetésekre hivatkozás" az üzleti levelezés gyakori, panelszerű szófordulata, így az ítélőtábla jelen esetben ennek bizonyító erőt nem tulajdonított. Úgyszintén a "I" által a
  11. október
  12. napján megtartott tárgyaláson becsatolt, tisztázatlan körülmények között keletkezett, nehezen olvasható papírdarabnak sem. (26/T/1.sz.irat) A kártérítés összegszerűsége tekintetében alappal indult ki a törvényszék a peres felek és az érintett gazdasági társaságok tanúként meghallgatott dolgozói által is előadott azon körülményből, hogy az adott üzletágban a hasonló jellegű megrendelések átlagosan 15 % hasznot eredményeznek a vállalkozónak. A haszon fogalma a bevétel költségekkel csökkentett összegét takarja. Ez okból a vállalási árból az általánosan irányadó haszonkulcs szerint számított kártérítési összeg további költségekkel csökkentése nem indokolt. Utal az ítélőtábla arra, hogy a számvitelről szóló
  13. évi C. törvény 77.§.
(2)bekezdés a) pontja értelmében a befolyt kártérítési összeget adófizetési kötelezettség terheli, a kártérítés megítélt összege tekintetében az adófizetési kötelezettség a bíróság által előzetesen nem vehető figyelembe. Alappal hivatkozott azonban az alperes arra, hogy a kártérítés után fizetendő késedelmi kamat kezdő időpontja a kár bekövetkeztének időpontjával azonos.(régi Ptk. 360.§.
(1)bekezdés ) Jelen esetben a felperes károsodása a haszon elmaradásának időpontjában - azaz a megrendelés elnyerése esetén a felperesnek járó ellenérték teljesítési határidejének elteltével - következett be. A felperes jogi képviselője a kereseti kérelmét ennek megfelelően módosította és a késedelmi kamat kezdő időpontjának
  1. szeptember
  2. napját jelölte meg. ( 23.jkv. 2.o. 2.bek.) A fentiek figyelembevételével az ítélőtábla a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját a rendelkező részben írtak szerint módosította. Az ítélőtábla kitér arra, hogy az alperes által a fellebbezésben megjelölt tényállási pontatlanságok az ügy érdemére kihatással nem voltak. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék érdemben helytálló döntését a Pp.
  3. §.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, míg a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében megváltoztatta. Az ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján kötelezte a feljegyzett fellebbezési illeték állam javára való, míg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2),
(5)bekezdései alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére. Győr,
  1. november
  2. napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Sarmon Hedvig sk.. Maurer Ádám sk. előadó bíró bíró Az ügy tömör összefoglalása: Egy versenyeztetési szándékkal kért árajánlat összegszerűsége - és minden egyéb információ, amelyből annak mértékére következtetni lehet - az ajánlattevő üzleti titkát képezi. Alkalmazott jogszabályok: Ptk.
  3. §.
(1),
(2)bekezdés, 84. §.
(1)bekezdés e.) pont és 339. §.
(1)bekezdés

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.