Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.564/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Czeglédy Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Czeglédy Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Koruhely Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Koruhely Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, sajtóhelyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- január
- napján meghozott, 65.P.25.397/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint külön felhívásra a Magyar Államnak 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II. rendű alpereseknek 30.000 forint + áfa perköltséget, és a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint kereseti illetéket. Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. törvény (Smtv.)
- §
(1)bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(1)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalását. Előre bocsátotta, hogy a perben lehetőséget adott az alperes részére arra, hogy alátámassza a cikk megjelenésekor rendelkezésére nem álló, de létező bizonyítékokat. A büntetőeljárásról tudósító cikkek állításainak valóságtartalma vizsgálata körében nem zárható el az alperes attól, hogy a perben bizonyítsa, hogy az adott eljárásban történtekről valósághűen tájékoztatta a nyilvánosságot. Az alperes informátor igénybevételével közölt információkat egy tanúvallomás tartalmáról. A tanúvallomás tartalmát az alperes a konkrét tanúvallomást tartalmazó jegyzőkönyv beszerzésével is bizonyíthatta. A per során beszerzett iratanyagból megállapítható volt, hogy valóban hangzottak el olyan tanúnyilatkozatok, amelyek a felperest hozták összefüggésbe a videofelvétel elkészültével, ezért az alperesi cikk megjelenésekor nem volt alaptalan az a közlés, amelyet az alperes a felperessel kapcsolatosan tett. Kitért arra, hogy nem értékelhette a tanúvallomások valóságtartalmát, kizárólag azt vizsgálhatta, hogy elhangzottak-e olyan tanúvallomások, amelyek a felperes személyét hozták összefüggésbe a videofelvétel elkészítésével. Arról azonban az alperes nem volt köteles beszámolni, hogy a felperes az állítást tagadta az eljárás során, illetve hogy a tanúk a korábbi vallomásaikat módosították. Megjegyezte, hogy a felperes a sajtó-helyreigazítási eljáráson kívül kezdeményezheti, miszerint az alperes adjon tájékoztatást arról is, hogy a felelősségre vonására nem került sor, és az őt érintő kijelentések valótlanságát is rögzítő határozat született. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát. Előadta, hogy a perrel érintett sajtóközlés nem büntetőeljárásról szóló tudósítás, ezért helytelen a bíróságnak azon megállapítása, mely szerint a büntetőeljárás adott szakában megfelelően tudósított az alperes az adott körülményekről. A kérdéses büntetőeljárás idején a nyomozati szerv vagy vádhatóság általi tájékoztatásra nem került sor, ezért az alperes jogszerű tájékoztatást nem tudott erre alapítani. Az alperes azt a hamis látszatot igyekezett kelteni, hogy egy hivatalos tájékoztatást nyújtott a folyamatban lévő büntetőeljárásról, miközben a valóságban érdemi és releváns információja erről nem volt. Helytelenítette azt az a gyakorlatot, hogy a nyomozó hatóság egyes tagjai a büntetőeljárásokról a sajtónak információkat szivárogtatnak ki, melyek szelektív ismereteket tartalmaznak. A bíróság nem engedhet teret a jogsértő módon beszerzett információra alapított közléseknek. Az I. rendű alperes a sérelmezett közléseket tényként jelenítette meg annak ellenére, hogy tudomással bírt arról a hivatalos hatósági tájékoztatásról, amely a sérelmes közlés valóságát nem támasztotta alá. Ilyen körülmények között az I. rendű alperes a jogtalanul megszerzett információit megszűrte és szelektálta, a saját prekoncepciója szerint. Tényként kezelte, hogy a közlések nem voltak megalapozottak, és a büntetőeljárás során kétséget kizáróan kiderült a sérelmezett közléseket indukáló információk valótlan volta. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Előadta, hogy a cikk megjelenésének idején a teljes vizsgálat még nem zajlott le, és az egyes meghallgatott tanúk szavahihetőségét sem cáfolta semmifajta bizonyíték. Álláspontja szerint a sajtó által megszerzett információ eredetét a sajtó-helyreigazítási perben nem lehet vizsgálni. Utalt arra is, hogy a büntetőeljárás adataitól függetlenül, korábban az ...-ben ... szintén a cikkben foglaltakkal egyezően nyilatkozott. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, ezért határozatát a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A perbeli cikk más sajtóközlésektől eltérően kifejezetten utalt arra, hogy az ún. ... videó felvétel készítésének körülményeivel kapcsolatosan nyomozás folyik. Alperesi közlésből ezért az olvasó elsősorban arra következtethetett, hogy folyamatban van eljárás, melynek bizonyos mozzanatairól az alperes is értesült. A PK
- számú állásfoglalás alapján az alperes alapvetően azt tartozott bizonyítani, hogy az általa közölt információ megegyezik a nyomozati eljárás során addig rendelkezésre álló adatokkal. A sajtónak ugyanis egy hivatalos eljárás folyamatban léte alatt nem azt kell igazolnia, hogy az ebben az eljárásban elhangzottak, illetőleg megszerzett információk objektíve valósak, hanem azt, hogy az általa közölt ismeretek ténylegesen eljárásban keletkeztek. Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül szerezte be az alperes indítványára az eljárás iratait, mivel az alperes a közlésben egyértelműen tudósított arról, hogy ilyen eljárás folyamatban van. A beszerzett iratok egyértelműen igazolták azt, hogy a felperesre nézve terhelő tartalmú tanúvallomás keletkezett az eljárás során. Erről pedig az alperes megfelelően számolt be. Az elsőfokú bíróság a PK
- számú állásfoglalásra utalással megfelelően fejtette ki azt is, hogy a felperesnek jogosultsága van arra, hogy az alperest felhívja annak közlésére, hogy az eljárás befejeződött, és az számára kedvező eredménnyel végződött. A felperesi fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes köteles viselni az alperesi perköltséget. Az alperesi másodfokú perköltség az alperesi jogi képviselőt a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésének a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján megillető ügyvédi munkadíj. Köteles továbbá viselni a felperes a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint. Budapest,
- szeptember
- Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k.. Hercsik Zita s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő