Bhar.203/2014/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmenti. Egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyja. Megállapítja, hogy a harmadfokú eljárás során felmerült 15.240.- (tizenötezerkettőszáznegyven) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az első fokon eljárt Jászberényi Járásbíróság a 2013. január 17. napján kihirdetett 7.B.721/2011/14. számú ítéletével a vádlottat az ellene 2 rb. rágalmazás vétsége [Btk. 179. §

(1)és

(2)bekezdés b) pont] miatt emelet vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjában írt okból, mert a vádlott cselekménye nem valósított meg bűncselekményt, felmentette. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség a 2.B.2307/2010/

1. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. A másodfokon eljárt Szolnoki Törvényszék a
2. január
3. napján meghozott 2.Bf.178/2013/
4. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. rágalmazás vétségében [Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] és ezért - halmazati büntetésül - 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2.000.- forintban állapította meg, és úgy rendelkezett, hogy a kiszabott 240.000.- forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A Jászberényi Rendőrkapitányságon 516/2017/1.-

1. tételszámon bevételezett kiadvány és CD lemez lefoglalását megszüntette, és azokat az irat részének tekintette. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, melynek okát és célját a bejelentéskor nem jelölték meg. A harmadfokú fellebbezési nyilvános ülésen a védő elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a pénzbüntetés enyhítését indítványozta, melyhez a vádlott is csatlakozott. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.163/2014/1/II. számú átiratában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, azonban a bűnösségi körülmények tekintetében, illetve a tanúk figyelmeztetésével kapcsolatban észrevételeket terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaposnak találta, és osztotta az ügyésznek az eljárási szabálysértésre vonatkozó álláspontját is. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az
2. sz., a
3. sz. és a
4. sz. tanúkat kihallgatásuk előtt nem figyelmeztette a Be.
5. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti relatív mentességi jogukra. Mivel azonban e tanúk olyan tényekről nem vallottak, melyekkel magukat bűncselekmény elkövetésével vádolnák, vallomásuk bizonyítékként való értékelésének nem volt törvényes akadálya, így az ügy érdemére nem volt hatással. Helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság abban, hogy a 2. sz. sértett a sportegyesületnél, illetve a Városi Közműtársulatnál betöltött tisztségéhez kapcsolódóan nem volt hivatalos személy, ezért az ő vonatkozásában a Be. 52. §

(4)bekezdése alapján a vád tárgyává tett rágalmazás vétsége nem közvádra üldözendő. Arra tekintettel viszont, hogy a Be.

1. §-a alapján az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, nem valósult meg eljárási szabálysértés azáltal, hogy vele szemben is a vádat az ügyész képviselte. Az ítélőtábla a másodfokú ítéletet, az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt a Be.
2. §

(1)bekezdése, valamint a Be.

1. §-ában foglaltakra is figyelemmel, a Be.
2. §

(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül. Megállapította, hogy a másodfokú bíróság a saját eljárására vonatkozó eljárási szabályt nem sértett, és kiküszöbölte mindazokat a hibákat és hiányosságokat, melyeket az elsőfokú bíróság vétett. Helyesen járt el, amikor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a 2. sz. tanú személyével kapcsolatban helyesbítette, így a tényállás helyessé vált, mely a Be. 388. §

(1)bekezdésének megfelelően a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. Itt utal viszont az ítélőtábla arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete 5. oldal 2. bekezdésének azon megállapítása, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. §

(2)bekezdés d) pontja alapján megalapozatlan nem helytálló, mert ez a fentieknek ellentmond. Ugyanis, nem megalapozatlanságról, hanem arról van szó, hogy a másodfokú bíróság a megalapozott tényállásból az elsőfokú bírósághoz képest eltérő jogi következtetéseket vont le, melyre egyébként törvényes lehetőség van. Az ügy valamennyi résztvevője - az eljárt bíróságok és a felek - egyaránt a 36/

1. (VI.24.) AB határozatban foglaltakra hivatkoztak. E határozat III/
2. pontja szögezi le azt, hogy "A jogalkalmazói gyakorlat feladata annak meghatározása, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása mely közszereplők esetében zárja ki a cselekmény jogellenességét, továbbá, hogy a közvélemény formálásában hivatásszerűen részt vevők esetében a gondatlanság megállapításának melyek a kritériumai." A jogalkalmazás e feladatának eleget téve értelmezi a büntető anyagi normát vagyis a becsületsértés és a rágalmazás megvalósulását. Az említett AB határozat
3. és
4. pontja a becsületsértés és a rágalmazás alkalmazásával összefüggésben leszögezi, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel és intézményekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél. A hatóság vagy hivatalos személy, valamint közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, e minőségére tekintettel tett értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető csak akkor, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan, avagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint az elvárható figyelmet vagy körültekintetést elmulasztotta. Mindezek figyelembe vétele mellett, az ítélőtábla az alábbi szempontokat vizsgálta: - a sértettek közszereplőnek minősülnek-e, - fennállt-e a közérdek a sértettek tevékenységével kapcsolatban, fennáll-e a közéleti szereplők szükségszerűen magasabb tűrésküszöbbel rendelkezésének esete, - volt-e a vádlott kijelentéseinek ténybeli alapja, - betartotta-e a rá vonatkozó szakmai szabályokat, - az elhangzottakat illetően az elvárható figyelmet vagy körültekintést tanúsította-e a valóságot, illetve valótlanságot illetően, valamint jóhiszeműnek minősíthető-e. Az
5. sz. tanú mint alpolgármester, a
6. sz. tanú sértett attól függetlenül, hogy nem hivatalos személy, mint önkormányzati képviselő, közszereplőnek tekintendő. A közérdek ugyancsak megállapítható. A [település megnevezése] város közéletével és gazdálkodásával kapcsolatos kijelentések ugyanis a város internetes honlapján közzétett riportműsorban hangzottak el. Ugyanakkor mi sem igazolja jobban a köz érdeklődésének, érintettségének fennállását, hogy az riportban elhangzottak a helyi közösséget foglalkoztatták. A riportban elhangzottaknak volt ténybeli alapja. A vádlott ugyanis meg nem cáfoltan informálódott az érintett tárgykörökben, és mivel nem [település megnevezése]-ben élt, nyilvánvaló, hogy ismereteit csakis ilyen információk útján szerezte, sőt a riportműsorban az érintetteket is megszólaltatta. Tehát, a rá vonatkozó szakmai szabályokat betartotta, és így nem merül fel jóhiszeműségének hiánya sem. A [település megnevezése] város közéletével, illetve gazdálkodásával kapcsolatban a "pazarló gazdálkodás, haverok helyzetbe hozása, koncon marakodó jobboldali képviselők, visszatérő [párt megnevezése]-s mutyik, heveny korrupció, korrupciógyanús ámokfutás" nem konkrétumok. A
7. sz. tanú kórházi vagyonkezelő ügyvezetővé választásával, és a kávéházához vezető híd megépítésével kapcsolatban elhangzottak pedig nem olyan tények, melyek az
8. sz. tanú alpolgármestert bűncselekmény elkövetésével hoznák összefüggésbe. Tehát, személyesen az
9. sz. tanú alpolgármesterre vonatkozó konkrétumok, magatartások a riportban nem hangzottak el, ugyanakkor az elhangzottakat a riportban ő maga meg is cáfolta. A
10. sz. tanúhoz kötődő sportegyesülettel, illetve Városi Közműtársulattal kapcsolatban sem egyértelmű konkrét magatartások hangzottak el. Maga az Alkotmánybíróság szögezi le a hivatkozott AB határozat III/
11. pontjában, hogy "kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban a közéletben. Ennek ellene hat, ha a törvényhozó büntetőjogi büntetéssel fenyeget minden, a közhatalmat gyakorló személyek és intézmények becsületének csorbítására alkalmas tényközlést és értékítéletet. Ami a választási kampány keretében megjelent kiadványt illeti, ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy annak szövege nem mindenben egyezik a riportfilmben közöltekkel. Azzal ellentétben az
12. sz. tanút és a
13. sz. tanút név szerint említi, és a riportban szereplő véleménynyilvánításokat is, mint konkrét tényeket tartalmazza. A rendelkezésre álló adatok szerint a vádlott ahhoz járult hozzá, hogy a kiadvány azonos szövegű legyen a riportban elhangzottakkal. Azt megjelentetés előtt neki nem mutatták meg, és hozzájárulását sem kérték, hogy ilyen formába megjelenjen. Így, attól függetlenül, hogy azon felelős szerkesztőként az ő nevét tüntették fel, az abban leírtakért őt felelősség nem terheli. A fentiekre tekintettel a harmadfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott terhére rótt magatartás nem bűncselekmény, ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
14. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, és a vádlottat az ellene 2 rb., a Btk. 226. §

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján, a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjára figyelemmel felmentette. A Be. 398. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján megállapította, hogy a harmadfokú eljárás során a kirendelt védő díjával felmerült 15.240.- forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Harangozó Attila s. k. Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Katona Tibor s. k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bhar.III.203/2014/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.178/2013/
4. számú ítéletének, a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős. Szeged,
5. szeptember
6. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke