Pf.20567/2014/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.567/2014/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Áncsán András ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve e.-i (cím) lakos felperesnek - a dr. Aranyosi Richárd ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve e.-i (cím) lakos I. rendű és II.rendű alperes neve e.-i (cím) lakos II. rendű, a Vitári Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Vitári Jenő ügyvéd) által képviselt III.rendű alperes neve (cím) III. rendű és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (cím) IV. rendű alperesek ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében az Egri Törvényszék 12.P.20.180/2012/
2. számú ítélete ellen a felperes által 53., az I. rendű alperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 50 760 (Ötvenezer-hétszázhatvan) forint általános forgalmi adót tartalmazó 230 760 (Kettőszázharmincezer-hétszázhatvan) forint fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az e.-i ...90/A/1 helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben E., K. u.
4. szám alatti földszinti társasházi lakásingatlan a felperes 9/96 és az I. rendű alperes 87/96 arányú osztatlan közös tulajdonában áll. Az ingatlant az azt kizárólagosan használó II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti joga, illetve özvegyi joga terheli. A felperes tulajdoni hányadát korábban terhelő, a III. rendű alperes javára bejegyzett végrehajtási jogot a peres eljárás folyamán törölték, e tulajdoni hányadra a IV. rendű alperes javára 5 197 669 forint adótartozás és járulékai erejéig végrehajtási jog van bejegyezve. A tényállást az ítélőtábla az általa beszerzett nem hiteles tulajdoni lap alapján állapította meg, mert annak ellenére, hogy a keresetlevélhez csatolt másolat tartalma megváltozott, az elsőfokú bíróság nem győződött meg az ítélet hozatalakor hatályos ingatlan-nyilvántartási állapotról. Az ingatlan
5. decemberi forgalmi értéke - mely nem tartalmazza az osztatlan közös tulajdonból a lakáshoz tartozó tulajdoni hányad értékét - beköltözhetően 15 850 000 forint, lakott állapotban 8 000 000 forint. A forgalmi értéken belül a II. rendű alperes haszonélvezeti jogának értéke 1 981 250 forint. Az e.-i ...90 helyrajzi számú ingatlanon a tulajdonostársak
6. január 12-én kelt alapító okirattal hoztak létre társasház tulajdont. Az okirat szerint az e per tárgyát képező földszinti külön tulajdonba kerülő lakáshoz a közös tulajdonból tartozó hányad 6/8, míg az emeleti - jelenleg a felperes kizárólagos tulajdonában álló - lakáshoz tartozik „az udvaron lévő garázs is", valamint a közösből 2/8 tulajdoni hányad. A felperes tulajdoni illetőségét öröklés jogcímén, az I. rendű alperes 27/96 tulajdoni hányadát öröklés, 60/96 tulajdoni illetőségét a II. rendű alperessel kötött tartási szerződés alapján tartás jogcímén szerezte. Az ingatlanon két garázs áll, amelyek az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepelnek, s a felépítmények sem építési engedéllyel, sem használatbavételi engedéllyel nem rendelkeznek. A két garázs egymástól függetlenül és eltérő időben épült, a régebbi építésű értéke 1 130 000 forint, az utóbb létesült értéke 1 228 920 forint. A felperes eredeti keresetében elsődlegesen a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte akként, hogy az I. rendű alperes tulajdoni hányadát magához váltja 7 250 000 forint megváltási ár ellenében. Másodlagosan - arra az esetre, amennyiben a bíróság a közös tulajdon megváltás útján történő megszüntetését nem tartaná megalapozottnak - annak megállapítását kérte, hogy a társasházi alapító okiratban rögzített garázsok az ő kizárólagos tulajdonában álló ...90/A/2 helyrajzi szám alatti társasházi lakásingatlanhoz tartoznak. Az I. és II. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes nem tiltakozott az ellen, hogy a felperes tulajdoni hányadát magához váltsa, reális forgalmi érték figyelembevételével. A III. és a IV. rendű alperes a perben nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú bíróság P.20.375/2010/
7. számú ítéletében a közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes 9/96 tulajdoni hányadát 1 156 875 forint megváltási ár ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta. Az ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes által előterjesztett fellebbezéseket elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.054/2012/
8. számú végzésével a törvényszék határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A határozata indokolásában - egyebek mellett - hangsúlyozta, hogy a közös tulajdon megszüntetésének előkérdése a tulajdoni hányadok mértékének, illetőleg értékének ismerete, márpedig a tisztázatlan jogi helyzetű garázs léte befolyással van a megváltási ár összegére. E tekintetben a kereseti kérelmet olyannyira pontatlannak, határozatlannak találta, hogy amiatt a kereset érdemi tárgyalásra alkalmatlan volt. A folytatódó eljárás során a felperes csupán a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetét tartotta fenn, s a II., III., IV. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I. és II. rendű alperes korábbi nyilatkozatát tartotta fenn, míg a III. és IV. rendű alperes nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest, hogy az I. és II. rendű alperesnek 500 000 forint perköltséget fizessen meg. A Polgári Törvénykönyvről szóló
9. évi IV. törvény (Ptk.)
10. §-ára utalással hangsúlyozta, hogy a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs kérheti és ugyanígy rendelkezik az időközben hatályba lépett
11. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) is. Az új Ptk. kifejezetten feljogosítja a bíróságot arra, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet elutasítsa, ha azt a tulajdonostárs alkalmatlan időben terjeszti elő. Bár a felperes keresetét nem minősítette alkalmatlan időben előterjesztettnek, azonban úgy ítélte meg, hogy annak teljesítése a tulajdonostársak méltányos érdekeit súlyosan sértené, ezért az 1/
12. (V.19.) PK vélemény VII. pontjának felhívásával azt alaptalannak ítélte. Döntő tényezőként vette figyelembe, hogy a felperes teljesítőképességét többszöri felhívás ellenére nem igazolta, ami önmagában is kizárja a kereset teljesíthetőségét. Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes 60/96 tulajdoni illetőségét a II. rendű alperessel kötött tartási szerződés alapján szerezte tartás jogcímén, indokolatlannak találta, hogy a felperes legyen a tulajdonosa annak a lakásnak, amelyben az eltartott II. rendű alperes - a felperes nagymamája - lakik. A felperes méltányos érdekeinek sérelmét is jelentené az, ha a tulajdonába kerülő lakást a II. rendű alperes özvegyi joga, haszonélvezeti joga miatt nem birtokolhatná, nem használhatná. Rámutatott továbbá, hogy az ingatlanon lévő két garázs jogi sorsa rendezetlen, azok az ingatlannyilvántartásban nem szerepelnek, a társasház tulajdont alapító okirat tartalma és a valós helyzet a garázsok kapcsán nincs összhangban. E tényeket azonban a módosított kereset tartalmára tekintettel a per elbírálása szempontjából közömbösnek találta, ugyanakkor megjegyezte, hogy a felperes által a garázsok tulajdonjogának igazolása végett becsatolt okiratokkal kapcsolatos érvénytelenségi kifogás jogi relevanciával nem bírt, alaptalan volt. Rámutatott, hogy a közös tulajdon oly módon sem szüntethető meg, hogy a felperes tulajdoni illetőségét az I. rendű alperes tulajdonába adja, mert ez az I. rendű alperes méltányos érdekeit sértené, figyelemmel e tulajdoni illetőséget terhelő, a felperes több mint 5 000 000 forintos adótartozásával kapcsolatos végrehajtási jogra. Az ítélettel szemben a felperes és az I. rendű alperes is fellebbezést terjesztett elő. A felperes az ítélet megváltoztatását, keresete szerinti határozat hozatalát és az I. rendű alperes költségben való marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy bár keresetét módosította, de a megváltási ár meghatározása miatt lényeges, hogy a garázs még a szülei életében a társasház alapító okirat aláírása előtt állt, az az emeleti kizárólagos tulajdonában lévő lakáshoz tartozik. Állította, hogy a perbeli ingatlan illetőségét terhelő adótartozás összegének mérséklése vagy elengedése iránt eljárást kezdeményezett, melynek eredményeként teljesítőképes, a megváltási árat az I. rendű alperesnek ki tudja egyenlíteni. Annak összegét adó- és értékbizonyítvány alapján határozta meg, s azt reálisabbnak találja, mint a szakértő által meghatározott forgalmi értéket. Az I. rendű alperes fellebbezésében kérte az ítélet perköltséggel kapcsolatos rendelkezésének és indokolásának megváltoztatását, továbbá a felperes költségben való marasztalását. Kifejtette, hogy a pertárgyérték figyelembevételével a 32/
13. (VIII.22.) IM rendelet alapján mind a saját, mind a II. rendű alperes részére 600 000 forint + áfa összegű perköltség számítható fel és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát az ettől való eltérésnek. Ellentmondásosnak találta, hogy a törvényszék ítélete indokolásában az érvénytelenségi kifogását jogi relevanciával nem bírónak, egyszersmind alaptalannak minősítette. E tekintetben kérte az indokolás kijavítását. Az I. és II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperes fellebbezésének alaptalanságára hivatkozva hangsúlyozta, hogy nem merült fel adat arra, hogy a társasház alapító okirat készítésekor a garázsok álltak volna, és e megállapítást a szakértői vélemény is megerősíti. A felperes felhívás ellenére nem igazolta teljesítőképességét. Utaltak arra, hogy a II. rendű alperes haszonélvezeti jogára figyelemmel az I. rendű alperesre nézve lenne méltánytalan és visszaélésszerű a kereset teljesítése. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Mindenekelőtt az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a felperes a keresetlevelét
14. október 14-én terjesztette elő, ezért a jogvita elbírálására az akkor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló
15. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályait kell alkalmazni, az elsőfokú bíróságnak a
16. március 15-én hatályba lépett
17. évi V. törvényre való utalása téves. A Ptk.
18. §-a kimondja, hogy a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. A Ptk.
19. §-a értelmében, amennyiben a közös tulajdont a bíróság szünteti meg, a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, másodsorban az a megosztási mód jöhet számításba, hogy a bíróság a közös tulajdon tárgyait megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja. Végül, ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. Az adott esetben a közös tulajdonban lévő ingatlan mérete, jellege a természetbeni megosztás lehetőségét kizárja, a közös tulajdon árveréssel történő megszüntetése ellen mindkét tulajdonostárs tiltakozott, így a felperes és az I. rendű alperes között az e.-i ...90/A/1 helyrajzi számú ingatlanon fennálló közös tulajdon csak oly módon lenne megszüntethető, hogy valamelyikőjük tulajdoni illetőségét a bíróság a másik tulajdonába adná megfelelő ellenérték fejében. Ahhoz azonban, hogy a közös tulajdon ily módon megszüntethető legyen, mindenképpen tisztázandó, hogy mi az, ami a tulajdonjogot átruházó tulajdonostárs tulajdonában van és mi ennek az ellenértéke. A perbeli ingatlan a valóságban egy társasházi lakás. A társasház tulajdont alapító okirat készítésekor hatályban volt, a társasházról szóló
20. évi
21. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.)
22. §