Gf.IV.30.545/2013/
- A Debreceni Ítélőtábla a Bernátné dr. Gönczi Ágnes ügyvéd (CÍME) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME., Cg.: ..., adószáma: ...) felperesnek -, a dr. Kocska Péter ügyvéd (CÍME.) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME., Cg.: ..., adószáma: ...) alperes ellen közös költség megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- szeptember
- napján meghozott 25.G.40.037/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit pedig részben és akként változtatja meg, hogy mellőzi a felperest az állam javára 5000 (Ötezer) Ft illeték, valamint az alperesi képviselő részére 10 000 (Tízezer) Ft perköltség megfizetésére marasztalását és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 8650 (Nyolcezer-hatszázötven) Ft elsőfokú perköltséget, míg az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára 5000 (Ötezer) Ft feljegyzett illetéket, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9000 (Kilencezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a
- sorszámon meghozott ítéletével a felperesnek a többször módosított kereseti kérelmét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az állam javára 5 000 Ft előlegezett illetéket, valamint az alperes jogi képviselője részére 10 000 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában tényállásként megállapította, hogy az alperes a felperes lakásszövetkezet tagja. Az alperes a
- január
- napján létrejött adásvételi szerződéssel megvásárolta L.K. eladótól az .... helyrajzi számú belterületi ingatlant, mely természetben CÍM alatt található. A szerződő felek az adásvételi szerződésben megállapodtak a birtokbaadás feltételeiről és az őket terhelő kötelezettségekről. Az alperes a perbeli ingatlanra
- december 1-jén kötött közüzemi szerződést az KFT NEVE-vel, míg ezt megelőzően
- július 3-tól
- november 22-ig az eladó, L.K. állt szolgáltatási jogviszonyban. Az ingatlan vonatkozásában
- február
- és
- szeptember
- napja közötti időszakban nem történt befizetés a vízszolgáltató részére, a
- augusztus havi számla összegét pedig az eladó megbízottja fizette meg
- január
- napján. A felperes a végleges formában fenntartott keresetében az alapszabálya V. fejezetének
- és
- pontjai értelmében a fővízmérő óra és az almérő órák közötti vízdíjkülönbözet arányos számítása alapján kérte kötelezni az alperest 56 832 Ft és annak
- június
- napjától számított késedelmi kamatainak, továbbá perköltségének a megfizetésére. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte a marasztalása feltételeinek hiányában. Az elsőfokú bíróság arra hivatkozással utasította el a felperes kereseti kérelmét, mert nem tudta igazolni az alapszabálya hivatkozott rendelkezéseiben rögzített feltételek fennállását, vagyis azt, hogy a lakóingatlanban nincs költségmegosztó felszerelve, vagy a felszerelt költségmegosztó nem hiteles, illetve a vízfelhasználó nem rendelkezik a szolgáltatóval megkötött közüzemi szerződéssel, ugyanis a felperes csak ezekben az esetekben (lett volna) jogosult a főmérő és az almérők közötti vízdíjkülönbözet arányos kiszámlázására. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben - tartalma szerint - a sérelmezett határozat megváltoztatását, az alperes részéről a peres eljárás során számára megfizetett 97 060 Ft tőke után
- június
- napjától
- január
- napjáig járó 7195 Ft összegű, lejárt késedelmi kamat és a peres eljárással felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fellebbezésében előadta, hogy az elsőfokú ítélet tényállása nem tartalmazza azt, hogy a felperes a fizetési meghagyást 146 485 Ft tőke és járulékai erejéig kérte kibocsátani az alperessel szemben, aki a peres eljárás ideje alatt,
- január
- napján fizetett meg részére 97 060 Ft-ot. Ezért álláspontja szerint megilleti őt az alperes által megfizetett tőke után
- június
- napjától a kifizetés napjáig számított 7195 Ft lejárt késedelmi kamat. A részleges pernyertességére tekintettel kérte a fizetési meghagyásos eljárásban megfizetett 5000 Ft eljárási költség, a jogi képviselőjének 5000 Ft összegű ügyvédi munkadíja, 1000 Ft összegű költségátalány és a peres eljárásban lerótt 5000 Ft eljárási illeték, mint perköltsége megfizetésére kötelezni az alperest. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés - tartalma szerint - nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes végleges formában fenntartott keresetének az elutasítására vonatkozó rendelkezését, emiatt az a Pp.
- §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján (rész)jogerőre emelkedett. Ezért az ítélőtábla „A polgári perrendtartásról" szóló, 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253.§-ának
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének e rendelkezéseit nem érintette, és a jelen határozatával annak kizárólag a lejárt késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kötelező rendelkezéseit bírálta felül. Az ítélőtáblának a Pp. 256/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. §-ának
(4)bekezdése alapján - utalva a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontjára - a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. Az ítélőtábla mindenekelőtt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felperes mint jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 97 060 Ft közös költség, valamint 49 425 Ft vízdíj különbözet, összesen 146 485 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes mint kötelezett
- november 27én ellentmondott a fizetési meghagyással szemben, majd utóbb
- január 3-án megfizetett a felperesnek 97 060 Ft-ot. A felperes a
- sorszámú beadványában elismerve az alperesi teljesítést, a
- októbertől
- januárig terjedő időszakra esedékes 31 080 Ft közös költség és a
- sorszámú beadványában 69 335 Ft vízdíj különbözet megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Időközben az alperes a 31 080 Ft közös költségtartozást
- február 21-én kiegyenlítette, a
- február hónapra esedékes közös költségtartozással együtt. Az így kiegészített tényállás eredményeként pedig az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a felperes fellebbezése részben - a perköltség vonatkozásában - megalapozott. A felperes - a következőkben kifejtettek miatt - alaptalanul kérte a fellebbezésében, az elsőfokú ítéletnek akként történő megváltoztatását, hogy az ítélőtábla kötelezze az alperest az általa
- január
- napján megfizetett 97 060 Ft tőke után
- június
- napjától a kifizetés napjáig számított, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű 7195 Ft késedelmi kamat megfizetésére. A felperes a fizetési meghagyásos eljárásban 146 485 Ft tőke és annak járulékaira előterjesztett igényét az elsőfokú eljárásban többször módosította, illetve szállította le. A felperes a kereseti követelését a
- sorszámú beadványában előbb 100 415 Ft-ra, majd a
- sorszámú beadványában 65 335 Ft-ra szállította le, utóbb a
- március
- napján tartott tárgyaláson 69 335 Ft-ban pontosította azt, míg végleges formájában a
- április
- napján tartott tárgyaláson annak összegét a vízdíj különbözetre vonatkozóan 56 832 Ft tőkében és annak
- június 1 napjától számított, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamataiban, valamint a perköltségében jelölte meg. A Pp. 247.§-ának
(1)bekezdésében foglaltak szerint pedig a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet, és a Pp. 146.§-a
(5)bekezdésének a) pontja szerinti nyilatkozat csak akkor tehető meg, ha annak a Pp. 235.§-ának
(1)bekezdése alapján helye van. A felperes a per során a keresetét 56 832 Ft tőkére és annak késedelmi kamataira szállította le, az alperes által megfizetett 97 060 Ft tőke után esedékes késedelmi kamatok vonatkozásában a követelését nem tartotta fenn, ezért a másodfokú eljárásban a kiegyenlített összeg után a késedelmi kamat követelését nem érvényesítheti. A Pp. 146.§-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján ugyan nem minősül keresetváltoztatásnak, ha a felperes az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg a járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti. A felperes azonban a fellebbezésében a Pp. 235.§-ának
(1)bekezdése alapján tiltott keresetváltoztatást terjesztett elő, ugyanis nem egy általa eredetileg nem követelt járulék megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hanem az eredeti kérelmében előterjesztett, majd a peres eljárás során már fenn nem tartott igényét kívánta újra érvényesíteni a másodfokú eljárásban, melynek elbírálására a jelen eljárásban nem kerülhet(ett) sor. Ezért a felperes fellebbezése a lejárt kamat tekintetében megalapozatlan. Alappal hivatkozott azonban a felperes a fellebbezésében arra, hogy az alperes a 97 060 Ft közös költség tartozásának
- január
- napján és a 31 080 Ft tartozásának
- február
- napján történt megfizetésével a fizetési kötelezettségét, ezáltal a követelés jogalapját és összegszerűségét ezen összegek vonatkozásában elismerte. Az alperes azonban a pert megelőző felperesi felszólításra a tartozását nem egyenlítette ki, az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt és csak ezt követően fizette meg az általa elismert tartozás összegét, ezért a perre okot adott. Az ítélőtábla megállapítása szerint a felperes a peres eljárás alatt 128 140 Ft összegben érvényesítette a közös költségtartozást (97 060 Ft + 31 080 Ft) és 69 335 Ft legmagasabb összegben a vízdíj különbözet tartozást, így összesen a per során érvényesített követelése 197 475 Ft volt, amelyből az alperes a per alatt kifizetett 128 140 Ft-ot. A következetes bírósági gyakorlat szerint pedig pernyertesnek kell tekinteni azt a felperest, aki az alperesnek a per során történt teljesítése miatt a keresetét a teljesítéshez igazodóan leszállította, továbbá azt is, akinek a kereset benyújtásakor lejárt követelését az alperes teljesíti (BH1993.318.). Ezért a felperes - mivel az ezt az összeget meghaladó, egyébként leszállított kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította - 65%-ban lett pernyertes. Erre figyelemmel a felperes által összesen érvényesített 21 000 Ft perköltségből (amelyből 5000 Ft le nem rótt eljárási illeték volt,) a felperest megilleti a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a pernyertessége arányában 13 650 Ft. A pernek „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §-a
(1)bekezdésének k) pontjában szabályozott, a lakásszövetkezetet megillető illetékfeljegyzési jog kedvezményre tekintettel feljegyzett 5000 Ft illeték megfizetésére az ítélőtábla az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése alapján irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése alapján a nagyobb részt pervesztes alperest kötelezte, egyúttal mellőzte a felperesnek e költség megtérítésére kötelezését. A Pp. 253. §-a
(3)bekezdésének
- mondata szerint ugyanis a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték megfizetéséről. Az ítélőtábla továbbá kötelezte az alperest, hogy a 13 650 Ft-nak az alperes által az államnak fizetendő 5000 Ft-tal csökkentett összegét, 8650 Ft-ot fizessen meg a felperesnek a pervesztességére tekintettel, egyúttal mellőzte a felperesnek az alperes javára perköltség fizetésére kötelezését. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A felperes a fellebbezésében 23 195 Ft-nak a javára történő megítélését kérte, azonban 13 650 Ft tekintetében lett alapos a fellebbezése. Miután a felperes fellebbezése 60%-os mértékben vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes számára Itv. 46.§-ának
(1)bekezdése alapján lerótt 15 000 Ft fellebbezési illeték 60%-ának (9 000 Ft-nak) a megfizetésére. Az ítélőtábla megállapítása szerint a másodfokú eljárásban a peres felek pernyertességi-pervesztességi aránya között számottevő különbség nem volt, ezért a jogi képviselettel felmerült költségeiket a felek a Pp. 81. §-a
(1)bekezdésének
- mondata alapján maguk viselik. ,
- április
- . Drexlerné Dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Dzsula Marianna sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -