Gf.40071/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy

1. május 2-án az áru átvételét a lerakóhelyen megtagadták, 100,euró megfizetésétől tették függővé, amellyel a gépkocsivezető nem rendelkezett. A 100,- euró kifejezetten letét volt, melyet a vásár területéről történő távozás után a fuvarozók visszakaphattak, de ez a lerakóhelyre való bejutáshoz szükséges volt. A felperesnek adott megbízás időpontjában az alperes sem tudott a letét szükségességéről. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződésből eredő kötelezettségének nem tett eleget, mivel a gépkocsivezetőt megfelelő pénzeszközzel kellett volna ellátni ahhoz, hogy a küldemény továbbításával összefüggő költség rendelkezésére álljon. A felperesi akadályközlést követően telefonon és e-mailen haladéktalanul intézkedett a letét biztosítása érdekében, az áru tulajdonosának helyszíni megbízottja kiment a kiállítási terület XI. kapujához 100,- euró kaució letétbe helyezése céljából, azonban a gépkocsivezető nem lépett kapcsolatba vele, hanem visszaszállította az árut Magyarországra, ezért az alperesnek más megbízottja útján kellett a küldeményt a rendeltetési helyre továbbítani. Álláspontja szerint a felperes a Ptk.
2. §

(1)bekezdésében foglalt kötelezettségét megsértette. A Fővárosi Törvényszék a

1. október
2. napján kelt 8.G.40.536/2013/
3. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 65.140,- Ft-ot és annak
4. június
5. napjától
6. június
7. napjáig számított a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegű kamatát,
8. július
9. napjától a megfizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékkal növelt értékű kamatát és 27.700,Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felek között a Ptk.
10. §-ában szabályozott szállítmányozási szerződés jött létre. Az okirati bizonyítékok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a Ptk.
11. §

(1)bekezdése szerint kellő gondossággal járt el a fuvarozás megszervezésénél: a fuvarozási szerződést megkötötte, a küldeményt a lerakóhelyre a fuvarozó továbbította, a kiszolgáltatásnál felmerült akadályról a fuvarozó tájékoztatta a felperest, amely tájékoztatást a felperes haladéktalanul tovább adott az alperesnek. A küldemény kiszolgáltatásához szükséges pénz fizetéséről az alperes nem tájékoztatta a felperest előzetesen, mivel az alperesnek sem volt a szerződéskötéskor erről a feltételről tudomása. Az alperes nem adott olyan utasítást, amely alapján a kiállítási árut önálló rakományként kellett volna fuvarozni, a kiállítási áru méretére tekintettel a felperes ezért azt gyűjtőfuvarozásban továbbította. A gépkocsivezető a lerakóhelyen két alkalommal is megjelent. Az alperes nem közölte azt a felperessel, hogy 100,- euró letét kifizetése szükséges az áru kiszolgáltatásához. T. P. tanú vallomása, az alperes ügyvezetőjének személyes előadása és az okirati bizonyítékok azt támasztják alá, hogy amikor az alperes adott megbízást a felperesnek e kiszolgáltatási feltételről, a letétfizetési kötelezettségről nem volt tudomása. Az alperesi érdekkörbe tartozott az áru kiszolgáltatásának az akadálya, amelynek elhárítása céljából kellő gondossággal járt el a felperes a Ptk. 515. §

(1)bekezdése szerint, a gazdaságosság és a küldemény biztonsága figyelembevételével. A felperest nem terheli azért mulasztás, hogy a 900 km távolságú fuvarozás 180,- euró díjával szemben a Küchne&Nagel KG 150,- euró összegű ajánlatát nem fogadta el a kiállításra helyre történő bejutásra, ennek megelőlegezésére a felperes nem volt köteles. A fuvarozó sem köteles előzetes tájékoztatás hiányában a letéti összeggel rendelkezni, ezért a mulasztás a felperes mint szállítmányozó részéről a Ptk. 520. §

(1)bekezdésének második fordulatában rögzített - az áru kiszolgáltatásának elmaradása - feltétel miatt sem állapítható meg. Mindezekre tekintettel a Ptk. 518. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a meghiúsult fuvarozással felmerült költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás helyes feltárása mellett téves következtetésre jutott abban a tekintetben, hogy a felek között létrejött szállítmányozási szerződéssel összefüggésben a megrendelő terhére esik-e az a körülmény, hogy a megrendelő nem tájékoztatta a felperest arról, hogy a kiszolgáltatási helyként megjelölt kiállítási területre csak letét ellenében lehet behajtani. Álláspontja szerint a felperes kötelezettségét képezte, hogy a küldemény a leggyorsabb, legbiztonságosabb és leggazdaságosabb feltételekkel jusson el a rendeltetési helyére. A felperesnek mint szakvállalatnak gyakorlati tapasztalatai vannak arra vonatkozóan, hogy rakodás céljából behajtani, várakozni milyen feltételekkel lehet. E körülmények tisztázását a felperes is elmulasztotta a megbízás elvállalásakor, ezért álláspontja szerint utóbb nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott erről a körülményről. Kiemelten hangsúlyozta, hogy letét biztosítása lett volna szükséges, amely nem minősíthető túlzott összegűnek, figyelemmel arra, hogy hosszú útra induló gépjárművek autópályadíjra, parkolási díjra, üzemanyagra is kell, hogy költséget tervezzenek. Mivel maga a fuvarozó lépett kapcsolatba a K...&N.... KG céggel, amire utasítást az alperes a megbízottnak nem adott, ezért nem releváns a szerződés teljesítése szempontjából, hogy a kiszolgáltatáshoz szükséges szolgáltatást a fuvarozó, illetve a szállítmányozó nem rendelte meg a K...&N.... KG cégtől és e körben az elsőfokú bíróság a tényálláshoz nem tartozó elemet értékelt. A keresetlevélhez csatolt menetlevél szerint a gépkocsivezető május 2-án 10 óra 2 perckor érkezett M.be, majd 10 óra 31 perckor tankolni ment, azaz 29 perc időtartamban próbálta meg az áru kiszolgáltatását elintézni. Mivel az alperes tudomást szerzett a problémáról és intézkedni tudott, a gépkocsi a helyszínt már elhagyta, azaz nem várta meg az alperes intézkedését. A második alkalommal nem állapítható meg a megjelenés időpontja a csatolt menetlevélből. A perben nem volt adat arra vonatkozóan, hogy a megadott telefonszámon megkísérelték-e a címzettet elérni. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte és az alperes perköltségben marasztalását. Előadta, hogy az alperes sem az ítélettel, sem az elsőfokú eljárással kapcsolatban jogszabálysértésre nem tudott hivatkozni, mivel ilyen nem volt. Az alperes a fellebbezésében maga is elismerte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az alperes fellebbezése kizárólag az ítélet indokolásának egyes mondataival, illetve a tényállás alapján levont egyes következtetésével való egyet nem értését említi meg, amely álláspontja szerint nem alapja egy eredményes fellebbezésnek. A fentieken túlmenően az alperes fellebbezése - miután kis értékű perről van szó nem felel meg a Pp. 392. §

(1)bekezdésében foglalt követelménynek, ezért a Pp. 393. §

(1)bekezdése alapján azt el kellett volna utasítani. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az alperes által sem vitatottan az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a másodfokú bíróság álláspontja szerint helytállóan és a Pp. 221. §

(1)bekezdésének megfelelően értékelte a szállítmányozó felelőssége körében a rendelkezésre álló bizonyítékokat és erre tekintettel megalapozottan kötelezte díj fizetésére az alperest. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének Pp.

1. §-a szerinti felülmérlegelésére - a fellebbezésben hivatkozottak alapján - a másodfokú eljárásban nem volt lehetőség. A felperes fellebbezési ellenkérelme kapcsán a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az alperes fellebbezését érdemben kellett elbírálni. A Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint az I-XIV. Fejezet szabályait az e részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a járásbíróság hatáskörébe tartozó, a

1. és
2. § rendelkezései szerint számítva az 1.000.000,- Ft-ot meg nem haladó, kizárólag pénz fizetésére irányuló követelések érvényesítésére indított perekben - a
3. §

(4)bekezdésében meghatározott pereket ide nem értve - , amelyekben az eljárás fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás folytán alakult perré, vagy amelyek egyébként a 315. §

(2)bekezdése alapján fizetési meghagyásos eljárást követnek (kisértékű perek). Jelen ügy azonban a Pp. 23. §

(1)bekezdés d) pontja szerint a törvényszék hatáskörébe tartozó nemzetközi szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos per, ami a pertárgy értéktől független, ezért a kisértékű perekre vonatkozó szabályokat erre az eljárásra nem lehet alkalmazni. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján - annak helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint kell a felperesnek a másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetnie. A másodfokú bíróság az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdése alapján mérlegeléssel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi munkára tekintettel állapította meg. Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró