A határozat elvi tartalma: Ha a munkaviszony megszüntetésekor kiállítandó igazoláson a munkáltató a megszüntetés jogcímeként közös megegyezést tüntet fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy erre vonatkozóan a megállapodás létrejött, vagy hogy a felek magatartása erre vonatkozóan kölcsönösen e helyzet létrehozására irányult. Mfv.I.10.338/2013/
- A Kúria a dr. Hegedűs István pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bajnai Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 14.M.3500/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.639.648/2012/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.639.648/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra - 156.000 (egyszázötvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 14.M.3500/2011/
- számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és kárátalány megfizetésére, valamint a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos iratok és igazolások megfelelő tartalommal történő kiadására. Marasztalta a kereseti illetékben is. A megállapított tényállás szerint a felperes
- február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában.
- május 6-án a szabadságának megkezdésekor a felperes és F.I. alperesi ügyvezető szóban arról egyeztettek, hogy a felperes a szabadság lejártát követően már nem tér vissza dolgozni, így a munkaviszonya megszüntetésre kerül. A felperes
- június 4-én jelentkezett az alperesnél a munkaviszony megszüntetési igazolásokért, mivel azokon a munkaviszony megszüntetése módjaként közös megegyezés szerepelt, azokat nem vette át. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bizonyításra köteles alperes az általa meghallgatni kért tanúk vallomásával nem igazolta azt a tényt, hogy a peres felek között a munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetésre került. F.I. korábbi ügyvezető tanúvallomását aggályosnak találta, mivel a perbeli időszakban az alperes törvényes képviselője volt. J.P.K. tanú vallomását pedig azért nem fogadta el, mert mindkét peres fél nyilatkozatával ellentétben állt. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a közös megegyezés létrejöttét nem igazolja az a tény, hogy a felperes
- május 31én nem jelentkezett munkavégzésre, hanem
- június 4-én kilépő papírok átvétele céljából jelent meg az alperesnél. A szabadság megkezdését megelőzően már F.I. megszüntette szóban a munkaviszonyát, így a felperes ennek megfelelően járt el a szabadság leteltét követően, amikor a munkaviszony megszüntetési igazolásokért jelentkezett. Már ekkor sérelmezte a munkaviszony megszüntetés módjaként feltüntetett közös megegyezés jogcímet. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint abból a tényből, hogy a felperes a
- májusát megelőző időszakban olyan kijelentést tett, hogy tervei szerint O.-ban vállal munkát, nem lehet a munkaviszony megszüntetésének módjára egyértelmű következtetést levonni, és abból sem, hogy a munkáltató a munkaviszony megszüntetése során nem fizette ki a munkáltatói rendes felmondás esetén járó összegeket. Az alperesnek a közös megegyezés tartalmának bizonyítása előtt a közös megegyezés tényét sem sikerült igazolnia. Jogkövetkeztetése szerint az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(2)bekezdés alapján az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mivel azt a felek által sem vitatottan felszámolta, a megszűnéskor kiállítandó igazolásokat kiadta, ehhez képest a munkaviszony megszüntetésének szabályos módját nem tudta bizonyítani.Erre tekintettel az Mt.
- §-ban foglaltaknak megfelelően alkalmazta a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeit. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.639.648/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes részére az elsőfokú ítéletben foglalt marasztalási összegre 12 havi részletfizetést engedélyezett. Marasztalta az alperest a fellebbezési illetékben. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése és 254. §
(3)bekezdése szerint helyes indokai alapján hagyta helyben. Mellőzte azonban a F.I. elfogultságára vonatkozó megállapítást, mert arra a felhozott indokok alapján álláspontja szerint nem lehetett következtetni, és megállapította, hogy egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a jelenlegi ügyvezető nyilatkozatát és a munkatárs tanúvallomását. Az Mt.
- § rendelkezéseire utalással kiemelte, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodást, nyilatkozatot írásba kell foglalni. A perben írásba foglalt munkaviszony megszüntetésre vonatkozó jognyilatkozat nem állt rendelkezésre. A közös megegyezésre ajánlatot tevő munkáltató érdekében állt annak bizonyítása, hogy az általa tett ajánlatot a felperes munkavállaló elfogadta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte azt a körülményt, hogy a felperes F.I. nyilatkozata alapján következtetett arra, hogy az alperes a munkaviszonyát megszüntette, ezért a szabadsága lejártát követően az irataiért jelentkezett, nem pedig a munkát vette fel. Önmagában ez a körülmény nem bizonyította, hogy a felek között a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás létrejött. Helytálló az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetése, miszerint az alperes nem bizonyította sem a közös megegyezés, sem a munkaviszony megszüntetésének jogszabály szerinti módját, ezért a felperes munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szüntette meg. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a jogsértést és annak következményei súlyát, megfelelően tárta fel a felperes munkaviszonyának megszűnésekor fennálló azon lényeges szempontokat, amelyek a mérlegelés alapjául szolgálhattak, ezért az Mt.
- §
(4)bekezdésében foglalt átalánykártérítés mértékét is helytállóan ítélte meg 4 havi átlagkereset összegében. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Fenntartotta az elsőés a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatait, továbbá hivatkozott arra, hogy a tényállást mindkét fokú bíróság helytelenül állapította meg és abból helytelen jogkövetkeztetésre jutott megsértve a Pp. 206. §
(1)bekezdését. A megállapított tényállás iratellenes, a perben csatolt iratokkal és perbeli nyilatkozatokkal ellentétes. Nem vette figyelembe a felperes önmagának ellentmondó nyilatkozatait, amelyet a munkáltató részéről meghallgatott személyek egybehangzó nyilatkozatai cáfoltak. Logikai ellentmondásokat tartalmazóan mérlegelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A korábbi és a jelenlegi alperesi képviselő, valamint a perben meghallgatott tanúk egyértelműen alátámasztották, hogy létrejött a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás. A tanúk egyöntetűen állították, hogy a felperes azért utazott O.-ba, mert a továbbiakban ott kívánt dolgozni. Mivel ez a szándéka meghiúsult, ezért úgy tért vissza a korábbi munkáltatójához, hogy ismételten munkaviszonyt létesítsen. Az alperes szerint nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni a felperes azon jegyzőkönyvi előadását, miszerint „csak viccből" tett a munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatosan nyilatkozatot, mert a munkáltató azt nem tekintette annak. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésében tehát létrejött a megállapodás, bár nem vitatottan az egyező nyilatkozat írásba foglalása elmaradt. Az ítélkezési gyakorlat azonban az írásbeliség elmaradását nem tekinti önmagában érvénytelenséget megalapozó oknak, ha a felek a nyilatkozataik szerint járnak el, mint ahogy az a perbeli esetben is történt. Azt, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel megszűnt, a felperes nyilatkozatai és ráutaló magatartása is egyértelműen alátámasztotta. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogkövetkeztetése az Mt. 87. §
(1)bekezdés a) pontjába ütközött. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem. Ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a korábbi beadványokra, nyilatkozatokra történő utalás. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmének tehát azon részeit bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. §
(2)bekezdés, BH.1995.99/2.], vagyis csak a felülvizsgálati kérelemben előadott érvelés alapján vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt. Nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. A perben nem volt megállapítható az ügy érdemét érintő jogszabálysértésként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH.2001.197., BH.2002.29.]. Az alperes munkáltató a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel kívánta megszüntetni. A megszüntetéskor kiállítandó igazolásokon e jogcímet tüntette fel. A perben azonban az Mt.
- §-ban foglaltakat megsértve a munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan írásbeli megállapodást nem csatolt. Az alperes állítása szerint a felek még a szabadság megkezdését megelőzően szóban megállapodtak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésében. Helyesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az alperes a Pp.
- § alapján reá háruló bizonyítási teher ellenére a megállapodás megtörténtét kétséget kizáróan nem bizonyította. Nem volt ugyanis megállapítható a mindkét fél feltétel nélküli akaratelhatározása, amelyben kifejezésre juttatták a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot, és annak időpontját. Ilyen egybehangzó szóban történt akaratnyilatkozat megállapíthatósága esetén is a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás az Mt.
- §
(2)bekezdésébe ütközés miatt jogellenes lehetne. A perben nem volt megállapítható az sem, hogy a felek ráutaló magatartással juttatták volna kifejezésre a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékukat. Ez csak akkor lehetne megállapítható, ha a felek magatartása - az erre vonatkozó kifejezett jognyilatkozat hiányában is - egy kölcsönösen elfogadott helyzet létrehozására irányul, vagy annak elfogadásának megállapítására ad alapot. A rendelkezésre álló bizonyítékokat azonban e körben is helytállóan értékelték a bíróságok. Álláspontjukat a Pp. 221. §
(1)bekezdésben foglaltaknak megfelelően megindokolták. A felperes
- május 31-éig szabadság miatt nem végzett munkát, a munkaviszony megszüntetési igazolásokat pedig rögtön az átadás megkísérlésekor sérelmezte az abban feltüntetett megszüntetési jogcím miatt. Az alperes értelmezte iratellenesen a felperes jegyzőkönyv
- oldalán tett előadását. A felperes ugyanis ebben nem ismerte el a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó akaratnyilatkozat megtételét, hanem csak annyit állított, hogy a munkáltató munkaviszony megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatára reagálva tréfásan közölte, hogyha O.-ban talál munkát, akkor ott marad. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes alperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így az erről szóló határozathozatalt a Kúria a Pp. 79. §
(1)bekezdés alapján mellőzte. Budapest,
- március
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő