A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.79/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi január hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság a vesztegetés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 7.B.346/2013/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlottal szemben 100.000 (egyszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Pécsi Törvényszék 7.B.346/2013/
- számú,
- évi június hó
- napján kelt ítéletével vádlottat 2 rb. a Btk.290.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntette miatt 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 200.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból - a végrehajtás elrendelése esetén - a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének akként történő megváltoztatását indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben 100.000 forint összegben vagyonelkobzást rendeljen el. A nyilvános ülésen a vádlott és védője a bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a vádlott és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezést nem találta megalapozottnak. A védelmi jogorvoslati kérelmek alapján eljárva a fellebbviteli bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ekként az a Be.351.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. E tényállás mindössze annyiban szorul helyesbítésre, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében B.....i I.-ként szereplő személy neve - helyesen - P.....i I. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok logikus mérlegelése után állapította meg a vádlottra terhelő tényállást, azaz azt, hogy
- november
- napján .........., az ........... utca ... szám alatti telephelyen a vádlott a kft
- két vezetőjének, tanú1nek és az I. számú tanúnak 100.000 forintot ajánlott fel annak érdekében, hogy a megbízási szerződésben foglalt kötelességüket megszegjék, és az ügyvezetése alatt álló cégek telephelyeinek folyamatos figyelésével hagyjanak fel. A törvényszék által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás a vádlott vallomásával szemben tanú1 és az I. számú tanú vallomásán alapul, mely vallomásokat alátámasztja a tanú1 tanú által készített hangfelvétel tartalma is annyiban, hogy annak egyes részleteit a hangtechnikai szakértői vélemény is értékelte. Ezen szakértői vélemény alapján egyértelmű, hogy a rögzített beszélgetés során - a felvételen 1 perc 40 másodperc körül - a tanúk vallomásával egybehangzó módon elhangzott a vádlott részéről a 100.000 forint összeg felajánlása. A fentieken túlmenően a kft
- ügyvezetőjének, tanú1nak azon magatartása, hogy a vádlottnak a vesztegetést sejtető előzetes kijelentését is közölte megbízójával, a zrt1el, a bűncselekmény elkövetését - az egyéb terhelő bizonyítékokkal együtt egyértelműen alátámasztotta. A védő érvelésével szemben helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor tanú2 és tanú3 tanúként tett vallomását a tényállás megállapítása szempontjából nem vette figyelembe. tanú2 ugyanis a vád tárgyává tett cselekményt érintően érdemi információval egyáltalán nem rendelkezett, míg tanú3 vallomásában nem állított olyan tényt, amely az I. számú tanú és tanú1 által elmondottakat cáfolta volna. Kellő bizonyíték áll tehát rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a vádlott
- november
- napján ......., az ............ utca ... szám alatti telephelyen a kft
- két vezetőjének, tanú1nak és az I. számú tanúnak 100.000 forintot ígért annak érdekében, hogy kötelességüket megszegjék, ekként büntetőjogi felelőssége megállapítható. ------------------------- Mindezek alapján a törvényszék a fellebbviteli bíróság szerint is helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapító döntését az eljárási szabályoknak megfelelően hozta meg, ekként a tényállás mikénti megállapításán keresztül ezt sérelmező, felmentést célzó fellebbezések nem vezethettek eredményre. A Btk.2.§-ában megfogalmazott jogelvre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a cselekményre az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, mivel az tartalmaz kedvezőbb elbírálási lehetőséget a vádlott számára. Ennek részleteire azonban az ítéletben nem tért ki. A törvényi tényállások és büntetési tételkeretek, vagyis a különös részi rendelkezések az
- évi IV. tv. 254.§
(1)és
(2)bekezdésében, valamint a Btk.290. §
(1)és
(2)bekezdésében azonosak. A cselekmény elbírálásakor hatályos szabály a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében kedvezőbb rendelkezést tartalmaz, mert a Btk.38.§
(2)bekezdés a) pontja alapján a vádlott - a büntetés végrehajtása esetén a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra, szemben az 1978. évi IV. tv. 47.§
(2)bekezdés II. fordulatával, mely szerint feltételes szabadságra bocsátásnak csak a büntetés legalább háromnegyed részének kitöltése után van lehetőség. ------------------------A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta. Elmulasztotta azonban megjelölni az irányadó büntetési tételkeretet és annak Btk.80.§
(2)bekezdése szerinti középmértékét. Ezt pótolva a másodfokú bíróság rögzíti, hogy az irányadó büntetési tételkeret a Btk.81.§
(3)bekezdése és a Btk.290.§
(2)bekezdése alapján 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke 4 év 3 hónap szabadságvesztés. Nem tévedett az elsőfokú bíróság a büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezők súlyának megállapításakor. A kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és a pénzbüntetés semmiképpen nem tekinthető eltúlzottan szigorúnak, arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, az a Btk.79.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez mindenképpen szükséges. Megváltoztatására ezért nincs törvényes indok és lehetőség. A Btk.74.§
(1)bekezdésének f) pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt. Az irányadó tényállás szerint vádlott 100.000 forintot ígért tanú1nak és az I. számú tanúnak, mely összegre vagyonelkobzást kellett elrendelni. Ennyiben tehát a másodfokú bíróság - a Be.372.§
(1)bekezdésében írtak szerint az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- január
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.346/2013/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.79/2014/
- számú ítéletében írt változtatással
- évi január hó
- napján jogerőre emelkedett és - fel nem függesztett részében - végrehajthatóvá vált. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke