Pf.20803/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdésében, a

(6)bekezdésében; az Smtv. 4. §

(1)bekezdésében,

1. §-ában,
2. §

(1)bekezdésében; a Ptk.

1. §-ában; a Pp.
2. §

(1)-

(2)bekezdésében, a 343. §

(1)bekezdésében, a 206. §

(1)bekezdésében és a 164. §

(1)bekezdésében foglalt szabályozás alapján került sor, továbbá figyelemmel volt az elsőfokú bíróság a PK

1. és
2. számú állásfoglalásban írtakra. A lefolytatott eljárásának eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a per tárgyát képező írások az ... oldalon ... napján megjelent cikk tartalmát ismertetik, ettől függetlenül azonban az alperesek felelősséggel tartoznak a leírtakért. Úgy ítélte meg, hogy a cikkben megjelentek lényegében a felperesnek az árvízvédelem során ellátott tevékenységével és az ezért kapott juttatásokkal kapcsolatos elemzést, kritikát, a tényekből levont következtetéseket tartalmazzák. A cikkben közölt adatok a felperes közérdekű adatigénylésre adott válaszlevele alapján kerültek kiszámításra, így azok véleménynek minősülnek. Véleménynyilvánítás esetén még akkor sincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha az adott vélemény esetlegesen a rendelkezésre álló tényekkel ellentétes vagy téves értékelés. A per tárgyát képező cikkek nem vitásan kritikus hangvételűek, önmagában azonban ez, illetve az érintett szubjektív érzete nem ad alapot a sajtóhelyreigazításra. Az első fokon eljárt bíróság az egyes sérelmezett kitételek vonatkozásában az alperesek álláspontját osztotta. Az elsőként kifogásolt „minden egyes résztvevő a napi munkaidején felül átlagosan napi 14,3 óra túlszolgálatot teljesített árvízi védekezésben", valamint a másodikként sérelmezett, „ a megadott tájékoztatás alapján 1576 munkanapot töltöttek a ... munkatársai a különböző helyszíneken" rész körében arra mutatott rá, hogy a felperes által sérelmezett számok egyszerű matematikai művelettel levezethetők a felperes
3. december 13-i levelének tartalmából. A harmadikként helyreigazítani kért (minden egyes résztvevő a napi munkaidején felül teljesített túlszolgálatot) közlést sem látta helyreigazításra alkalmasnak, tekintettel arra, hogy a felperesi levélben szerepelt az is, hogy az árvízi védekezésre döntő többségben a rendes munkaidőn túl került sor, a cikk mondanivalója ebben a részben ez. Az utolsóként sérelmezett két közlés ( az „azzal összefüggésben" kifejezés használata, valamint a felperesi tájékoztatásban megadott valós létszámadatok együttes szerepeltetése az ... cikkében közölt hiányos, részinformációkat tartalmazó tudósításokkal) tekintetében pedig azt állapította meg, hogy az ott leírtak nem tüntetik fel hamis színben a valóságot, az „azzal összefüggésben" a fordulatot a felperesi levél ugyancsak tartalmazza. A perköltségviselés körében a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján határozott, utalással a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletre. Az elsőfokú bíróság határozatával szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében az Alaptörvény IX. cikkének

(4)és

(5)bekezdéseinek rendelkezéseire hivatkozással előadta, hogy a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága nem fordulhat a visszájára, az csak felelősséggel gyakorolható, hamis tények nem állhatnak alkotmányos védelem alatt. Álláspontja szerint az alperesek visszaéltek helyzetükkel, a hiteles tájékoztatás követelményével ellentétes módon jártak el. Kifejtette, hogy az átlagolvasó értelmezésére figyelemmel értékelve a cikk egészét egyértelműen valótlan tényállításra lehet következtetni. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte a PK

1. számú állásfoglalást, kizárólag betű szerint, formálisan értékelte a cikket. A sajtóközleményeket egészében vizsgálva a közérdek, a közbizalom megóvására, a felek által tanúsított magatartásra, a sajtóközlemények szövegösszefüggéseire, a burkolt mondanivalójára kellett volna figyelemmel lennie. Megítélése szerint az alperesek úgy írták meg a cikkeket, hogy az véleménynyilvánításnak, következtetésnek hasson, azonban valódi mondanivalója melyet az ... is egyértelművé tett - az átlagolvasó számára az, hogy nem számoltak el jogszerűen az állami forrásokkal, vagyis csaltak, olyan munkaórákat is túlóraként számoltak el, amiket munkatársaik nem töltöttek a gátakon. Az alperesek valótlan tényállítást híreszteltek cikkeikben, amelyekkel szemben helye van a helyreigazításnak, az ... portál szándéka is egyértelműen tények állítására irányult. Az
2. és a
3. pontban sérelmezett kitételek tekintetében hangsúlyozta azt, hogy tájékoztatásukból egyértelműen kiderült az, hogy kizárólag olyan munkaórákat számoltak el, melyeket munkatársai a szolgálatteljesítési idejükön felül teljesítettek, akik döntő többségében nem a napi szolgálat-teljesítési időn felül láttak el árvízvédelmet, hanem olyan napokon, amikor nem kellett szolgálatot ellátniuk (azaz a pihenőnapjukon). Ennek meghatározó jelentősége van, hiszen így volt lehetőség az átlagos 12-16 órás napi túlszolgálatra. Ezzel szemben a II. rendű alperes azt híresztelte, hogy a felperesi munkatársak a napi 8 vagy 12 órás munkaidejükön túl átlagosan 14,3 órát töltöttek a gátakon, ami nehezen elképzelhető, így - burkoltan a jogtalanul elszámolt munkaórákra utal, megkérdőjelezi szavahihetőségét. A
4. kitétel vonatkozásában hangsúlyozta, hogy az 1576 munkanappal kapcsolatos híresztelés nem felel meg a valóságnak, ezzel az alperesek leplezetten arra utaltak, hogy ténylegesen több munkaóra elszámolására került sor, mint amit teljesítettek. Az 1576 számadat létszámot jelöl és nem munkanapot. Adatközlése egyértelműen megjelölte, hogy az állományból 722 fő vett részt a védekezésben, sok esetben egy fő több esetben is. Munkatársai a
5. június 7-14-ig tartó időszakban, vagyis 8 munkanapot dolgoztak az árvízi védekezés során, nem pedig 1576 munkanapot. Az alperes által megadott adat az átlagolvasó szemszögéből nézve alkalmas volt arra, hogy a túlzottnak és megalapozatlannak tartott elszámolást igazolja. A negyedikként sérelmezett közlés vonatkozásában, az „azzal összefüggésben" kifejezést érintően ugyancsak arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a PK
6. számú állásfoglalás értelmezési szempontjait, nem értékelte az írás burkolt mondanivalóját, a hivatkozott kijelentést pusztán mechanikusan vizsgálta. Az alperesek ugyanis valójában azt híresztelték, hogy jogtalan elszámolással élt akkor, amikor olyan munkaórákat is elszámolt, amelyre nem lett volna jogosult. Kiemelte, hogy a sajtó-helyreigazítási kötelezettség nem kerülhető meg azzal, hogy a sajtóközlemény a valótlan tényállítást nem mint bizonyosat, hanem mint feltételezhető tényt közli. A cikk egészét az átlagolvasó értelmezésére tekintettel értékelve egyértelműen valótlan tényállításra lehet következtetni. Az alperesek nem bújhatnak ki a sajtó-helyreigazítási kötelezettség alól arra hivatkozással sem, hogy egy már megjelent írás tartalmára hivatkozva tudósítanak hamis elszámolásról egy rendvédelmi szervet érintően. Az alperek a hiteles tájékoztatás elvével ellentétben meg sem próbálták tisztázni, hogy ténylegesen milyen tevékenységet végeztek az árvízi védekezéssel összefüggésben és miként számoltak el a kapott támogatással. A kereset elbírálása során figyelemmel kell lenni a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeire is, a Ptk. általános szabályainak megfelelően. Mindezek alapján fellebbezési kérelme az első fokú határozat megváltoztatására irányult és a kereseti kérelmének megfelelően kérte az alperesek kötelezését a helyreigazítási közlemény közzétételére. Az I-II. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az első fokon eljárt bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helyes jogi következtetéseket vont le. Kiemelték, hogy cikkek megjelenését megelőzően az ... közérdekű adatigénylésére érkezett felperesi válasz alapján került sor a logika szabályainak megfelelő következtetések levonására, melyek vonatkozásában helyreigazításnak nincs helye. A felperes fellebbezése részben alapos. Az első fokon eljárt bíróság a jogvitában a kereset tárgyát képező sajtóközlemények általános, a maga összességében történő megítélése alapján alakította ki álláspontját, a PK
7. számú állásfoglalás II. pontjában írtaknak megfelelően vizsgálta az írások mondanivalóját, szövegösszefüggéseit. Nem mulasztotta el ugyanakkor a helyreigazítási kérelemben konkrétan megjelölt öt cikkbeli kitétel tételes vizsgálatát sem. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló peradatok alapján - elsősorban a keresetlevél mellékleteként csatolt, a felperes hivatalának
8. december
9. napján kelt, az ... közérdekű adatigénylésére adott válaszlevelében foglalt adatokra figyelemmel - az elsőfokú bíróság által meghozott érdemi döntéssel nem teljes egészében értett egyet, lényegében három közlés vonatkozásában nem osztotta az elsőfokú bíróság által kialakított álláspontot, levont következtetéseket. Az elsőfokú bíróság által is idézett Smtv.
10. §

(1)bekezdése alapján a jogvitában azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy a kifogásolt közlésekben sor került-e a felperesre vonatkozóan valótlan tény állítására, híresztelésére, vagy vele kapcsolatban a való tények hamis színben való feltüntetésére. A másodfokú bíróság megítélése szerint valótlanul került sor a cikkekben annak híresztelésére, hogy a felperes hivatala által megadott tájékoztatás alapján 1576 munkanapot töltöttek a felperesi munkatársak a különböző helyszíneken. Az ... közérdekű adatigénylésére adott válaszlevélből ugyanis egyértelműen kitűnik az, hogy - az ott részletezett időpontokban és helyszíneken - hány fő végzett árvízvédelmi munkát. Ezen személyek számát összeadva kijön az 1576 fő adat, ami tehát létszámadat és nem munkanapot takar. Ekként az alperesek adatközlése pontatlan és egyben alkalmas arra, hogy azt a hamis látszatot keltse, miszerint a felperesi elszámolás helyessége kétséges. Ugyanezen felperesi adatközlésből kiindulva volt megállapítható az, hogy valótlanul került sor annak híresztelésére is, miszerint a felperes árvízi védekezésben résztvevő minden egyes munkatársa a napi munkaidején felül átlagosan napi 14,3 óra túlszolgálatot teljesített. A közlés ugyancsak alkalmas azon hamis látszatkeltésre, miszerint az elszámolás jogszerűtlen, nem felel meg a valóságnak, hiszen a 8 órás napi szolgálat teljesítésén felül nem lehet 12-16 órát árvízvédelmi tevékenységgel tölteni. A felperes közérdekű adatigénylésre adott tájékoztatásából viszont egyértelműen kitűnt az, hogy az árvízi védekezés helyszínén a tényleges árvízvédelmi feladatokat ellátó személyek döntő többsége szabadidejéből, azaz pihenőnapjáról, pihenőidejéből történő berendelés keretében végezte az árvízi védekezést. Mindez azonban az ... oldalán - és annak nyomán az alperesek szerkesztésében megjelenő újságban, illetve weboldalon - nem került közlésre. Az „azzal összefüggésben" kifejezés használatával a cikk valóban azt a következtetést vonta le, hogy olyan munkaórákat is leszámlázhatott a felperes, amelyet munkatársai a gátaktól távol töltöttek. Ugyanakkor az átlagolvasó számára is köztudott az, hogy árvízi védekezés alatt nem csak a gátakon való védekezést, a homokzsák pakolást kell érteni, hanem felmerülnek egyéb logisztikai, szervezési feladatok is. Így az alperesi következtetés ténybeli alapokra épült és nem keltett hamis látszatot. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a második kitétel körében megállapítottak lényegében fedik az ötödik pontban kért helyreigazítást a létszámadatok vonatkozásában, így további helyreigazítás közlésére nem látott lehetőséget. A PK. 14. számú állásfoglalás értelmében akkor is szükség van a valótlan tényállítások helyreigazítására, ha a közlés idegen forrásból származik. Ezért a jogszabály a mástól szerzett értesülések továbbadása, közlése, azaz híresztelés esetén is lehetővé teszi a helyreigazítást. Az alperesek a perben nem is tették vitássá azt, hogy a más sajtószerv által közöltekért is felelősséggel tartoznak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése értelmében részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A fellebbezés részben eredményre vezetett, ennek következtében változott a pernyertesség-pervesztesség aránya, így a másodfokú bíróság a perköltségviselés kérdésében a Pp. 81. §

(1)bekezdése, valamint a 6/

1. (VI. 26.) IM számú rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján határozott. A fele-fele arányú pernyertességpervesztesség arány mellett a másodfokú bíróság akként határozott, hogy a felmerült első- és másodfokú költségeiket a peres felek maguk kötelesek viselni. A tárgyi illetékfeljegyzési jog okán előlegezett 36.000 forint kereseti és 48.000 forint fellebbezési illetéket fele részben az I. rendű alperes által szerkesztett internetes honlapot üzemeltető, valamint a II. rendű alperes által szerkesztett napilapot kiadó gazdasági társaság köteles viselni. A személyes illetékmentességben részesülő felperes az eljárási illeték megfizetésére nem kötelezhető, ezért a fennmaradó kereseti és fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a értelmében. ,
2. október
3. . Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke - előadó bíró Dr. Senyei György s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselõ Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró