A határozat elvi tartalma: Az önellentmondásos, bizonyítékkal alá nem támasztott közigazgatási határozat törvénysértő. Támogatási ügy. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.778/2012/5.szám A Kúria az ügyvéd által képviselt felperesnek az Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ügyvéd, által képviselt alperes ellen mezőgazdasági támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Veszprémi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 2.K. 20.727/2012/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Veszprémi Törvényszék 2.K.20.727/2012/
- számú ítéletét, valamint az alperes 124/1901/4 052/45/
- számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül felperesnek 30.000 /harmincezer/ forint perköltséget. fizessen meg a felülvizsgálati A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperes
- május 15-én kedvezőtlen adottságú területeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránt nyújtott be kifizetési kérelmet a 25/2007.(IV.17.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) alapján. Az elsőfokú hatóság megismételt eljárásban - határozatával a kérelmet elutasította, egyben a felperest kizárta a
- és
- évi KAT támogatásból az FVM rendelet 10.§-a alapján. Az elsőfokú hatóság utalt a 1042364426 vonalkódú helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv megállapításaira, továbbá idézte az FVM rendelet 5.§
(2)bekezdését, mely szerint az ügyfél köteles a kérelemben feltüntetett területeket gyepként, takarmánytermő szántó területként hasznosítani. A jogkövetkezmények alkalmazása körében az 1975/2006/EK rendelet 18. cikk
(3)bekezdésére hivatkozott. A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd
- augusztus
- napján kelt 124/1901/4 052/45/
- számú határozatában az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Rögzítette, hogy a
- számú helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv felülvizsgálata során megállapításra került: az parcella évek óta műveletlen, járhatatlan, fás szárú cserjékkel sűrűn benőtt, körbejárása nem lehetséges, kiadott HMKÁ kód indokolt; az nagy területű fás, nagyrészt műveletlen legelő, birkákkal legeltetett, folyamatos becserjésedés miatt határai nem beazonosíthatóak, kiadott HMKÁ kód indokolt; az erdővel, cserjékkel sűrűn benőtt, mérés itt sem végezhető, indokolt a szándékosságot jelölő kód (D10) kiadása, mert a terület erdősödött, mezőgazdaságilag nem művelhető. Ezen adatok ismeretében arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a területet nem gyepként, nem takarmánytermő szántóterületként hasznosította, vele szemben a FVM rendelet szerinti jogkövetkezmények alkalmazása indokolt. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Megállapította, hogy a felperes eljárási kifogásai nagyobb részt alaptalanok, tekintve, hogy a helyszíni ellenőrzés az ügyfél értesítése és jelenléte, képviselete nélkül is megtartható volt. A felperes az ellenőrzésről tudott, ennek ellenére ügyféli jogaival nem élt, így arra utóbb nem hivatkozhat. A
- szeptember 28-án felvett helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvet, mint közokiratot alkalmasnak találta az abban foglalt és meg nem cáfolt tények igazolására, annak ellenére, hogy elismerte vannak tartalmi hibái. Felperes érvelésével szemben kiemelte, hogy a felperesi házastárs képviselői minősége eljárási magatartása alapján nem kétséges. Hangsúlyozta, hogy a felperes jóhiszeműen és együttműködően lett volna köteles eljárni. Utalt arra, hogy a bizonyításra köteles fél állításait nem támasztotta alá. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ténybelileg és jogilag megalapozatlan, az elsőfokú bíróság helytelen jogi következtetést vont le és tévesen értelmezte a
- évi XVII. törvény (továbbiakban: Tv.) 4.§-át, 7.§
(1)bekezdését, 52.§
(1)bekezdését, 54.§
(1)bekezdés
- c)és
- d)pontját, 52.§
(8)bekezdését, a Ket. 6.§
(1)bekezdését, 111.§-át, valamint a Pp. 164.§
(1)bekezdését. Az elsőfokú bíróság a beterjesztett bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, jogerős ítélete ellentétes a Fővárosi Törvényszék 25.K.30.796/2011/
- számú és a Veszprémi Törvényszék 2.K.20.490/2012/
- számú jogerős ítéletében foglaltakkal, melyre figyelemmel jogegységi eljárást kezdeményezett. Hangsúlyozta, hogy a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv megküldésének elmaradása lényeges eljárási szabálysértés volt. Állította, hogy a Tv. 54.§
(1)bekezdése szerinti ügyféli jogait kizárólag a helyszíni ellenőrzés során gyakorolhatta volna, nem az ellenőrzés lezártát követően. Az ügy érdeme körében a tényfeltárás elmaradására és lényegében a tények bizonyítatlanságára hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a legelőterületek állapotát, a
- évi művelési és hasznosítási kötelezettség teljesítését utóbb már nem lehet rekonstruálni, ezért a 2011-ben állítólagosan elvégzett felülvizsgálat eredményét vitatta. Kifogásolta, hogy a felülvizsgálatról semmilyen értesítést, sem jegyzőkönyvet, sem határozatot nem kapott, arról csak a másodfokú elutasító határozatból értesült. Sérelmezte azt is, hogy az állítólagos
- évi felülvizsgálati jegyzőkönyv valójában
- szeptember 14-én készült. Kifejtette ezen jegyzőkönyvvel kapcsolatos tartalmi kifogásait is, így hiányolta az ellenőrzés lezárásának idejét, továbbá azt, hogy a 7.,
- és
- ellenőrzött parcellákra az ellenőrök a bejelentett adatokon kívül semmilyen megállapítást, kódot nem tettek, így a határozat megállapításai nem ezen jegyzőkönyvi adatokra alapulnak. A bíróság az általa becsatolt bizonyítékokat, így a
- június 10-ével hivatalból megindított területalapú támogatások ellenőrzésének felülvizsgálata kapcsán keletkezett iratokat, valamint a
- január 25-én kelt, fizikai blokkok változásvezetés iránti kérelme tárgyában meghozott határozat megállapításait nem értékelte. Hivatkozott arra, hogy a jegyzőkönyv, mint közokirat bizonyító erejét kétségbe vonja annak tartalmi ellentmondása. Sérelmezte, hogy a bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú eljárásban a bizonyítási kötelezettség őt terheli, holott a hatóság volt az, aki megsértette a bizonyítás szabályait. A kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket nem lehetett volna a terhére értékelni. Utalt rá, hogy a rendelkezésre álló két jegyzőkönyv adatai egy parcella tekintetében egyeznek, de azzal kapcsolatosan kifogás nem volt. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelme alapos. A felperes 2007 májusában kedvezőtlen adottságú területeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás kifizetése iránt nyújtott be kérelmet. A hatóság a megismételt eljárásban meghozott határozatában egy számszerűen (1042364426.) megjelölt jegyzőkönyv és egy - sem időpont, sem szám szerint - közelebbről meg nem jelölt felülvizsgálati ellenőrzés megállapításaira alapította elutasító döntését. A hiányos, az előzményi eljárás iratait sem tartalmazó közigazgatási iratok között nem található az a felülvizsgálati ellenőrzési jegyzőkönyv, amely alapján az alperesi jogelőd az, az és az állapotára vonatkozó megállapításait megtette, s mellyel alátámasztja a korábbi,
- iktatószámú jegyzőkönyv alapján levont elsőfokú hatósági megállapításokat. Nyilvánvaló, hogy a 2011-es felülvizsgálat nem azonos a
- szeptember 7-i helyszíni ellenőrzéssel, így a
- szeptember 7-i jegyzőkönyvet a felülellenőrzés megtörténtét igazoló bizonyítékként nem lehet értékelni. Ezen hiányosságnak az az eredménye, hogy a hatóság a határozatában megállapított tényekre vonatkozó bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, hiszen a határozata alapjául szolgáló tényállás valódiságát nem támasztotta alá. Ilyen helyzetben a felperes bizonyítási kötelezettsége fel sem merülhet, mivel nem tudja, hogy mi ellen kellene bizonyítást felajánlania. A fentieken túlmenően a felülvizsgálati ellenőrzés megállapításainak azért is van (lett volna) kiemelt szerepe az ügyben, mert a rendelkezésre álló két hatósági ellenőrzési jegyzőkönyv tartalmát érintően számos kifogás merült fel, és azért is, mert a másodfokú hatóság a felülvizsgálat elrendelésekor a korábbi eljárásban beszerzett bizonyítékokat nem tartotta elegendőnek határozati megállapítások megtételéhez. A Kúria egyet ért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a jegyzőkönyv egyes adataival (ügyféli aláírás, jelenlét) kapcsolatos ellentmondások nem teszik az egész közokiratot hiteltelenné. Az azonban alapvető elvárás, hogy a helyszíni ellenőrzésen tapasztaltak, az arról készült okirat(ok) kellően igazolja(ák) a határozati ténymegállapítást és indokolttá tegyék a jogkövetkezmények alkalmazását. A
- szeptember 7-i jegyzőkönyv (2031793306.) - melynek felvételi körülményei ismeretlenek, s mely ügyféli jelenlét és aláírás nélküli, megküldése nem igazolt betétlapja érinti a 15., 18., 21., 6., 7., 9.,
- és
- parcellát, de nem tartalmaz külön indokolást és a határozataiban nem is hivatkozik ezen megállapításokra a hatóság. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy ez az okirat nem releváns a felülvizsgált határozat törvényessége szempontjából. A
- szeptember 28-i jegyzőkönyv betétlapja már a 19.,
- és a 101., 102.,
- parcellára kódolt, továbbá megjegyzési rovatában a
- és a
- parcellára írásban tett megállapítást tartalmaz. Ezen jegyzőkönyv és ehhez kapcsolódóan a határozat adós marad azzal, hogy miért vonja vizsgálati körbe a 101.,
- és
- parcellákat, holott felperesi parcellák 1-
- közöttiek. Ehhez képest az ismeretlen felülvizsgálati jegyzőkönyv a 23.,
- és
- parcellával kapcsolatos hatósági kifogásokat rögzíti, hiszen ezekre utal a másodfokú hatóság határozatában, mint amely egyébként a
- szeptember 28-i (azaz
- 20.,15., 101.,
- és
- parcellát érintő) megállapításokat igazolja. Ez olyan nagy mérvű ellentmondás, amelyet a felülvizsgálati eljárásban - különösen a tárgyaláson kívüli és a bizonyítás lehetőségét nélkülöző elbírálás miatt - lehetetlen feloldani, de azt az elsőfokú bíróság sem teheti meg, tekintve, hogy ezen határozati megállapítások önellentmondása utóbb a bírósági felülvizsgálat keretében nem küszöbölhető ki, azt csak a hatósági eljárásban lehet korrigálni, a határozat kellően részletes ismételt indokolásával. A Kúria a felperes eljárási kifogásaival kapcsolatosan utal arra, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hatóság által végzett ellenőrzés szabályai alapján egyértelmű, hogy a Tv. 54.§
(1)bekezdésében foglaltak, a helyszíni ellenőrzés során az ügyfelet megillető jogosítványoknak garanciális jelentősége van, így ha a Tv. 50.§
(1)és
(3)bekezdése alapján az ügyfél előzetes értesítése, jelenléte nélkül kerül sor a helyszíni ellenőrzésre, akkor kiemelt jelentősége van annak, hogy az ügyfél a rá terhelő megállapításokat tartalmazó jegyzőkönyvet a Tv. 52.§
(6)bekezdése alapján megkapja. A perbeli esetben a felperes okkal kifogásolta, különösen a Kúria által előzőekben ismertetett ellentmondások miatt is, hogy a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv megküldésének elmaradása akadályozta jogai érvényesítését, az állításai bizonyítását. Az pedig kétségtelenül az alapvető ügyféli jogokat sérti és az eljárás törvénytelenségéhez vezet, hogy a hatóság olyan bizonyítékra utal határozatában, amelyet az ügyfél, de még a bíróság sem ismerhet meg. Az ilyen bizonyíték a bírósági felülvizsgálati eljárásban nem létezőnek minősül, az határozati megállapítás alapját jogszerűen nem képezheti. A Kúria a jogegységi eljárás kezdeményezésére nem látott sem lehetőséget, sem indokot a 2011. évi CLXI. törvény 32.§-ában foglalt feltételek hiányában. A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem észlelte a közigazgatási határozatok érvelésének ellentmondásait, hibáját, a bizonyítékok hiányosságát, és bár részben helytálló megállapítást tett a felperes eljárási kifogásaival (előzetes értesítés, képviselet, jegyzőkönyv tartalmi hibái) kapcsolatosan, tévesen minősítette alaptalannak a felperesi keresetet, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapulvételével hatályon kívül helyezte. Tekintve, hogy a felperes keresetében alapos indokkal vitatta a közigazgatási hatósági eljárás és döntés törvényességét, a Kúria a másodfokú határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte a Pp. 339.§
(1)bekezdése alapján. A megismételt eljárásban a hatóság - amennyiben az időmúlás miatt szemle, vagy szakértő útján a tényállás továbbiakban nem tisztázható - a rendelkezésre álló iratok alapján köteles dönteni, értékelve a felperes által a peres eljárás során csatolt hatósági megállapításokat tartalmazó okirati bizonyítékokat. A meghozandó határozatban pontosan meg kell jelölni: mely területeket érintette a felperes kifizetési kérelme; ezen területek közül, melyek voltak azok, amelyek kapcsán a felperes nem biztosította az adott gazdálkodási évben a területeinek gyepként, illetve takarmánytermő szántóterületként való hasznosítását; a kifogásolt területek pontosan milyen állapotban voltak, milyen hibában szenvedtek, és az 1975/2006/EK rendelet 18. cikk
(3)bekezdésének alkalmazásához az is szükséges, hogy a hatóság indokolja meg a szabálytalanság szándékos elkövetését mely okból látja igazoltnak. A hatóság a megismételt eljárásban értékelni köteles, hogy a felperest jogainak gyakorlásában a hatóság mulasztása akadályozta, így az ügyféli joggyakorlás elmaradása terhére nem értékelhető. A hatóság csak kétséget kizáró módon igazolt mulasztás alapján hozhat elmarasztaló döntés. Az alperes személyes tárgyi illetékmentessége folytán a perben felmerült kereseti és felülvizsgálati illetéket az állam viseli, figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-ára. Az 1990. évi XCIII. törvény 43.§
(3)bekezdése szerint a kereseti illeték mértéke 30.000 forint, míg a felülvizsgálati illeték mértéke az 50.§
(1)bekezdés értelmében 70.000 forint. A pervesztes alperes a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles viselni a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban ügyvédi képviselettel felmerült költségeit, melyet a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése alkalmazásával a kifejtett munkával arányban állapított meg. A felperesnek - személyes eljárása és igazolt költsége hiányában - az elsőfokú eljárásra perköltség nem jár, arról a döntéshozatalt mellőzte a Kúria. Budapest, 2013. november 26. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő