Gf.30307/2014/10 – Debreceni Ítélőtábla

Gf.IV.30.307/2014/

1. A Debreceni Ítélőtábla a dr. Kiss László Ügyvédi Iroda (CÍME, ügyintéző: dr. Kiss László ügyvéd) által képviselt I.R. FELPERES NEVE (I.R. FELPERES CÍME, Cg.:..., adószám: ...) I.r., és a dr. Sipos Zoltán ügyvéd (CÍME) által képviselt II.R. FELPERES NEVE (I.R. FELPERES CÍME, Cg.:..., adószám: ...) II.r. felpereseknek -, a dr. Bencző Ügyvédi Iroda (CÍME, ügyintéző: dr. Bencző Ákos ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME, Cg.: ..., adószám:...) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék
2. április 4-én meghozott 8.G.15-13-040010/
3. számú ítélete ellen a II.r. felperes részéről
4. sorszámon az alperes részéről pedig
5. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban - a
6. október
7. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta -a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy az I.r. felperes keresetét elutasítja, az alperes által a II.r. felperesnek fizetendő tőke összegét 4 200 000 (Négymillió-kettőszázezer) Ft-ra, az I.r. felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 3 739 500 (Hárommillió-hétszázharminckilencezer-ötszáz) Ft-ra felemeli, a II.r. felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 1 504 270 (Egymillióötszáznégyezer-kettőszázhetven) Ft-ra leszállítja, az I.r. felperes által az államnak fizetendő illeték összegét 900 000 (Kilencszázezer) Ft-ra, a II.r. felperes által fizetendő illeték összegét 711 000 (Hétszáztizenegyezer) Ft-ra felemeli, az alperes által fizetendő illeték összegét pedig 189 000 (Egyszáznyolcvankilencezer) Ft-ra leszállítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I.r. felperest, hogy 599 500 (Ötszázkilencvenkilencezer-ötszáz) Ft, míg a II.r. felperest, hogy 415 900 (Négyszáztizenötezer-kilencszáz) Ft másodfokú perköltséget 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek. Kötelezi a II.r. felperest, hogy 1 264 000 (Egymillió-kettőszázhatvannégyezer) Ft, míg az alperest, hogy 50 700 (Ötvenezer-hétszáz) Ft fellebbezési illetéket fizessenek meg az államnak, az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a Debreceni Ítélőtábla .../
8. számú végzése folytán megismételt elsőfokú eljárásban meghozott újabb ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r. felperesnek 5 818 700 Ft-ot és annak
9. december
10. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, a II.r. felperesnek pedig 3 566 300 Ft-ot és annak
11. január
12. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az I.r. felperest 3 107 099 Ft, a II.r. felperest pedig 1 805 710 Ft (rész)perköltségnek az alperes javára történő megfizetésére kötelezte. Emellett az I.r. felperest 315 000 Ft, a II.r. felperest 320 400 Ft az alperest pedig 1 164 600 Ft feljegyzett kereseti illetéknek az állam javára történő megfizetésére kötelezte. Az ítéletben megállapított, a fellebbezések elbírálása szempontjából releváns tényállás a következő volt: Az I.r. felperes mint vállalkozó és az alperes jogelődje mint megrendelő között
13. január 17-én vállalkozási szerződés jött létre, amelyben az I.r. felperes a ..., .../9 és a .../10 helyrajzi számokon nyilvántartott halas tavak rekonstrukciós munkáinak kivitelezésére vállalkozott a tervdokumentációk, a helyszíni egyeztetések és a szerződéshez mellékelt költségvetés alapján, bruttó 42 000 000 Ft egyösszegű vállalkozói díj ellenében. A szerződésben a tervdokumentáció részletezése elmaradt és a helyszíni egyeztetésekről sem készült írásos dokumentum. A szerződés alapján a halas tavak rekonstrukcióján túlmenően az I.r. felperes feladatát képezte a töltés rekonstrukció, a belső lecsapoló csatornák kialakítása, a tókotrás és egyéb munkálatok, ennek keretében pedig a belső halágyak kialakítása. A felek a szerződésben a munkaterület átadás-átvételének napját
14. február
15. napjában, a befejezés határidejét pedig
16. április
17. napjában jelölték meg, ténylegesen azonban az alperes jogelődje a munkaterületet csak
18. augusztus
19. napján adta át az I.r. felperesnek, aki az ettől az időponttól számított 65 nap alatt vállalta a munka elvégzését. Az I.r. felperes a munkát részben alvállalkozók igénybevételével végezte, többek között a KFT
20. közreműködésével, akinek az alkalmazásában álló F.Z. látta el a felelős műszaki vezetői feladatokat. A kivitelezés műszaki ellenőre, a rekonstrukciós munkák kiviteli tervét készítő GY.L. tervező volt. Az I.r. felperes a helyszínen építési naplót vezetett, azonban a felelős műszaki vezető hosszabb betegsége miatt a naplóbeírások több hétre visszamenőlegesen, utólag készültek. Az I.r. felperes a szerződésben kikötött 65 napon belül az általa vállalt munkát teljes körűen nem végezte el.
21. októberének elején az I.r. felperes a szerződésben megjelölt halas tavak közül a kisebbik tó munkálatait ugyan szóban készre jelentette, átadás átvételre azonban nem került sor.
22. október 4-én a felek képviselői helyszíni bejárást végeztek, az arról felvett egyeztetési jegyzőkönyvben pedig az alperes jogelődje a munkák befejezésére 30 napos póthatáridőt állapított meg. Az eredménytelen előkészületi munkákra tekintettel azonban az alperes jogelődje
23. október 9-én - a vállalkozó késedelmére hivatkozással - elállt a szerződéstől. A szerződés megszűnéséig elvégzett munkák ellenértékéből az alperes jogelődje az I.r. felperesnek semmit nem fizetett meg. A szerződés megszűnését követően az I.r. felperes megbízta K.I. igazságügyi szakértőt az általa elvégzett munkák értékének megállapításával. K.I. - az általa
24. október 20-án megtartott helyszíni szemle alapján -
25. október 29-én peren kívül elkészített szakértői véleményében a felperes által a kis tónál elvégzett munkák értékét 24,4 millió forintban, a nagy tónál elvégzett munkák értékét pedig 88,4 millió forintban, mindösszesen 112,8 millió forintban határozta meg.
26. január 28-án az I.r. felperes az alperes jogelődjével kötött vállalkozási szerződésből eredő követeléséből 20 000 000 Ft-ot a II.r. felperesre engedményezett. Az I.r. felperes az alapeljárásban előterjesztett, módosított keresetében - a per során beszerzett szakértői véleményre alapítottan - az alperest 33 232 000 Ft vállalkozói díj és annak
27. december
28. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának a megfizetésére kérte kötelezni. A II.r felperes pedig - az I.r. felperessel kötött engedményezési szerződésre hivatkozással 20 000 000 Ft és annak
29. január 29-től a kifizetés napjáig járó, késedelmi kamatának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a felperesek kereseteinek a teljes mértékben történő elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az I.r. felperes a szerződésben vállalt munkát hiányosan és hibásan végezte el, azt az alperesnek más vállalkozóval kellett befejeztetnie, illetve elvégeztetnie, ezért a felperesek keresete alaptalan. Az alperes vitatta az alapeljárásban beszerzett szakértői vélemény megállapításait, valamint kétségbe vonta a szakvéleményt készítő szakértőnek az adott területre vonatkozó szakértői jogosultságát is. Az elsőfokú bíróság a
30. február 23-án meghozott .../
31. számú ítéletében az alperest a felperesek módosított keresete szerint marasztalta. Az ítélete indokolásában - egyebek mellett - kifejtette, hogy az adott esetben a felek között létrejött átalányáras vállalkozási szerződésben a szerződés tárgya nem volt pontosan meghatározott, a műszaki tartalom pedig a kivitelezés során lényegesen módosult, ezért a felek közötti elszámolást nem a szerződésben kikötött átalányár alapul vételével, hanem utólagos tételes elszámolással kellett elvégezni. Ennek érdekében az elsőfokú bíróság a perben szakértői bizonyítást rendelt el, a H.A. igazságügyi szakértő által készített -, az elsőfokú bíróság részéről aggálytalannak elfogadott - szakértői vélemény alapján elvégzett elszámolása eredményeként pedig azt állapította meg, hogy a felperesek módosított keresete megalapozott, ezért az alperest az abban foglaltak szerint marasztalta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezést elbíráló Debreceni Ítélőtábla a
32. december 11-én meghozott .../
33. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélőtábla megállapítása szerint az adott esetben a felek a szerződés műszaki tartalmát a szükséges mértékben meghatározták, ezért erre hivatkozással az elsőfokú bíróság a szerződésben kikötött átalányáras elszámolásról nem térhetett volna át az utólagos tételes felmérésen alapuló elszámolásra. A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara Elnökének az alperes fellebbezéséhez mellékelt levelében foglaltakra tekintettel az ítélőtábla megállapította továbbá, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy H.A. szakértő jogosult volt-e a kirendelő végzésben meghatározott szakértői feladatok elvégzésére. Ezért a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásában az ítélőtábla mindenekelőtt ennek tisztázását írta elő az elsőfokú bíróság számára. Ennek eredményétől függően pedig az elsőfokú bíróságnak vagy a szakértői vélemény kiegészítésével, vagy új szakértői vélemény beszerzésével a felek közötti elszámolást a teljesítés tényleges arányának az átalánydíjra vetítésével kell elvégezni, figyelembe véve az esetleges pótmunkák értékét is. A megismételt eljárásban a felperesek a keresetüket változatlan tartalommal fenntartották, az elsőfokú bíróság pedig - a II.r. felperes indítványára - a perben új szakértőt rendelt ki az ítélőtábla által előírt szakértői feladatok elvégzésére. A G.T. igazságügyi szakértő által készített szakértői véleménynek a vállalkozó által kitermelt földtömeg mértékére, ezáltal pedig a teljesítés arányára vonatkozó megállapításait az elsőfokú bíróság aggályosnak, és a perben rendelkezésre álló egyéb adatokkal ellentmondásban állónak minősítette, ezért a szakértői véleménynek az ezzel kapcsolatos megállapításait az újabb ítélete meghozatala során figyelmen kívül hagyta. A pótmunkák vonatkozásában ugyanakkor az elsőfokú bíróság elfogadta a G.T. szakvéleményében foglaltakat, amely döntését azzal indokolta, hogy a pótmunkák tekintetében G.T. lényegében a K.I. által peren kívül készített szakértői véleményben foglaltakat vette át, amely megállapításokat az alperes a per során nem cáfolta, annak ellenkezőjét nem bizonyította. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az újabb ítéletében a felek közötti elszámolást akként végezte el, hogy az I.r. felperes teljesítésének arányát csupán az alperes által elismert 10%-os mértékben határozta meg és erre tekintettel megállapította, hogy a bruttó 42 000 000 Ft összegű vállalkozói díjból az alperes 4 200 000 Ft-ot köteles megfizetni. Ehhez az összeghez az elsőfokú bíróság hozzászámította a K.I. által peren kívül készített, valamint a G.T. által a megismételt eljárásban benyújtott szakértői véleményben egyaránt bruttó 5 185 000 Ft-ban meghatározott pótmunkák ellenértékét és megállapította, hogy az így elvégzett számítás alapján az alperes összesen 9 385 000 Ft-ot köteles a felpereseknek megfizetni. A fenti összegen belül a I.r. és a II.r. felpereseknek fizetendő marasztalási összeget az elsőfokú bíróság a felperesek módosított kereseti követeléseinek egymáshoz viszonyított aránya alapján 5 818 700 Ft-ban, illetőleg 3 566 300 Ft-ban határozta meg. A perköltség viselésére vonatkozó döntése meghozatala során az elsőfokú bíróság a pernyertesség arányát az I.r. felperes esetében 17,5%-ban, a II.r. felperes esetében 17,8%-ban, az alperes esetében pedig 64,7%-ban állapította meg, amely arányszámokat a felperesek végleges kereseti kérelmeinek és a bíróság által ténylegesen megítélt összegeknek az összevetése alapján állapított meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II.r. felperes és az alperes nyújtottak be fellebbezést. A II.r. felperes elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetében foglaltak szerinti megváltoztatását, míg másodlagosan a sérelmezett határozatnak az akkénti megváltoztatását kérte, hogy az ítélőtábla az alperes által a II.r. felperesnek fizetendő marasztalási összeget 9 385 000 Ft és járulékai erejéig emelje fel. Az elsődleges fellebbezési kérelme indokaként a II.r. felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül rekesztette ki a bizonyítékok köréből a megismételt eljárásban beszerzett, G.T. igazságügyi szakértő által készített szakértői véleményt arra hivatkozással, hogy a szakértő a szakvéleménye elkészítése során nem vette figyelembe a peranyagban található, geodéziai felméréseket és egyéb mért adatokat tartalmazó okirati bizonyítékokat. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy az I.r. felperes által vezetett építési naplóban
34. augusztus 5-én rögzített fenékszinti adat a .../2 hrsz-ú, II. számú tóra, a K.M. földmérő által
35. szeptember 21-én készített geodéziai felmérésben szereplő fenékszinti adat pedig a ... hrsz-ú, I. számú tóra vonatkozott, ezért azok egymással nem voltak összehasonlíthatók. Erre tekintettel pedig helyes G.T. szakértőnek az a megállapítása, hogy a peranyagban nem találhatók olyan dokumentumokban rögzített adatok, amelyek korrekt számítások alapjául szolgálhattak volna. A K.M. által készített geodéziai felméréssel összefüggésben előadta továbbá, hogy az nem a munkavégzés végső állapotát rögzíti, mivel az I.r. felperes
36. szeptember 21-ét követően még hat napon keresztül végzett mederkotrást. Előadta továbbá, hogy G.T. szakvéleménye szerint a szerződés hibátlan teljesítése 225,7 m3 föld mozgatását igényelte volna. K.I. a peren kívül készített szakértői véleményében az I.r. felperes által a munkaterületről történt levonulásáig ténylegesen megmozgatott föld mennyiségét 152,7 m3 - ben határozta meg, amely mennyiség a G.T. által számított mennyiség 67,7%-a, tehát pontosan annyi, amennyire a szakértő az I.r. felperes teljesítésének arányát tette. Az elsődleges fellebbezési kérelme indokaként hivatkozott a II.r. felperes arra is, hogy a per során nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az eljárás során kihallghatott tanúk közül Z.M. és P.J. akként nyilatkoztak, hogy a munkát folytató KFT
37. kizárólag befejező munkálatokat végzett, továbbá, hogy az I.r. felperes körülbelül 80%-os készültségig készítette el a tavakat. E tanúvallomásokat is értékelve pedig az alperesnek a KFT2.-vel a befejező munkálatokra megkötött szerződése szintén nem teszi aggályossá G.T. szakértői véleményét. A másodlagos fellebbezési kérelme indokaként pedig a II.r. felperes előadta, hogy az I.r. felperes a
38. január 28-án megkötött engedményezési szerződéssel az alperessel szemben fennálló, a perbeli vállalkozási szerződésből eredő minden követelését 20 000 000 Ft erejéig a II.r. felperesre engedményezte. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az I.r. felperes követelése az alperessel szemben kevesebb, mint 20 000 000 Ft, úgy az engedményezés a követelés teljes összegére kiterjedt, ezért az elsőfokú bíróság által megítélt 9 385 000 Ft teljes egészében a II.r. felperest illeti. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla a felperesek teljes keresetét utasítsa el. Előadta, hogy a per során az alperes soha nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint elismerné, hogy az I.r. felperes a vállalkozási szerződést 10%-os arányban hibátlanul teljesítette volna, ezért az elsőfokú bíróság az alperes elismerésére tényállást jogszerűen nem alapíthatott volna. Hangsúlyozta, az a körülmény, hogy a per során az alperes olyan tartalmú egyezségi ajánlatot tett az I.r. felperesnek, hogy az átalányár 10%-át hajlandó részére megfizetni, nem értelmezhető akként, hogy az alperes a felperes teljesítését 10%-ban elismerte volna. Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak az I.r. felperes 10%-os hibátlan teljesítésére vonatkozó megállapítása ellentétes volt a perben rendelkezésre állt egyéb adatokkal is. Peradat ugyanis, hogy a munkát az alperes a KFT2.-vel volt kénytelen befejeztetni, amely munkavégzés szükségképpen az I.r. felperes hibás teljesítésével hozható összefüggésbe. A KFT
39. a kisebbik tó javításával összefüggésben 5 850 000 Ft vállalkozói díjat érvényesített az alperessel szemben, amelyre tekintettel az alperes már „a kereseti ellenkérelmében" előadta, hogy annak ellenértékét beszámítja a felperes követelésébe. Az alperes álláspontja szerint megalapozatlanul állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy az I.r. felperes bruttó 5 185 000 Ft értékű pótmunkát végzett. Hangsúlyozta, a per során mindvégig vitatta, hogy a felperestől a tervben nem szereplő munkát megrendelt volna, ezért ebben a körben a bizonyítási teher mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében az I.r. felperest terhelte. Az elsőfokú bíróság az 5 185 000 Ft összegű pótmunka felmerülését alapvetően a K.I. által peren kívül készített szakértői véleményben foglaltak alapján állapította meg, amely szakértői vélemény tartalmilag az I.r. felperes törvényes képviselőjének a nyilatkozatát tartalmazta, ezért azt a perben bizonyítékként értékelni nem lehetett volna. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, miszerint az alperes a peren kívüli szakvélemény megállapításainak ellenkezőjét nem bizonyította, a polgári eljárásjog bizonyítási teherre vonatkozó szabályainak a figyelmen kívül hagyását, illetőleg a bizonyítási tehernek az alperesre történő jogszabályellenes áthárítását jelenti. Megjegyezte, hogy az eljárás során kihallgatott S.GY. tanúvallomása szerint a felek a pótmunka vonatkozásában 600 000 Ft/nap összegű vállalkozói díjban állapodtak meg, amelyre tekintettel - a pótmunka elvégzésére vonatkozó megállapodás tényének elfogadása esetén is - legfeljebb 1 500 000 Ft díjat lehetne a terhére pótmunka címén elszámolni. Sérelmezte az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak a perköltségre vonatkozó számítását is. Előadta, hogy a felperesek együttes kereseti kérelme 53 232 000 Ft megfizetésére irányult, amely kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság 9 385 000 Ft erejéig talált megalapozottnak. A kereset és a megítélt összeg arányát figyelembe véve az alperes 82,37%-ban lett pernyertes, szemben az elsőfokú bíróság által megállapított 64,7%-kal. Ezért arra az esetre, ha az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a felperesek teljes keresetének elutasítására irányuló elsődleges fellebbezési kérelmét alaptalannak találná, a másodlagos fellebbezési kérelmében azt kérte, hogy ítélőtábla a perköltség viseléséről az alperes 82,37%-os pernyerési arányának alapulvételével határozzon. A II.r. felperes az alperes fellebbezésével összefüggésében előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében előadta, hogy Z.M. a KFT
40. fő-építés vezetője, valamint P.J. a KFT
41. ügyvezetője a tanú-kihallgatások során egybehangzóan kijelentették, hogy a KFT
42. nem javítási, hanem befejező munkálatokat végzett, ezért az alperes által a KFT2.-nek kifizetett vállalkozói díj a felperes követelésébe nem beszámítható. Utalt arra is, hogy az eljárás során kihallgatott tanúk azt is előadták, hogy a kivitelezést a helyszínen irányító L.S. számos alkalommal szakszerűtlen, a terveknek ellentmondó utasításokat adott, amelyre tekintettel ma már nem lehet megállapítani, hogy a kivitelezés esetleges hibái milyen okokra vezethetők vissza. Ennek következtében pedig az alperesnek az I.r. felperes hibás teljesítésére való hivatkozása alaptalan. Az I.r. felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybehagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla mindenekelőtt megállapította, hogy a felek nem nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítéletének az I.r. felperes keresetét részben elutasító rendelkezése ellen, ezért az elsőfokú ítéletnek ez a része a Pp.
43. §-ának