A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.64/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi január hó
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 7.B.29/2014/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti, - mellőzi a közügyektől eltiltás kiszabását, - a szabadságvesztést, végrehajtásának elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, ebben az esetben a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, - a bűnjelként lefoglalt 2 db vérgyanús szennyeződést tartalmazó minta lefoglalásának megszüntetését és megsemmisítésének elrendelését mellőzi, azokat az iratok mellékleteként rendeli kezelni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 10.000 (tízezer) forint bűnügyi költség megfizetésére, míg 24.359 (huszonnégyezer-háromszázötvenkilenc) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Indokolás A Pécsi Törvényszék a
- évi május hó
- napján kelt 7.B.29/2014/
- számú ítéletével vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette és személyi szabadság megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetést börtönben kell végrehajtani. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, a védő a személyi szabadság megsértésének bűntette tekintetében felmentésért, egyebekben enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága miatt szakértő kirendelését indítványozta, majd a részbizonyítás lefolytatását követően az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatására, a cselekmény eltérő minősítésére és a büntetés súlyosítására tett indítványt. Az ügyészség álláspontja szerint a vádlott testi épség elleni cselekménye a Btk.160.§
(1)bekezdése szerinti emberölés bűntette kísérletének minősül. Ezért a vádlottal szemben indokolt az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankció lényeges súlyosítása. A másodfokú tárgyaláson a védő fellebbezésének irányát részben megváltoztatva kizárólag a büntetés enyhítése tekintetében tartotta fenn fellebbezését, a felmentésre vonatkozó indítványát visszavonta. A bejelentett ügyészi fellebbezést a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés, illetve a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés pontosítása tekintetében, míg a védelmi fellebbezést az enyhítésre vonatkozó részében megalapozottnak találta a másodfokú bíróság. Az ítélőtábla a kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva a fellebbezéssel megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le. A tényállást túlnyomórészt felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság – figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára – az iratok tartalma, valamint a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján az alábbiak szerint egészíti ki. A szúrás alulról felfelé irányuló, a sértett testfelületével, a hasfallal csaknem párhuzamos volt, azzal nagyon kis szöget zárt be (a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.64/2014/7. számú jegyzőkönyv 3. oldal). A fenti kiegészítéssel a tényállás megalapozottá vált, az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a tényállást, melyet sem a vád, sem a védelem nem támadott, alapvetően a sértettek vallomása, valamint a vádlottnak a szembesítésen, illetve bírósági tárgyaláson tett vallomása és az orvosszakértői vélemény alapján állapította meg. A másodfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye alapján pontosan meg lehetett állapítani, hogy a vádlottmilyen irányban szúrta meg a sértettet. A szúrás iránya alapján a szakértő határozott álláspontja szerint súlyosabb, halálos eredmény csak akkor következett volna be, ha a vádlott ilyen erővel egyenesen előre, a sértett testfelületére merőlegesen szúr, nem pedig felfele irányulva a hasfallal nagyon kis szöget bezárva. Az ügyészség álláspontjával szemben a másodfokú bíróság szerint ez a magatartás – a szúrás ilyen irányának megválasztása – egyértelműen akaratlagos és nem a véletlennek köszönhető, így a súlyosabb sérülés elmaradása sem tekinthető véletlennek. A vádlott az emberi élet kioltására feltétlenül alkalmas 20 cm pengehosszúságú, hegyes, kiélezett konyhakéssel egy kb. 8 cm hosszúságú szúrcsatornával járó sérülést okozott, közvetlen közelből, a közepest valamelyest meghaladó erővel. A szúrása ugyan a köztudottan életfontosságú szerveket tartalmazó hastájékra irányult, azonban annak iránya alulról felfelé, a testfelülettel nagyon kis szöget bezáró volt. Így a hasüregen nem hatolt át, túlnyomórészt a hasfalban, a hasi izomzatban haladt, csupán 1 cm-es rést nyitva a hasfalon. Bár a szúrás ilyen irányban és ilyen erővel a májat is elérhette volna, azonban a májon okozott szúrás az adott erő alkalmazása mellett rövid idő alatt halálos eredménnyel nem járt volna. A vádlott szúrása csak akkor veszélyeztette volna a gerinc mellett futó ereket és okozott volna gyorsan halálos eredményt, ha iránya a hasfalra merőleges. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott ölési szándékra utaló kijelentése komolytalan volt. A „megöllek” kifejezés kizárólag a vádlottalkoholos befolyásoltsága miatti felindultságára vezethető vissza. Ilyen körülmények mellett, figyelemmel a cselekmény előzményére és indítékára is, arra kell következtetni, hogy a vádlott tudata nem fogta át a sértett halálának lehetséges bekövetkezését. A vádlott kizárólag testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett, tudatában nem kellett, hogy felmerüljön a sértett halálának lehetősége. Ezért az elsőfokú bíróság a vádlott által elkövetett cselekményt helyesen minősítette a Btk.164.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdése szerint minősülő testi sértés bűntettének. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a személyi szabadság megsértése tekintetében azt, hogy a cselekmény konkrét társadalomra veszélyessége – a korlátozás rövid idejére és módjára tekintettel – rendkívül csekély. Az enyhítő körülmények nagy számára és meghatározó súlyára figyelemmel az elsőfokú bíróság indokoltan határozta meg a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbüntetés tartamát a törvényi minimumban. A cselekmény összes körülményére, a vádlott személyében felismerhető társadalomra veszélyesség csekély fokára tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. A vádlottesetében életkorára, életvitelére és a cselekmény körülményeire tekintettel alappal feltételezhető, egy hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés kellően nagy visszatartó erőt jelent. felfüggesztett Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét megváltoztatta, és a Btk.85.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a vádlott büntetését 5 évi próbaidőre felfüggesztette. E rendelkezésre tekintettel a másodfokú bíróság mellőzte a közügyektől eltiltás alkalmazását. Az elsőfokú bíróság részben pontatlanul rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, ezért a másodfokú bíróság határozatában az erre vonatkozó rendelkezést pontosította. A bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tekintetében. Azok a tárgyak, amelyeket a büntetőeljárás – főként a nyomozás – során a nyomok megőrzése, láthatóvá tétele, szakértői vizsgálat alá vonhatósága, ezáltal a bizonyítékként felhasználhatósága érdekében készítenek (pl. vérszennyeződést rögzítő gézlap, lábnyomtöredék, ujjnyomat, s ezekről vagy más nyomokról készült fényképfelvétel stb.), a bűnügy iratainak részét (mellékletét) képezik, s így az elkobzásukra vagy megsemmisítésük elrendelésére nem kerülhet sor. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az eljárás során keletkezett 2 db vérgyanús szennyeződést tartalmazó minta megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzte és elrendelte e tárgyaknak az iratok mellékletekénti kezelését. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján a büntetésre és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tekintetében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be.381.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült védői díj megfizetésére, míg a szakértői díj tekintetében a Be.381.§
(2)bekezdése alapján megállapította, hogy azt az állam viseli, tekintettel arra, hogy a szakértő véleményének kiegészítésére és meghallgatására az ügyész tett indítványt és e körben az ügyészi fellebbezés nem volt eredményes. Pécs,
- január
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 7.B.29/2014/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.64/2014/
- számú ítéletében írt változtatással a
- évi január hó
- napján jogerőre emelkedett, és a végrehajthatóvá vált. felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kivételével Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke