Kbf.86/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségében, ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1.000 ft, összesen 120.000 ft pénzbüntetésre ítélte. Meg nem fizetés esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott próbára bocsátás intézkedés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. Védője enyhítés érdekében fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.467/2013/1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésen hagyja helyben. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást részben mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson részben ismerte el büntetőjogi felelősségét, és védekezést terjesztett elő. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlotti védekezéssel szemben a tényállást a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásai, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, valamint részben a vádlott felelősséget elismerő nyilatkozata alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. oldal utolsó bekezdésétől a 6. oldal utolsó előtti bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti védekezést fogadta el a tényállás alapjául. Összességében megállapítható, hogy a katonai tanács által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a törvényszék okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor vádlott bűnösségét a Btk.444.§

(1)bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségében állapította meg. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak a bűnösség és jogi minősítés körében előterjesztett azon védekezését nem fogadta el, hogy parancs iránti engedetlenség nem valósult meg, mert a szolgálatra vonatkozó általános előírások, így a munkavégzés megkezdésére vonatkozó általános előírás megszegése nem valósít meg parancs iránti engedetlenséget. A katonai tanács helytállóan hivatkozott arra, hogy a vádlott elöljárójától konkrét utasítást kapott a szolgálati helyen történő megjelenésére, így ez a kötelezettség már nem általános szabályozón, hanem elöljárói utasításon, parancson alapult. Helyesen járt a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa akkor is, amikor a vádlott esetében az elkövetés idején hatályos Btk. helyett az elbírálás idején hatályos törvényt alkalmazta, mivel az a alkalmazott pénzbüntetés napi tétel összege tekintetében lényegesen kedvezőbb a vádlottra. Ezt a másodfokú bíróság azzal egészíti ki, hogy az elbírálás idején hatályos Btk. az adott törvényi tényálláshoz fűzött büntetési nemre figyelemmel, általánosságban is kedvezőbb a vádlottra nézve. A vádlottnak és védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezés nem alapos. A katonai tanács ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, és nem tévedett, amikor a jelentős súlyú enyhítő körülményekre figyelemmel lehetőséget látott a Btk. 33.§

(5)bekezdésének alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására. Ennél a napi tételek száma a cselekménnyel arányosan került megállapításra, míg a napi tétel összege a vádlott személyi, vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz igazodóan - méltányosan - a megállapítható legalacsonyabb mértékben került meghatározásra. Összességében az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés megfelelően szolgálja a Btk.79.§ában írt büntetési célokat, így az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. A másodfokú bíróság azonban figyelemmel a vádlott személyi körülményi körülményeire, így elsősorban is arra, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, a Btk.50.§

(4)bekezdésének alkalmazásával a 120.000 ft pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. A Btk.51.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett az egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetére a pénzbüntetés, vagy a meg nem fizetett rész szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - helyes indokainál fogva helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Szabó Krisztián hb. őrnagy s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. november
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke