Kfv.37782/2014/5 – Kúria

(6)bekezdése értelmében az ajánlatkérő a szerződést az ajánlati kötöttség

(5)bekezdés szerinti időtartama alatt köteles megkötni, amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, nem köthető meg azonban a szerződés az írásbeli összegezés megküldése napját követő tíz napos időtartam lejártáig. Az e jogszabályhely szerinti szerződéskötési tilalmi időszak kezdete

1. január
2. utolsó napja, január
3. volt. A felperesi jogorvoslati kérelem e lejárati idő hibás megjelölését kifogásolta, sérelmezve, hogy az idézett kogens Kbt. szabály megsértésre került. A Kbt.
4. §-ának

(3)bekezdése, valamint 124. §-ának

(6)bekezdése megsértése miatt indult eljárásban az alperes végzést hozott, amelyben a szerződés megkötésének engedélyezése iránti beavatkozói kérelmet elutasította. Az ügyben a döntőbizottság még több határozatot hozott a felperes kérelmeinek elintézéséről. A jelen ügyre vonatkozó határozatot a

1. február 25-én kelt D.13/23/
2. szám alatt, melyben az alperes a felperes jelen ügyben elbírálandó jogorvoslati kérelmét elutasította. Indokolása szerint a határozat meghozatala napjáig az alperesi beavatkozó a nyertes ajánlattevővel nem kötötte meg a közbeszerzési eljárást lezáró szerződést, így nem sérülhetett a Kbt.
3. §-ának

(6)bekezdése. A határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet, kérve a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, és a jogsértés megállapítását. Előadta, hogy a jogorvoslati kérelme benyújtásának napján jogosan volt abban a hiszemben, hogy a nyertes ajánlattevővel a szerződés megkötésre kerülhetett volna. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, indokolása szerint ténykérdés, hogy a szerződéskötési moratórium utolsó napja tévesen került rögzítésre, azonban ez egyrészt nem egy szankcionálható jogkérdés, másrészt szerződés megkötésének hiányában a határidő utolsó napjának téves megjelölése érdemi jogkövetkezménnyel nem járt, annak folytán a felperes semmilyen formában nem szenvedett sem érdek, sem jogsérelmet. A bíróság ezen indokokra hivatkozva utasította el a felperes keresetét. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, arra figyelemmel, hogy az alperes határozatának jogszabálysértő voltát az ítélet nem állapította meg. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy ténykérdés, miszerint jogsértően került megállapításra a szerződéskötési moratórium utolsó napja. Kérelme a jogsértés megállapításának mellőzését nem tenné lehetővé a Kbt. kogens rendelkezései miatt. Tévedett tehát a közigazgatási és munkaügyi bíróság, amikor olyan különbségtételt megállapíthatónak tartott, hogy egy jogsértés az ügy érdemi, vagy nem érdemi részére kihatotte, mert a Kbt. szabályaitól való eltérés önmagában is jogsértést alapoz meg, annak súlyosságától függetlenül. Jogszabálysértésként a Kbt. 37. §-ának

(3), a 124. §-ának

(6)bekezdését, a 152. §

(2)bekezdésének

1. c)és
2. d)pontját, továbbá 139. §-ának

(3)bekezdését jelölte meg. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A beavatkozó észrevételében arra hivatkozott, hogy a felperes sem előnyt, sem hátrányt nem szenvedett a moratórium utolsó napjának téves feltüntetése folytán. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt alapos. A Kúriának arról a kérdésről kellett dönteni, hogy helyesen értékelte-e a bíróság az alperes határozatában foglaltakat, nevezetesen, hogy olyan csekély, következmények nélküli jogsértés történt a közbeszerzési ügyben, ami miatt sem a jogsértés megállapításának, sem szankció kiszabásának nincs helye. Az ügyben alkalmazandó jogszabályt a Kúria már fentebb idézte. Megállapítható az iratokból az is, hogy az alperes és a bíróság is a szerződéskötési moratórium utolsó napjának meghatározását jogsértőnek tartotta. Megjegyzi a Kúria, hogy erre a következtetésre jutott a beavatkozó is. A jogsértés ténye, és a szankció kiszabása két különböző jogi kategória. Elkövethet úgy is jogsértő magatartást valaki, hogy azzal szankció nem jár együtt. A szankció mellőzése ugyanakkor a tény jogsértő mivoltának megállapítását nem érinti. Osztja továbbá a Kúria a felperesnek azt a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontját, ami szerint a Kbt. nem tesz különbséget jogsértés és jogsértés között, annak súlya miatt. Más kérdés ugyanakkor, hogy a jogsértés súlyának a szankció kiszabásánál jelentősége lehet. Ugyancsak nincsen jelentősége annak sem, hogy járt-e a jogsértés érdemi jogkövetkezménnyel, vagy nem járt. Tagadhatatlan, hogy jelen ügyben megállapítható, hogy nem járt a tényleges jogsértés érdemi jogsérelemmel a felperes részére, ezért az helyes megállapítás volt, hogy szankciót kiszabni az ügyben nem lehetett. Ugyanakkor, ha a felperes semmilyen formában nem szenvedett sem érdek, sem jogsérelmet, akkor ügyféli minőségének hiányában vele szemben az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Tekintettel arra, hogy az alperes sem a jogsértés megállapításáról nem rendelkezett, sem nem szüntette meg az eljárást, határozata a jogszabályoknak nem felelt meg. Ezért a Kúria a bíróság ítéletét, egyben a támadott közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás lefolytatása során a fenti előírásoknak megfelelően köteles az alperes eljárni és vagy a jogsértést megállapítani, vagy az eljárást a felperes ügyféli minőségének hiányában megszüntetni. A felperes felülvizsgálati kérelme a fentiek miatt eredményre vezetett, ezért az alperes és a beavatkozó a Pp. 78. §-a alapján köteles a felperes Pp. 79. §-a szerint felszámítható közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékmentessége folytán az állam viseli. illetéket az alperes Budapest, 2014. november 11. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Minya Krisztián s.k. bíró