Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.630/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla dr. Dobos Anita Kornélia pártfogó ügyvéd (fél címe ) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Majoros Melinda jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- február
- napján kelt 6.P.24.173/2012/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett, a
- sorszám alatt megindokolt és a Pf/
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint fellebbezési eljárási költséget. A felperes képviseletét ellátó dr. Dobos Anita Kornélia ügyvéd (fél címe) pártfogó ügyvédi díját teljes egészében a felperes viseli. A le nem rótt 640.00 (Hatszáznegyvenezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes a ... jogutódja. A felperes
- október 9-től 19-ig az alperesi jogelőd kórházában feküdt, amelynek Plasztikai Sebészeti Osztályán
- október
- napján nyirokcsomó excisiot végeztek rajta, majd
- október
- napján jó általános állapotban bocsátották el. A felperes az
- november
- napjára előírt kontrollvizsgálaton nem jelent meg. Az alperesi jogelőd az
- április
- napján kelt levelében az alakulat vezetőorvosát azzal kereste meg, hogy a felperest kontrollvizsgálatra küldje be, azonban a megkeresés eredménytelen maradt. A felperes rövid idővel a műtétet követően - még
- évben - tapasztalta, hogy jobb válla „lecsúszott", fáj. A felperest 1978-ban ideggyógyász vizsgálta meg, aki arról tájékoztatta, hogy a műtét során néhány ideget megsértettek, erre tekintettel peres úton történő igényérvényesítést javasolt. A felperes
- év tavaszán jelentkezett az alperesi jogelődnél az időközben kialakult panaszával, ahol a kiegészítő parancsnokság érdekvédelmi tisztjéhez irányították. A felperes kártérítési igénnyel élt az 1980-as évek elején, majd 2007-
- évben a Honvédelmi Minisztériumnál, igénye azonban elutasításra került. A felperes a káresemény idején hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §-ára alapított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint az eljárás során felmerülő ügyvédi munkadíja megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperesi jogelődnél végzett műtét közben a nyirokcsomó nyaki jobboldali részéből történt eltávolítása során több idegszalagját elvágták, ennek következtében jobb karja azóta is gyenge, zsibbad, fáradékony, állapota az elmúlt időben folyamatosan rosszabbodott. Hivatkozott a keresetlevélhez csatolt, ... egyetemi docens által készített orvosszakértői véleményre, amelyek megállapítása szerint „reálisan felvetett lehetőségként értékelhető, hogy ... panaszai az 1978-ban elvégzett műtéti beavatkozás következményének is tekinthetők". A felperes arra is hivatkozott, hogy mivel a panaszolt műtéti beavatkozáson kívül más, a jobb nyaki területet érintő beavatkozást nem végeztek, egyértelmű a felkari idegfonat műtéti sérülésének oka. Az alperes módosított ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az alperes elévülési kifogást terjesztett elő. Állítása szerint a felperes egészségkárosodása és a felperes erről való tudomásszerzése 1978-ban, röviddel a műtét után bekövetkezett. A felperes kártérítési igényének elévülése a károsodás bekövetkeztekor, 1978-ban megkezdődött, és az ettől számított 5 év alatt elévült. A felperes az igénye elévülését nem szakította meg, és az elévülés nyugvására vezető körülmények sem álltak fenn. Az alperes érdemben a felperes keresetét mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. A felperes az alperes elévülési kifogását illetően arra hivatkozott, hogy hiába kérte több alkalommal az alperestől, illetve az alperesi jogelődtől a zárójelentés kiadását, azt soha nem kapta meg. Kiemelte: csak 2009-ben, ... orvosszakértői véleményének kézhezvételét követően jutott a tudomására az, hogy a fennálló panaszai az 1978-as műtétből fakadnak, a károsodásról való tudomásszerzése időpontja, az igényérvényesítési határidő kezdte ezért 2009., és ezért igénye nem évült el. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte az felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 50.000 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a le nem rótt 480.000 forint illetéket és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a műtétet követően röviddel, még 1978-ban tudomást szerzett károsodásáról és már ekkor abban a helyzetben volt, hogy kárigényét érvényesítse, így az elévülés kezdő időpontja
- Az a körülmény, hogy a felperes számára 2009-ig, vagyis ... egyetemi docens szakértői véleményének elkészültéig nem volt orvosilag bizonyított a műtét és a felperes panaszai közötti okozati összefüggés, nem tekinthető olyan menthető oknak, amely az elévülés nyugvását eredményezte volna. A felperesnek ugyanis nem ekkor jutottak tudomására az igényérvényesítéshez szükséges, a panaszaival kapcsolatos információk. Megjegyezte: a felperes által becsatolt szakvélemény sem tárt fel a kárigény érvényesítése szempontjából több releváns információt, mint amelyre alapítottan a felperes már az 1980-as években igényt érvényesített. Álláspontja szerint a felperes kártérítési igénye nem érvényesíthető perben, ugyanis 1978-tól számítva az 5 éves elévülési idő eltelt, az elévülés nyugvására okot adó, menthető ok nem merült fel, míg az elévülés megszakadására a felperes maga sem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérve. Fenntartotta azon álláspontját, miszerint csak a
- április
- napján elkészült szakvéleményből jutott a tudomására az, hogy panaszai az 1978-as műtétből erednek, a károsodásáról ekkor szerzett tudomást, így ez az időpont minősül az igényérvényesítési határidő kezdetének. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Kiemelte: a felperes kártérítési igényének elévülése - a felperes személyes előadásából is kitűnően - 1978-ban, a károsodás bekövetkeztekor megkezdődött, ugyanis a felperes már akkor tudott a károsodásáról és annak jelen perben állított okáról. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp.
- §
(4)bekezdés]. A felperes fellebbezése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges mértékben lefolytatott bizonyítási eljárást követően, a feltárt peradatok alapján helyes tényállást állapított meg, azt ítélkezésének alapjául a Fővárosi Ítélőtábla elfogadta. Mindenben egyetértett a megfelelően alkalmazott jogszabályokra alapított okszerű jogi következtetésével is, az elsőfokú ítélet indokolásának kiegészítésére, módosítására nincs szükség. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul értékelve hozta meg a döntését. A Fővárosi Ítélőtábla a következő jogszabályi rendelkezések figyelembevételével bírálta el a felperes fellebbezését: A régi Ptk. 324. §
(1)bekezdése alapján a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A régi Ptk. 325. §
(1)bekezdése kimondja: az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A régi Ptk. 326. §
(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A kártérítés a régi Ptk. 360. §
(1)bekezdéséből következően a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékes, ezért a régi Ptk. szabályainak egybevetett értelmezése szerint a kártérítési követelés elévülése a károsodás bekövetkezésekor nyomban elkezdődik. A károsodás megtörténte objektív tény, független attól, hogy a károsultnak arról volte tudomása. Az elévülési idő kezdetére nem hat ki az, hogy a károsodásról a károsult - bármely okból - csak később szerez tudomást. Az elévülés szempontjából azonban már jogi jelentősége van a károsodásról való tudomásszerzésnek, és egyéb olyan, jogilag jelentős körülményeknek, amelyek alapján megállapítható, hogy a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a követelését. Ha az esedékessé vált követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugvása következik be, és az akadály megszűnése után a régi Ptk. 326. §
(2)bekezdése értelmében a követelés - főszabály szerint - még egy évig érvényesíthető. Az adott esetben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból helytállóan állapította meg, hogy a felperes károsodása 1978-ban következett be. Nem tévedett ezért, amikor azt állapította meg, hogy a felperes kártérítési igénye legkésőbb ekkor esedékessé vált, a felperes követelésének elévülése elkezdődött. Helyesen állapította meg azt is, hogy a felperes már 1978-ban tudomást szerzett károsodásáról, ugyanis rövid idővel a műtétet követően már érezte, hogy a jobb válla „lecsúszott", fáj, már az 1980-as években jelentkezett panaszával az alperesi jogelődnél, illetőleg kártérítési igénnyel is élt a ... Minisztériumnál. A feltárt peradatok, és a felperes személyes előadása is azt támasztja alá, hogy a felperes már 1978-ban mind objektíve, mind szubjektíve, tehát minden tekintetben a követelése érvényesíthetőségének a helyzetébe került, az igényérvényesítéshez szükséges szellemi képességek birtokában tudott a károsodásáról, teljes körűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokában volt. Az a körülmény, hogy a felperes számára a panaszai és a műtét közötti oksági kapcsolat orvosilag nem volt igazolt - amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen mutatott rá -, nem mentesíti a felperest az igényérvényesítési határidő elmulasztása alól. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan foglalt állást úgy, hogy a felperes elmulasztotta érvényesíteni az igényét a károsodás bekövetkeztétől számított 5 éven belül, és az elévülés nyugvására okot adó körülmény sem merült fel, ezért nem tévedett, amikor a keresetet - elévülés miatt - elutasította. Ennek következtében az elsőfokú bíróságnak a felperes által megjelölt egyéb körülményeket nem kellett vizsgálnia, mert a régi Ptk. 325. §
(1)bekezdése szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján - helyes indokaira utalással - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban is irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező felperest az alperes részére a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak szerint a végzett munkával arányosan megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség, megfizetésére. A felperes perbeli képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díjának viseléséről a Pp. 87. §
(1)bekezdése értelmében rendelkezett. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- december
- Dr. Sághy Mária s. k. a tanács elnöke Dr. Kincses Attila s. k. előadó bíró Dr. Csordás Csilla s. k. bíró