Pf.20788/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.788/2014/

1. A Fővárosi Ítélőtábla az SBGK Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Bajkai István ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - korábban a Dr. Csontos Réka Ügyvédi Iroda, majd a Simon és Mester Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Mester Katalin ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen elbirtoklás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
2. február
3. napján kelt 18.P.22.164/2012/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 150.000 (Egyszázötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt 1.988.000 (Egymillió-kilencszáznyolcvannyolcezer) forint kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... hrsz. alatt nyilvántartott ... szám alatt található kivett irodaház megnevezésű, 302 m2 alapterületű ingatlan 1/1 arányban az alperes tulajdonát képezi vétel jogcímén. Az ingatlan magában foglalja az irodaház és az alatta lévő területen kívül a ... utca járda, illetőleg úttestként használt 142 m2 alapterületű részét is. A felperes
6. július 14-én levéllel fordult az alpereshez, amelyben arra hivatkozott, hogy elbirtoklás útján megszerezte a 142 m2 alapterületű ... hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy elbirtoklás útján megszerezte a ... hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát. Az alperest tulajdonjoga ingatlannyilvántartási bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a ... hrsz.-ú ingatlan 142 m2 alapterületű része a ... utca részeként közterületként funkcionál. Az ingatlant az alperes által is elismerten 1991-től kezdődően sajátjaként, megszakítás nélkül birtokolta, így az elbirtokláshoz szükséges idő legkésőbb
7. január 1-jén eltelt. Állítása szerint a közterületként használt ingatlanrész elbirtoklása a területileg illetékes helyi önkormányzat által lehetséges, ugyanis azt közvetlenül a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő közterülettel együtt használták. A felperes csatolta a .... számú, a ... Körzeti Földhivatal által záradékolt vázrajzot a , ... hrsz.-ú földrészlet megosztásáról. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint maga is észlelte, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerinti ... hrsz.-ú ingatlan a természetben nem azonos az alperes által használt felépítmény alatt elhelyezkedő telekkel, és maga kereste meg az ingatlan-nyilvántartási hatóságot annak érdekében, hogy fény derüljön arra: hová tartozik az épület előtt elhelyezkedő 142 m2 területű ingatlanrész. Hivatkozása szerint azonban önmagában az a tény, hogy az alperes tulajdonjoga bejegyzésének időpontja 1991., nem igazolja azt, hogy ettől az időponttól kezdődően az ingatlan 142 m2 alapterületű részét a felperes használná sajátjaként. Kiemelte: soha nem ismerte el azt, hogy a felperes szakadatlanul, sajátjaként használta ezt a területet. Álláspontja szerint
8. november
9. napjáig az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy jogait gyakorolhassa, mivel nem volt tudomása arról, hogy a kérdéses terület a tulajdonát képezi, így eddig az időpontig az elbirtoklás nyugodott. Ehhez képest egy éven belül levelet küldött a felperesnek, amelyben felszólította, hogy az ingatlanrészt adja át a részére, és 5 évre visszamenőleg fizessen használati díjat. Állítása szerint ez a felhívás az elbirtoklást megszakította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 400.000 forint plusz áfa összegű perköltséget. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a perbeli ingatlan az alperes tulajdonát képezi, és az alperes az irodaházat kizárólagosan a perbeli ingatlanrészen át tudja megközelíteni, így
10. december
11. napjától az alperes is használta a perbeli utcarészt. Kiemelte: az alperes a tulajdonosi jogairól, használati jogáról nem mondott le, az ingatlan használatával nem hagyott fel, a felperessel szemben használati díjat is kívánt érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság nem osztotta azon felperesi álláspontot, miszerint az, hogy a felperes a perbeli ingatlanrészt közterületként tartja nyilván, a közterületi jelleget ingatlan-nyilvántartáson kívül is igazolná, ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban a perbeli 142 m2-es térmértékű rész közterületként nincs feltüntetve. A felperes sajátjakénti szakadatlan birtoklása, használata nem állapítható meg, ugyanis a járda köztudomású tényként bárki által használható, míg a parkoló tekintetében a felperes a Fővárosi Önkormányzattal együtt szed parkolási díjat. Tényként állapította meg, hogy a perbeli ingatlanrészt az alperes nem kizárólagosan használja, azonban jelen perben az alperes tagadásával szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania kizárólagos, sajátjakénti, szakadatlan birtoklását. Önmagában az a tény, hogy az ingatlan egy része közterületként funkcionál, a felperes elbirtoklását nem alapozza meg. A felperes nem is használhatta sajátjaként az utcarészt, ugyanis annak használata bárki számára elérhető, és az sem vitatott, hogy az alperes irodaházának egyetlen bejárata erről az utcáról nyílik, tehát az alperes teljes forgalma az irodaháza kapcsán ezen az utcarészen keresztül zajlik. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérve. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellentmondásos a perbeli ingatlan közterületi jellege kapcsán, annak ellenére, hogy a felperes megfelelően igazolta a perbeli ingatlanrész közterületi jellegét. A perbeli ingatlanrész ugyanis a ... utca része, így köztudomású tény, és mint ilyen bizonyítani sem szükséges, hogy az közterület, azonban ezt alátámasztja az alperes által készíttetett ...-féle szakvélemény is, a közterületi jelleget bizonyítja a szabályozási terv is, és azt maga az alperes is elismerte. Állítása szerint a sajátjakénti birtoklás feltétele teljesült, a közterületként használt ingatlanrész elbirtoklása a területileg illetékes helyi önkormányzat által lehetséges, ugyanis közvetlenül a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő közterülettel együtt használták a perbeli ingatlanrészt. Továbbra is hivatkozott az elbirtoklás idején hatályos Alkotmány
12. §-ában foglaltakra. Az adott esetben a perbeli területrészt a város, illetve a kerület közössége birtokolta és használta, ilyen esetben pedig a helyi önkormányzat szerzi meg elbirtoklás címén a tulajdonjogot, mint ahogy más közterületek tulajdonosa is az önkormányzat. Hivatkozása szerint az alperes magatartása is megalapozza tulajdonjogát, ugyanis elismerte, hogy a terület használójának a felperes minősül, a
13. decemberi levelében a felperessel szemben ezért lépett fel használati díj iránti igénnyel. Álláspontja szerint a perben csatolt okirati bizonyítékok, a tanúk vallomása, az alperes elismerése bizonyítja, hogy a perbeli ingatlanrész az irodaház használatbavétele, azaz 1991 óta közterületnek minősül, az a ... utca része, azt közterületként használják, ugyanakkor a közterületi jellegre már 1989-ből is vannak adatok, így a 15 éves elbirtoklási idő legkésőbb
14. január 1-től számítva
15. január 1-jén eltelt. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Kiemelte: az alperes az ingatlan perbeli részét megszakítás nélkül birtokolta és használta, az ingatlan semmilyen hányadának birtokát nem veszítette el, így vele szemben senki nem tekinthető jogos vagy jogcím nélküli tényleges birtokosnak. A felperes megalapozatlanul hivatkozik az ingatlan közterületi jogi jellegére, az adott esetben ugyanis arról van szó, hogy a tulajdonos az ingatlanát nem kerítette be, így arra bárki bemehet, míg a közterület jelleget egy ingatlan helyi jogalkotás útján nyeri el, amelynek jogkövetkezménye, ha az adott ingatlan magántulajdonban van, hogy azt a tulajdonostól meg kell vásárolni vagy ki kell sajátítani. Az adott esetben az ingatlan egy része nincs a felperes tulajdonában lévő utcától elkerítve, a „köz", azaz bármely személy az utcát nem polgári jogi értelemben vett birtokosként birtokolja. A helyi önkormányzat nem az utca emberének használata útján válik a saját tulajdonában álló utcák birtokosává, ez az alperes ingatlanhányadának vonatkozásában azt jelenti, hogy az utca emberének az oda történő belépése a felperes szempontjából nem tekinthető semmilyen fizikai hatalom gyakorlásának, az alperes nem tekinthető az alperesi ingatlanhányad birtokosának. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp.
16. §