Kfv.37827/2014/8 – Kúria

(4)bekezdése alapján a kizárás az iskolából fegyelmi büntetést alkalmazta. A határozat indokolásában a fegyelmi bizottság hivatkozott az iskola által megtett intézkedésekre, az írásbeli figyelmeztetésekre, a tanulóval és a szülőkkel folytatott beszélgetésekre, és ezek eredménytelenségére. Kiemelte, hogy a felperes szorgalmát és magatartását is tekintve elmaradt, felszerelése hiányos, az órán nem ír vázlatot, nem készíti el a feladatát, nem működik együtt, zavarja az óra menetét és elvonja a többiek figyelmét, az óráról késik, illetőleg van igazolatlan hiányzása is, a készségtárgyakat kivéve minden tantárgyból bukásra áll. Magatartását illetően a fegyelmi bizottság megállapítása szerint rossz példát mutat a társainak, megbotránkoztatja őket káromkodásával, szexuális megnyilvánulásaival, beszédével, mozdulataival, tiszteletlen viselkedésével, a lányok zaklatásával. Mindezek alapján levonta a fegyelmi bizottság azt a következtetést, hogy a tantestület egésze, a tanuló osztálytársai és szülei, valamint a felsőbb éves diákok egybehangzó visszajelzése alapján a felperes nem tud beilleszkedni az iskolába, tanulmányi eredménye és az iskola lelkiségével összeegyeztethetetlen viselkedése miatt vele szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása indokolt. A fellebbezés folytán eljárt alperes

1. február
2. napján kelt H1/
3. számú határozatában - fegyelmi határozatban foglaltakkal lényegében egyet értve - a fellebbezést elutasította. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Részletesen ismertette azokat a felperessel szemben megfogalmazott kifogásokat, amelyek a döntés alapjául szolgáltak. Megállapítása szerint a szülők tisztában voltak azzal, hogy a felperesnek mely magatartásával kapcsolatosan merült fel probléma. E körben utalt a szülőknek igazoltan kézbesített iskolai tájékoztató levelekre, az iskola és szülők közötti megbeszélésekre, továbbá a fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvben foglaltakra. Igazoltnak látta azt is, hogy a fegyelmi tárgyalás során elhangzottakat, annak menetét hűen tükrözi az elkészült jegyzőkönyv. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalásra a szülők folyamatos közbeszólása, a fegyelmi eljárás jogszerűségének kétségbe vonása volt a jellemző, a kiskorú gyermek meghallgatását is a szülők folyamatos közbeszólása szakította félbe. Az elsőfokú bíróság személyesen hallgatta meg a felperest, továbbá tanúbizonyítást folytatott le. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az oktatási intézmény folyamatosan jelezte a gyermekkel kapcsolatos problémákat, az ellenőrző napokra lebontva tartalmazta, hogy milyen magatartásért kapott osztályfőnöki, szaktanári és igazgatói figyelmeztetéseket. A
4. december 3-i oktatási intézmény által küldött levél pedig összefoglalta a beírásokat, illetve a szülői munkaközösség álláspontját. Mindezek alapján alaptalannak tartotta a felperes azon hivatkozását, hogy a fegyelmi tárgyalásról szóló értesítés törvénysértő volt, mert nem tartalmazta a terhére rótt konkrét cselekményeket. Az elsőfokú bíróság - szemben a kereseti érveléssel - a 20/2012.(VIII.31.) EMMI rendelet (továbbiakban: EMMI rendelet) 53.§

(4)bekezdése alapján jogszerű lehetőséget látott arra, hogy az iskola egyeztető eljárás nélkül indítson fegyelmi eljárást a felperessel szemben. Utalt továbbá a Nktv. 58.§

(4)-

(5)bekezdésében foglaltakra, valamint az oktatási intézmény házirendjére. Mindezek alapján levonta azt a következtetést, hogy a felperesi magatartás esetében megállapítható az ismételt fegyelmi vétség, hiszen az ellenőrző kilenc figyelmeztetést tartalmaz az eltelt időszak alatt. A felperes részbeni elismerő nyilatkozatára figyelemmel, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a kötelességszegés, illetőleg a házirend szabályainak megsértésével az elsőfokú bíróság egyet értett, hangsúlyozva, hogy a tanuló kötelezettsége a kötelező és választott tanórákon, foglalkozásokon a képességekhez mérten rendszeres munkával való részvétel, a tanulmányi kötelezettség teljesítése, az iskola tanulmányi és fegyelmi rendjének megfelelő magatartás tanúsítása, illetőleg az iskolát fenntartó szerzetesrend által képviselt lelkiség, illetőleg az ezzel járó kötelezettségek betartása. A katolikus szerzetesrend értékrendjével szemben állónak tekintette a bíróság a

1. december
2. napján Szűzanyáról készített felperesi rajzot, amelyet önmagában is rendkívüli fegyelmi vétségként minősített. A bíróság a felperesi indítvány ellenére indokolatlannak és szükségtelennek tartotta a fegyelmi tárgyalásról készült hangfelvétel becsatolását, tekintettel arra, hogy az elkövetett fegyelmi vétségeket az ellenőrző beírásai mind tartalmazzák. Az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta a felperes azon hivatkozását is, hogy a másodfokú eljárásban a szülők jelenléte nélkül hallgatták meg őt és osztálytársait, mivel erről sem jegyzőkönyv, sem feljegyzés nem készült, a másodfokú határozatból pedig az állapítható meg, hogy a bizonyítás felvételére a másodfokú eljárásban nem került sor, a határozat pedig azokon az adatokon, tényeken alapult, amely mindvégig rendelkezésre állt. Az elsőfokú bíróság a kereseti érveléssel szemben rámutatott arra, hogy az iskola alapvetően nem azért zárta ki a gyermeket, mert nem jól tanult, hanem azért, mert elfogadhatatlan viselkedést tanúsított. Alaptalannak találta a felperes azon hivatkozását, hogy az eljárás dokumentumainak nagy részét nem ismerte, mert az oktatási intézménytől részletes tájékoztatást kaptak a szülők a felperes magatartásával kapcsolatban felmerülő problémákról. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a meghozott határozatok hatályon kívül helyezését, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Pontosított felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a perek tisztességes lefolytatásához való jogot előíró, a Polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2.§

(1)bekezdésében, továbbá a bíróság tájékoztatási kötelezettségéről szóló Pp. 3. §

(3)bekezdésében, valamint a bizonyítékok értékeléséről szóló Pp. 206.§

(1)bekezdésében foglaltakat. Sérelmezte, hogy az eljáró bíróság a bizonyítási indítványait elutasította, így a fegyelmi tárgyalásról készült hangfelvétel becsatolására való kötelezést mellőzte. Álláspontja szerint a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen értékelte, ezzel lényegében az eljárás alapjául szolgáló valóságos tényállást nem tisztázta, és nem állapította meg azokat a konkrét kötelezettségszegéseket, amelyeket a terhére róttak, így megakadályozta az azzal szembeni felperesi védekezést. Álláspontja szerint a fegyelmi tárgyalási jegyzőkönyv több olyan lényeges történést nem tartalmaz, amely az eljárás szempontjából releváns és a hangfelvételen megtalálható. Véleménye szerint lehetőséget kellett volna biztosítani az igazolatlan hiányzással és a tanulmányi eredménnyel kapcsolatosan a bizonyításra. Állította, hogy önhibán kívül került abba a helyzetbe, hogy a felszerelése hiányos volt. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a házirend fokozatosságra vonatkozó előírásait, és ennek ellenére jogszerűnek ítélte az iskolából történő kizárását. Utalt arra, hogy az osztályfőnöki és szaktanári, illetőleg igazgatói figyelmeztetések nem felelnek meg a házirend 7. oldalán foglaltaknak. Álláspontja szerint a bíróság tévesen ítélte meg az iskola által kezdeményezett iskolaváltoztatás kérdését is, és nem megfelelő súllyal vette figyelembe, hogy a szülők tudta nélkül át is íratták a másik iskolába, ami szabálytalan. Tévesnek minősítette azt, hogy a Szűzanyáról készült rajz már önmagában olyan rendkívüli fegyelmi vétség, amely a fegyelmi büntetés kiszabását megalapozta. E körben is a tényfeltárás hiányára utalt, továbbá arra, hogy két rajz készült, az egyik egyértelműen a Szűzanyát ábrázolja, míg a másik egy egészen mást. Fenntartotta, hogy mind a fegyelmi eljárás lefolytatójának, mind a bíróságnak tisztáznia kellett volna a tényállást, és csak ezt követően lehetett volna ilyen súlyos következményekkel járó döntést hozni. Felülvizsgálati kérelmének kiegészítésében állította azt is, hogy a Pp. 336/A.§

(1)bekezdés b) pontja alapján a bíróságnak hivatalból kellett volna a bizonyítást elrendelnie, illetőleg az alperest terhelte volna a közigazgatási perben a bizonyítás a Pp. 336/A.§

(2)bekezdése alapján. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a lefolytatott fegyelmi és bírósági eljárás megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, mert azokban sem eljárásjogi, sem anyagi jogi jogsértés nem történt. A bizonyítékok értékelése megvalósult, a bizonyítékok körét a fegyelmi jogkör gyakorlója az EMMI rendelet 57.§

(1)bekezdése szerint határozta meg. Az osztály magatartásfüzete, a tanuló ellenőrzője, az iskola és a szülők levelezése, a fegyelmi tárgyalást megelőző tényfeltáró eljárás, illetőleg a fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyve, valamint a további tanúvallomások mind azt támasztják alá, hogy megalapozott döntést hozott a fegyelmi jogkör gyakorlója és a bíróság is. A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 274.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva, a releváns tényállást megállapítva, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helyesen értelmezve hozta meg döntését, és jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozata törvényes. A Kúria a felülvizsgálati kérelem kapcsán elsődlegesen arra mutat rá, hogy a Pp. 272.§

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet a jogerős határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani, illetőleg ajánlott küldeményként postára adni. A felülvizsgálati kérelemben a Pp. 272.§.

(2)bekezdése alapján meg kell jelölni azt a határozatot, amely felülvizsgálatát kéri a fél és elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelme a Pp. 272.§

(2)bekezdésében foglaltaknak nem felelt meg, tekintettel arra, hogy nem tartalmazta azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek a megjelölését, amelyek megsértésére a megfogalmazott felülvizsgálati kérelem tartalmilag hivatkozott. Erre figyelemmel és a kiskorú felperes érdekét szem előtt tartva a Kúria lehetőséget biztosított a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását mellőzve - arra, hogy a felperes pontosítsa a felülvizsgálati kérelmét és hiánypótlás keretében pontosan jelölje meg azokat a jogszabálysértéseket, amelyekre tartalmilag a felülvizsgálati kérelemben utalt. A Kúria álláspontja szerint a felperes a hiánypótlásában - a felülvizsgálati kérelmének megfelelően - indokoltan hivatkozott a Pp. 2.§

(1)bekezdésében, a Pp. 3.§

(3)bekezdésében és a Pp. 206.§

(1)bekezdésében foglaltakra. Ugyanakkor a Pp. 336/A.§

(1)bekezdés b) pontjában és a 336/A. §

(2)bekezdésében foglalt jogi hivatkozásai tartalmilag eltérnek a határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelemtől, így azok érdemi vizsgálatára a Kúria nem látott lehetőséget, tekintettel arra, hogy az a felülvizsgálat előterjesztésére nyitva álló határidőn túl előterjesztett és tiltott kiterjesztést megvalósító jogi érveknek minősülnek. Fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet kizárólag abból a szempontból vizsgálta, hogy sérült-e a felperes tisztességes eljárás lefolytatásához való joga, a bíróság kellő tájékoztatást nyújtott-e a jogvita eldöntése érdekében a bizonyítás szabályairól, illetőleg az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokat betartotta-e eljárása során. A Pp. 2.§

(1)bekezdésére történő felülvizsgálati érvelés kapcsán arra utal a Kúria, hogy a polgári eljárás alapelvei olyan általános elvi tételek, amelyek iránymutatásul szolgálnak a jogalkalmazók számára. Az alapelvek érvényesülése a részletszabályokon keresztül valósul meg, ebből pedig az következik, hogy megsértésük is csak közvetett módon, a részletszabályok megsértésén keresztül valósulhat meg. A Kúria álláspontja szerint a felperes a Pp. 2.§

(1)bekezdésének megsértésére történő hivatkozása lényegében a bizonyítási eljárás szabályainak megsértéséhez kapcsolódó alapelvi hivatkozás, ezért ezen érvelés helytállóságát a Pp. 206.§

(1)bekezdésében, illetőleg a Pp. 3.§

(3)bekezdésében foglalt előírások megtartásán keresztül elemezte. A Kúria áttekintette az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint valóban nem tájékoztatta a felperest a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetőleg a bizonyítás sikertelenségének következményeiről, holott ezt számára a Pp. 3.§

(3)bekezdése előírta. Ez a bírói mulasztás egyértelmű eljárási hiba, azonban a per adatai alapján a jogi képviselővel eljáró felperes tisztában volt a bizonyítási lehetőségekkel, bizonyítási indítványokat terjesztett elő, így ez a mulasztás érdeksérelmet a felperesnek nem jelentett. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felperes nem azért lett pervesztes, mert tájékozatlansága folytán nem élt a bizonyítás lehetőségével, és nem igazolta állításait, hanem azért mert a rendelkezésre álló adatok kétséget kizáróan igazolták a fegyelmi határozatban hivatkozott tényeket, a felperesi bizonyítás pedig olyan irányú volt, amely nem volt alkalmas a tények cáfolatára. Jelen ügyben a Kúria kellő kioktatás mellett sem látott lehetőséget további bizonyításra. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás keretében meghallgatta a felperest, az édesanyját, az édesapját, továbbá Ny.K.-t, az iskola igazgatóját, D.K.-t, a felperes volt osztályfőnökét, Sz.J.-t az iskola igazgatóhelyettesét. A felperes ezen túlmenően kérte a fegyelmi tárgyalásról készült hangfelvétel becsatolását, állítva, hogy ez bizonyítja a jegyzőkönyv hiányosságát, illetőleg azt, hogy nem volt tényleges fegyelmi tárgyalás, csak vita a felek között. A bíróság a nyilatkozatokat értékelte, a bizonyítási indítvány elutasítását megindokolta. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott jogerős ítéletében arra, hogy az oktatási intézmény, illetve az alperes a fegyelmi eljárás során lényeges eljárási szabályt nem sértett, eljárási kötelezettségeinek eleget tett, így a tényfeltárási kötelezettség körében terhére mulasztás nem róható. A Kúria elsődlegesen arra mutat rá, hogy a fegyelmi eljárás megindításával, illetőleg a fegyelmi eljárás lefolytatásával kapcsolatos alapvető szabályok tükrében az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az eljárást. Az EMMI rendelet 53.§

(1)bekezdése szerint a fegyelmi eljárás pedagógiai célokat szolgál, a fegyelmi eljárást egyeztetési eljárás előzheti meg, de ennek célja a kötelezettségszegést elkövető személy és a sérelmet szenvedő személy közötti megállapodás és a sérelem orvoslása. Figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben az egyeztetési eljárás céljának elérése fel sem merülhetett, továbbá a felperes háromnál több fegyelmi vétséget követett el, ezért a Kúria álláspontja szerint az EMMI rendelet 53.§

(4)bekezdése alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója indokoltan utasította el az egyeztető eljárás alkalmazását. A Nktv. 58.§

(10)bekezdése alapján értesíteni kell a tanulót, illetve a kiskorú szülőjét, és meg kell jelölni azt az indokot, amely miatt a fegyelmi eljárás megindul. A Kúria álláspontja szerint e szabálynak megfelelt az iskola tájékoztatója, ugyanis ez a jogszabályi rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy a fegyelmi tárgyalás megindításáról szóló 2013. évi december 13-i levélben az oktatási intézménynek részletesen fel kellett volna sorolni valamennyi, a felperes által elkövetett fegyelemsértést. Ehelyett indokolt és okszerű volt kizárólag összefoglalóan megjelölni a terhére rótt fegyelmi vétség, így azt, hogy a felperes sorozatosan megszegte a házirendet és az erkölcsi kódexet. Megalapozottan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a szülők az iskola folyamatos tájékoztatásának eredményeként pontosan tudták, hogy a gyermekükkel kapcsolatosan milyen problémák merültek fel. A Kúria álláspontja szerint a szülők hárító és együttműködést nélkülöző magatartása nem teszi semmissé a tájékoztató levelekben foglaltakat. Ennek körében fontos hangsúlyozni, hogy az iskolának nem volt kötelezettsége megismételni és részletesen (akár szó szerint, vagy mozdulatról mozdulatra) leírni, ismertetni a felperes által használt obszcén kijelentéseket, az általa tanúsított szexuális viselkedéseket, az iskolatársaival, valamint a pedagógusokkal szemben tanúsított tiszteletlen magatartásának részleteit. Összefoglalóan, azokat megjelölve, időpontokhoz kötötten elegendő az erről szóló tájékoztatás. A kifogásokkal kapcsolatos részletes tájékoztatást a szülők elsősorban a felperestől kaphatták volna meg, és ennek hiányába került sor az iskola tájékoztatására. A Kúria álláspontja szerint jelentősége van annak is, hogy az EMMI rendelet 56.§

(3)bekezdése alapján a fegyelmi eljárás megindításától 30 napon belül és egy tárgyaláson kell befejezni a fegyelmi eljárást. Ebből eredően az eljárás rapid jellegű, időhúzásra nem biztosít lehetőséget sem a tanulónak, sem a szülőknek, sem az iskolának. A lefolytatott fegyelmi tárgyalás megfelelt a követelményeknek, azon - a szabályos összehívást követően - a szülők, illetve a kiskorú felperes is megjelent. A szülőknek azon kifogása, hogy ez a fegyelmi tárgyalás nem volt valóságos fegyelmi tárgyalás, csupán egy vita, részben igazat ad a Kúria, ez azonban egyértelműen a felperesi szülők magatartására vezethető vissza, akik nem tanúsítottak együttműködő magatartást, folyamatosan kétségbe vonták az eljárás jogalapját, a gyermekkel szemben felhozott valamennyi vádat, holott ezzel kapcsolatos tájékoztatást a megbeszélések során megkapták. A felperes a saját szülei eljárást akadályozó, hátráltató magatartására visszavezethető hiányosságokra alappal nem hivatkozhat, azok az oktatási intézményre nem háríthatók. Az elsőfokú bíróság helyesen döntött a felperes fegyelmi tárgyalásáról készült hangszalagfelvétel becsatolásának elutasításáról, tekintettel arra, hogy a hangfelvételről készült jegyzőkönyvnek nem kell szó szerint tartalmaznia az egész eljáráson történteket, figyelemmel arra, hogy a jegyzőkönyvnek az EMMI rendelet 56.§

(6)bekezdése alapján az elhangzott nyilatkozatok főbb megállapításait kell tartalmaznia. Szó szerint csak azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a tanuló, a szülő, vagy a fegyelmi tárgyalás vezetője ilyenként kér feltüntetni. A perbeli esetben rendelkezésre álló fegyelmi tárgyalási jegyzőkönyvről kétséget kizáróan megállapítható, hogy az iskola törekedett a fegyelmi tárgyaláson elhangzott valamennyi nyilatkozat szó szerinti rögzítésére. A jegyzőkönyvezés sajátossága, hogy ha egy időben több ember beszél, az így elhangzott nyilatkozatokat nem lehet pontosan és szó szerint rögzíteni. Az ezzel kapcsolatos összefoglalók ezt jól tükrözik a jegyzőkönyvben, amelyek önmagukban nem teszik hiteltelenné a jegyzőkönyv további tartalmát. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felperes mindvégig általános hivatkozást tett a tényállást és a fegyelmi eljáráson elhangzottakat illetően, így az okiratokkal igazolt és logikai láncot alkotó tények tekintetében nem ébresztett kétséget. A felperes fegyelmi eljárással szembeni általános kifogásait igyekezett feltárni és vizsgálni az elsőfokú bíróság, ezért meghallgatásokat foganatosított. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy sem a felperes, sem szülei nem tudtak olyan érdemi előadást tenni, amely megcáfolta volna a fegyelmi iratokban, illetőleg az iskola igazgatója, igazgatóhelyettese, továbbá az osztályfőnök tanúnyilatkozatában foglaltakat. E körben utal a Kúria arra, hogy a gyermek ... napjától folyamatosan tanúsított magatartását jól tükrözik a magatartásfüzetbe, az ellenőrzőbe beírt pedagógusi kifogások, illetőleg a szülői munkaközösség által írt levél is. Az osztályfőnök és az oktatási intézmény vezetői által előadottak is egyértelművé teszik, hogy a felperes olyan alapvető magatartási szabályokat sértett, a tanulói kötelezettségeit olyan mértékben nem teljesítette, ezen túlmenően egy keresztény szellemiségű iskolában olyan különösen kirívó magatartást tanúsított obszcén megjegyzéseivel és szexuális tárgyú megnyilvánulásaival és viselkedéseivel, amely az osztálytársak, a pedagógusok és a szülők véleménye alapján is elfogadhatatlan volt. Mindezekre figyelemmel okszerűen jutott nemcsak a fegyelmi bizottság, de az elsőfokú bíróság is arra, hogy a felperes fegyelmi vétsége kirívónak minősül. A Kúria álláspontja szerint ha egy hatodik osztályos tanuló a folyamatos és több irányú pedagógusi jelzések, az osztálytársak kifogásai, továbbá a szülői megbeszélések ellenére semmit sem változtat a magatartásán, a szülők pedig elhárítják a szakirányú segítség igénybevételét, továbbá a tanuló a beiratkozását követő két-három hónapon keresztül úgy viselkedik, hogy lényegében valamennyi tanulói kötelezettségét megsérti, és viselkedése alapvetően különbözik az iskola szellemiségétől, az iskola által megvalósítani kívánt céloktól, akkor javulás ebben a helyzetben okszerűen nem várható. A szülők együttműködésének eredménytelensége, illetőleg a gyermek magatartásának, hozzáállásának változatlansága a Kúria álláspontja szerint is jogszerűen juttatta el a fegyelmi bizottságot arra a következtetésre, hogy a felperessel szemben az iskolából való eltávolítás az egyetlen eszköz, amely a magatartásával arányban áll. A felperes által tanúsított magatartások indokolttá tették a házirend szerinti fokozatosság elvének mellőzését. A Kúria szükségtelennek tartja a felperesi felülvizsgálati kérelemben történő azon hivatkozások vizsgálatát, hogy a felperes tanulmányi eredményei és hiányzása körében tévesek a határozati és ítéleti megállapítások. Utóbbi kérdéskörben elsődlegesen arra utal a Kúria, hogy az igazolás benyújtásának megvan a maga határideje, a határidőn túl benyújtott igazolás nem változtat azon a tényen, hogy a felperes a távolmaradását nem igazolta, így mulasztása igazolatlannak minősül. Az iratok között rendelkezésre álló bizonyítvány pedig egyértelműen és közokiratként tanúsítja a felperes tanulmányi eredményének rendkívül alacsony színvonalát, amely önmagában is alátámasztja a felperes tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatosan kifejezett pedagógusi kifogásokat. Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésére vonatkozó Pp. 206.§

(1)bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróság okszerűen és logikusan értékelte. A rendelkezésre álló adatok egyértelműen alátámasztották a felperesi kötelezettségszegések rendkívül súlyos jellegét, a fegyelmi vétségek elkövetését, azok megvalósulását, az iskola célkitűzéseivel és szellemiségével ellentétes voltát. A bizonyítékok logikus és okszerű értékelésének alátámasztásaként utal a Kúria arra, hogy a felperes magatartásával szemben nemcsak a pedagógusok, de az osztálytársai, illetőleg osztálytársai szülei is megfogalmazták a kifogásaikat. Ez azt jelenti, hogy a felperessel érintkező személyek összessége azon a véleményen volt, hogy a felperes viselkedése elfogadhatatlan, nem tud beilleszkedni ebbe a közösségbe, nem hajlandó elfogadni a közösség szabályait és ahhoz igazodni sem akar. Mindezek alapján pedig nem várható el egy oktatási intézménytől, hogy a többi tanuló jogainak gyakorlását háttérbe szorítva biztosítsa a felperes oktatási intézményben történő nevelését, különösen, hogy a tanulói kötelezettségek teljesítése egyidejűleg biztosítja az iskola más tanulóinak joggyakorlását. E körben utalni kell a Nktv. 46.§

(7)bekezdésére, mely szerint a tanuló jogainak gyakorlása nem sértheti a társai, illetőleg a közösség jogait. Felperes esetében pedig pontosan ez történt, a felperes úgy gyakorolta tanulói jogait, hogy az alapvetően sértette az osztálytársai, illetőleg a közösség jogait, mely így nyilvánvalóan olyan konfliktushelyzetet teremtett, amely más módon, mint az iskolából történő eltávolítással, nem volt megoldható. A Kúria álláspontja szerint a felperessel szemben lefolytatott fegyelmi eljárás törvényességére, a felperessel szemben alkalmazott fegyelmi büntetés jogszerűségére nincs kihatással az, hogy az oktatási intézmény a felperes számára más iskolába való átíratás lehetőségét miként biztosította, így e körben szükségtelen a tények vizsgálata. A fentiekre tekintettel a Kúria levonta azt a következtetést, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sérti, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes az elsőfokú eljárásban perköltséget nem igényelt, ezzel ellentétes nyilatkozatot a felülvizsgálati eljárásban sem tett, ezért a Kúria a perköltség viseléséről való rendelkezést a Pp. 78.§

(2)bekezdése alapján mellőzte. A felperes személyes költségmentessége folytán az 1990. évi XCIII. törvény 50.§

(1)bekezdése szerinti mértékű felülvizsgálati illetéket az állam viseli a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján. Budapest,

1. november
2. Dr. Tóth Kincső s.k. tanácselnök, előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró