Bf.101/2013/25 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.101/2013/

1. szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. évi január hó
3. napján megtartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntető ügyben a Tatabányai Törvényszék
4. évi június hó
5. napján kihirdetett 3.B.476/2012/
6. számú ítéletét megváltoztatja, I.r. vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetés tartamát 4 /négy/ évre enyhíti. II.r. vádlott terhére rótt bűncselekmény a
7. évi C. törvény a továbbiakban Btk.176.§./1/ bekezdés, /3/ bekezdés szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének minősül. Ezért 5 /öt/ évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 /öt/ év közügyektől eltiltásra í t é l i . A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. II.r. vádlott esetében a Az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből I.r. vádlott 180.116./Egyszáznyolcvanezer-egyháztizenhat/ Ft-ot, az I-II.r. vádlottak egyetemlegesen 511.302.- /Ötszáztizenegyezer-háromszázkettő/ Ft-ot kötelesek megfizetni, míg 410.337.- /Négyszáztízezer-háromszázharminchét/ Ft-ot az állam viseli. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. Az II.r. vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban 34.925.- /Harmincnégyezer-kilencszázhuszonöt/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet II.r. vádlott köteles felhívásra az államnak megfizetni. Indokolás: A Tatabányai Törvényszék a 3.B. 476/2012/15.szám alatti ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A.§ /1/ és /6/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében, a Btk. 282.§ /1/ és /2/ bekezdés b/ pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében és a Btk. 188.§ /1/ bekezdése szerint minősülő bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségében. Ezért halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 106.500 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A fegyházbüntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A.§ /1/ és /3/ bekezdése szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében, ezért 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Vele szemben 660.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztésbe beszámította a II. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen I.r. vádlott meghatalmazott védője enyhítésért, míg II.r. vádlott szintén meghatalmazott védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában a tényállás kisebb fokú kiegészítését követően az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt mindkét vádlott esetében. Utalt arra, hogy a törvényszék az ügy ténybeli és jogi megítéléshez szükséges bizonyítást - eljárási hibát nem vétve - lefolytatta. A beszerzett bizonyítékok megfelelő értékelésével lényegében megalapozott tényállást állapított meg, amelyet csak annyiban szükséges pontosítani, hogy az ítélet
8. oldal harmadik bekezdéséből mellőzendő az a megállapítás, hogy az I. r. vádlott lakóhelyén foganatosított házkutatás során 1, 35 gramm amfetamint foglaltak le. Hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy a tényállásból okszerűen vont következtetést az első fokú bíróság a vádlottak bűnösségére, a bűncselekmények minősítése is helytálló azzal, hogy I.r. vádlott a csekély mennyiségű kábítószert „forgalomba hoz" elkövetői magatartással valósította meg. A kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan annak az álláspontjának adott hangot, hogy azok inkább méltányosak, mint eltúlzottak, a vádlottak javára szóló enyhítő körülmények teljeskörűen értékelést nyertek a törvényi minimumban, illetve azt alig meghaladó tartamú szabadságvesztésekben. A bejelentett fellebbezést I.r. vádlott védője írásban is indokolta felsorakoztatva mindazokat az enyhítő körülményeket, amelyekre tekintettel az egyébként méltányos büntetés enyhítésére is sor kerülhet. Id. II.r. vádlott védője az ügy érkezését követően igazságügyi elmeorvos-szakértői magánszakvéleményt csatolt, melynek megállapításaira alapozva indítványozta védence igazságügyi pszichiáter szakértői vizsgálatának elrendelését. Az ítélőtábla az indítványnak helyt adva, elrendelte id. II.r. vádlott igazságügyi pszichiáter szakértői vizsgálatát, melyet az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Győri Intézete elvégzett. A bizonyítás felvételére tekintettel az ítélőtábla az ügyben tárgyalást tűzött, melyen id. II.r. vádlott védője újabb bizonyítási indítványt terjesztett elő hivatkozva arra, hogy tudomása szerint ifj. II.r. vádlottat időközben a hatóságok elfogták, vele szemben is eljárás folyik a jelen ügy tárgyát képező bűncselekménnyel kapcsolatosan kábítószerrel visszaélés bűntette miatt. A nyomozási bíró előtt történt meghallgatás jegyzőkönyvéből nem hiteles részletet csatolva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság szerezze be a nyomozási bíró által folytatott meghallgatás iratanyagát, illetve amennyiben vádemelésre is sor került, az ügyben készült vádiratot is, majd hallgassa ki tanúként ifj. II.r. vádlottat a másodfokú tárgyalás keretében. A védő ezen bizonyítási indítványában való döntés érdekében az ítélőtábla még az érdemi tárgyalás megkezdése előtt a tárgyalást elnapolta, megkereste a Tatabányai Járásbíróságot, illetve a Tatabányai Törvényszéket a kérdéses iratok beszerzése érdekében. Az ezt követően tartott tárgyaláson ismertetésre került a Győri Igazságügyi Orvosszakértői Intézet által készített pszichiáter szakértői vélemény, mely II. r. vádlott személyes vizsgálatát követően megállapította, hogy id. II.r. vádlottnál az elmeműködés kóros állapota: enyhe szellemi hanyatlás állapítható meg. Meglassult lelki tempó, csökkent összpontosítás, részlegesen csökkent realitáskontroll, kissé fellazult, kevésbé rendezett gondolkodás, egyszerű felelősséghárító manőverek, szorongás, nyugtalanság, megnehezült alkalmazkodás jellemzi. Az elmeműködés kóros állapota fennállott nála a terhére rótt cselekményidején is, és enyhe fogban korlátozta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. A bizonyítás keretében beszerzett iratanyagból megállapítható volt, hogy ifj. II.r. vádlott előzetes letartóztatás tárgyában tartott meghallgatására a Tatabányai Járásbíróság előtt
9. augusztus
10. napján került sor, ahol vallomást tett, majd a nyomozási bíró az 5.Bny.321/2014/2.szám alatti végzésével elrendelte előzetes letartóztatását. A gyanúsításban, majd a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség Nf.1684/2012/14.szám alatti vádiratának tényállásában írt cselekmény tartalmát tekintve azonos a jelen ügy tárgyát képező cselekménnyel. Ifj. II.r. vádlott előzetes letartóztatását a Tatabányai Törvényszék a vádemelést követően a
11. december
12. napján kelt 3.B.428/2014/2.szám alatti végzésével az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta. Ezen adatok birtokában megállapítható volt, hogy az id. II.r. vádlott védője által előadottak helytállóak, ifj. II.r. vádlott ellen valóban ehhez az ügyhöz kapcsolódóan folyik az eljárás, ennek tükrében nincs azonban olyan eleme a tényállásnak, amely bármilyen szinten aggályt vethetne fel a bíróságban a tényállás megalapozottságának vizsgálatakor. Az ítélőtáblának a felülbírálat során a jelen ügyhöz kapcsolódó iratanyagot kell vizsgálnia, értékelnie. Ebből pedig álláspontja szerint nem lehetett arra a megállapításra jutni, hogy mindenképpen szükséges az ifj. II.r. vádlott elleni eljárásra tekintettel a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése és az első fokú bíróság új eljárásra utasítása, vagy bizonyítás felvételét követően id. II.r. vádlott vonatkozásában eltérő tényállás, illetőleg a büntetőjogi felelősség szempontjából eltérő döntés meghozatala. Minderre tekintettel az ítélőtábla id. II.r. vádlott védőjének ifj. II.r. vádlott tanúkénti kihallgatására irányuló bizonyítási indítványát a Be.353.§./1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel elutasította. Amennyiben a későbbiekben az ügyet érintően új bizonyítékok merülnének fel, a jogerős ítéletet perújítással lehet támadni. A másodfokú tárgyaláson I.r. vádlott védője az írásban is indokolt fellebbezést fenntartotta kérve a lefoglalt ... típusú gépkocsiról történő rendelkezést is. Id. II.r. vádlott védője a felmentést célzó fellebbezést első sorában a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése és az első fokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében tartotta fenn arra hivatkozással, hogy az ítélet megalapozatlan. E körben a tényállás felderítetlenségére hivatkozott utalva arra is, hogy a bíróság indokolási kötelezettségét sem teljesítette. Álláspontja szerint id. II.r. vádlott vallomásának értékeléséhez elengedhetetlen lett volna fia vallomása is, aki megerősíthette volna II. r. vádlott azon védekezését, miszerint nem tudott arról, hogy az általa átadott csomagokban kábítószer van. Abban a tévedésében, hogy azokban testépítő szerek vannak elhelyezve, befolyásolta a pszichiáter- szakértői véleményben is megállapított enyhe fokú korlátozottsága is. Hivatkozott arra, hogy az ítélet megalapozatlanságát álláspontja szerint a másodfokú eljárásban nem lehet kiküszöbölni, ezért szükséges annak hatályon kívül helyezése és a megismételt eljárásban ifj. II.r. vádlott kihallgatása, a két vallomás összevetése. Megalapozatlannak találta a védő az első fokú ítéletet azért is, mert álláspontja szerint a törvényszék tényről-tényre helytelen következtetést vont le, amikor azt a megállapítást tette, hogy II. r. vádlott nem azért nem rejtette el a csomagokat, mert tudott arról, hogy azokban kábítószer van. Összegezve, II.r. vádlott védője elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását, másodsorban az általa vélt megalapozatlansági okok kiküszöbölésével eltérő tényállás megállapítását és II. r. vádlott tévedés okából történő felmentését, harmadlagosan - a másodfokú eljárásban készült szakértői vélemény megállapításaira, a vádlott idős korára, rendkívül megromlott egészségi állapotára és arra tekintettel, hogy közel három éve van előzetes letartóztatásban, kérte, hogy az ítélőtábla olyan mértékű büntetést szabjon ki, amely a fogvatartásban töltött idő beszámításával nem jár további szabadságelvonással. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartotta kiegészítve az időbeli hatály kérdésével. Id. II.r. vádlott védőjének perbeszédére reflektálva annak a véleményének adott hangot, hogy nincs ok a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére, az eljárás másodfokon befejezhető, az indítványozott bizonyítás szükségtelen, amennyiben a jövőben valamely új körülmény merül fel, perújítási eljárás keretében vizsgálható. Rátérve az időbeli hatály kérdésére hivatkozott arra, hogy I.r. vádlott esetében az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazása indokolt tekintettel arra, hogy a csekély mennyiségű kábítószer forgalmazását az új Btk. már nem kezeli privilegizált esetként, a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségének büntetési tétele szigorodott, emellett az új Btk. alkalmazásával kötelező lenne a járművezetéstől eltiltás alkalmazása is. Id. II.r. vádlott esetében a jelenleg hatályos Btk. feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb szabályai miatt a 2012.évi C. tv. alkalmazásra tett indítványt. Utalt arra, hogy II. r. vádlott esetében a büntetés kiszabásánál irányadó középmérték 12 és fél év. Ehhez képest az első fokú bíróság által kiszabott 7 évi fegyházbüntetésben valamennyi, a II. r. vádlott javára feltárható enyhítő körülmény megfelelő értékelést nyert. Indítványt tett II. r. vádlott vonatkozásában a szakértői vélemény alapján a tényállás kiegészítésére és végül a bűnügyi költség korrekciójára is, mivel álláspontja szerint a költségjegyzék
13. és
14. sorszáma alatt bejegyzett 511.302 Ft vegyész szakértői költséget a vádlottaknak egyetemlegesen kell viselniük, ezért ennyiben csökkenteni kell az I. r. vádlottra terhelt bűnügyi költség összegét. Hivatkozott e körben arra is, hogy az államot terhelő bűnügyi költség a törvényszék által számított 348.234 Ft helyett
15. 337 Ft. A másodfokú tárgyaláson jelen lévő vádlottak csatlakoztak védőikhez. I.r. vádlott elmondta, hogy szabadulását követően ugyanannál a cégnél áll alkalmazásban, havi jövedelme 120.000 Ft. Id. II. r. vádlott előadta, hogy időközben újabb csípő műtét vált szükségessé esetében. Az ítélőtábla a Be. 348.§ /1/ bekezdése értelmében elvégezte az első fokú bíróság eljárásának és ítéletének teljeskörű felülbírálatát mindkét vádlott vonatkozásában. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást az eljárási szabályok betartásával folytatta le, nem vétett olyan hibát, melynek következtében bármely bizonyítékot ki kellene rekeszteni a bizonyítéki körből. Az első fokú bíróság beszerzett és tárgyalás anyagává tett minden olyan bizonyítékot, amely a tényállás aggálytalan megállapításához szükséges volt. Ezeket egyenként és összességében is megvizsgálta. Rendelkezésére állt a I.r. vádlott tettenéréséről készült rendőri jelentés, az ehhez kapcsolódó helyszíni szemle jegyzőkönyve és fényképmellékletei, a gépkocsiban és a házkutatás során feltalált kábítószer lefoglalásának adatai. Ezekre voltak fűzhetők a személyi és további tárgyi bizonyítékok valamint a szakértői bizonyítás, telefonforgalmazás anyaga. Ezekből kiindulva kellett vizsgálnia a törvényszéknek a vádlottak vallomásait. Ezt a feladatát megfelelően elvégezte, különkülön és egymással, valamint az egyéb bizonyítékokkal is összevetette, ütköztette az adott vallomásokat. Okszerű, logikus mérlegelés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy I.r. vádlott vallomásában nem lelhető fel olyan adat, körülmény, amely hiteltelenné tenné a nem csak magára, de id. II.r. vádlott cselekvőségére nézve tett vallomását. I.r. vádlott előadta, hogyan került kapcsolatba ifj. II.r. vádlottal, miként állapodtak meg a kábítószer adás-vétel körülményeiről, hány esetben és milyen mennyiségben vásárolt amfetamint id. II.r. vádlottól, a legutolsó alkalommal kik tartózkodtak II.r. vádlott lakásán. Vallomását az egyéb bizonyítékok minden egyes elemében leigazolták. Így az I. r. vádlott mobiltelefonjáról lefoglalt adatokból megállapítható volt, mint ahogy azt I. r. vádlott előadta, hogy az utolsó eset előtt két nappal beszélt telefonon ifj. II.r. vádlottal, ekkor állapodtak meg abban, hogy egy újabb szállítmányért menne B.-ra. Beszámolt arról is, hogy ő az egyes alkalmakkor nem beszélt előzetesen II. r. vádlottal, de az mindig otthon tartózkodott érkezésekor, nem lepődött meg, szó nélkül átadta a kért mennyiséget. Apa és fia ebből következően telefonon tartották a kapcsolatot. A II. r. vádlott lakásán intézkedő rendőrtanúk vallomásából megállapítható volt, hogy II.r. vádlott - védekezésével szemben önellátásra volt berendezkedve, mozgáskorlátozottsága folytán is képes volt arra, hogy kaput nyisson I. r. vádlott érkezésekor. I.r. vádlott mindemellett nem csak saját fogyasztását ismerte el, hanem feltárta azoknak a személyét is, akiknek kisebb mennyiségű kábítószert forgalmazott. Ezen vallomásrészlete is igazolást nyert a fogyasztók részéről. Az első fokú bíróság mindezek alapján helytállóan jutott arra a következtetésre mérlegelő tevékenysége során, hogy I.r. vádlott hiteles vallomása fogadható el a tényállás alapjául id. II.r. vádlott cselekvőségét illetően is. A törvényszék által megállapított tényállás alapjaiban mentes a Be. 351.§ /2/ bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, az ítélőtábla abban sem iratellenességet, sem felderítetlenséget, sem tényről tényre való téves következtetést nem észlelt. Ekként a felülmérlegelés tilalmába ütközne még tévedés vagy egyéb okból történő felmentés esetén is a bizonyítékok eltérő értékelése. A másodfokú bíróság ugyanis a Be.352.§ /3/ bekezdése szerint csak azokkal a tényekkel kapcsolatosan értékelheti az első fokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján kiküszöbölt megalapozatlanság esetén vezetne a vádlott felmentéséhez, vagy az eljárás megszüntetéséhez. A II. r. vádlott védője által hivatkozott megalapozatlanság hiányában tehát a bizonyítékok eltérő értékelésére és id. II.r. vádlott felmentésére a másodfokú eljárásban sem kerülhetett sor. Az ítélőtábla a tényállást - annak megismétlése nélkül - csak a pszichiáter szakértői vélemény fentebb írt megállapításaival egészíti ki, illetve csupán annyiban pontosítja a nyomozati iratok 103-
16. sorszáma alatt található vegyészszakértői vélemény alapján az
17. oldal
18. bekezdésében, hogy az 1, 35 gramm amfetamint nem az I. r. vádlott lakásában, hanem a gépkocsijában találták meg, annak szakértői vizsgálattal megállapított tiszta hatóanyag-tartalma 0,01 gramm volt, így az I. r. vádlottól lefoglalt összes kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma 18,61 gramm. Ezekkel a kiegészítésekkel, pontosításokkal az első fokú bíróság ítéletének tényállása teljes mértékig megalapozott, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is a Be.
19. /2/ bekezdése értelmében. Az első fokú ítélet meghozatalát követő törvénymódosításra tekintettel az ítélőtábla is vizsgálta az alkalmazandó jogszabály kérdését. Ennek kapcsán mindenben osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványát. A forgalmazói típusú magatartással elkövetett csekély mennyiségű kábítószerrel visszaélést a 2012.évi C. törvény / jelenleg hatályos Btk./ a korábbival ellentétben kiemelte a privilegizált esetek közül, ezért az elkövetéskor hatályos Btk. által 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség helyett a kábítószerrel visszaélés bűncselekmény alapeseteként 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősülne. Ugyancsak szigorúbb az új szabályozás a bódult állapotban elkövetett járművezetés esetében is, egyrészt, mert a jelenleg hatályos törvény a korábbi 1 évvel szemben 2 évre emelte a büntetési tétel felső határát, és ahogy a fellebbviteli főügyészség szintén helytállóan hivatkozott rá, kötelezően alkalmazandó lenne a járművezetéstől eltiltás büntetés is. Id. II.r. vádlott esetében a két törvény közt csak a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseket illetően van eltérés, ez esetben az elkövetéskor hatályos törvény 4/5 részes feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésével szemben az új Btk. a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés 2/3 részét követő napban határozza meg. Mindezek alapján az ítélőtábla I.r. vádlott esetében az elkövetéskor, id. II.r. vádlott vonatkozásában az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazta. A tényállás alapján a törvényszék mindkét vádlott bűnösségére okszerű következtetést vont. I.r. vádlott esetében megfelel a büntető anyagi jog szabályainak a cselekmények minősítése is azzal, hogy a kábítószerrel visszaélés vétsége forgalomba hozatallal valósult meg. Az id. II.r. vádlott terhére rótt bűncselekmény a
20. évi C. törvény 176.§ /1/ és /3/ bekezdése szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének minősül. A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket mindkét vádlott esetében feltárta. I.r. vádlott vonatkozásában egyetlen súlyosító körülmény mellett számos komoly súlyú enyhítő körülmény volt feltárható. Az I. r. vádlott büntetlen előéletű, a nyomozati munkát nagyban elősegítő feltáró jellegű beismerő vallomást tett, személyi körülményeiben, életvezetésében igazolhatóan kedvező változás állt be. A cselekmény a konkrét tárgyi súlyát tekintve is az enyhébb megítélésű bűncselekmények közé tartozik, a megszerzői típusú kábítószeres cselekménye alig kétszerese a jelentős mennyiség alsó határának. Id. II.r. vádlottnál ugyanez a forgalmazói típusú magatartásra nézve hétszeres. Ugyanakkor a jelentősebb tárgyi súly mellett súlyozottan kellett értékelni az idős korát, egészségi státuszát, enyhe fokú korlátozottságát is. Az ítélőtáblának nincs eljárásjogi lehetősége vizsgálni ifj. II.r. vádlott szerepét a cselekmény elkövetésében, de az apa- fia kapcsolatra tekintettel annyi mindenképpen kimondható, - még ha II. r. tévedése nem is állapítható meg - hogy helyzetét tekintve sodródott a fia mellett az eseményekkel, irányításra, utasításra cselekedett, ahol a fia irányába a bizalmi viszony egyértelműen tetten érhető. Mindezek olyan speciális, komoly büntetéskiszabási tényezők, amelyeket esetében nyomatékosabban kell figyelembe venni. Ezért az ítélőtábla a személyi oldalnak fontosabb jelentőséget tulajdonítva lehetőséget látott id. II.r. vádlott esetében az első fokon kiszabott büntetésnél enyhébb büntetés kiszabására is oly módon, hogy a törvényi kereteken belül a törvényi minimumban, 5 évben határozta meg a fegyházbüntetés és ehhez igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is. A fegyházfokozat a Btk. 37.§ /3/ bekezdés ad/ pontján, a közügyektől eltiltás a Btk. 61-62.§-án alapszik. A Btk. 38.§ /2/ bekezdés a/ pontja szerint rendelkezett a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról is. Ezzel együtt meg kellett teremteni az ítélet belső arányosságát, az I. és II. r. vádlott büntetései közti összhangot is. A I.r. vádlott mellett szóló enyhítő és súlyosító körülményeket, valamint a cselekmény konkrét tárgyi súlyát tekintve az ítélőtábla úgy találta, hogy I. r. vádlott esetében nem törvénysértő, ha az enyhítő szakasz alkalmazásával a fegyházbüntetés tartamát 4 évre mérsékeli a közügyektől eltiltás érintetlenül hagyásával. A II. r. vádlott cselekménye kétségtelenül súlyosabb megítélésű, az alanyi oldal miatt azonban a két büntetés közötti eltérés megfelel a belső arányosság követelményének. I.r. vádlott védőjének nyilvánvalóan elkerülte figyelmét, hogy a törvényszék rendelkezést hozott a lefoglalt ... típusú személygépkocsiról is, annak lefoglalását megszüntetve, kiadni rendelte az I. r. vádlottnak, azonban a vele szemben megállapított vagyonelkobzás és bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. Ez a rendelkezése törvényes, mint ahogy megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése is azzal, hogy id. II.r. vádlott esetében az a Btk. 74.§-án alapszik. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészségnek a bűnügyi költség korrekciójára irányuló indítványát, ezért annak megfelelően rendelkezett az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésről. Tekintve, hogy az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, egyebekben a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét I.r. és id. II.r. vádlottak vonatkozásában a Be. 371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Id. II.r. vádlott esetében az első fokú ítélet kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása a Btk. 92.§ /1/ bekezdésén, míg a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§ /1/ bekezdésén alapszik. Győr,
21. évi január hó
22. napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr.Takácsné dr. Helyes Klára sk. Dr.Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Tatabányai Törvényszék
23. június hó
24. napján kelt 3.B.476/2012/
25. számú ítéletének meg nem változtatott része I.r. és id. II.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
26. január
27. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó Bizonyítás és büntetés kiszabás a másodfokú eljárásban. A bizonyítás kérdésköre a másodfokú eljárásban a Be.353.§./1/ bekezdésében foglaltakra, kifejtettekre figyelemmel a Be.351.§., illetve 352.§ rendelkezéseire.