Szegedi Ítélőtábla Bf.I.309/2014/
- A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- január hó
- napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt az I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
- február
- napján kihirdetett 1.B.792/2013/
- számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségeként értékelt cselekményt k í s é r l e t n e k m i n ő s í t i. Az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége vonatkozásában a társtettesség megállapítását mellőzi, ezen cselekményeket az I.r. vádlott bűnsegédként követte el. A vádlottakat szabadságvesztésre ítéltnek tekinti, melyet börtönben rendel végrehajtani. A vádlottak legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A Bjk.410/2013/
- alatti telefont is a II.r. vádlottnak kiadni rendeli. (
- sz. név)érdekelt által előterjesztett polgári jogi igényt elutasítja. (
- sz. név) érdekelt címe: [település, utca, házszám, emelet, ajtó] szám. Egyebekben az első fokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a . A vádlottak által
- február hó
- napjától
- január hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe. Kötelezi az I.r. vádlottat a másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült 4.000,- (Négyezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak külön felhívásra. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottakat társtettességben elkövetett rablás bűntette (Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont, 1., 2. fordulat,
(3)bekezdés a), b) pont), társtettességben elkövetett okirattal visszaélés vétsége (Btk. 346. §
(1)bekezdés a) pont), társtettességben elkövetett készpénz-helyettesítő eszközzel visszaélés vétsége (Btk. 393. §
(1)bekezdés a) pont
- fordulat) miatt - halmazati büntetésül egyezően 8 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett az eljárás során lefoglalt és a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál nyilvántartott bűnjelekről. A felmerült bűnügyi költségből I. rendű vádlottat 26.670,- forint, II. rendű vádlottat 21.000,- forint, valamint I. és II. rendű vádlottakat egyetemegesen 46.548,- forint megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű vádlott, valamint védőik jelentettek be fellebbezést, részbeni felmentés és enyhítés érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége esetében mellőzze a társtettesség megállapítását, állapítsa meg, hogy az I. rendű vádlott e két cselekményt bűnsegédként követte el, továbbá a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét minősítse kísérletnek. Mindezeken túl tekintse a vádlottakat a kiszabott büntetésre ítéltnek, melynek végrehajtási fokozati fegyház. Egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. Az I. és II. rendű vádlottak, valamint a II. rendű vádlott védője fellebbezését írásban részletesen indokolta. Az ítélőtábla a fellebbezések közül kizárólag a II. rendű vádlott enyhébb végrehajtási fokozatra vonatkozó indítványát ítélte alaposnak, ugyanakkor a főügyészi indítvány minősítésre vonatkozó jogi álláspontját mindenben osztotta. *** Bf.I.309/2014/
- Az ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a bizonyítási indítványokat elutasította, e körben kifejtett indokaival egyetértett a másodfokú bíróság is, tekintettel arra, hogy e bizonyítási indítványok teljesítésétől további bizonyíték nem várható, sem a tényállás, sem pedig a bűnösségi körülmények tekintetében. Ugyanezen indokokra figyelemmel utasította el az ítélőtábla a II. rendű vádlott és védője által előterjesztett bizonyítási indítványokat, melyek az elsőfokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványokkal megegyeztek. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta, és az így beszerzett bizonyítékok mérlegelésével döntően hiánytalan tényállást állapított meg. Azt az ítélőtábla az iratok egybehangzó adatai alapján, figyelemmel a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára, az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: Az első fokú ítélet
- oldal
- bekezdésében a II.rendű vádlott neve helyesen II. rendű vádlott. A vádlottak által a sértettől megszerzett női táskában helyesen egy darab [
- sz. pénzintézet megnevezése] bankkártya és egy darab [
- sz. pénzintézet megnevezése] által kiállított hitelkártya volt. (
- sz. név) érdekelt a tőle eltulajdonított gáz riasztópisztollyal összefüggésben kártérítési igényt terjesztett elő. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla határozatának alapjául elfogadta. *** Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékértékelő és indokolási kötelezettségének mindenben eleget tett. Az I. rendű vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy (
- sz. név)-től a gázriasztó pisztolyt a II. rendű vádlott vette el, illetőleg a bűncselekmény elkövetésében is ő volt a kezdeményező. E vonatkozásában utal arra a másodfokú bíróság, hogy a tényállás ide vonatkozó részét illetően az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során jutott arra az álláspontra, hogy annak a személye kétséget kizáróan nem volt megállapítható, aki elvette a gázriasztó pisztolyt, illetőleg aki kezdeményezője volt a bűncselekmény elkövetésének, hiszen e körben az I. és II. rendű vádlottak egymással ellentétes vallomást tettek. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat fogadott el, illetőleg mely tényekből következtetett az I. és II. rendű vádlottak bűnösségére, okfejtése logikus és iratszerű. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekmények minősítése is döntően törvényes. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazása kedvezőbb a vádlottakra nézve. E körben azonban az első fokú ítélet
- oldal
- bekezdésében írtakkal szemben, mely szerint a cselekmény büntetési tétele mindkét törvényben azonos, utal arra a másodfokú bíróság, hogy az elbíráláskori törvény büntetési tétele enyhébb, mert a korábbi Büntető Törvénykönyv 5-15 évig, míg az elbíráláskor hatályos 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a rablás vádlottak terhére megállapított minősített esetét. Az okirattal visszaélés és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vonatkozásában az elkövetési magatartást illetően osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, az e körben kifejtett jogi álláspontjával a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. Az okiratokkal kapcsolatban a megszerzés, a tartós birtoklás a II. rendű vádlott esetében kétséget kizáróan megállapítható. A II. rendű vádlottnak a sértett iratait lehetősége lett volna visszaadni, postaládába bedobni, mégis hónapokkal később a lakásán foglalta le azokat a rendőrség. Köztudomású, hogy táskában, pénztárcában készpénzen kívül bankkártya, hitelkártya és személyi okiratok is találhatók, a vádlottak is tudatában voltak ennek. A megállapított tényállás szerint maga a sértett kérte a vádlottakat, hogy legalább az iratait adják vissza, mire ők akként válaszoltak, hogy majd a kukába dobják. Mindezekből egyértelmű következtetés vonható a vádlottak tudattartalmára. Egyértelmű, hogy az ítélőtábla álláspontja szerint az is, hogy a bankkártya és a hitelkártya készpénz-helyettesítő fizetései eszköznek minősül, ellentétben a II. rendű vádlott védőjének perbeszédében kifejtettekkel. Ezen kártyák elterjedésével került Bf.I.309/2014/
- szabályozásra e bűncselekmény, melynek egyértelmű elkövetési tárgya a bankkártya és a hitelkártya. Az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést arra is, hogy e kártyák megszerzésére is kiterjedt a vádlottak szándéka, melyet rajtuk kívül álló okból vesztettek el. Utal arra az ítélőtábla, hogy annak nincs jelentősége, hogy ténylegesen ki szerezte meg a táskát a benne lévő okiratokkal és kártyákkal együtt, mivel a rablás elkövetési magatartását a vádlottak közösen valósították meg. Az I. rendű vádlott pedig tudta, hogy a II. rendű vádlott a sértettől a táskát megszerezte, magánál tartotta, s hogy abban iratok is vannak. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz esetében a tartós megszerzés nem valósult meg, hiszen a vádlottak ezen kártyákat tartalmazó pénztárcát a cselekmény után röviddel elvesztették, így a cselekmény kísérleti szakban maradt. Erre figyelemmel az ítélőtábla a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségeként értékelt cselekményt kísérletnek minősítette (Btk.
- §
(1)bekezdés). Az irányadó tényállásból megállapítható, hogy a négy okiratot és a két bankkártyát az I. rendű vádlott szerezte meg a táskával együtt, amelyből a négy okirat a lakásán került lefoglalásra. Mivel a tartós birtoklás az okiratok esetében kizárólag a II. rendű vádlott kapcsán állapítható meg, ezért ő a cselekmény tettese, míg az I. rendű vádlott azáltal, hogy közreműködött az okiratok megszerzésében, e cselekménynek csupán bűnsegéde. Erre figyelemmel az ítélőtábla az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége vonatkozásában a társtettesség megállapítását mellőzte és megállapította, hogy az I. rendű vádlott e cselekményeket bűnsegédként - Btk. 14. §
(2)bekezdés - követte el. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények helyesbítésre, illetőleg kiegészítésre szorulnak: Az I. rendű vádlott esetében a büntetlen előélet helyett - figyelemmel, hogy még nem töltötte be a
- életévét - a fiatal felnőtt kor, még mindkét vádlott esetében, helyesen a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás az enyhítő körülmény. Tovább enyhítő körülmény, hogy egy cselekményük kísérleti szakban maradt, illetőleg a II. rendű vádlott esetében, hogy két cselekményét bűnsegédként valósította meg. A társtettesként történő elkövetés pedig csak egy cselekmény vonatkozásában súlyosító körülmény. A rablási cselekmény kétszeres minősülése helyett súlyosító körülmény, hogy a rablás bűntette két körülménynél fogva is súlyosabban minősül. Nem osztotta a II. rendű vádlott védőjének azon álláspontját az ítélőtábla, mellyel vitatta az útonálló módon történő elkövetést. A vádlottak téli időszakban az esti órákban, a munkájából hazatérő sértettet gázriasztófegyverrel és késsel kényszerítették értékei átadására, a város viszonylag elhagyott területén. Mindezek a körülmények megalapozzák a fenti súlyosító körülmény terhükre történő értékelését. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlottakkal szemben a középmértéktől kis mértékben a vádlottak javára eltérő tartamban meghatározott szabadságvesztés büntetés arányos, így annak további lényeges enyhítése nem indokolt. A védők által hivatkozott nehéz életkörülmények nem jelenthetnek okot arra, hogy bárki bűncselekményt kövessen el, és ugyanezen körülmények nem jelenthetnek enyhítő körülményt sem, a büntetés kiszabása során. A másodfokú bíróság a Btk.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a vádlottakat szabadságvesztésre ítéltnek tekintette. Az I. rendű vádlott esetében a fiatal felnőtt kor, a kár megtérítése, míg a II. rendű vádlott esetében a büntetlen előélete és a betegségei indokolják az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását. Erre figyelemmel az ítélőtábla mindkét vádlott esetében a szabadságvesztést a Btk. 35. §
(2)bekezdésére figyelemmel a Btk. 37. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti börtönben rendelte végrehajtani. Nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor megállapította, hogy a vádlottak a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. Az erre vonatkozó rendelkezésre azonban nem volt a törvény szövegének megfelelő, ezért azt az ítélőtábla pontosította. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a gazdasági hivatalnál Bjk.410/2013/7. tétel alatt kezelt mobiltelefon lefoglalását megszüntette ugyan, azonban arról a továbbiakban elmulasztott rendelkezni. Mivel az a II. rendű vádlott tulajdona, ezért az ítélőtábla azt neki rendelte kiadni a Be. 155. §
(2)bekezdése alapján. (
- sz. név) az eljárás során a gázriasztó fegyver eltulajdonításával összefüggésben kártérítési igényt terjesztett elő. Az ügyben nem sértett, ezért polgári jogi igény előterjesztésére nem jogosult. Erre figyelemmel az ítélőtábla a polgári jogi igényt elutasította a Be.
- §
(1)bekezdése alapján. Ez nem zárja ki, hogy az érdekelt egyéb törvényes úton érvényesítse ezen igényét. Bf.I.309/2014/
- Észlelte a másodfokú bíróság, hogy (
- sz. név) érdekelt lakcíme pontatlan, ezért a másodfokú határozatban megállapította, hogy a címe helyesen [település, utca, házszám, emelet, ajtó] szám. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nagyrészt alaptalanoknak ítélve, ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletét hivatalból is felülvizsgálva, azt a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottak által
- február
- napjától
- január
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. A fellebbezési eljárás során az I. rendű vádlottat érintően a kirendelt védő díjával 4.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére az I. rendű vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdés és a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,
- január hó
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. a tanács tagja, előadó dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.309/2014/
- számú ítélete, valamint a Szegedi Törvényszék 1.B.792/2013/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- január
- napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke