Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.666/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szőke Évaügyvéd (....) által képviselt ... (...) felperesnek a dr. Strasz Istvánügyvéd (....) által képviselt ... (...) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék
- augusztus 27-én kelt 15.G.40.031/2013/
- számú ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (egymillió) forint + ÁFA összegű másodfokú perköltséget. A le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperesi társaságnak alperes, valamint .... a tagja, alperes a perbeli időszakban vezérigazgatója is volt. Alperes
- április
- és
- március
- között nyolc esetben, összesen 396.610.000 forint kölcsönt vett fel a felperestől, a kölcsönszerződéseket írásba foglalták, a visszafizetés határideje 1 év volt, majd a lejáratot további 1 évre módosították. A szerződések szerint a kölcsön után alperesnek a felperes kamatszámítási szabályzata szerinti ügyleti kamatot is meg kellett fizetnie. Az alperes
- július
- és
- szeptember
- között 20.000.000 forintot fizetett meg. A felek
- január 3-án - a kölcsönszerződéseket módosítva - abban állapodtak meg, hogy az alperesnek a fennálló 376.610.000 forint kölcsönt 30 év alatt kell törlesztenie a szerződésben rögzített ügyleti kamattal együtt. A felperes ezen a napon arról tájékoztatta alperest, hogy a felvett kölcsön után 56.710.249 forint ügyleti kamatot számított fel. Alperes
- április 11-én 10.000 forintot még megfizetett, további összegeket azonban már nem. A felperes
- január 3-án a
- évben fennálló tartozása után 28.384.703 forint, míg
- január 3-án a
- évben fennálló tartozása után 29.707.540 forint ügyleti kamattartozásról tájékoztatta az alperest, aki
- március 26-án további 20.000.000 forint kölcsönt vett fel a korábbiakkal azonos szerződési feltételek szerint. A felek megállapodása szerint a
- és
- év között keletkezett 118.908.850 forint ügyleti kamatot felperes a könyveiben elkülönítetten tartja nyilván a megfizetésig, míg a
- évtől keletkezett éves ügyleti kamatok elszámolása úgy történik, hogy alperes azokat újabb kölcsönök felvételével egyenlíti ki a korábbi szerződési feltételekkel. Az alperes terhére
- évben keletkezett 35.120.375 forint ügyleti kamatot úgy számolták el, mintha alperes
- január 2-án ebben az összegben újabb kölcsönt vett volna fel. Ezzel az elszámolási móddal az alperes
- évi kamattartozása alapján
- december 31-én 43.856.310 forintos kölcsönben,
- évi kamattatozására
- január 11-én 48.281.585 forint kölcsönben, míg a
- évre
- január 7én 36.443.925 forint kölcsönben részesült. A tartozásokra tekintettel a felek megállapodtak abban, hogy alperes fedezetet biztosít a felperes felé, garanciát nyújt tartozása fedezésére. E tárgyban
- március 26-án tartottak felperesnél közgyűlést, melyen alperes 550.629.225 forint tartozásról adott tájékoztatást, melynek biztosítékául felajánlotta a felperesi társaságban lévő 606.808.200 forint értékű részvényeit, a közgyűlés határozatában felhatalmazta az igazgatóságot arra, hogy a részvények átruházására felfüggesztő feltételhez kötött adásvételi szerződést kössön 600.000.000 forintos vételár mellett. A szerződés hatályba lépése feltétele az volt, hogy az adós a lejáratkor ne teljesítsen. A felek a felfüggesztő feltételhez kötött részvény-átruházási szerződést aznap meg is kötötték, a szerződés szerint az átruházó tőke- és kamattartozása 550.629.225 forint, ezzel szemben 600.000.000 értékű részvény számolandó el. A hatályba lépés feltétele volt, hogy az adós a tartozását a lejáratkor ne fizesse meg. Az alperes adósságának további növekedése folytán a felperes
- január 17-én újabb közgyűlést tartott, ennek tárgya szintén a biztosítéknyújtás volt. Alperes arról tájékoztatta a közgyűlést, hogy további 128.581.820 forint kölcsöntartozása keletkezett, ennek megfizetése biztosítására felajánlotta megvételre további 229.150.350 forint értékű részvényeit. A társaság - azonosan a korábbi döntéshez - elfogadta 220.000.000 forint vételár mellett a részvények felfüggesztő feltételhez kötött megvételét, az aznap megkötött adásvételi szerződés a
- március 26-i szerződéses feltételek szerint határozta meg, hogy a 128.581.820 forint tartozás ellenében a 220.000.000 forint értékű részvények átruházására milyen módon került sor. A Fővárosi Bíróság a felperesi társaság ellen
- október 4-i időponttal felszámolást rendelt el, a felszámoló
- május 10-i levelében a kölcsönszerződéseket felmondta, a tartozásokat lejárttá tette és felszólította alperest 560.302.195 forint tőketartozása és annak kamatai megfizetésére. Alperes a felmondó levelet
- május 18-án átvette, semmilyen összeget nem fizetett meg. A felperes kereseti kérelmében 560.302.165 forint kölcsöntartozás, annak
- június 17-től az MNB 1 hónapos BUBOR havi átlaga 1,5%-kal növelt mértékű ügyleti kamatának, valamint a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmada szerinti késedelmi kamatának, továbbá lejárt 51.349.930 forint ügyleti kamat, annak
- június 17-től a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat szerinti késedelmi kamata, továbbá lejárt 118.608.850 forint ügyleti kamat, annak
- június 17-től a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat szerinti késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni alperest. Hivatkozott az írásbeli kölcsönszerződésekre, további dokumentumokra, melyek szerint igazolt összegben és feltételekkel vett fel kölcsönt az alperes, a visszafizetésre a felmondások miatt köteles, a járulékokkal együtt. Vitatta az üzletrész adásvételi szerződések érvényességét, azzal, csak a fél magatartásától független körülményekre lehet felfüggesztő feltételt alapítani, a fél magatartásától a szerződés hatályba lépése nem függhet. Arra is hivatkozott, beszámítással a szerződés érvényessége esetén sem élhet alperes, mert a felszámolás során hitelezőként nem jelentkezett be, visszaigazolt hitelezői igénye nincs. Az adós cég vezető tisztségviselőjeként nem is élhetne beszámítással. Harmadlagosan feltűnő értékaránytalanságra is hivatkozott, támadta a szerződést, hivatkozva arra, a részvények forgalmi értéke nem reális, nem a felperes pénzügyi/gazdasági helyzetéhez képest határozzák meg, azokat felülértékelték. A megtámadás körében a felperes hivatkozott arra, a szerződésekről korábban tudomása nem volt, a
- július
- napján tartott tárgyaláson szerzett a vételárról tudomást, így a szerződést a Ptk. 236.§-ára hivatkozva támadja, és kéri az eredeti állapot helyreállítását, kiadja a részvényeket, alperes pedig köteles a kölcsönöket visszafizetni. Ebben a körben a részvények értékének megállapítása érdekében szakértő kirendelését indítványozta. Alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, a szerződések felmondásával az üzletrész adásvételi szerződések hatályba léptek, teljesített a részvények értékesítésével, a tartozással szemben felperes beszámíthatta a részvények szerződés szerinti összegét, így további tartozása nem áll fenn. Nem vitatta, hogy a cégbíróság felé a közgyűlési iratokat, szerződéseket nem nyújtották be, ez a megállapodás az érvényességet nem érinti. Vitatta a kereset összegszerűségét is, hivatkozva arra, a felek
- december 31-ig az ügyleti kamatokat elszámolták, ezt külön tartotta nyilván a felperes, az újabb kölcsönökkel az ügyleti kamatokat érintő tartozását rendezte. A kamatok rendezésére felvett újabb kölcsönök után egyébként sem jogosult a felperes újabb ügyleti kamatot igényelni, a felperest legfeljebb
- január
- és 2012.május
- közötti időszakra illeti meg az ügyleti kamat, a késedelmi kamat pedig
- június 17-től, a jegybanki alapkamat egyharmada szerinti mértékben. Az elsőfokú bíróság foganatosította ... személyes meghallgatását, illetve tanúként hallgatta meg ... Az elsőfokú bíróság a
- augusztus 27-én kelt 15.G.40.031/2013/
- számú ítéletével a Ptk. 200.§
(2)bekezdése, 205.§
(2)bekezdése, illetve 228.§ -ai felhívása mellett kötelezte alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 560.302.165 forint tőkét, további lejárt, 51.349.930 forint ügyleti kamatot, ezen túlmenően további 118.608.850 forint ügyleti kamatot, valamint ezen összegek
- június 17-től számított, a kereseti kérelem szerinti mértékű késedelmi kamatait és 3.000.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat, az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett illetéket. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a részvény adásvételi szerződések érvénytelenségét, és rögzítette, a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé, a bírósági gyakorlat szerint azonban az kizárólag a felek magatartásán kívül eső, attól független, bizonytalan jövőbeli esemény lehet. Amennyiben a szerződéses feltétel nem ilyen, az jogszabályba ütközik, semmis. A szerződések nem felelnek meg azon feltételnek sem, hogy a legalább a lényeges kérdésekben a feleknek meg kell állapodniuk, az írásbeli szerződések nem tartalmazzák, mit tekintettek a felek azon lejárati időnek, amikor a szerződés hatályba lép. E kérdésben nincs rögzített megállapodás, a lejárati időt érintően szerződés nem is jött létre. A lejárat pontos, szerződés szerinti meghatározásának azért van jelentősége, mert alperes közgyűlés előtt adott tájékoztatása több részösszegre, lejárati dátumra vonatkozott, van olyan összeg, melynek lejárati idejére - így például a 118.908.850 forint lejárt ügyleti kamat - nem is utalt. Lejárati idő hiányában nem állapítható meg, hogy a felfüggesztő feltétel mikor következhet be, a teljesítési határidő hiányában a szerződések nem jöttek létre. Az elsőfokú bíróság utalt arra, az adásvételi szerződések a felfüggesztő feltételről rendelkező szabályoknak sem felelnek meg, az üzletrész adásvételi szerződések
- pontja szerint a szerződések hatályba lépése feltételeként a felek azt határozták meg, hogy alperes a lejáratkor a kölcsöntartozását ne fizesse meg. A szerződés tehát kizárólag az egyik szerződő fél, az alperes magatartásától tette függővé, hogy a jövőbeni esemény bekövetkezik-e, így ez jogszabályi rendelkezésbe ütközik. Ebben a körben eseti döntést jelölt meg az elsőfokú bíróság. Az érvénytelenség egyébként az egész szerződésre beállna, mert az érvénytelen rendelkezések hiányában a szerződések nem értelmezhetők. A szerződések létre nem jötte, illetve azok érvénytelensége folytán az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a részvények tulajdonba adásával teljesített, így a tartozása fennáll. Egyébként, ha érvényesek a szerződések, akkor sem léphettek volna hatályba. Alperes fizetése nem teljesülhetett, a feltétel bekövetkezte, azaz a lejárati idő előtt a felszámoló a szerződéseket felmondta. A lejárat a felmondással nem következett be, a felek a hatály beálltát más eseményektől tették függővé. Az elsőfokú bíróság utalt arra, alperes a kölcsön tőkeösszegét nem vitatta, kizárólag az ügyleti és késedelmi kamat elszámolás módját, ebben a körben a közgyűlési jegyzőkönyvekben és a szerződésekben megtett tartozáselismerés, illetve annak minősülő alperesi nyilatkozatok figyelembevétele volt szükséges a Ptk. 242.§-a alapján. Alperes elismerő nyilatkozatot tett a
- december 31-ig keletkezett 118.908.850 forint lejárt ügyleti kamattartozásra. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt azon megállapodásra is, mely szerint a 2007-től keletkezett éves ügyleti kamatokat alperes újabb kölcsönökkel váltotta ki. A becsatolt kimutatások, illetve a megállapodás szerint a lejárt éves ügyleti kamat tőkésedett, ezt egyenlítette ki alperes újabb kölcsön felvételével és a tőke után a felperes jogosult volt további ügyleti kamatot érvényesíteni a cég kamatszámítási szabályzata szerint, így keletkezett az alperesnek a 35.120.375, 43.856.310, 48.281.587 és 36.443.923 forintos további kölcsöntartozása, mely után ügyleti-, illetve a Ptk. 301.§
(2)bekezdése szerinti késedelmi kamatot is köteles megfizetni. A felek az 560.302.165 forint tőke után az ügyleti kamatot csak 2010-zel bezárólag számolták el, így alperesnek
- január 1-től
- június 16-ig további 51.349.930 forint ügyleti kamattartozása is keletkezett, így annak megfizetésére is köteles a késedelmi kamatokkal együtt, ugyanígy a lejárt 118.908.850 forint, ügyleti kamatok után is köteles késedelmi kamat fizetésére, melyre figyelemmel a pontosított keresettel egyezően volt helye az alperes marasztalásának a Ptk. 523.§
(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság a Pp. 78.§
(1)bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdése alapján 3.000.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat állapított meg, illetve a lerótt kereseti illeték államnak történő megfizetésére hívta fel az alperest. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára, másodlagosan az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Az előzményi tényállás, illetve az elsőfokú ítélet ismertetése után hivatkozott a Pp. 213.§ és 215.§ rendelkezéseire, arra, a döntés nem terjedhet ki a felek által perbe nem vitt igényekre, olyan kérdésre, amelyre a felek nem hivatkoztak. Arra, hogy az adásvételi szerződések a lejárati idő pontos időpontja hiányában nem jöttek létre, a felperes a perben nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság megállapítása nem is helytálló, a tagi kölcsönszerződésekre utalással határozták meg a felek a szerződés hatályba lépését, a tagi kölcsön követelések lejárati idejét pedig az egyes szerződések tartalmazták és a könyvelés is. A szerződés a felperes számára a ki nem egyenlített tagi kölcsön követeléssel arányos tulajdonszerzésre is lehetőséget adott, a részvények külön-külön történő megszerzésére is. A felfüggesztő feltétel törvényi szabályainak a felek megállapodása megfelelt. Utalt arra, az indokolás egyes pontjai egymással ellentétesek, az elsőfokú bíróság részint kifejtette, hogy a hatályba lépés feltételét nem tartalmazta a szerződés, így az nem jött létre, ugyanakkor kifejtette a szerződés jogszabályba ütközésével kapcsolatos álláspontját. A Ptk. 228.§-a nem ír elő olyan kötelezettséget, mely szerint a feltételnek mindenképpen a felek akaratán kívül álló eseménynek kellene lennie. Utalt a diszpozitivitásra. A kölcsöntartozás lejáratkori vissza nem fizetése, mint a szerződések hatályosulásának feltétele, nem ütközik jogszabályba. Az indokolás 3. pontja ugyancsak ellentétes az 1., 2. pontokkal, így a felszámolói felmondás kapcsán kifejtettek is ellentmondásosak. A Ptk. 526.§
(2)bekezdése alapján a felszámoló felmondásával a kölcsöntartozások
- június
- napjával egyösszegben lejárttá és esedékessé váltak. A felfüggesztő feltétel teljesült, az esedékesség bekövetkezett, a kölcsön nem került visszafizetésre, ily módon a részvényátruházási szerződések hatályba léptek, a felperes is lényegileg így nyilatkozott az eljárás során. Utalt arra is, a feltűnő értékaránytalanságnak a szerződések megkötése idején kellett volna fennállnia, a szerződéskötés időpontjában a részvények vételára a saját tőkének az átruházott részvényekre eső hányada alapján került meghatározásra, megfelelt az általános piaci gyakorlatnak. A szerződések cégbírósági benyújtásának elmaradása nincs kihatással az érvényességre. Alperesi tartozás megszűnt, így amennyiben lényeges eljárási szabálysértés nem állapítható meg, illetve nem szükséges a szakértői bizonyítás elmaradása miatt az elsőfokú eljárás megismétlése, úgy annak megváltoztatása is indokolt lehet, az ahhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak. A felperes írásban fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, a fellebbezési tárgyaláson az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan: A jelen ügyre alkalmazandó
- évi IV. törvény (Ptk.) 523.§
(1)bekezdése értelmében kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A 242.§
(1)bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Az 526.§
(2)bekezdése alapján a hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben meghatározott lejárat, illetve lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő elteltével nyílik meg. A fenti jogszabályi rendelkezésekre tekintettel - a felperes által csatolt okiratokat, illetve alperes személyes meghallgatását és a meghallgatott tanú vallomását figyelembe véve - alperes az elsőfokú bíróság által megállapítottak szerint tartozik a felvett kölcsönt, annak ügyleti és késedelmi kamatait megfizetni. Az ügyleti és késedelmi kamatok tekintetében az elsőfokú bíróság helytállóan utalt a felperesi kamatszámítás helytállóságára, a többek között a BH.1997.594 számú eseti döntésben foglaltak szerint a késedelmi kamat a korábban esedékessé vált, de meg nem fizetett ügyleti kamat után is megilleti a jogosultat. Alperes lényegileg arra hivatkozott, hogy a 2008. március 26-i, illetve 2011. január 17-i részvényátruházási szerződésekkel a tartozását törlesztette, így az nem áll fenn. Helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság az alperes által hivatkozott részvényátruházási szerződések érvényességét is, bár megállapításait a Fővárosi Ítélőtábla csak részben osztotta az alábbiak folytán: A részvényátruházási szerződések 2. pontja szerint a szerződések hatályosulásának és felperes tulajdonszerzésének feltétele volt, hogy alperes a felperes felé fennálló kölcsöntartozását a lejáratkor ne fizesse meg. A Ptk. 228.§
(1)bekezdése értelmében, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. A
(3)bekezdés szerint az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait (239.§) kell alkalmazni. A 239.§
(1)bekezdése alapján a szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felek által szerződésben rögzített felfüggesztő feltétel jogellenességét, s azt, az érvénytelen rendelkezés hiányában a szerződések nem értelmezhetőek, ezek nélkül a szerződés létre sem jött volna. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatra (BH2001.170, KGD1992.385). Felfüggesztő feltétel csak a felek magatartásán kívül eső, attól független, bizonytalan jövőbeli esemény lehet, nem minősülhet felfüggesztő feltételnek egy olyan jövőbeli esemény, melynek teljesülése a gazdasági társaság tagjának akaratától, fizetési készségétől függ. Erre tekintettel a részvény adásvételi szerződések érvénytelensége folytán alperes a tartozása részvények átruházása útján történő kiegyenlítésére alappal nem hivatkozhat, a kölcsöntartozása fennáll. Mellőzni rendelte a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek a részvényátruházási szerződésekkel, azok létre nem jöttével kapcsolatos további megállapításait. A Fővárosi Ítélőtábla a fentebb írtakra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét - a fenti indokolásbeli korrekcióval - a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 78.§
(1)bekezdése és 239.§-a alapján kötelezte az eredménytelenül fellebbező alperest a felperes javára a másodfokú perköltség, illetve a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére, a felperes javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)és
(6)bekezdése alapján mérsékelt összegű ügyvédi munkadíjat állapított meg mérlegeléssel. Budapest,
- február
- . Gál Judit s. k. a tanács elnöke Dr. Molnár József s. k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Gesztesi Diana tisztviselő Dr. Rutkai Éva s. k. bíró