Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.080/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Melléthei-Barna Márton ügyvéd által képviselt felperesnek - a hozzátartozó által képviselt alperes ellen, megbízási szerződés teljesítése és ajándék visszakövetelése iránt a Budapest Környéki Törvényszék
- március
- napján kelt 21.P.22.699/2010/
- sorszámú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A spanyol állampolgárságú felperes keresetében arra kérte kötelezni a magyar állampolgárságú alperest, hogy a tulajdonában lévő .....helyrajzi számú ingatlanokat a felek között
- évben létrejött szóbeli megállapodás alapján a felek közös, spanyol állampolgárságú gyermekei javára egymásközt egyenlő arányban ingyenesen ruházza át és a tulajdon átruházás ingatlan-nyilvántartási bejegyzését tűrje. Állította, hogy az ingatlanok megvásárlására az ő vagyonából, a gyermekeik magyarországi jövőjének anyagi biztosítása érdekében került sor, az alperes részére történő ajándékozási szándék nélkül. A megállapodás megkötésének idejében - Magyarország Európai Uniós csatlakozását megelőzően - a külföldi állampolgárok ingatlanszerzéshez a közigazgatási hivatal engedélyére lett volna szükség, azonban ezen adminisztrációs terhekkel járó eljárást kívánták elkerülni, ezért szerepelt az adásvételi szerződésben az alperes mint vevő. A felperes másodlagos kérelmében a Ptk.
- §
(2)és
(3)bekezdésére hivatkozással visszakövetelte az alperestől az ajándékba átadott pénz helyébe lépett ingatlanokat, és a tulajdonváltozás bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint a pénzt az életközösségük fennállására figyelemmel ajándékozta az alperesnek azzal, hogy amennyiben arra jogszabályi lehetőség nyílik, a gyermekeiknek ajándékozza az ingatlanokat.
- május
- napjától kezdődően az ingatlanszerzési korlátozás az európai uniós állampolgárok vonatkozásában megszűnt, így ezen időponttól az alperesnek lehetősége lett volna a gyermekek javára átruházni az ingatlanokat. Az a feltevés, amelyre tekintettel megajándékozta az alperest, meghiúsult. Az alperes érdemtelenségére is hivatkozott: az alperes súlyos jogsértést követett el sérelmére, közöttük különböző büntető és egyéb eljárások voltak folyamatban. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes a fiúgyermekük megszületése miatti örömében, az élettársi kapcsolatuk folytán keletkezett közös vagyonból származó pénzt adta át részére az ingatlanok megvásárlására. Nem vonta kétségbe, hogy a gyermekeik jövőjét kívánták az ingatlanokkal biztosítani, azonban nem olyan módon, hogy azokat nekik fogja ajándékozni. Hivatkozott arra is, hogy a felperes tett ellene több helyen feljelentést, és az egyik bérelt lakását is felgyújtotta, így mindenük odaveszett. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a jogvita elbírálása a magyar anyagi jogszabályok alapján történik, figyelemmel arra, hogy a annak tárgyát Magyarországon fekvő ingatlanok képezik. Megállapította azt is, hogy a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 7/
- (I. 18.) Kormányrendelet
- §-a értelmében a felperesnek a tulajdonjog megszerzéséhez jelenleg is külön engedélyt kell kérnie az illetékes kormányhivataltól, ilyen engedéllyel pedig nem rendelkezik. Az ítélet szerint az alperes részére átadott pénz az élettársi vagyonközösség részét képezte. A felperes által becsatolt számlakivonatok tartalma, annak forgalma nem volt alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes az onnan felvett összegeket az édesanyjától valóban megkapta és az ajándék jogcímén került a birtokába. A felperes ebben a kérdésben nem indítványozta szülőjének jogsegély útján történő meghallgatását. Az alperes is hivatkozott arra, hogy a pénz az ő különvagyonát képezte, azonban az általa 2006-2007 évekről csatolt számlakivonatai nem igazolták a vételt megelőző megtakarításait. A szerzésben való közreműködés arányát a bíróság pontosan megállapítani nem tudta, ezért azt fele-fele részben határozta meg. A felperes állította, hogy közte és az alperes között ingatlanbizományosi szerződés jött létre. Az ítélet szerint - utalással a Ptk.
- §
(2)bekezdésére, 117. §
(1)-
(3)bekezdéseire és a Ptk.
- §-ára - bizományi szerződés kizárólag ingóságok esetében köthető, mivel az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez a változásnak a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében az ingatlan adásvételi szerződés írásbeli alakhoz kötött, így a bizományi szerződést is írásba kellett volna foglalni, ilyen szerződés azonban a felek között nem jött létre. A bizományi szerződés a Ptk.
- §-a értelmében kifejezetten visszterhes szerződésnek minősül. Az pedig, hogy a felek a magyarországi hivatalos eljárás kikerülése érdekében kötötték meg az adott formában a megállapodásukat, a Ptk.
- §
(4)bekezdésébe foglalt jóhiszemű és tisztességes eljárás elvébe ütközik. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége lett volna hivatalos eljárást kérelmeznie az ingatlanvásárlás tekintetében, illetve mód lett volna arra is, hogy a gyermekek gyorsított és könnyített eljárásban megszerezzék a magyar állampolgárságot. A felperesi hivatkozás szerint az alperesnek az ingatlanokat - amint Magyarországon a külföldiek ingatlanvásárlása elől a jogi akadályok elhárulnak azonnal át kellett volna íratnia a gyermekekre. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ilyen tartalmú megbízási szerződés a Ptk.
- §-ában foglaltak szerint a felek között nem jött létre. 2003-ban szóbeli szerződést kötöttek, 2006-ban írásban állapodtak meg, azonban az utóbbi megállapodás azt tartalmazza, hogy az ingatlanok eleve a felperes tulajdonát képezik, amely ellent mond a közhiteles ingatlan-nyilvántartásnak, továbbá a megállapodás bontó feltételeket tartalmaz, melyek bekövetkeztek, így a szerződés hatályát vesztette. A megállapodás csupán a felek szerződéskötéskori akaratának bizonyítására alkalmas, de joghatás kiváltására nem. Hangsúlyozta az ítélet azt is, hogy amennyiben az alperesnek a gyermekekre történő ingatlan átruházási kötelezettsége fennállna, a bíróság ilyen ítéletet nem hozhatna, mivel ítélettel szerződés megkötésére senkit sem kötelezhet. Az elsőfokú bíróság a csatolt hatósági határozatok alapján azt állapította meg, hogy a felek az életközösségük megromlása után rendkívüli rossz viszonyba kerültek egymással, többször tettek kölcsönösen egymás ellen feljelentést, távoltartási és becsületsértést megállapító határozat is született. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes maga is közrehatott az elmérgesedett viszony kialakulásában; magatartásával az alperesből becsületsértő kijelentéseket váltott ki. Egy vita hevében elhangzó becsületsértő kijelentéseket pedig nem értékelte olyan súlyú jogsértésnek, amely érdemtelenség alapján megalapozná az ajándék visszakövetelését. Az elsőfokú bíróság a meghiúsult feltevés címén sem találta megalapozottnak az ajándék visszakövetését. Rámutatott, hogy a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a pénz átadásakor kifejezte azt az elvárását, hogy az ingatlanok a gyermekek részére kerüljenek ajándékozásra, mely utóbbi elvárás az ajándékozás lényegével ellentétes. A felek közel 10 évig éltek élettársi kapcsolatban, mely hosszú időnek tekinthető, az ingatlanok megszerzésére a középidőpontban került sor. A felek nem igazolták, hogy miért és kinek a hibájából került sor az életközösség megszakadására. A felperes által meghallgatni kért spanyolországi tanúk a felek vagyoni viszonyairól, a
- évben folyt megállapodásokról érdemben nyilatkozni nem tudtak, az ingatlanok miatti viták részleteiről ismerettel nem rendelkeztek. Ezért ezeket a vallomásokat az elsőfokú bíróság kirekesztette a bizonyítékok közül, mivel értékelhetetlenek voltak. Így a felperes ajándékozásra indító várakozásának meghiúsulását megállapítani nem tudta. Mindezekre figyelemmel úgy foglalt állást, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk.
- §
(2)és
(3)bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsősorban annak megváltoztatását, a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az ingatlanok vételárát a felek közös vagyonukból biztosították. Ezen megállapítás iratellenes, figyelemmel a
- november 27-én kelt megállapodásuk
- pontjára, melyben az alperes határozottan kijelentette, hogy az ingatlanokat a felperes a saját pénzén vásárolta meg. Az elsőfokú eljárásban hangfelvételt csatolt, amelyen az alperes elismerte, hogy az ingatlanokat a felperes vásárolta meg. Az alperes a per során többször is elismerte, hogy a vételárat a felperes biztosította, továbbá a pénzt tőle az irodájában vette át. Csatolta édesanyjának bankszámla kivonatát, amely igazolja, hogy a vásárláshoz szükséges pénz tőle származik. A felperes az elsődleges kereseti kérelmével kapcsolatban kiemelte, hogy a felek olyan atipikus szerződést kötöttek, amely alapján az alperes az ő quasi bizományosaként járt el az ingatlanok megszerzése során azzal, hogy köteles volt az ő utasításainak megfelelően eljárni. A
- november 27-i megállapodásuk is ezt bizonyítja. Irrelevánsnak tekintette, hogy a Ptk.
- §-a értelmében a bizományos díjazásra jogosult. Hangsúlyozta, hogy célja nem a hivatalos magyarországi eljárások kikerülése volt, azt, hogy az ingatlanokat az alperes nevére írassák, maga az alperes találta ki. A másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban állította: bizonyította a feltevés meghiúsulását, igazolta, hogy az alperes vele szemben súlyos becsületsértést követett el, ami megalapozza az ajándék visszakövetelését. Tévesen tartalmazza az ítélet, hogy a bíróság a felperes által megjelölt jogcímekhez kötve van, így nem lett volna akadálya annak a megállapításnak, hogy az élettársi vagyonközösség alapján az ingatlanok tulajdonjogának 50%-a őt illeti meg. Fellebbezésében kérte: a bíróság állapítsa meg, hogy a perbeli ingatlanok tulajdonjogának 50%-a élettársi közös vagyon címén őt illeti meg, amennyiben erre lehetőség nincs, az ítéletet hatályon kívül helyezését kérte a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat is kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, mely jogszabálysértésnek minősül. Nem vehette volna figyelembe XX nyilatkozatát, mert vele szemben a jelen ügyben tett hamis tanúzása miatt büntetőeljárás van folyamatban. Iratellenesnek találta az ítélet azzal kapcsolatos megállapításait is, melyek szerint az alperes a havi fizetését nem kapta meg, saját számlát nyitott Spanyolországban, amelyre különböző üzleti ügyfelek ellenszolgáltatást teljesítettek és az összeggel a felperes kérése és igénye szerint rendelkezett, a felperes ......utcában új lakások és garázsok vásárlása érdekében tárgyalásokat folytatott, a megvásárolt ingatlanok állagmegóvását és karbantartását az alperes édesapja végzi. Felhívta a figyelmet, hogy a külföldiek ingatlanszerzéséről nem csupán a 7/
- (VI. 18.) Kormányrendelet rendelkezik, hanem a közösségi állampolgárok termőföldnek nem minősülő ingatlanának megszerezési korlátját eltörlő rendelkezés a termőföldről szóló
- évi LV. törvény 88/A. bekezdése is. Mindezekre tekintettel a spanyol állampolgárságú felperes és a gyerekek
- május
- napját követően korlátozás nélkül tudnak Magyarországon nem termőföld ingatlant szerezni. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A másodfokú bíróság mindenek előtt rámutat arra, hogy nem volt eljárási lehetőség a fellebbezési eljárásban megváltoztatott kereset érdemi vizsgálatára. Az elsőfokú eljárásban a felperes nem hivatkozott arra, hogy az ingatlan vásárlására nyújtott pénz az élettársi vagyonközösség részét képezte. A felperes a másodfokú eljárásban keresetét új tényalapokra nem helyezheti, keresetét a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján nem változtathatja meg, ezért a Fővárosi Ítélőtábla ebben a kérdésben nem határozhatott. A felperes a továbbiakban nincsen elzárva attól, hogy ezzel kapcsolatos igényét külön eljárásban érvényesítse. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével teljes mértékben egyetért, azonban annak indokait csak részben osztja. A felperes keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy az alperessel kötött bizalmi jellegű szerződésben foglaltaknak az alperes nem tett eleget. Helyesen hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a bíróság a fél által megnevezett jogcímhez nincs kötve, azonban a fél által előadott tényekhez igen. A felperes elsődleges kérelme indokolásában azt állította, hogy a különvagyonából kerültek megvásárlásra a perbeli ingatlanok azzal, hogy amikor Magyarországon az külföldiek lakóingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez külön engedélyezési eljárás lefolytatására már nem lesz szükség, akkor az alperes a perbeli ingatlanok tulajdonjogát átruházza a közös gyermekek részére. A
- március
- napjától hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv már ismeri a bizalmi vagyonkezelői szerződést, azonban a felek megállapodásának időpontjában hatályos jogszabályok sem tiltották az ilyen jellegű szerződések megkötését. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek az elsődleges keresetében írt igénye a magyar jogszabályok szerint nem teljesíthető, mert szerződés kötésére az alperes, de az egyébként perben sem álló kiskorú gyermekek sem kötelezhetők. A felperesnek az elsődleges kereseti kérelme alapjául előadott tények alapján esetlegesen olyan kereseti kérelme lehetett volna az alperessel és a gyermekekkel szemben, hogy a bíróság az előszerződés alapján hozza létre az adásvételi szerződést, vagy a Ptk.
- §-a alapján pótolja a szerződő felek hiányzó jognyilatkozatát. Ilyen irányú kérelmet a felperes nem terjesztett elő, ezért nem volt jelentősége annak sem, hogy a jelen eljárásban a kiskorú gyermekek nem álltak perben. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak e körben nem kellett volna a keresetet a továbbiakban vizsgálnia, tényállást megállapítania, továbbá a tanúk meghallgatása is szükségtelen volt. A felperes ajándék visszakövetelése címén is keresetet terjesztett elő. A felperes az elsődleges kereseti kérelmének indokolásában azt állította, hogy az ingatlan vásárlásához nyújtott pénzt nem ajándékba adta az alperesnek. Ezzel egyidejűleg a másodlagos kérelmének alapjául szolgáló tényként ennek ellenkezőjét nem állíthatja. Helyesen emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy az ajándékozás lényege korlátozástól mentes, olyan tulajdonjog átruházása, amellyel a megajándékozott önállóan jogosult rendelkezni. A felperes által a másodlagos keresete alapjául előadott tényállás szerint azonban az alperes rendelkezési jogát kizárta volna, mivel az alperesnek - a magyarországi jogszabályok változását követően - az ingatlanokat tovább kellett volna ajándékoznia a gyermekek részére. Önmagában a megajándékozottnak mint új tulajdonosnak a Ptk.
- §
(1)bekezdésében leírt rendelkezési jogát megkötő megállapodásra vonatkozó felperesi előadás kizárja az ajándékozás megállapíthatóságát. Ajándékozás hiányában pedig az ajándék visszakövetelésére alapított másodlagos kereset érdemi vizsgálatára sem kerülhet sor. Erre is figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezésben kifogásolt ténymegállapításokat a tényállásból mellőzi, ugyanis azoknak a jogvita elbírálásánál nincs ügydöntő jelentőségük. Helyesen mutatott rá fellebbezésében a felperes arra is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a 7/1996. (I. 18.) Kormányrendelet szerint jelen esetben a lakóingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez a kormányhivatal engedélye szükséges. E körben a törvényszék figyelmen kívül hagyta az 1994. évi LV. törvény 88/A. §-ában foglaltakat. Téves az a megállapítása is, hogy a bizományi szerződés kizárólag visszterhes szerződés lehet. A Ptk. 205. §
(1)bekezdése alapján a felek a szerződésük tartalmát szabadon állapíthatják meg, így nem voltak elzárva attól, hogy a bizományi szerződést bizományosi díj kikötése nélkül megkössék. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indokolásbeli módosítással a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, azonban az alperes meghatalmazottjának a jelen eljárás lefolytatásával igazolt költsége nem merült fel, ezért e kérdésben a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte a határozathozatalt. Budapest, 2014. március 27. . Németh László s.k. a tanács elnöke . Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: ódi Zsuzsanna írnok bíró