SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.239/2014/3.szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Mészáros Zsolt ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - a dr. Bohács Zsolt ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- február
- napján kelt 6.G.40.201/2013/
- számú ítéletével szemben az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Az alperes elsőfokú perköltség és illeték fizetésére kötelezését mellőzi. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000,- (Egymillió) Ft elsőfokú és 2.810.000,- (Kettőmillió-nyolcszáztízezer) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) Ft elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A mezőgazdasági őstermelő felperes a gazdasági tevékenységéhez szükséges mezőgazdasági haszongépek megvásárlásának finanszírozása céljából
- február
- napján svájci frank alapú kölcsönszerződéseket kötött az alperes jogelődjével, a L... Zrt.-vel (a továbbiakban: alperes). Az alperes a HIT0415808., a HIT0417808., a HIT
- és a HIT
- számmal jelölt szerződések alapján összesen 28 880 800 Ft kölcsönösszeget folyósított közvetlenül a finanszírozott gépek eladója részére. Az ún. egyedi szerződések a „mértékadó" devizanemet CHF-ben határozták meg (
- pont), rögzítették a THM éves százalékos értékét, továbbá azt is, hogy az egyedi kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdéseket a szerződés elválaszthatatlan részét képező, a L... Zrt. hitelezési tevékenységére vonatkozó Gép hit UZLSZHITGÉP 2 20070709 számú üzletszabályzata tartalmazza (a továbbiakban ÜSZ). A felek a törlesztő részletek összegét és azok esedékességének időpontjait a szerződések
- számú mellékletét képező okiratokban részletezték. Az ÜSZ rendelkezéseiből kitűnően valamennyi kölcsönszerződés változó kamatozású. A III.
- pont szerint a kamatszámítás a kölcsön folyósításának időpontjában az alábbi képlet alapján történik: -2Ki = Hi * r* (ti - ti-1)/36.500 ahol: Ki ti időpontban számított kamat Hi ti időpontban fennálló tőketartozás r kamatláb % i-1 a ti időpontot megelőző kamattörlesztés, illetve a folyósítás időpontja ti a kamatszámítás értéknapja A mértékadó kamatláb az ÜSZ I.
- pontja szerint a londoni bankközi piacon a mértékadó devizanemben háromhavi időtartamra jegyzett, a Reuters Monitor megfelelő oldalán naponta közzétett kínálati referencia kamatláb, a háromhavi London InterBank Offered Rate-LIBOR. Az ÜSZ I.
- pontja értelmében a mértékadó kamatláb pénzpiacon bekövetkezett százalékos értékének változása függvényében jelentkező kamatkülönbözet a hátralévő törlesztő részletek összegét érinti, abban kerül elszámolásra. A felperes részére díjfizetési kötelezettséget sem az egyedi szerződések, sem az Üzletszabályzat nem ír elő, a költségekről pedig az ÜSZ IV.
- pontja rendelkezik akként, hogy a kölcsönbevevő köteles a hitelező székhelyén és fióktelephelyén kifüggesztett hirdetmény szerinti költségeket - azok felmerülése esetén - a hitelezőnek megtéríteni. A felperes keresetében a perbeli kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy azok nem tartalmazzák az ügyleti kamatot és az ún. árfolyamrést, mint költséget, ezért a Hpt.
- §
(2)bekezdésébe ütköznek és a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmisek. Másodlagosan a kölcsönszerződések
- pontjában meghatározott szerződési kikötés (mértékadó devizanem: CHF) érvénytelenségének megállapítását kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a Hpt.
- §
(2)bekezdése csupán azt írja elő, hogy meg kell határozni a kamatot, díjat és egyéb költséget, nem tartalmaz viszont olyan rendelkezést, hogy az ügyleti kamatot számszerűen kellene megjelölni, és nem fogyasztói szerződések esetén - a kamat, díjak és költségek feltüntetésének hiányához nem rendeli a semmisség jogkövetkezményét. Hangsúlyozta, a perbeli kölcsönszerződések esetében az ügyleti kamat változó mértékű, a felperes kamatfizetési kötelezettsége az Üzletszabályzat rendelkezései alapján egyértelműen meghatározható. Utalt e körben arra, hogy az Üzletszabályzat pontosan tartalmazza a mértékadó kamatláb fogalmát (I.15.c., LIBOR), a mértékadó kamatláb nyilvános közzétételének helyét (Reuters Monitor), a mértékadó kamatláb hatályos referenciaértékét (I.16.), a kamatváltozás I. fogalmát (I.19.) és a kamatváltozás I. érvényesítésére vonatkozó jogosultságot (III.6.). Érvelése szerint az árfolyamrés nem költség, nem készkiadás, hanem a kölcsönnyújtás konstrukciójából következő számítási mód, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás meghatározásának módjából eredő következmény, amit a THM tükröz. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kölcsönszerződések semmisek. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 800 000 Ft perköltséget, és az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 1 500 000 Ft kereseti eljárási illetéket. Osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a kölcsönszerződések az ügyleti kamatot nem tartalmazzák. Rámutatott, a teljes hiteldíj mutató százalékos értékének feltüntetése ezt a hiányosságot nem pótolja, ezért a kamat megjelölésének elmaradása a szerződések olyan lényeges hiányossága, ami miatt azok a Hpt. 210. §
(2)bekezdésébe ütköznek, s ebből következően a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmisek. Utalt arra, hogy mivel a szerződések érvénytelenségét a fenti okból megállapította, a további érvénytelenségi okokat nem vizsgálta. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a kölcsönszerződések
- pontjának rendelkezése nem érvénytelen, -3Gf.III.30.239/2014/3.szám részletezte e tekintetben a deviza-alapú kölcsönzés lényegét, megállapítva, hogy annak konstrukciója nem sérti a jóhiszeműség és tisztesség követelményét. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Az elsőfokú eljárásban előadott védekezését változatlanul fenntartotta, azt kiegészítette azzal, hogy az induló ügyleti kamat egyértelműen szerepel a szerződésben, mégpedig a törlesztő részletekben. Érvelése szerint a kamat összege az összes törlesztő részlet és a kölcsönösszeg különbözete. Kiemelte, a kamatszámítás képletét és magyarázatát az Üzletszabályzat III. fejezet
- pontja tartalmazza. A képlet felhasználásával kiszámítható az adott időpontra vonatkozó kamat összege, és a kamatláb is kifejezhető. Hangsúlyozta, az induló ügyleti kamat a referencia kamatlábhoz kötött kamatozás miatt a szerződés futamideje alatt változhat, a változás szabályait azonban az Üzletszabályzat pontosan tartalmazza. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli kölcsönszerződések az ügyleti kamat meghatározásának hiánya miatt jogszabályba ütköznek, és ezért semmisek. Kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg időleges használatát biztosítja az adós részére, aki a kölcsön összegének visszafizetésén túlmenően az idegen pénz használatáért - a szívességi kölcsöntől eltekintve - használati díjat köteles fizetni. Ez a használati díj a kamat, amely bankkölcsön esetén a jelen ügyben alkalmazandó
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdése értelmében a szerződés nélkülözhetetlen, lényeges tartalmi eleme, s mint ilyen, az abban való megállapodás mellőzhetetlen a szerződés létrejöttéhez (Ptk. 205. §
(2)bekezdés). Ebből következően az a bankkölcsönszerződés, amely nem tartalmazza egyértelműen a kölcsönvevő által fizetendő kamatot, nem érvénytelen, hanem az erre vonatkozó kölcsönös és egybehangzó akaratkifejezés hiányában létre nem jöttnek minősül. A perbeli kölcsönszerződések nem a Ptk. 685. §
- e)pontja szerinti fogyasztói, és nem is a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerződéskötéskor hatályos 2. számú melléklete III.5. pontjában írt feltételeknek megfelelő fogyasztási szerződések. A felperes a gazdasági tevékenységi körébe tartozó célból, nevezetesen az általa folytatott mezőgazdasági termeléshez szükséges haszongépek beszerzése érdekében igényelt és kapott kölcsönt a pénzkölcsön nyújtásával üzletszerűen foglalkozó alperestől. A peres felek a gazdasági, üzleti élet professzionális résztvevői, akiktől elvárható, hogy a gazdasági tevékenységükhöz kapcsolódó szerződéseik megkötése során kellő megfontoltsággal járjanak el, üzleti partnereik szerződési ajánlatait gondosan tanulmányozzák át, mérjék fel az ügyletkötésben rejlő kockázatokat, mérlegeljék a szerződéssel együtt járó előnyöket és hátrányokat, végezzenek gazdaságossági számításokat az általuk igényelt szolgáltatás és a részükről teljesítendő ellenszolgáltatás összevetésével. Adott esetben - szükség esetén - szakember véleményének kikérését követően döntsenek üzleti partnerük szerződési ajánlatának elfogadásáról. Mindennek tükrében vizsgálta az -4ítélőtábla, hogy a kamat meghatározásra került-e a perbeli kölcsönszerződésekben. A felek megállapodásának részét képezi az alperes Gép hit UZLSZHITGÉP 2 20070709 jelű üzletszabályzata, ezért az abban foglalt általános szerződési feltételek rendelkezései és az egyedi szerződésekben feltüntetett adatok egybevetésével állapítható meg, hogy a szerződésekben egyértelműen meghatározásra kerültek-e a felperes fizetési kötelezettségei, köztük az ügyleti kamat mértéke. Az ügyleti kamat szempontjából a kölcsönszerződés lehet fix vagy változó kamatozású. Fix kamatozású kölcsönszerződés esetén a kamatláb a szerződés időtartama alatt végig változatlan, a bank egyáltalán nem jogosult egyoldalúan a kamat mértékét módosítani. Ebben az esetben a pénzintézet a tartós futamidő alatti, a körülmények megváltozásából eredő minden kockázatot előzetesen kalkulálja. Emiatt a hitel - a kamat mértékében is kifejeződően - adott esetben lényegesen drágább. A változó kamatozású kölcsönszerződések esetében - mint amilyen a perbeli is - a felek alkalmazhatják azt a megoldást, hogy a kamatszintet egy meghatározott, változó viszonyítási alaphoz, referencia kamatlábhoz (pl.: a BUBOR, EURIBOR, állampapír átlaghozama, a jegybanki alapkamat stb.) kötik. A megállapodás alapján a kamatszint - a szerződésben rögzített algoritmus, képlet alkalmazásával - automatikusan követi a viszonyítási referencia kamat változását. A kamatszint módosulása a meghatározott referencia kamat változásával együtt, automatikusan megy végbe, vagyis ebben az esetben a pénzintézet részéről nem az egyoldalú jogosultság gyakorlása eredményeként változik a kamat (Kúria 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 7. pontjához fűzött indokolás). Fix kamatozású szerződésnél a kamat meghatározásának szokásos - bár nem kizárólagos - módja az éves kamatláb, azaz a tőkeösszeg valahány %-ának megjelölése, változó kamat kikötése esetén viszont legfeljebb a szerződéskötés időpontjában irányadó, azaz az „induló" kamat mértéke határozható meg ilyen módon. Ez utóbbi szerződéses konstrukcióban ugyanis a szerződéskötéskor nem ismert a felek előtt, hogy a szerződés tartama alatt miként fog változni a referencia kamat, s ebből adódóan a teljes futamidőre vonatkozóan a változó kamat %-os formában való kifejezése fogalmilag kizárt. Ebből is következően - amint arra helytállóan utalt az alperes fellebbezésében az egyértelmű meghatározottság követelménye nem jelenti azt, hogy a kamatot számszerűen vagy százalékos mértékben kötelező megjelölni a szerződésben. A szerződésnek ez a tartalmi eleme akkor is egyértelműen meghatározottnak tekinthető, ha mértéke a szerződés részét képező üzletszabályzat és hirdetmény, mint általános szerződési feltételek rendelkezéseit is figyelembe véve kiszámítható. A perbeli kölcsönszerződések ennek a követelménynek megfelelnek, azok rendelkezéseiből kitűnik a felperest terhelő ügyleti kamat mértéke. Az ÜSZ III. fejezet 5. pontja rögzíti azt a matematikai képletet, amely alapján a kamatszámítás történik. A képlet az egyes tényezőinek magyarázatát is feltünteti, az egyedi szerződés adatai és a képlet alapján középszintű matematikai tudással kiszámítható az induló ügyleti kamat mértéke azzal, hogy - eltérő szerződési rendelkezés hiányában - az induló kamatláb az ÜSZ I.15.
- c)pontjában meghatározott mértékadó kamatláb szerződéskötés időpontjában fennálló értéke. Az ügyleti kamat futamidő alatti változása ugyancsak megállapítható az üzletszabályzat I.15.
- c)és I.16. pontjaiban foglaltakból, az ott írtak ugyanis tartalmazzák a mértékadó kamatláb, azaz a referencia kamat megjelölését, annak közzétételi helyét, valamint az adott időpontban hatályos értékét. A mindenkori kamat a tőke, a kamatláb és az időtényező szorzataként naprakészen kiszámítható. Kétségtelen, hogy mind az induló kamat %-os értékének kiszámítása, mind a kamatláb változásának nyomon követése szükségessé teszi a szerződés -5Gf.III.30.239/2014/3.szám rendelkezéseinek, köztük az Üzletszabályzatban rögzített feltételeknek az ismeretét, és a referencia kamat alakulásának követését a Reuters Monitor megfelelő oldalának figyelemmel kísérésével. Ennek esetleges nehézségeire, bonyolultságára, az ehhez szükséges ismeretek hiányára azonban a felperes, mint az üzleti élet professzionális résztvevője a korábban már indokoltak szerint megalapozottan nem hivatkozhat. Téves az a felperesi álláspont is, hogy a perbeli kölcsönszerződések az árfolyamrés - a deviza vételi árfolyamon történő folyósítása, és a törlesztések deviza eladási árfolyamának alapján való elszámolásából adódó árfolyam-különbözet -, mint költség feltüntetésének hiányában a Hpt. 210. §
(2)bekezdésébe ütköznek, és ez okból semmisek a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján. A felperes ezt az álláspontját a Kúria EBH
- G.
- szám alatt közzétett eseti döntésére alapította, a Kúria azonban az ezen határozat elvi határozatként való fenntartását a 2/2014.(VI. 16.) PJE számú jogegységi határozatával megszüntette, így az abban foglaltak már nem tekinthetők irányadónak (
- pont). A hivatkozott jogegységi határozatában a Kúria rámutatott, tekintve, hogy egy adott időpontban a vételi árfolyam mindig alacsonyabb, mint az eladási, a különnemű árfolyamok alkalmazására vonatkozó szerződéses rendelkezés alapján a pénzügyi intézménynek bevétele, míg a másik félnek kiadása keletkezik. A deviza alapú kölcsönszerződések esetén azonban úgy a folyósításkor, mint a törlesztésekkor átváltásra nem, hanem csak átszámításra kerül sor, ezért a különnemű árfolyamok mögött tényleges, a a másik fél számára közvetlenül nyújtott pénzváltási szolgáltatás nincs. Ebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a folyósításkor vételi, a törlesztésekkor pedig eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen, mivel ez az átszámítási árfolyam meghatározás egyoldalú és indokolatlan hátrányt jelent a pénzintézettel szerződő fél számára a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével. Tény, hogy a perbeli kölcsönszerződések nem fogyasztói szerződések, így azok nem tartoznak közvetlenül a hivatkozott jogegységi határozat hatálya alá. A jogegységi határozatnak azok a megállapításai azonban, amelyek levezetik, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen, mert nincs mögötte tényleges pénzváltási szolgáltatás, a nem fogyasztói szerződésekre is igazak. Az pedig, hogy egy tisztességtelen kikötésen alapuló, illetve egy nem nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódó, s ebből következően jogszerűen nem is érvényesíthető fizetési kötelezettség a szerződésben nem kerül „költségként" meghatározásra, a szerződés jogszabályba ütközését nem eredményezheti. Ettől eltérő kérdés az, hogy a tisztességtelen kikötés a nem fogyasztói szerződésben nem semmis, hanem megtámadható feltétel (Ptk. 209/A. §
(1)bekezdés). Jelen ügyben a felperes a szerződések árfolyamrés alkalmazásáról rendelkező kikötéseit nem támadta meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a kikötések nem tisztességtelenek, csupán az érvénytelenségük megállapítására nincs lehetőség ebben a perben. Annak azonban elvileg nincs akadálya, hogy az alperes kölcsönszerződésekből eredő esetleges követelésének az összegszerűségét a felperes a különnemű árfolyamok alkalmazására hivatkozással kifogásolja. Megjegyzi az ítélőtábla, a jogegységi határozat 3. pont indokolása szerint így van ez akkor is, ha a fogyasztó csak a Hpt. 213. §
(1)bekezdés c) pontba való ütközés címén kéri a szerződés érvénytelenségének a megállapítását és kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy ellenzi a különnemű árfolyam alkalmazása tisztességtelenségének a megállapítását. Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelme alaptalan. Az ítélőtábla visszautal az elsőfokú ítélet e tekintetben helyes indokaira, -6- kiemelve, hogy az egyedi szerződések felperes által kifogásolt
- pontja, azaz a"mértékadó devizanem CHF" kitétel azt fejezi ki, hogy svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek a felek, amely szerződéstípus nem érvénytelen (Kúria 6/
- (XII. 16.) PJE számú jogegységi határozat
- pont). A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003 (VIII. 22. ) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
(5)és
(6)bekezdése, valamint 4/A §-a alapján megállapított ügyvédi munkadíj és az alperes által megfizetett 2.310.000,- Ft fellebbezési eljárási illeték figyelembevételével határozta meg.. A 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján rendelkezett úgy, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán feljegyezett elsőfokú eljárási illetékeket az állam viseli. S z e g e d,
- január
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Szeghő Katalin sk. előadó bíró Dr. Dobler László sk. táblabíró