Gf.30234/2014/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.234/2014/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Hajász Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hajász Bertalan ügyvéd) által képviselt (felperes neve "f.a.", címe) alatti székhelyű felperesnek - a Fancsali és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fancsali Ágnes ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen bérleti szerződésből eredő követelés iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
2. március
3. napján meghozott 10.G.21.451/2011/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek másodfokú eljárási költséget. 50.000,- (Ötvenezer) Ft Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I N D O K O LÁ S : A felperesi kft., mint lízingbevevő, valamint a perben nem álló A... Zrt. lízingbeadó között
6. október 24-én vissz-lízingszerződés jött létre, melynek tárgya egy PEMAT MISTECHNIK PM 50/1500 típusú betonkeverő gép volt. A gépet a lízingbevevő felperes a tulajdonában lévő (település neve, közterület neve, házszám) alatti telephelyen működtette. A felperes
7. december 13-án felszámolás alá került. A cég képviseletét és irányítását átvevő felszámoló ekkor úgy döntött, hogy fenntartja a telephelyen korábban végzett gazdasági tevékenységet. Ehhez szükséges volt a betonkeverő berendezés is, ezért a lízingszerződést a felszámoló nem mondta fel. A felperesi adós
8. év végéig saját maga üzemeltette a telephelyet, ahová ebben az időszakban a H... Kft. szállított napi rendszerességgel nagy mennyiségű, a betonkeveréshez szükséges kétféle minőségű sóder alapanyagot. A felszámoló a felperesi társaság nevében
9. április 8-án bérleti szerződést kötött a J... Kft.-vel, mely időponttól kezdődően a telepet a rajta lévő betonkeverő berendezéssel együtt e társaság bérlőként üzemeltette. A szerződés megkötésekor a felek a készletnyilvántartásban rögzítették, hogy 0-24 minőségű sóderből 3755 tonna (10.288.700,- Ft összérték), 16-32-es minőség sóderből 754 tonna (2.450.500,- Ft összértékben) került a bérlő birtokába. A perbeli telephelyet továbbra is sóderrel ellátó H... Kft., valamint a J... Kft. ügyvezetője egyaránt (személy neve) volt. -2- A J... Kft. által továbbüzemeltetett betonkeverő telep naponta 300 köbméter beton előállítására volt képes, ehhez 2500 köbméter (4250 tonna) sódermennyiség kellett. A telephelyen a sóder tárolásához ún. csillagdepót létesítettek, ebből lehetett a sódert a betonkeverőbe adagolni. A csillagdepóban a 0-24 mm-es minőségű anyagból maximálisan 1045 tonna, míg a 16-32 mm-es, kisebb anyagsűrűségű frakció minőségből 922 tonna volt elhelyezhető. Teljes kihasználtság esetén a csillagdepót naponta háromszor kellett feltölteni a folyamatos üzemelés fenntartásához. A betonkeverő telep rendszerszerű működése esetén folyamatosan változott a telephelyen tárolt alapanyag mennyisége. A felperes könyvelési nyilvántartása a telephelyi készletkimutatásról ehhez képest
10. április 8-a és december 31-e között folyamatosan megegyező, változatlan alapanyag mennyiségeket mutatott. A J... Kft.
11. júliusától bérleti díjfizetési kötelezettségének nem minden esetben tett eleget, így a felperes, mint adós sem tudta az A... Zrt. lízingbeadó felé havi rendszerességgel esedékessé váló lízingdíjfizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesíteni. A lízingbeadó
12. április 12-én végül felmondta a lízingszerződést és 108.831.894,- Ft-os igényt támasztott a lízingszerződés felperesi szerződésszegés miatti megszüntetésére tekintettel. A betonkeverő berendezés birtokbavételét követően a lízingbeadó követelését 67.073.583,- Ft-ra szállította le, melynek a) kategóriás hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételéhez a felszámoló az összegszerűség későbbi pontosítását még szükségesnek találta. A kialakult helyzetben a J... Kft. a felperesnek volt köteles bérleti díjat fizetni, ugyanakkor az A... Zrt. tulajdonába került gépet használta a felperesi területen, emiatt folyamatosan újabb hitelezői igények keletkeztek a felperessel szemben. A kialakult helyzetet a felek akként rendezték, hogy az A... Zrt. az érdekeltségi körébe tartozó B... Kft.-nek - alperesi jogelődnek - adta át a betonkeverő használati-hasznosítási jogát, majd
13. szeptember 9-én a felperes ezzel a céggel kötött telephelybérleti szerződést. A szerződés
14. pontjában a felek rögzítették, hogy a bérbevevő a betongyártáshoz a saját cement és sóderkészletét használja, a telephelyen a bérleti szerződés megkötésekor meglévő, a bérbeadó tulajdonát képező sódermennyiséget a bérleti szerződés lejártakor a bérbeadónak hiánytalanul visszaadja. Erről a bérleti jogviszony kezdetekor és befejezésekor a felek közösen átadás-átvételi jegyzőkönyvet készítenek, melyből a készletek hiánytalan meglétének ki kell tűnnie (4.
15. pont). Ha a bérleti jogviszony lezárásakor a készletben hiány mutatkozik, akkor annak értékét a bérbevevő a mindenkori piaci áron köteles megtéríteni a bérbeadónak (4.
16. pont). A telephelyen található sóder átadás-átvételére
17. szeptember 9-én jegyzőkönyvben rögzített módon került sor akként, hogy azt a J... Kft. korábbi bérlő a felperes teljesítési megbízottjaként adta át az alperesi jogelődnek. Az átadó részéről (személy neve), míg az alperesi részről átvevőként (személy 2.neve) ügyvezető adott ellenjegyzést, ő ekkor még az A... Zrt.-nek is vezető munkatársa volt. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvbe a könyvelő által közölt adatok kerültek, azok helyszíni ellenőrzésére nem került sor. Eszerint: 0-24 minőségű sóderből 3605 tonnát (9.877.700,- Ft), 16-32-es minőségű sóderből 754 tonnát (2.450.500,- Ft), mindösszesen 12.328.200,- Ft értékben tüntettek fel a felek. Az alperesi jogelőd néhány napon belül albérletbe adta a területet a rajta lévő betonkeverővel együtt a E... Kft.-nek, amelynek ügyvezetője - a felperes ügyvezetőjének - (személy 3.neve) -nak fia (személy neve) volt, tagjai (személy 4.neve) és (személy 5.neve), akik a korábbi bérlő J... Kft.-nek is tagjai voltak. Az alperesi bérlő részéről a fentivel megegyező módon került továbbátadásra az alapanyagkészlet az albérlő E... Kft.felé. -3Gf.III.30.234/2014/
18. szám A perbeli telephelyre kötött bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére
19. április 30-i hatállyal került sor. A szerződést megszüntető megállapodás 2.
20. pontjában felek a
21. szeptember 11-i, szerződéskötéskori sóderkészleteket tüntették fel. A felek megerősítették, hogy a bérleti szerződés
22. pontja értelmében a bérbevevő (alperesi jogelőd) a bérleti időtartam alatt a felhasznált sóder mennyiségével köteles elszámolni. A felek igazságügyi szakértő bevonásával határozzák meg a telephelyen található sóderkészlet mennyiségét és azt magukra nézve elfogadják. Az alperesi bérbevevő kötelezettséget vállalt továbbá, hogy a szakvélemény alapján hiányként meghatározott sódermennyiség ellenértékével a megjelölt egységáron a bérbeadó felé elszámol (2.
23. pont). A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 12.328.200,- Ft és járulékai megfizetésére, a felek közt korábban hatályban volt, majd utóbb külön szerződéssel megszüntetett bérleti szerződésből eredő elszámolás címén. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint a felperes által megjelölt sóderkészlet nem volt a telephelyen megtalálható már a bérleti szerződés megkötésekor lefolytatott átadás-átvételkor sem. Ekkor a felperes tévedésbe ejtette az alperest mivel az átadó részéről eljárt személy valójában a könyvelési adatok szerinti készletmennyiségeket tüntette fel az átadás-átvételi jegyzőkönyvben. Ezt a helyszínen a felek nem ellenőrizték. A szerződés megtámadási jogát kifogás útján kívánta érvényesíteni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a jegyzőkönyvben megjelölt sódermennyiség fizikailag nem is helyezhető el a telephelyen lévő tárolóban, mert az kisebb kapacitású. Hangsúlyozta, hogy az alperesi jogelőd bérlőként ténylegesen nem használta az ingatlant, azt albérletbe adta annak a cégnek, amelynek tagjai ugyanazon személyek voltak, akik korábban is használták a telephelyet. A peres eljárás során az alperesi jogelőd
24. december 6-i hatályú átalakulása folytán az alperesi kft. jogutódkénti perbelépését a bíróság 21/I. sorszám alatti végzésével engedélyezte. Az elsőfokú bíróság tanúbizonyítás lefolytatása és szakértői vélemény beszerzése nyomán meghozott ítéletével 1.912.357,- Ft és járulékai megfizetésére kötelezte alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a peres felek téves feltevésben voltak a telephelyen lévő sódermennyiség vonatkozásában, így az alperes megtámadási kifogás előterjesztésére a perben jogosult volt. A bíróság elfogadta, hogy a szerződés részleges érvénytelensége fennáll és kizárólag a sódermennyiséggel kapcsolatos szerződési rendelkezés vonatkozásában tekintette a felek közötti szerződést érvénytelennek. A bíróság szakértői vélemény alapján, és arányosítással határozta meg, hogy a 16-32-es frakcióból maximálisan elhelyezhető 922,5 tonnának 17 %-a, tehát 156,8 tonna, míg a 0-24-es frakcióból a maximálisan elhelyezhető 1045,5 tonnának 83 %-a, tehát 867,7 tonna a felek között elszámolandó mennyiség, melynek összértékét 2.887.357,- Ft-ban határozta meg. A bíróság ebből levonásba helyezte a szakértő által a helyszíni szemle során talált 200 köbméternyi sódermennyiség 975.000,- Ft értékét és az1.912.357- Ft különbözet erejéig marasztalta felperes javára alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását. Az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyességét nem vitatva hangsúlyozta, nincs arra adat vagy bizonyíték, hogy a szerződéskötéskor konkrétan mely sóderfajtából, milyen mennyiség volt a területen. Objektív módszerrel utóbb megállapítani ezt már nem lehet, ezért sérelmezte, hogy -4az elsőfokú bíróság arányszámítással határozott meg egy vélelmezhető mennyiséget, illetve minőségi megosztást, és ennek értékét vette az elszámolás alapjául. Utalt rá, maga a bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy utóbb már nem állapítható meg az a szerződéskötéskori sódermenyiség,amely ténylegesen a területen volt. Az időben jóval későbbi helyszíni szemlén alapuló szakértői vélemény, valamint a tanúbizonyítások ehhez nem elegendőek. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Felperes azt hangsúlyozta, az alperesnek kellett volna bizonyítania az okiratban megjelölt mennyiségtől eltérő sóderkészlet átvételét a telephely birtokba vételének időpontjában, és azt is, hogy a visszaadáskor pontosan milyen mennyiség maradt az ingatlanon. Utalt még arra is, hogy a bíróság által alkalmazott számítás végső soron rá nézve nem kedvező, ennek ellenére elfogadta az ítéletben megállapított marasztalási összeget. A fellebbezés nem alapos. A perbeli jogvita szempontjából lényeges, hogy már a
25. április 8-án megkötött első bérleti szerződésben a (személy 3.neve) és gyermeke - (személy neve) - érdekeltségéhez tartozó J... Kft. bérlőként őrzési és teljes körű elszámolási kötelezettséget vállalt az ekkor átvett, helyettesíthető dolognak minősülő sóderkészletre vonatkozóan (rendhagyó letét, Ptk.
26. §). Az e szerződéshez kapcsolódó átadás-átvétel során a telephelyen található sóderkészletet mérték fel a felek. Az új bérleti szerződés megkötése során
27. szeptember 9-én az alperesi jogelőd közvetlenül a J... Kft. képviselőjétől vette át az alapanyagkészletet. Ekkor csak formális bérlőváltás történt, melyre azért került sor, mert az A... Zrt. felmondta a lízingszerződést, ezzel a felperesnek megszűnt a használati rendelkezési joga a betonkeverő berendezésen, melyet a lízingbeadó tulajdonosként az alperesi jogelőd számára még biztosított. Az alperesi jogelőd lényegében egyfajta „közvetítőként" járt el és így kapcsolódott be a szerződési láncolatba, annak érdekében, hogy a telephelyet és a betonkeverő használati jogát az ugyancsak (személy neve) ügyvezetése alatt álló E... Kft. részére adhassa tovább. A szerződési célt pontosan tükrözi a telephely albérletbe adásáról szóló szerződés mellékleteként szolgáló készletátadási jegyzőkönyv is, mely
28. szeptember 11-i időpontra nézve ugyanazon mennyiségben, minőségi megosztásban és megegyező értéken történő átvételt rögzít (személy neve) részéről, mint ahogy azt néhány nappal korábban a J... Kft. korábbi bérlő képviselőjeként (személy neve) átadta. A telephely bérlőinek személyében tehát csupán formális változások álltak be és valamennyi az átadás-átvételben érintett személy pontos ismeretében volt annak, hogy nem a telephelyen ténylegesen fellelhető sóderkészlet átadás-átvétele történik meg, hanem a felperes könyvelési készletnyilvántartásához igazodó mennyiséggel való elszámolási kötelezettséget rögzítették. Ebből következően az alperesi jogelőd valójában tudottan felvállalta annak kockázatát, hogy a szerződésben foglalt mennyiséggel fog helyt állni a szerződés megszűnésekor a felperes felé, függetlenül attól, hogy a birtokba lépésekor a telephelyen ténylegesen milyen alapanyag mennyiség volt aktuálisan fellelhető. Ezt alátámasztja (személy 2.neve) alperesi jogelőd volt ügyvezetőjének tanúvallomása, valamint a J... Kft., mint átadó részéről eljárt (személy 3.neve) korábbi ügyvezető 10/F/7.sorszám alatti írásbeli nyilatkozata, melyet felperesi felszámolóbiztoshoz
29. április 23-ai keltezéssel intézett. Az alperes mindezért a telephely átadójával közös, téves feltevésre nem hivatkozhatott, mert a felek egyike sem volt tévedésben. -5Gf.III.30.234/2014/
30. szám Az elsőfokú bíróság szükségtelenül folytatott le szakértői bizonyítást arra vonatkozóan, hogy milyen mennyiségű sóderkészlet helyezhető el fizikailag a perbeli telephelyen és a kalkulált arányosítással meghatározott elszámolás tárgyát képező mennyiségi meghatározás sem releváns, mivel az alperesnek a szerződésben megerősített nyilatkozattal vállalt mennyiségekkel kellett elszámolnia a szerződés megszűnésekor a felperes felé. A felperes keresete - a helyszínen fellelt anyag értékének levonása mellett - tehát helytálló volt, az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt alacsonyabb összegben megítélt marasztalási összeg felemelése érdekében azonban a felperes fellebbezést nem terjesztett elő. A fellebbezési korlátok keretei között az alacsonyabb összegben megítélt marasztalás tekintetében viszont teljes bizonyossággal megállapítható az alperes felperes felé fennálló, szerződéses elszámolási és fizetési kötelezettsége. A kifejtett,eltérő jogi indokok mellett a felperes javára részben megítélt marasztalási összeg tekintetében - a fellebbezési korlátok között - az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
31. §