Bf.318/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a./ és c./ pont) és 5 rb. befolyással üzérkedés vétsége (Btk. 300. §

(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rögzítette, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a kétharmadának kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra a vádlott. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban határozta meg, és rendelkezett az összesen így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetés átváltoztatásáról a meg nem fizetése esetére. A vádlottal szemben 260.000 forint pénzösszeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A bejelentett polgári jogi igényeket elutasította. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.754/2014/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat teljes körűen beszerezte, megvizsgálta és kellően megindokolta, hogy a vádlott nyilatkozatával szemben mely bizonyítékokat miért vett figyelembe a tényállása megállapításánál. A bíróság mérlegelését alaposnak, a megállapított tényállásokat pedig megalapozottnak tartotta, amely mentes a Be.
2. §-ában írt hiányosságoktól. A vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek és a cselekmények minősítését törvényesnek tartotta, azokban az esetekben is, ahol az ügyészi vádtól, illetve módosított vádtól eltérően minősítette a bíróság a bűncselekményeket. A büntetés kiszabása során a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság valamennyi körülményt figyelembe véve méltányos büntetést szabott ki, amelynek enyhítésére nincs lehetőség. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be.
3. §

(4)bekezdése szerinti tanácsülésen bírálja el a védelmi fellebbezést és a Fővárosi Törvényszék ítéletét hagyja helyben. A védő a másodfokú eljárásban írásban is indokolta fellebbezését. Ezen fellebbezés lényegét tekintve megegyezett az elsőfokú eljárásban a perbeszéd során előterjesztett és jegyzőkönyvezésre került védőbeszéddel. A védő álláspontja szerint a törvényszék a bizonyítékok mérlegelésekor nem járt el kellő körültekintéssel, nem kellő súllyal vette figyelembe a védőbeszédben elhangzottakat, és nem adott kellő magyarázatot az indokolásában, hogy miért vetette el a védence mellett szóló bizonyítékokat. Erre tekintettel elsődlegesen változatlanul a vádlott felmentését indítványozta, míg másodlagosan továbbra is az ítélet enyhítését, a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés, a kiszabott pénzbüntetés, valamint vagyonelkobzás mértékének a csökkentését kérte. A védelmi fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, legfeljebb annyit kell megjegyezni zárójelesen, hogy szükségtelenül oktatta ki a tanúkat a mentő körülmény elhallgatásának következményeire, figyelemmel arra, hogy az az elsőfokú tárgyalás idején már nem volt hatályos rendelkezés. Ezen kisebb eljárási hibának azonban semmilyen kihatása nem volt a felülbírálatra és emellett az elsőfokú bíróság eljárása során valamennyi esetben megtörténtek a törvényi figyelmeztetések. (A speciális helyzetben lévő tanúk esetében az önvád lehetőségére is figyelemmel). Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A bizonyítékokat teljes körűen beszerezte, bizonyítékértékelése részletes, mindenre kiterjedő, mérlegelése világos, indokolási kötelezettségének kimerítően eleget tett. Az ítélet indokolásában számot adott az elmaradt bizonyításról is, amelyek egyrészt nem voltak teljesíthetőek, másrészt a törvényszék előzőekben említett és teljesnek tartott bizonyítása tükrében szükségtelenek voltak. A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta azon védői álláspontot, mely szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésekor nem járt el kellő körültekintéssel, illetve nem adott kellő magyarázatot a vádlotti védekezés, illetve az esetlegesen mellette szóló bizonyítékok elvetésére. Ellenkezőleg az elsőfokú bíróság mind a vádlotti, mind pedig a sértetti vallomásokat és az egyéb bizonyítékokat is részletesen elemezte ítéletének indokolásában. Részletesen rámutatott a vádlotti vallomásban rejlő ellenmondásokra, azon körülményekre amelyek alapján a vádlott védekezését egyértelműen el kellett vetni. A tanúvallomások közül külön foglalkozott az eljárás során végig következetes vallomást tevő tanúk vallomásaival és azoktól külön alaposan, kellő körültekintéssel értékelte a valóban több esetben ellentmondásos, illetve hiányos további tanúvallomásokat is. Ennek során helytállóan és iratszerűen rögzítette a vallomásokban felmerülő azonosságot, illetve hasonlóságot és az eltéréseknek ésszerű és logikus magyarázatát adta. Következtetései pedig logikusak és helyesek voltak. A Fővárosi Törvényszék ítélete megalapozott és mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezte. Az irányadó tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményeket is törvényesen minősítette. Ennek kapcsán mindössze annyit jegyez meg az ítélőtábla, hogy egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint valamennyi cselekmény függetlenül a vád, vagy módosított vád szerinti minősítéstől - kifejezett hasonlóságot, helyenként azonosságot mutatott, amely alapján az eltérő minősítések az elsőfokú bíróság részéről feltétlen indokoltak voltak. Egyetértett azzal is, hogy az elsőfokú bíróság a törvényes vád keretein belül maradt a tettazonosságra tekintettel. A törvényszék jogi indokolását szükségtelen kiegészíteni, az egy rendbeli bűntett, illetve az öt rendbeli vétség vonatkozásában kifejtett elsőbírói álláspont is helytálló. Az ítélőtábla az elbíráláskori büntető törvény, a 2012. évi C. törvény alkalmazásával is egyetértett, mivel az - az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel egyezően - valóban kedvezőbb elbírálást eredményez a vádlottra nézve. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket, a vádlott által elkövetett cselekmények tárgyi súlyát, és a személyében rejlő társadalomra veszélyességet figyelembe véve valóban méltányos büntetést szabott ki az elsőfokú bíróság, amelynek enyhítésére nincs lehetőség. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. Fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 360. §

(4)bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. B u d a p e s t,

1. év november hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 25.B.798/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.318/2014/
4. számú végzése folytán jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. B u d a p e s t,
5. év november hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző