Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.050/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a
- számú Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - Concurs Manager Befektető és Tanácsadó Zrt. felszámoló által képviselt I. rendű alperes neve (címe) I. rendű, és a dr. Horváth Ügyvédi Iroda által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen vételár megfizetése iránt indított perében a ....Törvényszék
- szeptember hó
- napján kelt, ....... számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alpereseket terhelő elsőfokú illeték összegét 1.200.000,(egymillió-kettőszázezer) forintra leszállítja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság felhívására 2.066.700,- (kettőmillió-hatvanhatezer-hétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 25.833.129,- forintot, ezt meghaladóan - a felperes kamatigénye tekintetében - a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű alperes a
- évben a felperessel kötött integrátori szerződés alapján a felperes által az I. rendű alperes mezőgazdasági termeléséhez biztosított vetőmag, növényvédő szer ellenértékét nem fizette meg, ezért a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján köteles a vételár kiegyenlítésére. Kifejtette, hogy a felperes kamatkövetelését az I. rendű alperes felszámolója hitelezői igényként nem tartja nyilván ezért a Cstv. 37. §
(1)bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő lejárta folytán a felperes kamatigénye alaptalan. A II. rendű alperes perbeli védekezésével szemben megállapította, hogy a II. rendű alperes az integrátori szerződés teljesítéséért írásban készfizető kezességet vállalt. Kiemelte, hogy az integrátori szerződés fénymásolt példánya írásszakértői vizsgálata szerint az okiraton szereplő szignók nagy valószínűséggel a II. rendű alperestől származnak. Értékelte továbbá azt, hogy H.A. tanúvallomása alapján a felperes gyakorlata szerint az integrátori szerződések megkötése általában készfizető kezességvállalás mellett történt, és azt is, hogy a II. rendű alperesnek csak a felperes aláírásával - megküldött okiraton visszaküldéskor már a készfizető kezes, II. rendű alperes személyi adatai szerepeltek. Az ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy nem vállalt készfizető kezességet, az integrátori szerződést készfizető kezesként nem írta alá, az aláírás nem tőle származik, a készfizető kezes személyi adatai és az aláírás utóbb került a szerződésre. Kiemelte, hogy a szerződés a kezesség terjedelmét nem határozta meg, és kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy sortartásos, vagy készfizető kezesség került-e kikötésre. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 276. §
(2)bekezdése alapján mentesül a felelősség alól, mivel a követelés nagy valószínűséggel behajtható lett volna a felszámolást megelőzően az I. rendű alperestől, ennek ellenére a felperes az I. rendű alperessel szemben a felszámolást megelőzően a behajtás érdekében két évig intézkedést nem tett. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés kizárólag az elsőfokú eljárási költség tekintetében megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiak szerint pontosítja: Az integrátori szerződés
- pontja alapján a szerződésben vállalt termeléshez szükséges leszámlázott input anyag értékét a termés ellenértékének esedékességéig az integrátor meghitelezi kamat felszámítása mellett. A szerződés
- pontja szerint az integrátor a termelés finanszírozását input anyagokal a termelési típushoz igazodóan biztosítja. Elszámolás: a termeltetett termés ellenértéke esedékességének napja, de legkésőbb növényenként a szerződésben írt időpont. Az input anyagokkal történő finanszírozás elszámolásának határideje takarmánykukorica esetében:
- november hó
- napja. A
- pont értelmében (szerződés
- oldal) az integrált egyéni vállalkozó, őstermelő esetén más természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli társaság esetén annak ügyvezetője, képviselője készfizető kezességet vállal az integrátorral szembeni kötelezettségre. A
- pont rögzíti: abban az esetben, ha a termelés, illetve teljesítés bármely okból meghiúsulna, a termelő az input anyagokkal történő finanszírozás összegét és annak kamatát tartozik visszafizetni az integrátornak. A
- pont szerint a termeltetett növény: kukorica, a termelésbe vont terület melléklet szerinti, a termeltetett mennyiség 1200 tonna. A pontosított tényállásra tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és II. rendű alperes között a kezesi szerződés létrejött, a II. rendű alperes készfizető kezességet vállalt az I. rendű alperesnek az integrátori szerződésből eredő kötelezettségei teljesítéséért. Mellőzi azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a II. rendű alperes, mint készfizető kezes aláírása valódiságával kapcsolatos ténymegállapításokat, és jogi következtetéseket (
- oldal
- bekezdés), mivel a perbeli esetben a kezességvállalás szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a készfizető kezességvállalást tartalmazó integrátori szerződést a II. rendű alperes külön, mint készfizető kezes aláírta-e. A II. rendű alperes ugyanis a per során azt nem vitatta, sőt kifejezetten elismerte, hogy az okiratot az I. rendű alperes képviseletében, a szövetkezet törvényes képviselőjeként aláírta, az integrátori szerződés
- pontja pedig a pontosított tényállás szerint egyértelműen tartalmazza, hogy az integrált képviselője készfizető kezességet vállalt az integrátorral szembeni kötelezettségre, ezért a II. rendű alperes a szerződés képviselőként történő aláírásával, saját személyében a készfizető kezességet is vállalta. Az integrátori szerződés tartalmazza mind az integrátori szerződés lényeges elemeit, mind pedig a II. rendű alperes kezességvállaló nyilatkozatát, melynek érvényességéhez az egységes bírói gyakorlat szerint nem volt szükség arra, hogy a II. rendű alperes az okiratot kétszer, egyrészt az integrált képviselőjeként, másrészt készfizető kezesként, mint természetes személy külön aláírja (BH2014/
- szám, BDT2013/
- szám, Kúria Pfv.V.20.997/2012/
- és Pfv.V.20.976/2012/
- számú döntések). A szerződéses nyilatkozatok szövegezéséből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a II. rendű alperes az okirat aláírása során egyidejűleg mindkét minőségében eljárt. Az okirat tartalma, megfogalmazása alapján a készfizető kezes és a jogosult személye pontosan meghatározott, a szerződés aláírásával a II. rendű alperes egyértelműen készfizető kezességet vállalt írásban, a kezesi szerződés a felperes és II. rendű alperes között a Ptk.
- § szerint érvényesen létrejött. Tévesen hivatkozott a II. rendű alperes arra, hogy a szerződés nem határozta meg a kezességvállalás terjedelmét. Az integrátori szerződés
- pontja tartalmazza a megtermelendő növényfajtát, mennyiséget és - mellékletre utalással - a termelésbe vont területet, rögzíti, hogy az integrátor a vállalt termeléshez szükséges input anyagokat hitelezi meg, és az elszámolás időpontja
- november hó
- napja. A kezesi kötelezettségvállalásnak a főkötelezettséghez történő igazodására vonatkozó, a Ptk.
- §
(1)bekezdésében előírt követelmény fogalmilag nem kívánja meg, hogy az adóst terhelő kötelezettség a kezességvállaláskor már fennálljon, és ennek megfelelően a kezes előtt ismert legyen. A jövőben esetlegesen keletkező kötelezettséget biztosító kezesi kötelezettségvállalás függő hatályú mellékkötelezettség, mely esetben a mellékkötelezettség főkötelezettséghez igazodása ténylegesen a főkötelezettség létrejöttével kezdődhet (BDT2013/
- szám alatt közzétett eseti döntés). A perbeli esetben az integrált, és így a készfizető kezes kötelezettsége nem összeghatárral, hanem a fenti körülírással pontosan meghatározásra került: a szerződés melléklete szerinti területen termelt kukorica termeléséhez szükséges input anyagok ellenértékéig terjed. Tévesen hivatkozott a II. rendű alperes arra is, hogy a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján szabadul kötelezettsége alól, mivel a követelés a felperesi jogosult hibájából behajthatatlanná vált, mert a főkötelezett felszámolását megelőző két év alatt a főkötelezettel szemben a felperes az igényt nem érvényesítette. Készfizető kezesség esetén a jogosultnak úgy kell eljárnia, hogy biztosítsa a kezes számára a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét (EBH2010/
- szám). A főkötelezett ellen indult felszámolás, a főkötelezett vagyonában a jogosult magatartásától függetlenül bekövetkezett változás azonban a kezest nem mentesíti a teljesítés alól. A kezes saját szerződésszerű magatartásával - a jogosult követelésének teljesítésével - elháríthatta volna a főkötelezettel szembeni behajthatatlanság következményeit. A II. rendű alperes saját jogszerű teljesítésével olyan helyzetbe hozhatta volna magát, hogy kötelezettségének teljesítése után maga léphetett volna fel a kötelezettel szemben olyan időpontban, amikor állítása szerint még lett volna fedezet követelésének az adós vagyonából történő behajtására (BH2011/
- szám alatt közzétett eseti döntés). Minderre figyelemmel nem hivatkozhat eredménnyel a kezes - kötelezettsége alóli mentesítése érdekében - arra, hogy a jogosult az elévülési időn belül mikor érvényesíti igényét a főkötelezettel szemben, különös tekintettel arra, hogy a szerződésben egyértelműen készfizető kezesség került kikötésre, és így a Ptk.
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján sortartási kifogással nem élhet. A felperes a fizetési meghagyásos eljárásban 300.000,- forint díjat megfizetett. Az Itv. 42. §
(2)bekezdés
- fordulata szerint, ha a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul, a
- §
(1)bekezdés a) pont szerinti mértékű illetéket kell fizetni, melybe a fizetési meghagyásos eljárásért fizetendő díj - esetleges kedvezményekkel csökkentett - összegét be kell számítani. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen kötelezte az alpereseket az Itv. 42. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti teljes összegű illeték megfizetésére, elmulasztotta a felperes által fizetett díj beszámítását. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az illetékre vonatkozó részében részben megváltoztatta, és az alpereseket terhelő elsőfokú illeték összegét a fizetési meghagyásos eljárás díjának beszámításával 1.200.000,- forintra leszállította. A II. rendű alperes fellebbezése minimális mértékben vezetett eredményre, a felperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a felek viselik a fellebbezési eljárás során felmerült költségeiket. A II. rendű alperes illeték-feljegyzési joga folytán feljegyzett illetékről a másodfokú bíróság a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §, Pp.
- §-a alapján határozott. P é c s,
- február
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró