Gfv.30243/2013/4 – Kúria

(1),

1. XLIX. Tv.
2. §

(2),

1. CXLIV. Tv.
2. §
3. CXLIV. Tv.
4. §

(2),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(4)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.243/2013/

1. szám A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a jogtanácsos által képviselt felperesnek a személyesen eljáró I. rendű, és a dr. Kende Péter ügyvéd által képviselt II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pécsi Törvényszéken 14.P.20.059/2012 számon folyt perében a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.028/2013/
2. számú ítélete ellen a II.rendű alperes által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartja. Kötelezi a II.rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, a le nem rótt 625.000 (hatszázhuszonötezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az É. Bt-nek (továbbiakban: bt.)
4. január 31-től a törléséig az I.r. alperes a beltagja, a II.r. alperes
5. január
6. és
7. október
8. között a beltagja, ezt követően kültagja volt. A bt. üzletvezetésre jogosult tagjai (vezető tisztségviselői) mindvégig az önálló képviseleti joggal rendelkező alperesek voltak. A bt. elleni felszámolási eljárásban benyújtott, a II.r. alperes által aláírt egyszerűsített éves beszámoló és a tevékenységet záró mérleg szerint a bt-nek a felszámolás megindulásakor,
9. február 12-én 8.899.913 Ft készpénze volt, a pénztárból azonban 8.888.000 Ft hiányzott. A felperes jogelődje, a D.R.M.K. a felszámolás során a felszámoló kérelmére 7.705.043 Ft visszatérítendő támogatás kifizetését engedélyezte a Munkaerőpiaci Alap Bérgarancia Alap részéből a bt. részére. A felperes jogelődje a Bérgarancia Alap terhére adott támogatást hitelezői igényként a bt. felszámolási eljárásában bejelentette. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság
10. sorszámú
11. augusztus 25-én jogerőre emelkedett végzésével a bt. felszámolását egyszerűsített módon befejezte, és a céget megszüntette. A zárómérlegben szereplő, alperesekkel szemben fennálló követelésből 6.250.367 Ft követelésrészt - felszámolási költségként besorolt hitelezői igénye részbeni kielégítése fejében - a felperesi jogelőd hitelezőnek adott át, egyúttal megállapította, hogy a hitelező bejelentett további igénye fedezet hiányában nem elégíthető ki. Az alpereseket a Pécsi Városi Bíróság
12. szeptember 5-én jogerőre emelkedett 21.B.657/2010/
13. számú ítéletével bűnösnek mondta ki 3 rendbeli társtettesként folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett számviteli rend megsértésének bűntettében. A fizetési meghagyásból jelen perré alakult eljárásban a felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 7.705.043 Ft-nak megfizetésére. Keresetét a gazdasági társaságokról szóló
14. évi IV. törvény (Gt.) 97.§-ára, 108.§

(1)és

(3)bekezdésére, 109.§

(4)bekezdésére, 50.§

(1)és

(3)bekezdésére, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 5.§

(2)bekezdésére alapította. Az I.r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II.r. alperes kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 7.705.043 Ft felperesnek történő megfizetésére. Az I.r. alperessel szemben az ítélet jogerőre emelkedett. A II.r. alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a II.r. alperest terhelő marasztalás összegét 6.250.367 Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan a II.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A II.r. alperes I.r. alperessel egyetemleges kötelezését erre az összegre korlátozta. Hivatkozva az 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt.) 29.§-ára, valamint a Gt. 30.§

(2)bekezdésére megállapította, hogy azok a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségét tartalmazzák a társaság felé az általuk a társaságnak okozott károkért. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A.§-a a vezető tisztségviselőnek a hitelezők felé fennálló felelősségét szabályozza. A felperes 6.250.367 Ft erejéig nem hitelezői követelést érvényesített, hanem a társaságnak a vezető tisztségviselőivel szembeni követelését, melynek ő a jogutódja. A felszámolási eljárást befejező végzésben adta át a követelésrészt a felperes jogelődjének a bíróság, ezért a felperes az adós gazdálkodó szervezet jogutódja az alperesekkel szembeni követelés tekintetében. A II.r. alperes, mint vezető tisztségviselő nem az általában elvárható gondossággal járt el, és ezért a bt-nek okozott 6.250.367 Ft kárt a Ptk.339.§

(1)bekezdése és 355. §

(1)és

(4)bekezdése alapján köteles megfizetni. A további 1.454.676 Ft megfizetésére irányuló követelést alaptalannak találta, e körben a keresetet elutasította. A keresetet elutasító rendelkezés a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezi. A II.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, kérve - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset II.r. alperessel szembeni teljes elutasítását. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. §

(2)bekezdését, mert a kereseti kérelemhez kötöttség korlátját áttörte; valamint a Cstv. 33/A.§-át és a 63.§

(2)bekezdését. Álláspontja szerint a felperes hitelezői minőségében indította a keresetet, végig hitelezőként járt el, azonban mint hitelező elmulasztotta a Cstv. 33/A.§ szerinti megállapítási per megindítását és lefolytatását, mely előfeltétele a Cstv. 63.§

(3)bekezdése alapján megindítható marasztalási pernek. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján, és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő. A másodfokú bíróság részletesen és alaposan kifejtette álláspontját a II.r. alperes fellebbezésében foglaltakkal kapcsolatban - melyre a II.r. alperes a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott -, a Kúria az ott kifejtettekkel mindenben egyetért. A perbeli tényállás sajátossága, hogy az adós vagyonából 8.888.000 Ft összeg az alpereseknek, mint a társaság vezető tisztségviselőinek - nem vitatottan - felróható okból hiányzott. Ezen összeg erejéig az alpereseket a társasággal szemben felelősség terheli, vagyis az adós társaságnak keletkezett jogszerű követelése az alperesekkel szemben. Ennek érvényesítésére az adós társaság figyelemmel a jogutód nélküli megszüntetésére és ezzel jogképességének elvesztésére - már nem képes. Az adós vagyonát képező, az alperesekkel szembeni követelést adta át a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a Ptk. 331.§-ára tekintettel a Cstv. 56.§

(2)bekezdése és 60.§-a alapján - egyebek mellett - a felszámolási költségként felmerült hitelezői igénnyel rendelkező felperesnek, követelése részbeni kiegyenlítése címén. A felperesi jogelőd, illetve a felperes a felszámolási eljárást lefolytató bíróság határozata alapján az adós társaság követelését - annak jogutódaként - volt jogosult az alperesekkel szemben érvényesíteni. A II.r. alperes felelőssége tehát nem a Cstv. 33/A.§-án, illetve a 63.§

(3)bekezdésén alapul a felperes irányában 6.250.000 Ft erejéig, hanem a II.r. alperes által a társaságnak okozott kárért tartozik felelősséggel az adós társaságnak, illetve a jogutódjának a Ptk. 318.§

(1)bekezdése folytán irányadó 339.§ alapján, ahogy arra a perben eljárt bíróságok helyesen rámutattak. Nem helytálló tehát a II.r. alperesnek az a jogi érve, mely szerint a marasztalását meg kellett volna előznie a Cstv. 33/A.§-a szerinti megállapítási pernek. Marasztalása nem a Cstv. 63. §

(3)bekezdésén alapul. Nem vitásan a felperes, illetve a jogelődje az alperesek - így a II.r. alperes - marasztalását beltagi minőségükre hivatkozással kérte. Önmagában azonban a jogcím téves megjelölése nem jár a kereset elutasításával, nem jelenti a kereseti kérelemhez kötöttség elvének megsértését. Amennyiben ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy ezen jogcímen a kereset megalapozott, a marasztalás jogszerű. A fél által meghatározott jogcímhez ugyanis a bíróságok nincsenek kötve, így a Pp. 3.§

(2)bekezdését a perben eljárt bíróságok nem sértették meg. Mindezek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A II.r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban a felperes jogi képviseletével felmerült - ÁFÁ-t nem tartalmazó költséget. A munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§

(2)bekezdésének a) pontja,

(5)-

(6)bekezdése alapján, a kifejtett tevékenységgel arányban állapította meg. Az II.r. alperes teljes személyes költségmentessége folytán a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a 6/1986(VI.26.)IM rendelet 13.§

(1)bekezdése és 14.§-a szerint. Budapest,

1. február
2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró