DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.873/2014/3. szám A Debreceni Ítélőtábla dr. Balogh Ádám ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Balogh Ádám Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal

alperes által 32. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet:

ítélőtábla

elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi

alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 135 000 (Egyszázharmincötezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 635 000 (Hatszázharmincötezer) forint perköltséget, és

államnak külön felhívásra 2 496 000 (Kettőmillió-négyszázkilencvenhatezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen

ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes jogelődje,

Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ (a továbbiakban: támogató) a

1. augusztus 3-án kötött hatósági szerződéssel a gazdasági társaságnek (a továbbiakban: kedvezményezett) 31 200 000 forint munkahelyteremtő beruházási támogatást nyújtott. A kedvezményezett szerződéses kötelezettségei teljesítésének a biztosítékául a D., D. út
2. szám alatti, ../8 helyrajzi számú ingatlan alperes tulajdonában álló 884/10822 illetőségére a támogató javára bejegyzett jelzálogjog szolgált. A hatósági szerződés
3. számú mellékletévé tett jelzálogszerződés szerint

alperes zálogtárggyal való felelőssége a kedvezményezett által vállalt kötelezettség biztosítására 46 800 000 forint erejéig, a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének a költségeire és a zálogtárgyra fordítandó szükséges költségekre terjed ki. A támogató a hatósági szerződéstől elállt, a 2011. május 18-án hozott határozatával a kedvezményezettet kötelezte 31 200 000 forint támogatás, 1 970 556 forint késedelmi pótlék megfizetésére. 2011. szeptember 15-én megkereste

adóhatóságot a követelése adók módjára behajtandó köztartozásként történő behajtása érdekében. A kedvezményezett ellen 2011. október 19-én felszámolási eljárás indult,

adóhatóság a végrehajtási eljárást megszüntette. A támogató a követelését hitelezőként a felszámolási eljárásban bejelentette,

t a felszámoló nyilvántartásba vette. A felszámolóbiztos perbeli nyilatkozata szerint a felszámolási eljárásban a felszámolási költségekre sincs fedezet,

eljárást egyszerűsítettként fejezi be. A felperes a keresetében annak tűrésére kérte

alperest kötelezni, hogy a 31 200 000 forint tőke és a késedelmi pótlék iránti követelését a debreceni ../8 helyrajzi számú ingatlan alperes tulajdonában álló, a javára jelzálogjoggal terhelt 884/10822 tulajdoni hányadából kielégítse.

alperes

ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A védekezése szerint a felperes a követelést nem jogosult érvényesíteni, illetve a kedvezményezett általános forgalmi adó visszakövetelési igénye elszámolásával a zálogjoggal biztosított követelés is megszűnt.

elsőfokú bíróság

ítéletével annak tűrésére kötelezte

alperest, hogy a felperes a 31 200 000 forint tőke és késedelmi pótlék iránti követelését a d.-i ../8 helyrajzi számú ingatlan tulajdonát képező 884/10822 illetőségéből kielégítse. Kötelezte

alperest a felperes javára 1 270 000 forint perköltség és

államnak 1 500 000 forint illeték megfizetésére.

ítéletében rögzítette, hogy a támogató személyében bekövetkezett törvényi jogutódlás folytán a követelés érvényesítésére a felperes jogosult.

adóhatóság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 56. §-ának

adók módjára behajtandó köztartozás behajtására volt jogosult, nem vált a támogató jogutódjává, kötelmi jogosulttá. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 255. §-ának

alperes által felajánlott és foganatosított bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a követelés kielégítése nem történt meg, a felperes a dologi kötelezettel szemben felléphetett, a zálogtárgyból kielégítést kereshet.

alperes a fellebbezésében

első fokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan

első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. E fellebbezési kérelmei alaptalansága esetére

elsőfokú bíróság által eltúlzott mértékben megállapított perköltség mérséklését kérte. Indokai szerint a 2011. június 20-i általános forgalmi adó bevallás csatolásával igazolta

t, hogy a gazdasági társaság adózó által visszaigényelt adó a perben érvényesített követelést meghaladja. Álláspontja szerint a visszaigényelhető általános forgalmi adó és

adóhatóság által érvényesített követelés összevezetésének lett volna helye, ezzel a követelés megszűnt volna. A gazdasági társaság ügyvezetőjének elsőfokú eljárásban általa indítványozott,

általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatban történő tanúkénti meghallgatása érdekében kérte

első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a megismételt eljárásban

adóhatóság ismételt megkeresésével a visszaigényelt általános forgalmi adó elszámolásának a tisztázását. E körben

elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, amely felveti ítéletének a megalapozatlanságát. A felperes

ellenkérelmében

első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Tekintettel arra, hogy

első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelem alapossága kizárja

ítélet érdemi felülvizsgálatát,

ítélőtáblának először erről kellett állást foglalnia. Megállapította, hogy

elsőfokú bíróság

eljárására irányadó, lényeges eljárásjogi szabályt nem sértett meg. A kereset érdemi elbírálásához szükséges tényállás sem maradt feltáratlan, a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű vagy teljes megismétlésének, illetve kiegészítésének szükségessége nem merült fel. Így a Pp. 252. §ának

ítélőtábla ezért a Pp. 253. §-ának

ügy érdemében döntött.

elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, egyetértett érdemben és indokaiban egyaránt helyes döntésével.

első fokú ítélet indokolását kizárólag a fellebbezés érveinek

értékelésével -

adóhatóság perbeli adatközlése alapján - egészítette ki a következőkkel. A fellebbezésben hivatkozott adóbevallás 2011. június 20-i időpontjában a kedvezményezett ellen már adóvégrehajtás folyt. Amikor

adóhatóság 2011. július 26-án

önálló bírósági végrehajtó részére a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 4. §-ának

adóhatóságot a felperes 2011. szeptember 15én kereste meg

adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása érdekében, amit

adóhatóság szintén

önálló bírósági végrehajtónak küldött meg. A 2011. október 19-én elrendelt felszámolási eljárásra tekintettel

adóhatóság

adó- és egyéb köztartozás behajtására indult végrehajtási eljárást október 26-án megszüntette. A bevalláskor hatályos,

általános forgalmi adóról szóló

1. évi CXXVII. törvény
2. §ának

adóalany

adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkenthette

ugyanezen vagy a korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével; a

állami adóhatóságtól visszaigényelhette.

adózónak a 1165. számú nyomtatvány főlap (D) blokkjában kellett megjelölnie a visszaigénylési jogosultságát,

onban ilyet a kedvezményezett-nek a csatolt, a 2011. május havi bevallási időszakra vonatkozó bevallása nem tartalmaz. A bevallási időszakban érvényes áfa törvényi rendelkezések szerint szerezhető visszaigénylési jogosultság hiányát igazolja

is, hogy a bevallás negatív

1. sor szerinti adó összegét nem a visszaigényelt adót jelölő 86., hanem a
2. sorban tüntette fel. A
3. májust követő bevallások hiányában nem állapítható meg

, hogy később - a felperes javára a végrehajtás megindulásakor - volt

adózónak visszaigénylése, de ezt

alperes sem állította. A hivatkozott bevallás pedig

t a fent kifejtettek szerint nem bizonyítja. A fentieken túl rámutat

ítélőtábla arra is, hogy a kedvezményezettel szemben a felperes által végrehajtási, majd hitelezői igényként a felszámolási eljárásban érvényesített követelésre

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.), illetve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
2. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) rendelkezései irányadóak. A köztartozásnak

adóhatóság hatáskörébe utalt adók módjára való behajtása a követelés jogosultjának a személyében nem jár változással, így

adóhatóság által önálló bírósági végrehajtó útján foganatosított végrehajtás sem (Art. 146. §

Art. a 4. §-ának

adók módjára behajtandó köztartozásra csak a végrehajtás tekintetében terjed ki.

Art. 146. §

állami adóhatóság

adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján jár el. A behajtást kérő megkeresése

Art. 145. §

Art. 150. §-ának

Art. 161. §-ának

adók módjára behajtott összeget

adóhatóság haladéktalanul átutalja a köztartozás jogosultjának. A végrehajtást foganatosító adóhatóság jogköre annyiban sajátos, hogy

Art. 150/A. §ának

általa nyilvántartott tartozásokra elszámolhatja,

adók módjára behajtandó köztartozásra átvezetheti. Ennek megfelelően

Art. 151. §-ának

adózót megillető adóvisszaigénylést

általa nyilvántartott köztartozás összegéig visszatarthatja és ennek erejéig a tartozás megfizetettnek minősül; a visszatartásról a

adózót végzéssel értesíti.

Art. a visszatartási jog gyakorlását a végrehajtási eljárás keretében szabályozza. Annak kapcsán a jogorvoslat

Art. 159. §-ának

adós, hanem mindazok részéről előterjeszthető végrehajtási kifogás, akinek a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradása jogát vagy jogos érdekét sérti. A felszámolás megindulásával a Csődtv. 38. §-ának

adós vagyonával (követelésével) kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámolóbiztos tehet. Kizárólag ő jogosult

adós követeléseit behajtani, igényeit érvényesíteni valamennyi hitelező törvényi sorrendben történő kielégítése érdekében (Csődtv. 34. §, 27/B. §

alperes által a fellebbezésében hivatkozott adósi követelés érvényesítésére, illetve annak kapcsán a felperes követelése megszűnésének a megállapítására. A dologi jogosult által a dologi kötelezett ellen indított jelen perben, a polgári jogi jogvitában eljáró bíróság a követelés megszűnését nem állapíthatja meg, miután

adós adó-visszatérítési igényéről, ezzel összefüggésben a felperes követelésének a megszűnéséről állást nem foglalhat. Alaptalannak bizonyult

alperes perköltség mérséklésére irányuló, indokolás nélkül előterjesztett fellebbezési kérelme is.

elsőfokú bíróság a pernyertes felperes perköltségeként a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet rendelkezéseinek megfelelve állapította meg.

eljárási illeték és

ügyvédi munkadíj megállapításakor egyaránt jelentőséggel bíró pertárgy értékének a megállapításánál a Pp. 24. §-ának

t

alperes vitássá nem tette, a Pp. 24. §

ítélőtábla a per tárgyának értékét eltérően nem határozhatta meg. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

elsőfokú bírósági eljárásban

ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege 1 442 720 forint: 1 136 000 forint és a 4/A. §

elsőfokú bíróság a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának jogszabály által meghatározott összegét,

ügyvédi tevékenység ellenértékét a rendelet 3. §-ának

alperes

elsőfokú bíróság által így megállapított 1 270 000 forint ügyvédi munkadíj eltúlzott volta mellett érveket nem hozott fel, a további mérséklésre indokot

ítélőtábla nem talált.

ítélőtábla a fent kifejtettekre tekintettel jogszabálysértést nem állapított meg,

elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának

indokolást a fellebbezési érvek értékelésével kiegészítve - helybenhagyta. A Pp. 78. §-ának

államnak a meg nem fizetett fellebbezési illetéket. D e b r e c e n,

1. január
2. Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Kocsis Ottília s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -