← Magyarország

Kf.27351/2007/5 – Fővárosi Ítélőtábla

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.351/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (1055 Budapest, Honvéd utca 13-15.) felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe az alperes oldalán a Dulin Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Dulin Zsolt ügyvéd által képviselt I. rendű és a dr. Mihalik Péter ügyvéd által képviselt II. rendű beavatkozók beavatkoztak, a Fővárosi Bíróság
  2. július
  3. napján kelt 2.K.30.134/2007/
  4. számú ítélete ellen a felperes
  5. sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a II. rendű alperesi beavatkozónak egyenként 25.000-25.000 (Huszonötezer-Huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S A felperesi jogelőd ….Minisztérium a Közbeszerzési Értesítő
  6. május 5-én megjelent számában részvételi felhívást tett közzé hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárás lefolytatására, az
  7. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.)
  8. §

(1)bekezdésének e) pontja alapján a minisztérium hivatalos célú utazásaihoz repülő, valamint nemzetközi vasúti és autóbuszjegyek beszerzésére. A részvételi felhívásban a meghívni kívánt ajánlattevők számát négyben határozta meg. A részvételi szakaszban öt társaság nyújtotta be érvényes és alkalmas ajánlatát. Közülük a felperes a keretszámra tekintettel a ….-t, az I. és a II. rendű beavatkozót, valamint a ……-t hívta fel ajánlattételre, részükre ajánlati felhívását
  1. július 14-én megküldte. A felhívásban rögzítette, hogy az ajánlattevőkkel a felperes külön-külön tárgyal, az egyes tárgyalásokról készült jegyzőkönyvet a következő tárgyalás előtt megküldi az ajánlattevőnek. Az ajánlattételi határidőre az I-II. rendű alperesi beavatkozó és az…... nyújtotta be ajánlatát, velük a tárgyalást a felperes
  2. augusztus 9-én, 11-én és 24-én lefolytatta. Az egyes tárgyalási fordulókon az ajánlattevők ajánlataikat módosították. A felperes a tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket csak a tárgyalás résztvevőjének küldte meg. A
  3. szeptember 9-én megtartott eredményhirdetésen nyertes ajánlatként a…... ajánlatát hirdette ki és vele a szerződést
  4. szeptember 14-én megkötötte. Az I. rendű alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmére eljárt alperes D.610/10/
  5. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott és megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt.
  6. §
(1)-
(2)bekezdését, ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította. Az ajánlatkérőt 2 MFt bírsággal sújtotta. Indokai szerint azzal, hogy a felperes az egyes tárgyalási fordulókat követően az ajánlattevőkkel nem ismertette az ajánlatokban vállalt ellenszolgáltatást és teljesítési határidőt, megsértette a nyilvánosság és az esélyegyenlőség biztosításának alapelvi követelményét. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás keretében hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a Kbt. 26. §
(6)bekezdése értelmében a meghívásos és a tárgyalásos eljárásra - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A nyílt eljárásra irányadó a Kbt. 51. §
(3)bekezdése, amely szerint az ajánlatok felbontásakor ismertetni kell az ajánlattevők nevét, székhelyét (lakóhelyét) az általuk kért ellenszolgáltatást és az általuk vállalt teljesítési határidőt. A szabály megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy e követelménynek érvényesülnie kell a tárgyalásos eljárásban is, vagyis minden olyan aktuális ajánlatot, így a módosított ajánlatot is ismertetni kell, amelyre az ajánlatkérő végső döntését alapíthatja. Ezt a kötelezettségét a felperes nem teljesítette, ezért az alperes helyesen állapította meg a jogsértést a felperes terhére. A bírság kiszabását illetően azt fejtette ki, hogy a jogsértés megállapítása mellett a bírság kiszabása kötelező volt, az alperes határozata megfelelt a Kbt. 88. §
(4)-
(5)bekezdéseinek, az eset összes körülményeinek mérlegelése helyes és okszerű volt, annak felülmérlegelésére nem volt lehetőség. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel elsődlegesen annak megváltoztatása, a jogsértés és a bírság mellőzése, másodlagosan a bírság mérséklése és perköltség megállapítása iránt. Azzal érvelt, hogy a Kbt. 26. §-ának
(6)bekezdésében írt „megfelelően" kifejezés alkalmazása kodifikációs-technikai eszköz, amelynek segítségével a jogalkotó a szabályozás megismétlését kerülte el. Kifejtette, hogy a Kbt.
  1. §-ában írt szabályozásnak a visszaélés veszélyének kiküszöbölése a célja. A nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő lejártával egybeeső bontás az ajánlattevők ajánlati kötöttségét teremti meg és körvonalazza valamennyi ajánlattevő számára az ajánlatkérői döntés alapját képező versenyhelyzetet. A tárgyalásos eljárásban ez a szabály azért nem érvényesül, mert az ajánlati kötöttség nem áll be, hiszen az ajánlatok releváns elemei a tárgyalási fordulókat követően megváltoztathatók. A jogalkotói cél, a visszaélések kiküszöbölése a tárgyalásos eljárásban már azzal megvalósul, hogy az érvényes ajánlatot tevők az első ajánlatok bontásakor megismerik potenciális versenytársaikat, miután pedig a versenyhelyzet nem tekinthető véglegesnek, a visszaélés az ajánlatok módosítása tekintetében kizárt. Vitatta azt az elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy a nyílt és tárgyalásos eljárásban egyaránt érvényesülnie kell annak a jogalkotói célnak, hogy az ajánlattevők ugyanazokat a lényeges adatokat megismerjék, amelyekre az ajánlatkérő döntését alapozza. Vitatta, hogy az ismertetés elmaradása önmagában alapot adhatna a Kbt. alapelvi sérelmének megállapítására. Az egyes ajánlattevőket illetően nem tanúsított diszkriminatív magatartást, az esélyegyenlőség biztosítása kizárólag az egyes ajánlattevők relációjában értelmezhető, ezért magatartásával az alapelvet tiszteletben tartotta, a verseny tisztaságát biztosította. Másodlagos fellebbezési kérelme indokaként kereseti előadása fenntartásával arra hivatkozott, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján már nem kötelező a bírság kiszabása, hanem lehetőség csupán. Ennek azért van jelentősége, mert az új Kbt. nem jelent új eljárási rezsimet, a szabályozás elvei és célkitűzései változatlanok, a törvény a bevezetendő kiigazításokkal és új szabályokkal jobban kívánja szolgálni azokat a célokat, amelyeket kitűzött. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság megalapozott és helytálló jogi következtetésen alapuló, részletesen megindokolt ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Az I. rendű alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a Kbt.
  2. §
(3)bekezdésének megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy minden módosított ajánlat tekintetében fennáll az ajánlatkérőnek az a kötelezettsége, hogy azokat ismertesse az ajánlattevővel. Ennek elmulasztása a Kbt. szabályainak megsértéséhez vezet. A bírság kiszabását illetően az alperes határozatában kifejtett és az elsőfokú bíróság által is elfogadott érvek elfogadását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy miként értelmezendő a Kbt. 70. §-a szerinti tárgyalásos eljárásban a nyílt eljárás szabályainak megfelelő alkalmazása, figyelemmel a Kbt. 51. §
(3)bekezdésére. Az elsőfokú bíróság a kérdést helytállóan válaszolta meg, az általa kifejtettekkel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbi kiegészítéssel ért egyet: A Kbt. 70. §-ának
(1)-
(3)bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor az ajánlatkérő beszerzési igényétől függően tárgyalásos eljárást alkalmazhat. A
  1. § tartalmazza a tárgyalásos eljárás speciális szabályait, és meghatározza, hogy mely - a nyílt vagy az előminősítési eljárásra irányadó - szabályok nem alkalmazhatók. A Kbt.
  2. §
(3)bekezdése kifejezett rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a Kbtnek a nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatására vonatkozó egyéb rendelkezéseit a
(4)-
(6)bekezdésben, valamint a 71/A. és 71/B -ban foglalt eltérésekkel alkalmazni kell. A
(4)bekezdés az ajánlati felhívásnak a nyílt eljáráshoz képest speciális adattartalmát, az
(5)bekezdés az ajánlattételre vonatkozó határidők Kbt-ben meghatározott legrövidebb tartama érvényesülésének hiányát, míg a
(6)bekezdés az eljárás eredményének kihirdetésére vonatkozó speciális szabályait tartalmazza. A szabályozás rendszeréből következik, hogy nemcsak az eljárás fajtáira vonatkozó általános szabályozásban megjelenő Kbt. 26. §
(6)bekezdése, hanem speciálisan a tárgyalásos eljárásra vonatkozó Kbt. 71. §
(3)bekezdése is visszautal azokra a nyílt eljárásban irányadó szabályokra, melyeknek a tárgyalásos eljárásban is érvényesülniük kell. A Kbt.
  1. §-a alapján a közbeszerzési eljárás e törvényben meghatározott szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt e törvény kifejezetten megengedi. A
  2. §
(4)-
(6)bekezdésében megfogalmazott eltérések az ajánlatok felbontásáról rendelkező általános szabályokat nem érintik, ebből következően a nyílt eljárásra irányadó szabályozásnak érvényesülnie kell - az eljárás jellegéből fakadó sajátossággal - a tárgyalásos eljárásban is. A Kbt. szabályozásának kógens jellegéből következően szükségtelen jogalkotói cél keresése, amikor tételes rendelkezés szól a megfelelő alkalmazásról. A Kbt. 51. §
(3)bekezdésének megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy minden tárgyalási fordulót követően a releváns, értelemszerűen a jogszabály e rendelkezésében felsorolt olyan adatokat, amelyek az egyes fordulókkal változhatnak ismertetni kell, függetlenül attól, hogy az ajánlattevő azon változtatott-e vagy sem. Önmagában a változás lehetősége ugyanis az alapelvek maradéktalan érvényesülését csak akkor biztosítja, ha az ajánlattevők egymás ajánlatának általuk megismerhető adatairól biztos információhoz jutnak. Nem volt megalapozott a bírság mellőzésére, illetve mérséklése irányuló fellebbezés sem. A felek által nem vitatottan alkalmazandó Kbt. rendelkezései szerint kellett a jogorvoslati kérelem megalapozottságát megítélni. A 2001. évi LXXIV. törvény 151. §
(1)bekezdésével módosított -
  1. január 1-től hatályos - Kbt.
  2. §
(1)bekezdésének f) pontja szerint az alperes bírságot köteles kiszabni a törvény szabályait megszegő, illetve a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel és szervezettel szemben. E rendelkezés alapján az alperesnek nem volt mérlegelési jogköre a bírság alkalmazását illetően. E tekintetben a felperesnek az Alkotmány 2. §
(1)bekezdéséből levezethető jogállamiság és jogbiztonság követelményével össze nem egyeztethető érvelése nem elfogadható. Figyelmen kívül kell hagyni a Kbt. szabályozásának alakulását, a szabályozás elvei és célkitűzései változatlanságát, mert mindaddig, amíg a szabályozás elvei és célja a jogszabály konkrét rendelkezéseiben érvényesül, azt alkalmazni kell. Attól bármely jogalkotói célkitűzésre hivatkozással eltérni igen veszélyes precedenst teremt, a hatályos normaszöveg figyelmen kívül hagyását jelenti, amely a jogbiztonságot veszélyezteti. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az alperessel egyezően, hogy a jogsértés megállapítása szükségszerűen, kötelezően magával hozta a bírság kiszabását, az alperes az összegszerűség meghatározásakor a mérlegelés szempontjainak kellő indokát adta, határozatából a mérlegelés okszerűsége is megállapítható, felülmérlegelésnek és ezért a bírság mérséklésének nem volt helye. Mindezen indokbeli kiegészítéssel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §
(3)bekezdése értelmében helybenhagyta. A felperest a Pp. 78. §
(1)-
(2)és 79. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte az alperes és a II. rendű alperesi beavatkozó másodfokú perköltségének megfizetésére. A felperes személyes illetékmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
  2. február
  3. napján. Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke,. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.