Bf.390/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés, valamint a 282/C.§

(2)bekezdés és

(5)bekezdés b) pont}. Ezért őt, mint visszaesőt, 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a terheltet kötelezte arra, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 336.824,- forintot az államnak fizessen meg. A tárgyaláson jelenlévő ügyész az ítélettel szemben a perújítás elutasítása, a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. Az indokolt ítélet kézbesítését követően az ügyész a

1. november
2. napján kelt beadványában a tárgyaláson bejelentett fellebbezését eltérő célból, az indokolás
3. oldal
4. bekezdésétől az
5. oldal
6. bekezdéséig terjedő részének mellőzése érdekében tartotta fenn. Indokolásában kifejtette, hogy téves az elsőfokú bíróságnak azon hivatkozása miszerint nincs folyamatban lévő olyan ügy melyet a jelen ügyhöz egyesíteni lehetett volna, hiszen a vádlott és tanú1 ellen folyamatban lévő büntetőeljárás iratai az eljáró bíróságnak megküldésre kerültek, az egyesítésre irányuló ügyészi indítvány elutasításáról - egyébként tévesen - a Fővárosi Törvényszék határozott is. Mivel azonban az egyesítés elmulasztása ellenére a részcselekményeket együtt vizsgálta és a tényállást is ekként állapította meg, az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezető eljárási hibát nem vétett, ítélete csak annak indokolását illetően - a sérelmezett részek mellőzésével - szorul helyesbítésére. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.864/2013/
7. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, míg a terhelt és védője által enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le a perújítási eljárást. Ennek keretében a Fővárosi Bíróság 8.B.1092/2008/
8. számú határozatával az alapügyben elbírált, és a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 7.B.80.352/
9. számon folyamatban volt bűnügyben felmerült újabb részcselekményeket, mint új bizonyítékokat mind a forgalmazási, mind a fogyasztói típusú magatartások tekintetében egyenként és összességükben is megvizsgálta. Ezen értékelő tevékenysége során - a vádlott fogyasztási cselekményeket beismerő, a forgalmazói elkövetést tagadó vallomása mellett - részben mérlegelési jogkörében eljárva, helyesen állapította meg a történeti tényállást, mely mentes a Be.
10. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, így felülbírálatra alkalmas. Indokolási kötelezettségének eleget tett, a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette mind a forgalmazói, mind pedig a fogyasztói típusú cselekményeket. Észrevételezte azonban, hogy az újabb részcselekmények az alapüggyel együtt a csekély mennyiséget csaknem másfélszeresen meghaladó (1,325 g) megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés megállapítására adtak alapot, azonban az ítéletben csak az újabb bizonyítékok alapján történt meg a mennyiség rögzítése (1,2 g). Helyesen került sor - a kábítószerfüggő terhelt esetében - a Btk. 2.§-a alapján az elkövetéskori büntető törvény alkalmazására. A büntetéskiszabása kapcsán a bűnösségi körülmények azonban hiányosan kerültek felsorolásra. Az ítélet csak utal az alapügyben rögzített ezen tényezőkre, ezért e körben kiegészítésre szorul. Így súlyosító körülményként kell értékelni a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, továbbá a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést, melyekre figyelemmel az alapügyben hozott ítélettel egyező tartamban kiszabott börtönbüntetés - a nem jelentős időmúlás okán is - súlyosításra szorul. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát a mellékbüntetéshez igazodóan súlyosítsa, a kábítószer mennyiségét az alapügyben rögzített és az új bizonyítékokban szereplő értékek összesítésével állapítsa meg a bűnösségi körülményeket egészítse ki, az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben. Bejelentette azt is, hogy a nyilvános ülésen részt venni nem kíván. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője az enyhítésért bejelentett fellebbezést fenntartva előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást részben mérlegeléssel állapította meg, iratellenes megállapítást nem tett, ugyanakkor az

1. tényállási pont kapcsán tévesen - a logika szabályainak ellentmondóan - következtetett arra, hogy a vádlott amfetamint adott át tanú1-nek. Egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított, a vádlott beismerő vallomásán és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokon alapuló tényállást maga sem vitatta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a közel tíz éves időmúlást és az elhúzódó büntetőeljárást nyomatékos enyhítő körülményként értékelve, enyhébb büntetést szabjon ki. A vádlott a nyilvános ülésen felszólalásában védőjéhez csatlakozva kifejtette, hogy a jelen eljárás tárgyát képező cselekményekre közel 9 éve került sor, az alapügyben kapott hat hónapos büntetését
2. áprilisában kitöltötte. Tagadta, hogy a tanú1-nek kábítószert adott volna el és rámutatott, hogy ez esetben pénzt is kellett volna kapnia. A jelentős időmúlás okán álláspontja szerint a hasonló bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülményként nem értékelhető. Hangsúlyozta, hogy már nagyon bánja, hogy kábítószerfüggő volt, amire az egészsége és a családja is ráment, ebből adódott a válása is. Mióta nem nyúl kábítószerhez másként látja a világot. Az utolsó szó jogán megismételte, hogy az eltelt időben kábítószert nem fogyasztott, a jövőben nyugodtan szeretne élni a családjával. A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat túlnyomórészt betartotta. Helyesen foglalt állást ítélete 11. oldalának ötödik bekezdésében, amikor a Be. 168.§

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel kifejtette, hogy a rendőri jelentésben rögzített terhelti nyilatkozat bizonyítékként nem értékelhető. Eljárási szabályt sértett ugyanakkor, amikor a Be. 108. §

(8)bekezdésében foglaltak ellenére ítélete

1. oldalának második bekezdésében az igazságügyi orvosszakértő előtt tett vádlotti nyilatkozatot bizonyítékként vette figyelembe. A nyilatkozat felhasználásnak tilalma abból fakad, hogy a vizsgált személy olyan tényeket közöl a szakértővel, melyek a véleményadáshoz szükségesek, azokat a szakértő a szakvélemény leleti részében rögzíti is, azonban a szakértő a terhelt vizsgálata során nem alkalmazza, de nem is alkalmazhatja a terhelt kihallgatásának a büntetőeljárási törvényben előírt szabályait, a vallomás megtagadásának jogára történő figyelmeztetést. Ezen - valójában a leleti részre tartozó - információk bizonyítékként történő értékelése a vallomásmegtagadási jog megkerülését és így a Be.
2. §

(4)bekezdésében rögzített rendelkezés megsértését eredményezné. Kétségtelen, hogy a jelen esetben a szakértő az ítéletben hivatkozott kijelentéseket szakvéleményének a véleményi részébe is átemelte, azonban ettől ez még nem vált a szakértő véleményévé, továbbra is megőrizte terhelti nyilatkozat jellegét. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a szakvéleményben rögzített terhelti nyilatkozatot a Be. 78. §

(4)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekeszti. A bizonyítás törvényességére vonatkozó ezen szabálysértés az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására ugyanakkor lényeges hatással nem volt, így a Be. 375. §

(1)bekezdésében írt, az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezető eljárási szabálysértésnek nem tekinthető. Törvényesen foglalt állást az elsőfokú bíróság amikor az ügyészi indítvánnyal szemben nem látott lehetőséget a kábítószerrel visszaélés vétsége és más bűncselekmény miatt a vádlott és társa ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folyamatban lévő büntetőeljárás jelen eljáráshoz történő egyesítésére. Az e körben az ítélet

1. oldalának 5-
2. bekezdésében kifejtett indokokkal a Fővárosi Ítélőtábla is egyetértett, azt csak annyiban egészíti ki, hogy a perújítási eljárásnak nem a vád elbírálása a célja, hanem annak a vizsgálata, hogy az ügyben a felmerült új bizonyítékok alapján indokolt-e új határozat hozatala. A perújítási eljárás e speciális céljából is következik, hogy egyesítésre lehetőség nincs. Kétségtelen, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.80.352/2008/86.számú ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak az I.r. vádlott vonatkozásában az ügy iratainak a perújítás megengedhetősége kérdésében döntésre jogosult bírósághoz történő megküldésére való felhívása kapcsán ezidáig nem került sor a már jogerősen elbírált (a jelen perújítási eljárás alapját képező) cselekmények miatt a vádlottal szemben folyó büntetőeljárás megszüntetésére, ez azonban nem a jelen ügyhöz történő egyesítéssel, hanem a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve jelenleg a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban orvosolható. A Fővárosi Törvényszék a perújítási eljárásban az újabb részcselekmények szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat részletesen, iratszerűen megjelölte, majd okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek megfelelően, a Be. 78.§

(3)bekezdésében írtak szem előtt tartásával, egyenként és összességükben is értékelte. Nem tévedett, nem vétett logikai hibát akkor sem, amikor megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Az elsőfokú bíróság az eljárása során túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól. A terhelt személyi körülményeire és előéletére vonatkozó adatok rögzítésének elmulasztása miatt azonban a tényállás az iratok tartalma és a vádlottnak a másodfokú nyilvános ülésen e körben tett nyilatkozata alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontja szerint kiegészítésre szorul. Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását kiegészítve rögzíti, hogy A vádlott az általános iskola nyolc osztályát végezte el, darukezelő szakképzettséget szerzett. Elvált, de volt feleségével a kapcsolata rendeződött, jelenleg élettársi kapcsolatban élnek, közös háztartásukban két gyermeket nevelnek. Idős édesanyja is tartásra szorul, a vádlott büntetésvégrehajtási intézetbe kerülését követően róla élettársa gondoskodik. Vagyonát a volt feleségével közös tulajdonban álló, 7-8 millió forint értékű, jelenleg nem üzemelő karcagi italbolt képezi. A vádlott büntetett előéletű, visszaeső, a jelen elítélés szempontjából releváns, a visszaesői minőségét megalapozó és legutóbbi elítélései a következők: 1./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2004. június 15. napján kelt és a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 22.Bf.7933/2004/3. számú határozatával 2005. január 28. napján jogerős 14.B.VIII.523/2002/33. számú ítéletével társtettesként elkövetett a Btk. 316.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés II. fordulatának i) pontja szerint minősülő lopás vétsége miatt 4 hónap fogházbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetéséből

1. augusztus
2. napján feltételes kedvezménnyel szabadult, a feltételes szabadság
3. augusztus
4. napjával járt le. Elkövetési idő:
5. július
6. napja. 2./ A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a
7. június
8. napján kelt és jogerős 4.B.XXIII.1400/2004/
9. számú ítéletével társtettesként elkövetett a Btk. 316.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétsége miatt 7 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje

1. május
2. napjával járt le. Elkövetési idő:
3. január
4. napja. A büntetés végrehajtását az 5./ pont alatt jelzett ítélet rendelte el, abból a terhelt
5. szeptember
6. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. 3./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
7. szeptember
8. napján jogerős 304.B.990/2008/
9. számú ítéletével a Btk. 316.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel a

(4)bekezdés b/

1. pontja szerint minősülő lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:
2. augusztus
3. napja. 4./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
4. január
5. napján kelt és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 23.Bf.7151/2010/
6. számú határozatával
7. október
8. napján jogerős 2.B.25.959/2009/
9. számú ítéletével, mint többszörös visszaesőt lopás bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben megszüntette a 3./ szám alatt jelzett ítélettel kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot. Elkövetési idő:
10. február
11. napja. 5./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
12. június
13. napján kelt és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 22.Bf.8044/2010/
14. számú határozatával
15. november
16. napján jogerős 17.B.VIII.37.186/2008/
17. számú ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt, mint különös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a 2./ pont alatt jelzett ítélettel kiszabott 7 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. Elkövetési idő:
18. április
19. napja 6./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 4./ és 5./ pontokban jelzett ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket a
20. december
21. napján kelt és
22. december
23. napján jogerős 17.B.37.953/2010/
24. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 1 év 2 hónap börtönbüntetésben állapította meg, azzal hogy az elítélt a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. 7./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
25. július
26. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 28.Bf.VIII.10.141/2011/
27. számú határozatával
28. január hó
29. napján jogerős 26.B.VIII.36.216/2010/
30. számú ítéletével lopás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:
31. március
32. napja. 8./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
33. március
34. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 22.Bkf.7941/2012/
35. számú határozatával
36. április hó
37. napján jogerős 26.Bk.33.754/2012/
38. számú ítéletével a 4./, 5./ és 7./ pont alatt jelzett ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 2 év 6 hónap fegyházbüntetésben határozta meg azzal, hogy az elítélt többszörös visszaeső, feltételes szabadságra nem bocsátható. 9./ A jelen perújítási eljárás alapját képező büntetőügyben a Fővárosi Bíróság a
39. június
40. napján kelt és a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 3.Bf.266/2011/
41. számú határozatával
42. október
43. napján jogerős 8.B.1092/2008/
44. számú ítéletével a Btk. 282/C.§

(2)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége, valamint a Btk.282/C.§

(1)bekezdés III. fordulatába ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétsége miatt - mint visszaesőt - 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Elkövetési idő:

1. december
2. -
3. november
4. A terhelt büntetésének letöltését
5. október
6. napján kezdte meg, azt
7. április
8. napján töltötte ki. 10./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
9. október hó
10. napján kelt és
11. november
12. napján jogerős 2.B.27.444/2011/
13. számú ítéletével a Btk. 282/C.§

(2)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 11 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:

1. december
2. napja. 11./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
3. december hó
4. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 22.Bkf.6787/2013/
5. számú határozatával
6. március
7. napján jogerős 202.Bk.28.455/2012/
8. számú ítéletével a 4./, 5./, 7./ és 10./ pont alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 3 év 15 nap fegyházbüntetésben állapította meg, azzal, hogy a terhelt többszörös visszaeső, feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztést
9. szeptember
10. napjával töltötte ki. 12./ A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
11. július
12. napján kelt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 26.Bf.IX.7545/2013/
13. számú határozatával
14. november
15. napján jogerős 21.B.IX.24.942/2010/
16. számú ítéletével a Btk. 316.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés II. fordulata szerint minősülő lopás vétsége miatt, mint különös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:

1. augusztus hó
2. napja. A vádlott büntetésének letöltését
3. május
4. napján kezdte meg, azt
5. január
6. napjával töltötte ki. Ténylegesen azonban nem szabadult figyelemmel arra, hogy a Karcagi Városi Bíróság
7. január
8. napján kelt és
9. február
10. napján jogerős 1.B.17/2010/
11. számú ítéletével a Btk. 271.§

(1)bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége miatt kiszabott 25 nap közérdekű munka büntetését, a Fővárosi Törvényszék a

1. október
2. napján kelt és jogerős 4.KMV.861/2014/
3. számú végzésével 25 nap szabadságvesztés büntetésre változtatta át. A vádlott jelenleg ezen büntetését tölti. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
4. szeptember
5. napján kelt 15.B.VIII.11.104/2013/
6. számú ítéletével a Btk. 188.§

(1)bekezdésébe ütköző bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt, mint visszaesőt - 30 nap közérdekű munka büntetésre ítélte. Az eljárás jelenleg a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt van folyamatban. Az ekként kiegészített ítéleti tényállás már hiánytalan, hibamentes, a vádlott tagadásával szemben álló részében is a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a szükséges körben eleget tett. Számot adott valamennyi bizonyítékról és ezen belül részletesen elemezte, hogy mely bizonyítékot milyen okból fogadott el, melyeket milyen okból, miért vetett el. Messzemenően alkalmazta az „in dubio pro reo" Be. 4.§

(2)bekezdésében foglalt alapelvét, és a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem értékelte a vádlott terhére. Így a

1. és a
2. tényállási pontokban a vád tárgyává tett kereskedői típusú magatartás helyett, csupán azt állapította meg, hogy a vádlott saját fogyasztása céljából tartotta magánál a lefoglalt kábítószert. A vádlott erre vonatkozó beismerő vallomását a tanúk vallomása, a kábítószer megtalálásáról szóló rendőri jelentések, a szemlejegyzőkönyv és a vegyészszakértői vélemény adatai alátámasztották. Az
3. tényállási ponttal kapcsolatban a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban mérlegeléssel - állapította meg, hogy a vádlott adott át kábítószert - 1 pakett, 0,36 gramm - tanú1nek, míg a nála talált többi kábítószer a saját fogyasztását szolgálta. Az e körben felmentést célzó fellebbezés a bizonyítékok mérlegelését támadja, így a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet. A vádlott kábítószer függőségére vonatkozó megállapításokat a másodfokú bíróság is bizonyítottnak látta, azt az orvosszakértői vélemény és a vizeletminta is kétséget kizárón alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a Btk. 2.§-ának helyes alkalmazásával törvényes, az elkövetéskori Btk. rendelkezéseivel összhangban álló, a cselekmények jogi minősítése is. A Fővárosi Törvényszék ítéletének
4. oldala
5. és
6. bekezdésében összesítette mind az alapítéletben, mind a perújítási eljárásban a terjesztői és a fogyasztási típusú magatartáshoz kapcsolódó kábítószerek mennyiségét és ehhez képest helytállóan állapította meg a kábítószerfüggő személyre irányadó minősítéseket. A büntetés kiszabása körében az enyhítő és súlyosító körülmények azonban pontosításra szorulnak. A vádlott büntetett előéletű, visszaeső, az eljárás tárgyát képező bűncselekményeket felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaideje, feltételes szabadság és további büntetőeljárás hatálya alatt követte el, ugyanakkor nyomatékos enyhítő körülmény az, hogy a bűncselekmények elkövetése óta jelentős, az elévülési időt meghaladó időmúlás következett be, a terhére rótt bűncselekmények elkövetését részben elismerte, cselekményét megbánta, élettársával közös háztartásában két gyermeket nevel. Figyelemmel arra, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmények jellege arra utal, hogy azok elkövetésére a vádlott kábítószerfüggősége miatt került sor, a cselekmény elkövetése óta közel 9 év telt el, és a terhelt kábítószerrel már évek óta nem került kapcsolatba, a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perújítási eljárásban a vádlott terhére megállapított további, a fogyasztói típusú magatartások súlyosabb minősítését eredményező részcselekmények és a feltételes szabadság hatálya alatti elkövetés ellenére sem lehet indokolt az elsőfokú ítéletben kiszabott büntetés lényeges súlyosítása. Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét 2 rendbeli bűncselekményben állapította meg és szabott ki büntetést, ugyanakkor elmulasztotta azt a Btk.
7. §-a alapján halmazati büntetésként megjelölni. Ezt a mulasztást és a vonatkozó jogszabályi felhívást a másodfokú bíróság pótolta. A Fővárosi Törvényszék a járulékos kérdések tekintetében törvényesen rendelkezett. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján döntött a másodfokú bírósági eljárásban kirendelt védői díj címén felmerült bűnügyi költség viseléséről és a Be. 338.§

(2)bekezdése második mondatára figyelemmel úgy rendelkezett, hogy azt a Be. 339.§

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Összességében a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét - helyes indokaira tekintettel - a tényállásnak a vádlott személyi körülményeire és előéletérre vonatkozó adatokkal történő kiegészítése mellett, a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év február hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke . Szalai Géza sk. előadó bíró dr. Halász Irén sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 8.B.882/2013/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.390/2014/
4. számú végzése folytán
5. év február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év február hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Czibere Éva tisztviselő