← Magyarország

Bf.196/2014/40 – Fővárosi Ítélőtábla

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden,

  1. szeptember 18.,
  2. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján
  3. október
  4. napján megtartott tanácsülésen meghozta, és október
  5. napján nyilvánosan kihirdette a következő Í T É L E T E T: Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott ÉS TÁRSAI ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  6. január
  7. napján kihirdetett 15.B.1112/2011/
  8. számú ítéletének fellebbezések folytán felülbírált részét a következőek szerint m e g v á l t o z t a t j a: I. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletnek a társtettesként elkövetett állatkínzás vétségére vonatkozó részét hatályon kívül helyezi és a I. rendű vádlott ellen társtettesként elkövetett állatkínzás vétsége [
  9. évi IV. törvény 266/B. §

(1)bekezdés a) pont] miatt indult eljárást megszünteti. I. rendű vádlott cselekményeit az alábbiak szerint minősíti: - társtettesként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. törvény 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont], - 6 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat], - társtettesként elkövetett rablás bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(4)bekezdés c) pont,
  1. és
  2. fordulat], - rablás vétsége [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(5)bekezdés], - 4 rendbeli - két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként, két esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntette [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)és
(2)bekezdés], - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. fordulat], - 6 rendbeli - öt esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett - személyi szabadság megsértése bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont], - 8 rendbeli - hét esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés], - társtettesként elkövetett magánlaksértés vétsége [1978. évi IV. törvény 176. §
(2)bekezdés d) pont,
(1)bekezdés]. II. rendű vádlott cselekményeit az alábbiak szerint minősíti: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b), d), f), k) pont], - 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. g)pont], - 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés c),
  1. d)és
  2. g)pont], - rablás vétsége [Btk. 365. §
(5)bekezdés], - 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett - kettő esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntette [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés], - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés,
(6)bekezdés
  1. c)pont,
  2. d)pont 1. fordulat], - 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [Btk. 194. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont], - társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulat
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pont,
(4)bekezdés], - 5 rendbeli - kettő esetben társtettesként, három esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés], - bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 221. §
(2)bekezdés d) pont]. Megállapítja, hogy II. rendű vádlott
  1. április
  2. napjától november
  3. napjáig volt házi őrizetben. A II. rendű vádlott által
  4. április
  5. napjától
  6. április
  7. napjáig, és
  8. november
  9. napjától
  10. január
  11. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint a
  12. április
  13. napjától
  14. november
  15. napjáig házi őrizetben töltött időt számítja be a szabadságvesztésbe. III. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet társtettesként elkövetett állatkínzás vétségére vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és a III. rendű vádlott ellen társtettesként elkövetett állatkínzás vétsége [
  16. évi IV. törvény 266/B. §
(1)bekezdés a) pont] miatt indult eljárást megszünteti. III. rendű vádlott cselekményeit az alábbiak szerint minősíti: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b), d), f) pont], - 4 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat], - társtettesként elkövetett rablás bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(4)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat], - rablás vétsége [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(5)bekezdés], - 3 rendbeli - kettő esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként, egy esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntette [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés], - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. fordulat], - 5 rendbeli társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont], - 7 rendbeli - hat esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés], - társtettesként elkövetett magánlaksértés vétsége [1978. évi IV. törvény 176. §
(2)bekezdés d) pont,
(1)bekezdés]. IV. r. vádlott által elkövetett cselekményeket az alábbiak szerint minősíti: - 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. fordulat], - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)és
(2)bekezdés], - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [1978. évi IV. törvény 175. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont], - társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pont,
(4)bekezdés]. Megállapítja, hogy IV. rendű vádlott
  1. április
  2. napjától
  3. április
  4. napjáig, és
  5. szeptember
  6. napjától kezdődően volt előzetes letartóztatásban,
  7. április
  8. napjától
  9. szeptember
  10. napjáig jogerős szabadságvesztés büntetést töltött. A IV. rendű vádlott által
  11. április
  12. napjától
  13. április
  14. napjáig, és
  15. szeptember
  16. napjától
  17. január
  18. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be a szabadságvesztésbe. V. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletnek az állatkínzás vétségére vonatkozó részét hatályon kívül helyezi és a V. rendű vádlott ellen állatkínzás vétsége [
  19. évi IV. törvény 266/B. §
(1)bekezdés a) pont] miatt indult eljárást megszünteti. Az V. rendű vádlott által elkövetett cselekményeket az alábbiak szerint minősíti: - társtettesként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. törvény 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pont], - 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat], - rablás vétsége [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(5)bekezdés], - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 170. §
(1)és
(2)bekezdés], - bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [1978. évi IV. törvény 175. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont], - 2 rendbeli társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés]. V. rendű vádlottal szemben a Miskolci Városi Bíróság 10.B.876/2006/
  1. számú ítéletével kiszabott 4 (négy) hónap börtönbüntetés, és a Miskolci városi Bíróság 15.B.1658/2007/
  2. számú ítéletével kiszabott 3 (három) hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendeli. Megállapítja, hogy V. rendű vádlott
  3. június
  4. napjától
  5. november
  6. napjáig volt házi őrizetben. Az V. rendű vádlott által
  7. április
  8. napjától
  9. június
  10. napjáig, és 2013.november
  11. napjától
  12. január
  13. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint a
  14. június
  15. napjától 2013.november
  16. napjáig házi őrizetben töltött időt számítja be a szabadságvesztésbe. VI. r. vádlott által elkövetett cselekményeket az alábbiak szerint minősíti: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [
  17. évi IV. törvény
  18. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pont], - rablás vétsége [1978. évi IV. törvény 321. §
(5)bekezdés], - 2 rendbeli - egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [1978. évi IV. törvény 176. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés]. A Bj.2662/
  1. számú bűnjeljegyzéken
  2. tételszám alatt felvett Grundig márkájú rádiósmagnó megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság 10000000/87/
  3. bü. számú ügyében lefoglalt személygépkocsit (név) (Település, utca, házszám szám alatti lakos) tulajdonos részére rendeli kiadni. Az elsőfokú ítélet bűnügyi költségek viselésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, és felhívja az elsőfokú bíróságot a bűnügyi költség tekintetében különleges eljárás lefolytatására. Egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részét helybenhagyja azzal, hogy II. rendű vádlottat szabadságvesztésre ítéltnek tekinti, amelyet fegyházban kell végrehajtani. I. rendű vádlott vonatkozásában a
  4. április
  5. napjától
  6. április
  7. napjáig, és a
  8. október
  9. napjától
  10. január
  11. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint a
  12. április
  13. napjától
  14. október
  15. napjáig házi őrizetben, III. rendű vádlott vonatkozásában a
  16. április
  17. napjától
  18. április
  19. napjáig, és
  20. október
  21. napjától
  22. január
  23. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint a
  24. április
  25. napjától
  26. október
  27. napjáig házi őrizetben, VI. rendű vádlott által
  28. április
  29. napjától
  30. április
  31. napjáig, és
  32. november
  33. napjától
  34. január
  35. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt tekinti a szabadságvesztésbe beszámítottnak. I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, V. rendű és VI. rendű vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztésbe a
  36. január
  37. napjától
  38. október
  39. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban 198.338 (Százkilencvennyolcezerháromszázharmincnyolc) forint bűnügyi költség merült fel. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk.
  40. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont], társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés b) pont
  1. fordulat], 4 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
(3)bekezdés c) pont], társtettesként elkövetett rablás előkészületének vétsége [Btk. 321. §
(5)bekezdés], 5 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pont], 3 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés], 8 rb. társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés d) pont és
(4)bekezdés] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés d) pont] miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélete azzal, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. II. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 166. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont], bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés b) pont
  1. fordulat], társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés c) pont], bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés c) pont], társtettesként elkövetett rablás előkészületének vétsége [Btk. 321. §
(5)bekezdés], 2 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §
(1)bekezdés és
(3)bekezdés I. fordulat a) pont], 2 rb. bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pont], 2 rb. bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)és
(2)bekezdés], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pont
(4)bekezdés], 3 rb. társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés
(2)bekezdés d) pont és
(4)bekezdés], 2 rb. bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont és
(4)bekezdés] és bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont] miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélete azzal, hogy a II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés 30 évi időtartamának letöltése után bocsátható leghamarabb feltételes szabadságra. III. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont], társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés b) pont
  1. fordulat], 2 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
(3)bekezdés c) pont], társtettesként rablás előkészületének vétsége [Btk. 321. §
(5)bekezdés], 4 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §
(1)bekezdés
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pont], 3 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)és
(2)bekezdés], 7 rb. társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont és
(4)bekezdés] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés d) pont] miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a III. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. IV. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés és
(3)bekezdés c) pont], 2 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §
(1)bekezdés
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pont és
(4)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. V. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pont], 2 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés c) pont] társtettesként elkövetett rablás előkészületének vétsége [Btk. 321. §
(5)bekezdés], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. §
(1)bekezdés
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pont] és 2 rb. társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont és
(4)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. VI. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b), d) pont], társtettesként elkövetett rablás előkészületének vétsége [Btk. 321. §
(5)bekezdés] és 2 rb. társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk. 176. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont és
(4)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett - a pontos időpontok megjelölése nélkül - a vádlottak által előzetes fogva tartásban, valamint I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlott által házi őrizetben töltött időnek a velük szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába történő beszámításáról azzal, hogy a házi őrizet beszámítása esetén 1-1 napi fegyházbüntetésnek 5-5 nap házi őrizetben töltött idő felel meg. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, a lefoglalások megszüntetése mellett a tulajdonosoknak - illetve
  1. október 15-én kelt bűnjeljegyzék
  2. tétele alatti gépkocsi I. r. vádlottnak - történő kiadásáról illetőleg megsemmisítésükről akként, hogy a vádlottaknak kiadni rendelt tárgyakat a vádlottakat terhelő bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. A törvényszék több cselekmény vonatkozásában felmentő, illetőleg eljárást megszüntető rendelkezést is hozott, és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is rendelkezett. A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések kerültek bejelentésre, így - az ügyész a vádlottak terhére, I. r. és III. r. vádlottak vonatkozásában felmentésük miatt, a bűnösségük megállapítása érdekében, míg II. r., IV. r., V. r. és VI. r. vádlottak vonatkozásában felmentésük miatt, a bűnösségük megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, - az I. r. vádlott felmentésért, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítéséért, védője elsődlegesen a tényállás téves megállapítása miatt felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, - a II. r. vádlott enyhítés érdekében, míg védője a tényállás téves megállapítása miatt részbeni felmentés, illetőleg a büntetés enyhítése érdekében, - a III. r. vádlott felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, - a IV. r. vádlott felmentésért, míg védője felmentésért, - az V. r. vádlott felmentésért, védője felmentésért, illetőleg enyhítésért, - a VI. r. vádlott felmentésért, másodlagosan enyhítésért, míg védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést valamennyi vádlottra nézve módosítva, a bejelentettnél szűkebb körben tartotta fenn. A felmentő rendelkezéseket támadó részében az ügyészi fellebbezést visszavonta, így az első fokú ítélet felmentő és eljárást megszüntető rendelkezései jogerőre emelkedtek, s azok nem képezték felülbírálat tárgyát. Egyebekben a fellebbezést I. r. és III. r. vádlott esetében a minősítés megváltoztatása érdekében, II. r. vádlott esetében egyrészt a minősítés megváltoztatása, másrészt a büntetés súlyosítása, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében, IV. r., V. r. és VI. r. vádlott esetében pedig a büntetés súlyosítása végett tartotta fenn. A vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a törvényszék megalapozott tényállást állapított meg, amelyből okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy az ügy elbírálása során az elkövetéskori, avagy az elbíráláskori jogszabályt kell alkalmazni. Észrevételezte ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság az 1.,
  3. és
  4. tényállási ponttal kapcsolatban az azok elkövetésében részt vevő vádlottak cselekményét tévesen minősítette. Álláspontja szerint a tényállás
  5. pontjával kapcsolatban tévesen jutott a törvényszék arra az álláspontra, hogy valamennyi, ezen cselekmény elkövetése során eltulajdonított értéktárgy
  6. sz. és
  7. sz. sértett házastársi közös vagyonába tartozik, hiszen az irányadó tényállás szerint „
  8. sz. sértettet az ékszerek és a készpénz feltalálási helye felől faggatták, amit a sértett el is árult, ezt követően támadója az ágyon megkötözve lévő sértett csuklójára rátérdelve az ujjain lévő négy darab aranygyűrűt levette." Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az elkövetéskor hatályos
  9. évi IV. törvény
  10. §
(1)bekezdés c) pontja szerint a házastársi külön vagyon a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű vagyontárgy. Ebből következően a
  1. sz. sértett által viselt ékszerek nem vonhatók a házastársi közös vagyon körébe. Erre tekintettel indítványozta, hogy ezen tényállási ponttal összefüggésben a másodfokú bíróság II. r. és IV. r. vádlottak cselekményét további 1-1 rendbeli a Btk.
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő társtettesként, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettének minősítse. A
  1. tényállási ponttal összefüggésben véleménye szerint tévesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor
  2. sz. sértett sérelmére elkövetett cselekményt is a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete körében értékelte. A bántalmazással összefüggésben ugyanis
  3. sz. sértett sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el, így az ezen cselekmény elkövetése során a vádlottak által okozott sérülések nem voltak olyan jellegűek, amelyekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az elkövetők szándéka
  4. sz. sértett életének kioltására is kiterjedt. Az egyébként durva, de az élet kioltására nem alkalmas bántalmazási mód - annak ellenére, hogy a sértettnek csak 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek azonban alkalmas volt 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására. Erre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla I. r. és III. r. vádlottak
  5. tényállási pontban írt,
  6. sz. sértett sérelmére elkövetett cselekményt 1-1 rb. társtettesként elkövetett, a Btk.
  7. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettének, társtettesként elkövetett, a Btk. 170. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette kísérletének és társtettesként elkövetett, a Btk. 175. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pontja szerint minősülő aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősítse azzal, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez segítséget nyújtó II. r. vádlott esetében a
  2. sz.sértett sérelmére megvalósított bűncselekményeket mint bűnsegédként elkövetetteknek minősítse. A
  3. tényállási ponttal összefüggésben arra figyelemmel, hogy az irányadó tényállás tartalmazza azt, hogy a sértettet közepes, illetve nagyobb erővel bántalmazó elkövető
  4. sz. sértett kezén lévő gyűrűt lehúzta, füléből a fülbevalót, nyakából a nyakláncot levette, az
  5. tényállási pontban már kifejtett indokokra tekintettel azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság I. r., II. r. és III. r. vádlottak által megvalósított vagyon elleni cselekményt 2 rendbeli - az I. és III. r. vádlottak által társtettesként, míg a II. r. vádlott által bűnsegédként elkövetett - a Btk.
  6. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés c) pontja szerint minősülő bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettének minősítse. Ezzel a tényállási ponttal összefüggésben előadta továbbá, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az
  1. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmények minősítése során figyelmen kívül hagyta azt a tényállásban is rögzített körülményt, amely szerint az elkövetők a cselekmény során összevert
  2. sz. sértettet összekötözött kézzel hagyták a helyszínen, és elmulasztotta ezen cselekmény Btk.
  3. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés
  1. fordulat a) pontja szerint minősülő aljas indokból elkövetett személyi szabadság bűntetteként történő értékelését, amelyet az I. és III. r. vádlottak társtettesként, míg a II. r. vádlott bűnsegédként követett el. Így indítványozta a vádlottak cselekményének ekként történő minősítését is. Összességében a törvényszék ítéletének megváltoztatására, I., II. és III. r. vádlott esetében a minősítés fentiek szerinti bővítésére, II. r. vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időtartamának hosszabb tartamban való meghatározására, V. r. vádlott esetében életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabására, míg IV. r. és VI. r. vádlott esetében fegyházbüntetés tartamának súlyosítására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az I. r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen vitatta a törvényszék bizonyítékértékelési tevékenységét. Elsődlegesen az I. r. vádlott felmentésére, míg másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt azzal, hogy téves az (típus megjelölése) típusú személygépkocsi elkobzása (megjegyzi az ítélőtábla, hogy a törvényszék ítélete nem tartalmaz a gépkocsi elkobzására vonatkozó rendelkezést). A II. r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezését fenntartotta, és utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban előterjesztett perbeszédében kifejtetteket változatlanul kéri figyelembe venni. Az
  2. tényállási ponttal összefüggésben álláspontja szerint a bűnösség megállapítása esetén sincs helye a rablási cselekmény 2 rendbelinek történő minősítésének. A
  3. tényállási ponttal összefüggésben előadta, hogy az eljárás során nem merült fel olyan adat, amely alapján megnyugtatóan bizonyítást nyert az, hogy a II. r. vádlottban már ekkor felmerült, hogy a cselekményt társtettesként megvalósító elkövetők élet elleni cselekmény kísérletét is elkövetik, így a
  4. sz. és
  5. sz. sértett sérelmére elkövetett cselekmény a bűnösség megállapítása esetén sem vonható a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete körébe, s az rablásként minősülhet csupán. A
  6. és
  7. tényállási ponttal összefüggésben a tényállást felderítetlennek ítélte. Ezen túlmenően álláspontja szerint a II. r. vádlott vonatkozásában a bűnösség megállapítása esetén mindenképpen kedvezőbb az elbíráláskori törvény alkalmazása, hiszen az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén is már 25 év letöltése után lehetőség nyílik a feltételes szabadságra bocsátásra. A bűnösségi körülmények körében hivatkozott arra, hogy a II. r. vádlott hatósággal való együttműködése tette lehetővé az ügy felgöngyölítését, és ezt nem vette kellő súllyal figyelembe az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények között. További enyhítő körülményként indítványozta értékelni az időmúlást, valamint azt, hogy a II. r. vádlott több esetben csupán bűnsegédi bűnrészese volt a cselekményeknek. A III. r. vádlott védője az ítélet ellen bejelentett fellebbezését változatlanul fenntartotta. Kifejtette, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a vádkiterjesztést követően a
  8. és
  9. tényállási pontok tekintetében nem hallgatta ki ismételten a korábban kihallgatott tanúkat. Véleménye szerint ezáltal a III. r. vádlott a Be.
  10. §
(2)bekezdésében szabályozott kérdésfeltevési és észrevételezési jogait nem gyakorolhatta, így az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének van helye. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, és erre figyelemmel a 4., 5., 7.,
  1. és
  2. tényállási pontokban írt cselekmények alóli felmentést indítványozott. A bűnösség megállapítása esetére további enyhítő körülményként indítványozta figyelembe venni azt, hogy a III. r. vádlott az általános iskolának csupán 5 osztályát végezte el, három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, részbeni beismerő vallomást tett, illetve a sértettek életveszélyes sérüléseinek közvetett voltát. A IV. r. vádlott védője a fellebbezését írásban indokolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel kellőképpen, illetőleg az egyes bizonyítékokból úgy vont le következtetést, hogy az nem felel meg a kétséget kizáró bizonyítás követelményének. Ezen túlmenően sérelmezte, hogy az általa megállapított tényállást nem indokolta meg az elsőfokú bíróság kellő alapossággal. Mindezekre tekintettel elsődlegesen a IV. r. vádlott felmentésére, másodlagosan a IV. r. vádlott bűnösségének a bűnsegédként elkövetett lopás vétségében történő megállapítására és a büntetés enyhítésére tett indítványt. Az V. r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen előadta, hogy az elsőfokú eljárásban a perbeszéd során kifejtetteket mindenben változatlanul fenntartja. A
  3. tényállási ponttal összefüggésben indítványozta, hogy a bíróság a tényállás megállapítása során az V. r. vádlott ezzel összefüggésben tett vallomását fogadja el, amely szerint az V. r. vádlott bár a helyszínen jelen volt, azonban csak az udvarba ment be, a házba már nem. A
  4. tényállási ponttal összefüggésben az V. r. vádlott felmentését indítványozta azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartama egyébként még az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekményekhez képest is eltúlzottan súlyos, és a belső arányosság követelményét is sérti. A VI. r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a felmentés, illetőleg az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. A másodfokú eljárás során I. r. vádlott írásbeli beadványában - egyebek között bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelyben poligráfos vizsgálat elrendelését kérte, míg a fellebbezési nyilvános ülésen további bizonyítási indítványként előterjesztette, hogy a korábbi vallomásától eltérő tartamú vallomást szeretne tenni, illetőleg indítványozta genetikai szakértő ismételt kirendelését. Az ítélőtábla a Be.
  5. §
(1)és
(2)bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezések folytán érintett részét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéstől mentesen folytatta le a tárgyalást. Eljárási szabályt sértett azonban, amikor a rendőri jelentések tanúvallomásként értékelendő részeit is ismertette, illetőleg bizonyítékként értékelte annak ellenére, hogy a Be. 168. §
(1)bekezdése szerint a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető. Ebből a szabályból ugyanis az is következik, hogy a jelentést nem lehet a bizonyítás anyagává tenni, illetve nem lehet bizonyítékként értékelni. Az iratokból azonban megállapítható, hogy valamennyi tanú, akikre az elsőfokú bíróság által bizonyítékként értékelt rendőri jelentés vonatkozott, később az eljárási szabályok megtartása mellett tanúként is kihallgatásra került, és ennek során a jelentésben szereplő nyilatkozatukkal megegyező tartalmú vallomást tettek. Így bár az ítélőtábla a rendőri jelentések tanúvallomásként értékelendő részét a bizonyítékok köréből kirekesztette, ez az ítélet megalapozottságát nem érintette. Ezeken túlmenően eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a 2013. március 28. napján megtartott tárgyalási napon a Be. 48. §
(4)bekezdésben foglaltak ellenére nem vonta vissza dr. Pintér András védői kirendelését annak ellenére, hogy IV. r. vádlott védelmére védőt hatalmaztak meg, a meghatalmazást a tárgyaláson becsatolták és a meghatalmazott védő a tárgyaláson meg is jelent. Ez az eljárási szabálysértés azonban teljesen formai, az eljárás lefolytatására, illetőleg a IV. r. vádlott jogainak gyakorlására nem volt kihatással (EBH
  1. 294), s ezért az ítélőtábla csupán a megállapítására szorítkozott. Nem osztotta a másodfokú bíróság a III. r. vádlott védőjének a vádkiterjesztéssel, illetve ehhez fűződően a védelem jogának érvényesülésével kapcsolatos aggályát. Az iratokból megállapíthatóan a törvényes vádkiterjesztéssel érintett
  2. és
  3. tényállási pont tekintetében a tanúk ismételt kihallgatását a III. r. vádlott és a védője, bár lehetőségük volt, mégsem indítványozták. Ezen túlmenően az ezzel kapcsolatos iratokat a vádkiterjesztést követően az elsőfokú bíróság a tárgyaláson ismertette, lehetőséget biztosított a védekezésre való felkészülésre is, s így a III. r. vádlottnak a védelemhez fűződő joga nem sérült. A törvényszék a tényállás-felderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, és a vád tárgyát képező releváns tényekre igen körültekintő, széleskörű és megfelelő mélységű bizonyítást vett fel. Az ennek során beszerzett bizonyítékokat kimerítően értékelése körébe vonta, és logikus, iratszerű, az in dubio pro reo elv betartása mellett történő mérlegelés mellett minden lényeges részletre kiterjedő indokát adta annak, hogy egyes bizonyítékokat miért és mennyiben vetett el, míg más bizonyítékokat miért és mennyiben fogadott el a tényállás megállapítása során. Az indokolási kötelezettség példamutató, korrekt, magas színvonalú teljesítésére tekintettel a bizonyítékok eltérő mérlegelésen keresztül a tényállást támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Így az elsőfokú bíróság megnyugtató indokát adta annak is, hogy a II. r. vádlott különböző tartamú vallomásai közül melyeket és miért vett figyelembe, illetőleg a többi vallomást milyen indokok alapján vetette el. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványokat elutasító végzéseinek is logikus magyarázatát adta az ítéletben, amelyeket a másodfokú bíróság mindenben osztott. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az I. r. vádlott által előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította, hiszen a fellebbezési eljárásban további bizonyítás felvételének a megalapozott tényállás mellett nem volt törvényes lehetősége, ezen belül pedig a büntetőeljárás bírósági szakaszában a Be.
  4. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel már egyébként sincs helye poligráfos vizsgálat elrendelésének. A tényállás az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokkal összhangban áll, s az túlnyomórészt megalapozottnak bizonyult. Az ítélőtábla az iratok egybehangzó adatai alapján a tényállást mindössze az alábbiak szerint egészítette ki, illetőleg helyesbítette [Be. 352. §
(1)bekezdés a) pont]: Figyelemmel arra, hogy az
  1. tényállási pontban szereplő II. r. és IV. r. vádlott a következő bűncselekmény elkövetését megállapító
  2. tényállási tényállási pontban nem szerepeltek, a II. r. vádlott legközelebb a
  3. tényállási pontban írt, 4 és fél hónap múlva megvalósított cselekményben működött közre, a IV. r. vádlott a további bűncselekmények elkövetésében nem is vett részt, valamint az
  4. és a
  5. tényállási pont között hosszabb idő (több mint 4 hónap) telt el, ezért azt nem lehetett kétséget kizáró módon megállapítani, hogy a tényállás
  6. oldalának
  7. és
  8. bekezdésében meghatározott bűnszövetség már az
  9. tényállási pontban írt cselekmény elkövetését megelőzően létrejött. Az elkövetési idők, s az elkövetésben résztvevő személyek alapján csak azt lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a bűnszövetség
  10. szeptember
  11. napját követően, de még
  12. december
  13. napját megelőző időszakban jött létre. I. r. vádlottal szemben a Tiszaújvárosi Városi Bíróság 2.B.26/1995/
  14. számú összbüntetési ítéletével megállapított szabadságvesztés büntetés utolsó napja
  15. szeptember
  16. volt. Az I. r. vádlottal szemben a Mezőkövesdi Városi Bíróság B.247/2000/
  17. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztést
  18. február
  19. napjával kell kitöltöttnek tekinteni. A Szikszói Városi Bíróság B.32/2002/
  20. számú ítéletével szabadságvesztést
  21. március
  22. napjával kell kitöltöttnek tekinteni. kiszabott Az Egri Városi Bíróság 9.Fk.1514/2003/
  23. számú ítéletével az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje
  24. február 8-án letelt. II. r. vádlott vonatkozásában a Miskolci Városi Bíróság 9.Fk.4976/1986/
  25. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés utolsó napja
  26. október
  27. napja volt. A II. r. vádlottal szemben a Tiszaújvárosi Városi Bíróság 4.B.178/1997/
  28. számú összbüntetési ítéletével megállapított szabadságvesztés utolsó napja
  29. november
  30. napja volt. A Tiszaújvárosi Városi Bíróság B.144/1999/
  31. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés büntetés utolsó napja
  32. augusztus
  33. napja volt. III. r. vádlottal szemben a Miskolci Városi Bíróság 27.Fk.2522/2005/
  34. számú ítéletével kapcsolatban a próbaidő
  35. június
  36. napján letelt. V. r. vádlottal szemben a Miskolci Városi Bíróság 27.Fk.2522/2005/
  37. számú ítéletével kapcsolatos próbaidő
  38. június
  39. napján letelt. A Miskolci Városi Bíróság 10.B.876/2006/
  40. számú ítéletét a Miskolci Városi Bíróság 15.B.1658/2007/
  41. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, és a kiszabott 3 hónap szabadságvesztés büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje
  42. február
  43. napjáig tartott. VI. r. vádlott vonatkozásában a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 5.B.XV.986/2003/
  44. számú ítéletével kapcsolatos próbaidő
  45. április
  46. napján letelt. Az ítélet egyes tényállási pontját kiegészítette azzal, hogy
  47. sz. sértett 1943-ban, míg
  48. sz. sértett 1938-ban született, így a bűncselekmény elkövetésének időpontjában
  49. sz. sértett 65,
  50. sz. sértett pedig 70 éves volt. Az ítélet
  51. oldalának harmadik bekezdését akként helyesbítette, hogy a III. r. vádlott neve helyesen (III.rendű vádlott neve helyesen), az ítélet
  52. oldalának
  53. bekezdését úgy, hogy a
  54. sz. sértett kezét és lábát egyaránt megkötözték, az ítélet
  55. oldalának harmadik bekezdését pedig akként, hogy a sértettek kistestű kutyája nem rövid időn belül a helyszínen, hanem később pusztult el (ahogyan az az ítélet
  56. oldalán rögzítésre is került). Az ítélet
  57. oldalának első bekezdésében a maradandó fogyatékosságra vonatkozó megállapítást a tényállás
  58. pontjába utalta, amely szerint a
  59. sz. sértett szemfogának kitörése maradandó fogyatékosságot eredményezett. A fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel együtt a tényállás teljes egészében megalapozott lett, s a felülbírálat alapját képezte. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. Tekintettel arra, hogy a törvényszék ítéletével elbírált bűncselekmények elkövetése óta új büntető törvény lépett hatályba, ezért az ítélőtábla vizsgálta, hogy a vádlottakra nézve fő szabályként alkalmazandó elkövetéskori büntető törvényhez képest az elbíráláskori büntető törvény kedvezőbb elbírálást tesz-e lehetővé, s hogy így melyik az alkalmazandó büntető törvény. Az elsőfokú bíróság az I., III., IV. V. és VI. r. vádlottak vonatkozásában összességében helyesen jutott arra az álláspontra, hogy
  60. évi C. törvénnyel megállapított Büntető Törvénykönyv, azaz a cselekmény elbírálásakor hatályos „Btk." az általuk elkövetett cselekményekre nézve nem tesz lehetővé kedvezőbb elbírálást, így vonatkozásukban nincs helye az elbíráláskori törvény alkalmazásának. Ugyanakkor az e körben kifejtett jogi indokolás korrekcióra szorul. Bár az elsőfokú ítélet meghozatala során az elsőfokú bíróság még helyesen hivatkozott ebben a körben a Btk.
  61. §
(4)bekezdésére, azt utóbb az Alkotmánybíróság a 23/
  1. (VII.15.) AB határozattal visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, így az erre való hivatkozást az ítélőtábla az ítélet
  2. oldal utolsó bekezdéséből, illetve a
  3. oldal első bekezdéséből mellőzte. Eleve tévesen hivatkozott azonban a törvényszék arra, hogy IV. r. vádlott esetében azért sincs helye az elbíráláskori büntető törvény alkalmazásának, mert a határozott ideig tartó szabadságvesztés a Btk.
  4. §-a szerint halmazati büntetés esetén 25 évig terjedhet, míg az
  5. évi IV. törvény
  6. §
(2)bekezdése esetén halmazati büntetés esetén maximálisan 20 év lehet a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartama. Az elsőfokú bíróság ugyanis IV. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel, valamint 3 rendbeli 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekben állapította meg, így a Btk. 81. §
(2)és
(3)bekezdése alapján a IV. r. vádlott vonatkozásában megállapítandó büntetési tételkeret 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés. Így semmilyen jelentőséggel nem bír az, hogy halmazati büntetés kiszabása esetén 25 évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé a Btk. 36. §-a. Figyelemmel azonban az elbíráláskori Btk.nak a büntetési tétel középmértékének irányadóságára vonatkozó rendelkezésére [Btk. 80. §
(2)bekezdése] és a súlyosításra irányuló fellebbezés tényére, az elbíráláskori Btk. alkalmazásával olyan tartamú szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt, amelyet a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés sem képes ellensúlyozni, ezért az elbíráláskori Btk. nem tesz kedvezőbb elbírálást lehetővé. Nem osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját sem, amely szerint az emberölés bűntettének kísérlete miatt felelősségre vont vádlottak esetében az elbíráláskori büntető törvény alkalmazása azért nem jöhet szóba, mert a Btk. 160. §
(2)bekezdésének k) pontja az
  1. évi IV. törvény
  2. §.
(2)bekezdésében nem szereplő minősítő körülményként tartalmazza a bűncselekmény elhárítására idős koránál, vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történt elkövetést. A jelen esetben vád tárgyát képező élet elleni cselekmények ugyanis a Btk. 160. §
(2)bekezdésének más pontjai alapján is súlyosabban minősülnek. Emiatt önmagában az, hogy a cselekmény újabb körülmény folytán is súlyosabban minősül, nem jelent büntetési tételkeretet növelő tényezőt, s ebből következően önmagában ez nem lenne akadálya az elbíráláskori büntető törvény alkalmazásának. A fentieken kívül az alkalmazandó büntető törvénnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság által kifejtetteket a másodfokú bíróság is osztotta. Tévedett azonban a törvényszék, amikor II. r. vádlott esetében is arra a következtetésre jutott, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazása nem jelent számára kedvezőbb elbírálást. Az 1978. évi IV. törvény 47/A. §
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, akkor annak legkorábbi időpontját, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekményt miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább 30 évben határozza meg. A Btk. 43. §
(1)bekezdése szerint azonban ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább 25, legfeljebb 40 évben állapítja meg. A két rendelkezés összevetéséből megállapítható, hogy az elkövetéskori büntető törvény a feltételes szabadság legkorábbi időpontját magasabb időtartamban határozza meg, míg a legkésőbbi időpontra felső határt nem állapít meg. Ezzel szemben, a Btk. hivatkozott rendelkezése nem csak a legkorábbi időpontot állapítja meg rövidebb időtartamban, de egy maximális időtartamot is megállapít. Erre figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 2. §-a, illetve a Btk. 2. §
(1)és
(2)bekezdése alapján II. r. vádlott vonatkozásában az elbíráláskori törvény alkalmazásának van helye. A tényállásban foglalt cselekmények elbírálása során észlelte az ítélőtábla, hogy a vádiratban az ügyész jogi értékelés nélkül ugyan, de a vád tárgyává tette a tényállás
  1. és
  2. pontjában az I. rendű és a III. rendű vádlott által társtettesként, illetve az V. r. vádlott által önállóan elkövetett állatkínzás vétségét. A vádirati tényállás ugyanis a
  3. tényállási pontban tartalmazza, hogy az I. és III. r. vádlottak a sértettek kistestű kutyáját a cselekmény végrehajtása közben olyan súlyosan bántalmazták, hogy az elpusztult, míg a tényállás
  4. pontjában rögzítésre került az, hogy az V. r. vádlott a szobai kalitkában lévő és a támadástól rikácsoló kakadut elpusztította. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság - bár e tekintetben a vádirati tényállással azonos tényállást állapított meg - elmulasztotta az I. rendű és a III. rendű, valamint az V. r. vádlottak ezen cselekményei tekintetében a büntetőjogi felelősséget megállapítani, ezáltal ennyiben nem tett eleget vádkimerítési kötelezettségének. Figyelemmel azonban arra, hogy az I. rendű, a III. rendű és az V. rendű vádlottak terhére rótt igen jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények mellett ezen vádlottak felelősségre vonása szempontjából az állatkínzás bűncselekményének nincs jelentősége, ezért az ítélőtábla a Be.
  5. § alapján a törvényszék ítéletének ezen részét hatályon kívül helyezte, és az I., III. és V. r. vádlottakkal szemben az - I. és a III. r. vádlottak esetében társtettesként elkövetett - állatkínzás vétsége [Btk. 266/B. §
(1)bekezdés a) pontjába] miatt indult eljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság egyebekben eleget tett vádkimerítési kötelezettségének, és a vádlottak bűncselekményeit is túlnyomórészt az általa alkalmazott büntető törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően minősítette. A jogi minősítéseket illetően azonban az ítélőtábla több kérdésben is a törvényszéktől eltérő álláspontra helyezkedett az alábbiak szerint: A másodfokú bíróság megállapította, hogy bár a tényállás 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8.,
  1. és
  2. pontjaiban írt cselekmények elkövetésében minden esetben legalább három személy a helyszínen részt vett, a törvényszék a vádlottak által elkövetett rablási cselekményeket elmulasztotta az
  3. évi IV. tv.
  4. §
  5. pontjára figyelemmel csoportosan elkövetettnek is minősíteni. Ezen túlmenően a vádlottak által elkövetett azon testi épség elleni bűncselekmények esetében, ahol eszközös - bottal, vagy botszerű tárggyal történő bántalmazást tartalmaz a tényállás, amelynek során közepes, vagy ezt meghaladó erejű ütést mértek a sértett fejére - az ítélőtábla arra az álláspontra jutott, hogy a bántalmazott testtájékra, az erőbehatás mértékére, illetve az alkalmazott eszköz jellegére figyelemmel az elkövetőknek számolniuk kellett a súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásának a lehetőségével. Ezekben az esetekben a cselekményük alkalmas volt súlyosabb sérülés okozására, s annak elmaradása csak a véletlenen múlt. Ezért az így elkövetett testi épség elleni bűncselekmények súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítendők. A tényállásban írt bántalmazásokkal, illetve a sértettek megkötözésével kapcsolatban - amelyet az elsőfokú bíróság testi sértés bűntettének, illetőleg személyi szabadság megsértése bűntettének értékelt - a tényállásból nem volt minden esetben megállapítható, hogy pontosan mely elkövető volt az, aki a sértettet bántalmazta, illetőleg megkötözte. Ezekben az esetekben a vádlottak cselekvősége társtettesi elkövetésként nem volt minősíthető, hiszen az ahhoz szükséges tényállásszerű elkövetési magatartás adott vádlott szerinti kifejtését nem tartalmazza a tényállás. Ugyanakkor a törvényi tényállás kereteibe tartozó magatartást ki nem fejtő, de a bűncselekmények elkövetése során jelenlévő vádlottak mindenképpen - legalább szándékerősítő hatással bírtak a tényállásszerű (tettesi) magatartást kifejtő társukra, vagy társaikra, s ezért a cselekményük bűnsegédként elkövetettnek minősült. Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság azt is, hogy azokban az esetekben, amikor a történeti tényállásból a vádlottak konkrét megjelölése nélkül is egyértelműen megállapítható volt, hogy valamennyi vádlott részt vett akár a bántalmazásban, akár a sértettek megkötözésében, úgy helyes volt a társtettesi elkövetői forma megállapítása. A bűnszövetségben történő elkövetéssel kapcsolatban - a már fentebb kifejtettek szerint - a másodfokú bíróság megállapította, hogy az
  6. tényállási pontban írt cselekményt társtettesként elkövető IV. r. vádlott esetében ez volt az egyetlen olyan cselekmény, amelyben részt vett, míg a II. r. vádlott vonatkozásában az állapítható meg, hogy legközelebb több mint 4 hónap elteltével vett részt újabb bűncselekmény elkövetésében. Így egyéb konkrét adat hiányában azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy már az első cselekménynek az elkövetésére is egy több bűncselekmény elkövetésére irányuló megállapodást követően, azaz bűnszövetségben került sor, s ezért az itt megvalósult bűncselekményeket nem lehetett bűnszövetségben elkövetettnek minősíteni. Ugyanakkor az kikövetkeztethető volt, hogy az első cselekmény sikerére alapozva, még a
  7. tényállási pontban írt cselekmény elkövetését megelőzően létrejött a későbbiekre nézve az ezzel érintett vádlottak közötti bűnszövetség. A személyi szabadság megsértésének bűntettével kapcsolatban pedig azokban az esetekben, amikor az elkövetők csupán a sértettek kezeit kötözték meg, akkor a sértetteket a tartózkodási hely megválasztási és a mozgási szabadságuktól nem fosztották meg, a szabad helyváltoztatásban ezáltal nem akadályozták meg, hiszen a kéz megkötözése azt csupán megnehezítette a számukra. Ezáltal a személyi szabadságuktól való megfosztás nem következett be, s azt nem is célozta ezen vádlotti cselekvőség. Ezért ezen sértettek sérelmére a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye nem valósult meg. A jogi minősítésen túl, a bűncselekmények rendelkező részi megnevezésével kapcsolatban az ítélőtábla megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság a saját álláspontjához képest helyesen jelölte meg az
  8. évi IV. törvényt mint „Btk."-t, hiszen valamennyi vádlott vonatkozásában az elkövetéskori törvényt alkalmazta. Tekintettel azonban arra, hogy az ítélőtábla II. r. vádlott esetében az elbíráláskori büntető törvényt alkalmazta, ezért szükségessé vált az ítélet rendelkező részének érthetősége érdekében a vádlottak vonatkozásában alkalmazandó büntető törvényeket egymástól megkülönböztetni, hiszen jelenleg a
  9. évi C. törvénnyel megállapított büntető törvény a „Btk.". Erre, valamint az előbb részletezettek szerinti részben eltérő minősítésék számára és jellegére tekintettel a másodfokú bíróság az egyértelműség és beazonosíthatóság követelményére figyelemmel valamennyi vádlott cselekményét újraminősítette. Ennek során a tényállás
  10. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatban osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, amely szerint tévesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a vagyon elleni bűncselekmény csupán egy rendbeliként minősül. Az elkövetéskor hatályos A házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  11. évi IV. törvény (Csjt.)
  12. §
(1)bekezdés c) pontja szerint a házastárs külön vagyona a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű vagyontárgy. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az egyik elkövető az ágyon megkötözve fekvő
  1. sz. sértett csuklójára rátérdelve az ujjain lévő négy aranygyűrűt levette. Ebből következően az 2 sz. sértett által a cselekmény időpontjában viselt ékszerek a Csjt. fent hivatkozott rendelkezése értelmében nem tartoztak a házastársi közös vagyonba, így annak eltulajdonítása a vádlottak cselekményének további egy rendbeli (azaz kétrendbeli) vagyon elleni bűncselekményként való minősítését eredményezte. Tekintettel arra, hogy az irányadó tényállásból megállapíthatóan
  2. sz. sértettet az egyik elkövető egy ízben közepes-nagy erővel, egy botszerű kemény eszközzel homlokon ütötte, ezért a bántalmazás eszközére, annak erejére, a bántalmazott testtájékra és a súlyosabb eredmény véletlenszerű elmaradására figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az
  3. sz. sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekményt elmulasztotta (a IV. r. vádlott esetében az
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(2)bekezdés szerint minősülő) súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősíteni azzal, hogy mindkét érintett vádlott esetében a már indokoltakra figyelemmel a bűnsegédi elkövetést lehetett csak megállapítani. Az irányadó tényállásból ugyanis pontosan nem volt megállapítható, hogy ki volt az, aki
  1. sz. sértettet bántalmazta, mint ahogyan azt sem, hogy ki volt az, aki a sértetteket megkötözte. Tekintettel a bűnszövetséggel kapcsolatban kifejtettekre, az
  2. sz. és
  3. sz. sértettek sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény esetében a másodfokú bíróság a törvényszék álláspontjától eltérően a bűnszövetségben történő elkövetést nem találta megállapíthatónak. A csoportos elkövetést azonban igen, hiszen az irányadó tényállás szerint a cselekmény elkövetésében a II. és IV. r. vádlotton kívül további két ismeretlen társuk is részt vett, amelyre figyelemmel a IV. r. vádlott vagyon elleni cselekményei 2 rendbeli az
  4. évi IV. törvény
  5. §
(2)bekezdése szerint társtettesként, az
  1. évi IV. törvény
  2. §
(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a
(3)bekezdés c) pont
  1. fordulata szerint minősülő és büntetendő - csoportosan elkövetett - rablás bűntettének minősül. Egyebekben a törvénynek megfelelően minősítette az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlott által elkövetett bűncselekményeket azzal, hogy a terhére megállapított személyi szabadság megsértése bűntettét nem társtettesként, hanem bűnsegédként követte el. Az első fokú bíróság az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdése és a 321. §
(1)bekezdése vonatkozásában elmulasztotta az
  1. fordulatra történő hivatkozást, míg az
  2. évi IV. tv.
  3. §
(3)bekezdése esetében tévesen hivatkozott az
  1. fordulatra, az helyesen
  2. tétel, hiszen az ott írt elkövetési magatartáshoz eltérő büntetési tétel kapcsolódik [Kúria
  3. Bkv.
  4. a) pont]. II. r. vádlott által elkövetett, a tényállás
  5. pontjában írt cselekmények a fentiekre figyelemmel 2 rendbeli a Btk.
  6. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. g)pontjai szerint minősülő - a Btk. 13. §
(3)bekezdésére figyelemmel - társtettesként elkövetett rablás bűntettének, 1 rendbeli a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő - a Btk. 14. §
(4)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette Btk. 10. §
(1)bekezdése szerinti kísérletének, 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett a Btk. 194. §
(1)bekezdésbe ütköző de a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének és társtettesként elkövetett a Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző, de a
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pontjaira figyelemmel a
(4)bekezdés szerint minősülő magánlaksértés bűntettének minősül. A II. r. vádlott esetében a csoportos elkövetés megállapítása a Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pontján alapul. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy álláspontja szerint az idős koránál fogva a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására korlátozottan képesnek az a személy minősülhet, aki 65 évnél idősebb. Az
  2. tényállási pontban rögzítésre került az is hogy a
  3. életévét az elkövetéskor még meg nem haladott
  4. sz. sértett betegsége miatt mozgásában erősen korlátozott volt. Ezért esetében az állapítható meg, hogy nem az életkora, hanem a fogyatékossága miatt volt a rablási bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes, és minősült a sérelmére elkövetett rablás bűntette a Btk.
  5. §
(3)bekezdés g) pontja szerint is. A tényállás
  1. pontjával kapcsolatban a törvényszék helyesen minősítette az I., III. és V. r. vádlott által elkövetett bűncselekményeket, hiszen az I. és III. r. vádlottak vonatkozásában a
  2. sz. sértett sérelmére elkövetett befejezett emberölés bűntette törvényi egységet alkot a
  3. tényállási pontban írtak szerint
  4. sz. sértett, a
  5. tényállási pontban írtak szerint
  6. sz. sértett és a
  7. tényállási pontban foglaltak szerint
  8. sz. sértettek sérelmére elkövetett élet elleni bűncselekmények kísérletével, és minősülnek együttesen az
  9. évi IV. törvény
  10. §
(1)bekezdésbe ütköző, de a
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pontjai szerinti társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének. Az V. r. vádlott cselekménye viszont további élet elleni bűncselekmény hiányában a társtettesként elkövetett emberölés bűntettének [1978. évi IV. törvény 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pont] minősült. Az e tényállási pontban megállapított cselekményeknek az elsőfokú bíróság általi minősítése csupán a magánlaksértés bűntette vonatkozásában szorult helyesbítésre, ugyanis az 1978. évi IV. törvény 175. §
(3)bekezdésével kapcsolatban tévesen hivatkozott az
  1. fordulatra, az helyesen
  2. tétel. A tényállás
  3. pontjában rögzített cselekmények minősítése során tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a
  4. sz. sértett sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt is a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete körébe vonta. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a
  5. sz. sértettet az egyik elkövető egy botszerű tárggyal a fején közepes erővel megütötte, majd a vádlottak a földön fekvő
  6. sz. sértettet ütlegelve értékeik feltalálásának helyéről faggatták. A bántalmazásokkal összefüggésben a
  7. sz. sértett a homlokán kettő, egyenként kb. 2 cm kiterjedésű, 8 napon belül gyógyuló hámhorzsolásos sérülést szenvedett el. A fellebbviteli főügyészi indítvánnyal egyezően a másodfokú bíróság álláspontja szerint a
  8. sz. sértett bántalmazásának módja és az általa ténylegesen elszenvedett sérülés súlya egyaránt arra enged következtetni, hogy a vádlottak szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki az életének kioltására. Ezért a sérelmére elkövetett bűncselekmény az
  9. évi IV. törvény
  10. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulata szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett rablás bűntettének, az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdésébe ütköző és
(2)bekezdése szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett testi sértés bűntette kísérletének és az 1978. évi IV. törvény 175. §
(1)bekezdés és
(3)bekezdés
  1. tétel a) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősül, amelyet I. r. és III. r. vádlott az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(2)bekezdése szerinti társtettesként követtek el. A
  1. tényállási ponttal összefüggésben II. r. vádlott esetében azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a II. r. vádlott tudata kiterjedt arra, hogy a tettesi magatartást kifejtő társai élet elleni bűncselekmény kísérletét is megvalósítják. Az irányadó tényállás szerint a II. r. vádlott ugyanis korábban csak a tényállás
  2. pontjában írt cselekmény elkövetésében vett részt, ahol
  3. sz. és
  4. sz. sértetteknek ténylegesen csak 8 napon belüli sérülést okoztak. Ebből következően csak azt lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy II. r. vádlott tudata a
  5. tényállási pontban megállapított cselekmény megvalósulása során arra terjedt csak ki, hogy társai a lakásban tartózkodóktól - akik többen is lehetnek - úgy veszik el az értékeiket, hogy annak során akár személy elleni erőszakot is alkalmaznak, arra azonban nem, hogy akár élet elleni bűncselekményt is megvalósítanak. Ezért II. r. vádlott a testi sértésen túlmenő, az I. és a III. r. vádlottak
  6. sz. sértett sérelmére elkövetett emberölés kísérleteként értékelendő túllépéséért nem vonható felelősségre. Így a II. r. vádlottnak az I. és a III. r. vádlott több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletébe összevont cselekményéhez való bűnsegédi magatartása bűnsegédként elkövetett rablás bűntetteként - valamint az alább kifejtettek szerint testi sértésként és személyi szabadság megsértéseként - volt minősítendő azzal, hogy a bűnszövetségben történő elkövetés jogszabályi alapja esetében a Btk.
  7. §
(1)bekezdés
  1. pontja. Tekintettel arra, hogy az
  2. tényállási pontban írtak szerint II. r. vádlott jelenlétében
  3. sz. sértett eszközös bántalmazására is sor került, a II. r. vádlottnak számolnia kellett a tényállás
  4. pontját tettesként megvalósító elkövetők részéről hasonló elkövetési mód alkalmazásával, azaz a II. r. vádlottnak számolnia kellett a 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásának a lehetőségével. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a tényállás
  5. pontjával kapcsolatban
  6. sz. és
  7. sz. sértettek sérelmére elkövetett cselekményeket II. r. vádlott esetében 2 rendbeli a Btk.
  8. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés)
  1. d)és
  2. g)pontjai szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének, a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette Btk. 10. §
(1)bekezdése szerinti kísérletének (a
  1. sz. sérelmére elkövetett cselekmény), a Btk.
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettének (a
  1. sz. sérelmére elkövetett cselekmény), a Btk.
  2. §
(1)bekezdésbe ütköző és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének és a Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a
(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettének minősítette. Az
  1. tényállási pontban írtakat illetően az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az I. és III. r. vádlottak cselekményét azzal, hogy az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdése és a 321. §
(1)bekezdése vonatkozásában elmulasztotta az
  1. fordulatra történő hivatkozást, illetve a
  2. §
(4)bekezdés b) pontja vonatkozásában elmulasztotta a csoportos elkövetésre való utalást. Így helyesen ezen tényállási pont vonatkozásában az 1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(4)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulata volt a megállapítandó. Mindezek alapján az
  3. tényállási ponttal összefüggésben a másodfokú bíróság a II. r. vádlott által elkövetett cselekményeket a Btk.
  4. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. g)pontjai szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének, a Btk. 194. §
(1)bekezdésbe ütköző és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként elkövetett a személyi szabadság megsértése bűntettének és a Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a
(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként [Btk. 14. §
(2)bekezdése] elkövetett a magánlaksértés bűntettének minősítette. A tényállás
  1. pontjában rögzített, a
  2. sz. sértett sérelmére elkövetett cselekményeket az elsőfokú bíróság helyesen minősítette I. r., III. r. és VI. r. vádlottak vonatkozásában azzal, hogy az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdése vonatkozásában elmulasztotta az
  1. fordulatra való hivatkozást. Ugyanakkor az irányadó tényállás szerint a
  2. sz. sértett sérelmére elkövetett magánlaksértés bűntettét az együttesen jelenlévő vádlottak közül pontosan meg nem határozott vádlott valósította meg. Tekintettel a korábban már hivatkozottakra, amely szerint ilyen esetben a többi vádlott jelenléte szándékerősítő hatású volt, ezért a
  3. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettének minősült. II. r. vádlott által a tényállás
  4. pontjában írt,
  5. sz. sérelmére elkövetett élet elleni bűncselekmény törvényi egységet alkotva a
  6. tényállási pontban írtak szerinti
  7. sz. sértett sérelmére elkövetett élet elleni bűncselekménnyel, egységesen a Btk.
  8. §
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(2)bekezdés b), d),
  1. f)és
  2. k)pontjai szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősült. A II. r. vádlott 8. sz. sértett lakásába erőszakkal történő bemenetele a Btk. 221. §
(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző, de a
(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés szerint minősülő - a Btk. 14. §
(1)bekezdése szerinti - társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének minősült. A
  1. sz. sértett sérelmére elkövetett cselekmény pedig a már kifejtettekre is figyelemmel a Btk.
  2. §
(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző, de a
(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdése szerinti - bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettének minősült. A tényállás
  1. pontjával kapcsolatban a törvényszék helyesen minősítette az I. és III. r. vádlottak által elkövetett bűncselekményeket azzal, hogy az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdése vonatkozásában elmulasztotta az
  1. fordulat felhívását, s ezért a másodfokú bíróság azt pótolta. II. r. vádlott esetében a
  2. sz. sértett lakásába erőszakkal történő bemenetel társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének [Btk.
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés] minősül, míg a sértett sérelmére elkövetett élet elleni cselekmény a több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete körében nyert értékelést a már hivatkozottak szerint. Tévesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a tényállás
  1. pontjában írt cselekmény elkövetése során a vádlottak csupán 1 rendbeli vagyon elleni bűncselekményt követtek el. Az irányadó történeti tényállás tartalmazza ugyanis azt, hogy a
  2. sz. sértettet bántalmazó elkövető a sértett kezén lévő gyűrűt lehúzta, füléből a fülbevalót, nyakából a nyakláncot levette. A sértettről az elkövetés alkalmával levett ékszerek a már kifejtettekre figyelemmel a
  3. sz. sértett külön vagyonába tartoztak, így annak eltulajdonítása révén a cselekmény további 1 rendbeli vagyon elleni bűncselekménynek minősült. Tekintettel arra, hogy a tényállás szerint az
  4. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetésében az I., II. és III. r. vádlotton kívül további kettő, eljárás alá nem volt társuk is részt vett, míg a bűncselekmény elkövetésében részt vevő személyek közül csupán egy meg nem állapítható személy bántalmazta
  5. sz. sértettet, ezért az I., II. és III. r. vádlottak az
  6. sz. sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekményt kétséget kizáróan csak mint bűnsegédek valósították meg. Bár a törvényszék az ítéletének indokolásában hivatkozott arra, hogy a
  7. sz. sértett sérüléseivel összefüggésben az igazságügyi orvosszakértő arra az álláspontra jutott, hogy a jobb felső szemfog kitörésével a sértett maradandó fogyatékosságot szenvedett el, a
  8. sz. sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekményt mégis az
  9. évi IV. törvény
  10. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettének minősítette. A maradandó fogyatékosság bekövetkeztére figyelemmel azonban az I. r. vádlott ezen cselekménye az 1978. évi IV. törvény 170. §
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(4)bekezdés
  1. fordulata szerint minősülő - maradandó fogyatékosságot okozó - testi sértés bűntettének minősült. Tekintettel arra, hogy az irányadó tényállás szerint
  2. sz. és
  3. sz. sértettek otthonába az I. és III. r. vádlottak erőszak alkalmazása nélkül, de a bentlakók akarata ellenére mentek be, ezért cselekményük helyesen az
  4. évi IV. törvény
  5. §
(2)bekezdés d) pontjába ütköző, de az
(1)bekezdés szerint büntetendő társtettesként elkövetett magánlaksértés vétségének minősült. Egyebekben a
  1. tényállási pontban írt cselekmények minősítése törvényes volt azzal, hogy a törvényszék az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés vonatkozásában elmulasztotta az 1. fordulatra, a
(3)bekezdés c) pont vonatkozásában az
  1. és
  2. fordulatra történő utalást, míg az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(3)bekezdésében az
  1. fordulatra történő hivatkozás téves, az helyesen
  2. tétel, továbbá az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés vonatkozásában az elsőfokú bíróság elmulasztotta az
  1. fordulatra történő hivatkozást. Ezeket az ítélőtábla helyesbítette, illetve pótolta. A
  2. tényállási ponttal összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az I. és III. r. vádlottak által elkövetett bűncselekményeket azzal, hogy az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdése vonatkozásában elmulasztotta az 1. fordulatra, a
(3)bekezdés c) pont vonatkozásában pedig az
  1. és
  2. fordulatra történő hivatkozást, míg az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(3)bekezdésében az
  1. fordulat feltüntetése téves, az helyesen
  2. tétel. A
  3. tényállási pontban rögzített,
  4. sz. sértett sérelmére elkövetett cselekmények minősítése során is tévedett az elsőfokú bíróság. Az irányadó tényállás szerint a nagyszobában tartózkodó
  5. sz. sértettet az egyik elkövető egy rúddal fejbe verte, majd földre teperte, ahol dulakodás alakult ki közöttük, majd az elkövető a sértettet ütlegelni kezdte. Ezen tényállási pontban rögzítésre került az is, hogy
  6. sz. sértett a bántalmazás következtében az arc, a fej, a mellkas és a bal váll többszörös lágy rész zúzódását, így a bal szemgödör tájék vérömleny formájában jelentkező közepes-nagy erejű ütéstől származó zúzódását szenvedte el egyebek mellett. Erre figyelemmel a
  7. sz. sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekmény az
  8. évi IV. törvény
  9. §
(1)bekezdésébe ütköző, de a
(2)bekezdése szerint minősülő és büntetendő - súlyos - testi sértés bűntette kísérletének minősül, figyelemmel az
  1. évi IV. törvény
  2. §-ára is. Mind a
  3. sz. sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekmény, mind a személyi szabadság megsértése vonatkozásában megállapítható, hogy az irányadó tényállásból nem derül ki, hogy pontosan ki volt az, aki a sértettet bántalmazta, illetőleg megkötözte. A cselekmény elkövetésében az I. és V. r. vádlotton kívül az eljárás során ismeretlenül maradt társuk is részt vett, így mind a testi épség elleni cselekmény, mind a személyi szabadság megsértése vonatkozásában az állapítható meg, hogy azokat I. r. vádlott és V. r. vádlott az
  4. évi IV. tv.
  5. §
(2)bekezdése szerinti bűnsegédként követték el. Egyebekben helyesen minősítette a törvényszék az I. és V. r. vádlottak
  1. tényállási pontban rögzített cselekményeit azzal, hogy az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés vonatkozásában elmulasztotta az 1. fordulatra, a
(3)bekezdés c) pont vonatkozásában pedig az
  1. és a
  2. fordulatra történő utalást. Ugyanakkor az
  3. évi IV. törvény
  4. §
(3)bekezdésében az
  1. fordulatra történő hivatkozás téves, az helyesen
  2. tétel. A tényállás
  3. pontjával írt cselekménnyel összefüggésben tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az abban résztvevő vádlottak társtettesként követték el a bűncselekményt, tekintettel arra, hogy az előkészületi bűncselekmények esetében fogalmilag kizárt a társtettesség, avagy a részesség megállapítása. (Ez alól csupán azon előkészületi bűncselekmények képeznek kivételt, amelyeket a törvény sui generis előkészületi bűncselekményként szabályoz.) Erre figyelemmel a
  4. tényállási pontban írt cselekményt az ítélőtábla valamennyi vádlott vonatkozásában önálló tettesként elkövetettnek minősítette azzal, hogy a II. r. vádlott esetében a cselekmény az elbíráláskori büntető törvény alkalmazása folytán a Btk.
  5. §
(5)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás vétségének minősült. A fenti tényállásonkénti minősítés alapján a másodokú bíróság a vádlottak cselekményeit az alábbiak szerint minősítette: I. rendű vádlott vonatkozásában: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont] - 3., 4., 6. és 7. tényállási pontok, - 6 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat] - 4., 8., 8., 9., 11.,
  3. tényállási pontok, - társtettesként elkövetett rablás bűntette [
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(4)bekezdés c) pont,
  1. és
  2. fordulat] -
  3. tényállási pont, - rablás vétsége [
  4. évi IV. törvény
  5. §
(5)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - 4 rendbeli - két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként, két esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)és
(2)bekezdés] - 4., 8., 9.,
  1. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. fordulat] -
  2. tényállási pont, - 6 rendbeli - öt esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett - személyi szabadság megsértése bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont] - 4., 5., 8., 9., 9.,
  2. tényállási pontok, - 8 rendbeli - hét esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés] - 3., 4., 5., 6., 6., 7., 9.,
  1. tényállási pontok, - társtettesként elkövetett magánlaksértés vétsége [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(2)bekezdés d) pont,
(1)bekezdés] -
  1. tényállási pont. II. rendű vádlott tekintetében: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b), d), f), k) pont] - 6.,
  1. tényállási pont, - 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés
  1. c)és
  2. g)pont] - 1., 1. tényállási pont, - 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés c),
  1. d)és
  2. g)pont] - 4., 4., 5., 8., 8. tényállási pont, - rablás vétsége [Btk. 365. §
(5)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett - kettő esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)és
(3)bekezdés] - 1., 4., 4.,
  1. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés,
(6)bekezdés
  1. c)pont,
  2. d)pont 1. fordulat] - 8. tényállási pont, - 5 rendbeli bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [Btk. 194. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont] - 1., 1., 4., 5.,
  1. tényállási pont, - társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés 1. fordulat
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pont,
(4)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - 5 rendbeli - kettő esetben társtettesként, három esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés] - 4., 5., 6., 6.,
  1. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [Btk.
  2. §
(2)bekezdés d) pont]
  1. tényállási pont. III. rendű vádlott esetében: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b), d), f) pont] - 3., 4., 6.,
  1. tényállási pont, - 4 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat] - 4., 8., 8.,
  3. tényállási pont, - társtettesként elkövetett rablás bűntette [
  4. évi IV. törvény
  5. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(4)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat] -
  3. tényállási pont, - rablás vétsége [
  4. évi IV. törvény
  5. §
(5)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - 3 rendbeli - kettő esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként, egy esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés] - 4., 8.,
  1. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. fordulat] -
  2. tényállási pont, - 5 rendbeli társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont] - 4., 5., 8., 9.,
  2. tényállási pont, - 7 rendbeli - hat esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés] - 3., 4., 5., 6., 6., 7.,
  1. tényállási pont, - társtettesként elkövetett magánlaksértés vétsége [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(2)bekezdés d) pont,
(1)bekezdés] -
  1. tényállási pont. IV. r. vádlott vonatkozásában: - 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. fordulat] - 1.,
  2. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)és
(2)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont] - 1.,
  2. tényállási pont, - társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. d)pont,
(4)bekezdés] -
  1. tényállási pont. V. rendű vádlott tekintetében: - társtettesként elkövetett emberölés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pont] - 3. tényállási pont, - 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(3)bekezdés c) pont
  1. és
  2. fordulat] - 11.,
  3. tényállási pont, - rablás vétsége [
  4. évi IV. törvény
  5. §
(5)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)és
(2)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. tétel a) pont] -
  2. tényállási pont, - 2 rendbeli társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  3. évi IV. törvény
  4. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés] - 3.,
  1. tényállási pontok. VI. r. vádlott esetében: - társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pont] 6. tényállási pont, - rablás vétsége [1978. évi IV. törvény 321. §
(5)bekezdés] -
  1. tényállási pont, - 2 rendbeli - egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntette [
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés] - 6.,
  1. tényállási pont. A büntetés kiszabásának felülbírálata során a bűnösségi körülményeket vizsgálva az ítélőtábla megállapította, hogy ebben a törvényszék több esetben helytelen álláspontot foglalt el, illetve pontatlanul fogalmazott. Így tévesen utalt arra, hogy a vádlottak idős koruknál és fizikai állapotuknál fogva védekezésre képtelen sértettek sérelmére követték el a cselekményt, hiszen a sértettek csupán védekezésre korlátozottan képes - és nem teljesen képtelen - személyeknek voltak tekintendők. Így ehelyett a másodfokú bíróság a sértettek idős korát vette súlyosító körülményként figyelembe. Az ítélőtábla továbbá mellőzte a gátlástalan és embertelen elkövetési mód súlyosító körülményként történő értékelését, hiszen azon esetekben, amikor ez az elkövetés megállapítható volt, akkor ez a körülmény a különös kegyetlenség megállapítása körében nyert értékelést, s így ennek további súlyosító körülményként való értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközne. Pontatlanul utalta a törvényszék arra, hogy alkalmanként maradandó fogyatékossággal járt a vádlottak által okozott sérülés, hiszen erre csak egy esetben (
  2. sz. sértett tekintetében) került sor, amely eredmény a testi sértés súlyosabban minősülő esetét tette megállapíthatóvá, s így ennek súlyosító körülményként is történő értékelése ugyancsak a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. A cselekmények súlyosító körülményként értékelt többszörös minősülése csak az emberölés, a rablás bűntette és az
  3. tényállási pont során elkövetett magánlaksértés vonatkozásában volt megállapítható, nem pedig általános jelleggel, minden bűncselekményt illetően. A másodfokú bíróság mellőzte a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságának súlyosító körülményként történő figyelembe vételét is, hiszen ennek alátámasztására nem állt rendelkezésre semmilyen adat. A másodfokú bíróság I. r. vádlott vonatkozásában további enyhítő körülményként értékelte 1 rb. magánlaksértés bűntette, 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette és 3 rb. testi sértés bűntette vonatkozásában a bűnsegédként történő elkövetést, 2 rb. testi sértés bűntette vonatkozásában pedig azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. Az I. r. vádlott tekintetében - helyesen - a többszörös halmazatot kellett súlyosító körülményként értékelni. Azt, hogy a cselekmények több okból kifolyólag is súlyosabban minősültek, csak a társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és a 7 rendbeli rablás bűntette vonatkozásában vette súlyosítóként figyelembe a másodfokú bíróság. II. r. vádlott esetében 5 rb. rablás bűntette, 5 rb. testi sértés bűntette és 5 rb. személyi szabadság megsértése vonatkozásában enyhítő körülményként vette figyelembe az ítélőtábla a bűnsegédként történő elkövetést, 2 rb. testi sértés bűntette esetében azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, és 4 rb. magánlaksértés bűntette vonatkozásában a bűnsegédként történő elkövetést, míg - helyesen - a többszörös halmazat volt súlyosító körülmény. III. r. vádlott vonatkozásában - helyesen - ugyancsak a többszörös halmazat értékelendő súlyosító körülményként. A III. r. vádlott tekintetében további enyhítő körülmény a 2 rb. testi sértés bűntette és az 1 rb. magánlaksértés bűntette vonatkozásában a bűnsegédként történő elkövetés, illetve az 1 rb. testi sértés esetében az, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. Ugyanakkor nem értékelte enyhítő körülményként az ítélőtábla azt, hogy a III. r. vádlottnak gyermeke született, hiszen nincs arra vonatkozóan adat, hogy a III. r. vádlott a gyermek tartásához hozzájárul. Úgyszintén nem értékelte további enyhítő körülményként esetében azt, hogy iskolázatlan, hiszen a III. r. vádlott olyan cselekményeket követett el, amelyek súlyosságát és tilalmazottságát az értelmi színvonalától és iskolázottságától függetlenül mindenki belátja. IV. r. vádlott esetében további enyhítő körülményként értékelte a testi sértés bűntette vonatkozásában a bűnsegédként történő elkövetést, illetve azt, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, míg a 2 rb. személyi szabadság megsértése bűntette esetében azt, hogy azok elkövetésére bűnsegédként került sor. Az V. r. vádlott esetében további enyhítő körülményként értékelte a személyi szabadság megsértésének bűntette és a testi sértés bűntette kísérlete vonatkozásában a bűnsegédként történő elkövetést, valamint azt, hogy a testi sértés kísérleti szakban maradt. VI. r. vádlott vonatkozásában további enyhítő körülmény az 1 rb. magánlaksértés bűntette esetében a bűnsegédként történő elkövetés. A bűnösségi körülmények fenti kiegészítése és helyesbítése mellett megjegyzi az ítélőtábla, hogy nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint az időmúlásnak az enyhítő körülményeken belül nem lehetett nagyobb jelentőséget tulajdonítani amiatt, mert a cselekmény felderítéséhez önmagában hosszabb időre volt szükség. A cselekmények elkövetésének kezdetétől 6 év, a befejeződésüktől mintegy 5 és fél év telt el. Ezen időmúlás alapvetően nem a vádlottak felróható magatartásából adódott, akik a büntetőeljárás megindulásától kezdve - pár nap kivételével - ezen időszak alatt lényegében végig előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben voltak. Ez az időtartam így mindenképpen nyomatékosabb enyhítő körülményként volt értékelendő. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekkel együtt is I. r., II. r. ésIII. r. vádlottak tekintetében az általuk elkövetett bűncselekmények jellegére, kiemelkedő tárgyi súlyára, a vádlottak személyében rejlő magas társadalomra veszélyességre figyelemmel helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy esetükben kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabására kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy az I. r. vádlott többszörösen büntetett előéletű, míg a III. r. vádlott fiatal felnőtt kora ellenére a cselekmények elkövetésekor már büntetett előéletű volt, továbbá az igen magas büntetési tételű bűncselekmények többszörös halmazatára, különösképpen az emberölési bűncselekmény többszöri felminősülésére, arra, hogy a több emberen elkövetett emberölés bűncselekménye szerinti minősüléshez szükséges két sértetten túlmenően további két személy sérelmére valósították meg a bűncselekményt, s hogy egy sértett el is halálozott, ezért a másodfokú bíróság mindenképpen szükségesnek ítélte velük szemben a hatályos büntető törvény szerint létező, s ezért alkalmazható legsúlyosabb büntetés, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. Ezen vádlottakkal esetében az általuk elkövetett bűncselekményekben is megnyilvánuló személyükben rejlő társadalomra veszélyesség oly kirívóan magas fokú és immáron rögzült, amelyből következően a társadalom védelme megköveteli a végleges izolációjukat. Ezért osztotta a törvényszék azon rendelkezését is, hogy az I. r. és a III. r. vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárta. II. r. vádlott esetében azonban figyelemmel a bűncselekmény felderítésében játszott kiemelkedő szerepére, helyesen jutott a törvényszék arra, hogy esetében nem indokolt a feltételes szabadságból való kizárás. Ugyanakkor a II. r. vádlott többszörösen büntetett előéletére és az általa elkövetett nagy tárgyi súlyú bűncselekmények többszörös halmazatára figyelemmel téves volt a törvényszék azon álláspontja, amely szerint esetében a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának törvényi minimumban történő megállapítása elegendő. Tekintettel azonban arra, hogy az elbíráláskori büntető törvény alkalmazása esetén az életfogytig tartó szabadságvesztésből való feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének törvényi minimuma az elkövetéskorihoz képest alacsonyabb, már 25 év letöltése után lehetséges, ezért a törvényszék által meghatározott legkevesebb 30 év az elbíráláskori büntető törvény alkalmazása esetén már nem egyezik a törvényi minimummal, ahhoz képest 5 évvel később kerülhet a feltételes szabadságra bocsátásra legkorábban sor, s ezért az elbíráláskori büntető törvény alkalmazásával ezen tartam súlyosítása már nem volt szükséges. IV. r., V. r. és VI. r. vádlott vonatkozásában az általuk elkövetett cselekmények kisebb számára, illetőleg a vádlottak közötti belső arányosság követelményére figyelemmel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor velük szembe határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetést szabott ki. A IV., V. és VI. r. vádlottakkal szemben kiszabott büntetés tartama is arányos, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő volt, így az V. r. vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, a IV. és VI. r. vádlottal szemben pedig lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása nem volt indokolt, az ezt célzó ügyészi fellebbezés alaptalannak bizonyult. Ugyanakkor a vádlottak által elkövetett bűncselekmények jellegére, kiemelkedő tárgyi súlyára, számára, illetőleg a már hivatkozott egyéb bűnösségi körülményekre tekintettel az ítélőtábla nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés lényeges enyhítésére sem. Helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre is, hogy az elkövetett cselekmények jellegére és kiemelkedő tárgyi súlyára figyelemmel a vádlottak méltatlanok arra, hogy részt vegyenek a közügyek gyakorlásában. Az ezzel kapcsolatos indokolást a másodfokú bíróság csupán annyiban helyesbítette, hogy a mellékbüntetés tartama nem a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztéshez, hanem a vádlottak által elkövetett cselekmények jellegéhez, tárgyi súlyához, a vádlottak előéletéhez kell hogy igazodjon. Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla II. r. vádlott esetében az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazta, ezért vele szemben a szabadságvesztés kiszabására a Btk.
  4. §
(1)bekezdése alapján került sor, amelyet a Btk. 41. §
(2)bekezdése alapján - figyelemmel a Btk. 35. §
(1)bekezdésére is - fegyházban rendelt végrehajtani. A II. r. vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságára vonatkozó rendelkezés a Btk. 42. §án és a 43. §
(1)bekezdésén alapul. A II. r. vádlottal szemben a Btk. 81.§
(1),
(2)és
(3)bekezdése szerint halmazati büntetés került kiszabásra. A II. r. vádlott vonatkozásában a közügyektől eltiltás a Btk. 61. §
(1)bekezdésén és a 62. §
(1)bekezdésén, az általa előzetes fogva tartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítása a Btk. 92. §
(1),
(2)és
(3)bekezdés a) pontján alapult. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék pontatlanul tüntette fel az ítélet rendelkező részében II. r., IV. r. és V. r. vádlottak által előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben töltött időt, így az ezekre vonatkozó megállapítást és ezek beszámítását pontosította, illetve a vádlottak által előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben töltött idő beszámítása körében a beszámított időszakok konkrét időpontjainak a feltüntetését pótolta. V. r. vádlott esetében megállapította, hogy a Miskolci Városi Bíróság 10.B.876/2006/11. számú ítéletét a Miskolci Városi Bíróság a 15.B.1658/2007/17. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, s az utóbbi határozatban kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt követte el a vádlott a cselekményeit. E büntetés végrehajthatósága még nem évült el, hiszen az 1978. évi IV. tv. 67. §
(1)bekezdés d) pontja szerint az öt évet el nem érő szabadságvesztés végrehajthatósága öt év alatt évül el, amely időtartam felfüggesztett szabadságvesztés esetén a 68. §
(1)bekezdése szerint a próbaidő leteltének napján kezdődik. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy ugyanezt tartalmazza az elbíráláskor alkalmazandó 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 18. §
(1)bekezdés d) pontja és 18/A. §
(1)bekezdése. Ebből következően tévesen járt el a törvényszék, amikor elmulasztott ezen büntetés végrehajtásáról rendelkezni. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az 1978. évi IV. törvény 91. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a Miskolci Városi Bíróság 15.B.1658/2007/
  1. számú ítéletével V. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását elrendelte. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék tévesen hivatkozott az ítélet
  2. oldalán a Legfelsőbb Bíróság
  3. számú irányelvére, hiszen a 3/
  4. számú Büntető jogegységi határozat (BJE) annak irányelvként való fenntartását megszüntette. Megjegyzendő, hogy a törvényszék által e körben hivatkozottak a 3/
  5. számú BJE iránymutatásaiba beépültek, így az elsőfokú ítéletnek az emberölés bűncselekményének más bűncselekményektől való elhatárolásával, illetve az egyes minősítő körülményekkel kapcsolatos indokai helytállóak voltak, s azokat az ítélőtábla osztotta. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta az
  6. évi IV. törvény
  7. §
(2)bekezdésére történő hivatkozást a halmazati büntetéssel kapcsolatban, míg a Btk. 47/A. § vonatkozásában elmulasztotta az
(1)bekezdés felhívását az ítélet
  1. oldalának
  2. bekezdésében, s ezért azokat a másodfokú bíróság pótolta. Mellőzte az ítélőtábla az ítélet
  3. oldalának
  4. bekezdését mint téves megállapítást, míg az ítélet
  5. oldalának
  6. bekezdésében a magánlaksértés vétségének a büntetése került feltüntetésre. A törvényszék bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezése túlnyomórészt helyes volt, tévedett azonban, amikor a
  7. sz. sértettenek - helyesen - kiadni rendelt (márka megjelölése) márkájú rádiós magnónak egyúttal a megsemmisítéséről is rendelkezett, s ezért a másodfokú bíróság ezen utóbbi rendelkezést mellőzte. Tévedett továbbá a törvényszék, amikor az iratok tanúsága szerint (név) tulajdonában álló személygépkocsit I. r. vádlott részére rendelte kiadni, hiszen a Be.
  8. §
(2)bekezdése szerint a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja, illetve a
(3)bekezdés alapján az előbbiek hiányában annak, aki a dolog kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be. Ezért a másodfokú a személygépkocsit (név) részére kiadni rendelte, mivel az iratokból megállapíthatóan ő volt a gépkocsi nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban megsértette indokolási kötelezettségét. A nyomozati illetőleg a bírósági szakaszban elkészített bűnjeljegyzékben ugyanis az ítélet
  1. oldalának
  2. bekezdésében feltüntetett összegtől (59.221.369.- Ft) jelentősen eltérő összeg került bejegyzésre (62.297.342.- Ft). Mivel az elsőfokú bíróság az ítéletében csak azokat az elveket vázolta, amelyek alapján az általa kiindulópontként vett, de a bejegyzettel összhangban nem lévő költséget felosztotta, azt nem lehetett megállapítani, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatos összeget miből vezette le. Ezen túlmenően több megállapított díj nem, vagy eltérő összeggel került a költségjegyzékbe bevezetésre, illetőleg a fellebbezési eljárás során a III. r. vádlott védője a részére korábban jogerősen megállapított jelenléti díjakkal kapcsolatban kifogást is előterjesztett. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a bűnügyi költség tekintetében a Be.
  3. § szerinti különleges eljárás lefolytatására hívta fel. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy bár az ítélet rendelkező része az ítélet meghozatalának napját helyesen tartalmazta, az ítélet
  4. oldalán szereplő keltezés nyilvánvaló elírás folytán a meghozatalának évét pontatlanul tartalmazza; az helyesen
  5. január hó
  6. napja. A fentebb kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletének a fellebbezések folytán felülbírált részét a Be.
  7. §-a alapján eljárva a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig - a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés kivételével - annak törvényességénél fogva Be.
  8. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a II. r. vádlottat az elbíráláskori törvény rendelkezéseivel összhangban szabadságvesztésre ítéltnek tekintette, amelyet fegyházban kell végrehajtani. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításra vonatkozó rendelkezését a fentebb kifejtettek szerint pontosította. Az I., III., IV., V. és VI. r. vádlottak vonatkozásában az 1978. évi IV. törvény 99. §
(1)és
(2)bekezdése, II. r. vádlott esetében pedig a Btk. 92. §
(1)és
(2)alapján rendelkezett az általuk az elsőfokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Az ítélőtábla a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján eljárva megállapította a fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét, amelynek - valamint a határozat kihirdetésének alapjául szolgáló nyilvános ülésen felmerült bűnügyi költség viseléséről az elsőfokú bíróságnak a bűnügyi költség tekintetében lefolytatandó különleges eljárás során ugyancsak határozni kell. Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be.
  1. §-án alapul. Szeged,
  2. október
  3. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke . Nagy Erzsébet s.k. . Halász Edina s.k. a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Fővárosi Ítélőtábla 11.Bf.196/2014/
  4. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 5.B1112/2011/
  5. számú ítéletének fellebbezések folytán felülbírált része a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  6. október
  7. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke A Fővárosi Ítélőtábla Szegeden
  8. október hó
  9. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő VÉGZÉST: A Fővárosi Ítélőtábla 11.Bf.196/2014/
  10. számú ítéletének rendelkező részét kijavítja akként, hogy I. r. vádlottnak a társtettesként elkövetett emberölés bűntette [
  11. évi IV. törvény
  12. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont] cselekménye helyesen társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 166. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pont], V. r. vádlottal szemben pedig a Miskolci Városi Bíróság 10.B.876/2006/11. számú ítéletével kiszabott 4 (négy) hónap börtönbüntetést hatályon kívül helyező a Miskolci Városi Bíróság 15.B.1658/2007/17. számú ítéletével kiszabott 3 (három) hónap börtönbüntetés végrehajtását rendeli el. A végzés ellen I. r. vádlott, V. r. vádlott, a védőik és az ügyész a kézbesítésétől számított nyolc napon belül fellebbezést jelenthetnek be. INDOKOLÁS: A Fővárosi Ítélőtábla a 2014. október hó 3. napján meghozott és nyilvános ülésen kihirdetett 40. sorszámú ítéletének rendelkező része leírási, illetve szerkesztési hiba folytán a társtettesként elkövetett emberölés bűntette vonatkozásában nem tartalmazza a kísérletre történő utalást, míg a végrehajtás elrendelésére vonatkozó rendelkezésből kimaradt a korábbi büntetés hatályon kívül helyezésére utalás. Figyelemmel a határozat szóbeli indokolása során kifejtettekre, amely szerint a másodfokú bíróság az I. r. vádlott cselekményét a többi ezen cselekménnyel érintett vádlottal egyezően - és az elsőfokú bírósággal egyetértve - nyilvánvalóan kísérletként (és nem a szóba sem kerülhető befejezett bűncselekményként) elkövetettnek minősítette, illetve tekintettel arra, hogy a Miskolci Városi Bíróság 10.B.876/2006/11. számú ítéletével kiszabott 4 (négy) hónap börtönbüntetésnek a Miskolci Városi Bíróság 15.B.1658/2007/17. számú határozatával történő hatályon kívül helyezése folytán nyilvánvalóan nem kerülhetett szóba az elrendelése, ezért a másodfokú ítélet rendelkező részének a leírási, illetve szerkesztési hibája folytán azt az ítélőtábla a Be. 261. §
(1)bekezdése alapján eljárva kijavította. Szeged,
  1. október hó
  2. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Halász Edina s.k. a tanács tagja

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.