A határozat elvi tartalma: I. A méltányossági kérelem előterjesztése esetén az abban felhozott érvek, körülmények alátámasztása a kérelmező terhe. II. A tartózkodási engedély iránti kérelem magyarországi előterjesztése csak olyan méltányolható körülmények igazolása esetén engedélyezhető, amelyek túlmutatnak a tartózkodási célon. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.797/2014/6.szám A Kúria az Izsó és Tóth Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Izsó István ügyvéd) által képviselt I.r. Felperes és II.r. Felperes (mindketten: cím) felpereseknek a Dr. ... idegenrendészeti igazgató és Dr. ... kormánytisztviselő által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- április
- napján kelt 3.K.32.629/2013/
- számú jogerős ítélete ellen a felperesek által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 3.K.32.629/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy államnak külön felhívásra felülvizsgálati illetéket. Bíróság külön-külön fizessenek meg az 70.000 (hetvenezer) forint Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Az I.r. felperes mongol állampolgár, a II.r. felperes az ő házastársa. Az I.r. felperes
- évben érkezett hazánkba keresőtevékenység céljából, s mint ilyen szerzett tartózkodási engedélyt, melyet folyamatosan hosszabbított az idegenrendészeti hatóság. Az I.r. és II.r. felperes - aki szintén keresőtevékenység célú engedéllyel tartózkodott hazánkban - tartózkodási engedélyeit az idegenrendészeti hatóság visszavonta. A felperesek kereseteit a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével elutasította. A felperesek újabb tartózkodási engedély iránti kérelmükkel egyidejűleg az engedély magyarországi előterjesztése iránt méltányossági kérelmet is benyújtottak. Az idegenrendészeti hatóság mindenekelőtt a méltányossági kérelem kérdésében döntött, és az I.r. felperes kérelmét
- július
- napján kelt 106-134437/1/2013-T. számú, a II.r. felperes kérelmét
- április
- napján kelt 106-1-19457/1/2013-T. számú határozataival elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes az I.r. felperesre vonatkozó elsőfokú határozatot
- szeptember
- napján kelt 106T-22125/2/
- számú, a II.r. felperesre vonatkozó elsőfokú határozatot
- június
- napján kelt 106-T-12618/1/
- számú határozatával helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperesek nem igazoltak olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely a tartózkodási engedély kérelem magyarországi benyújtását indokolná. Az alperes kifejtette, hogy a II.r. felperes a másodfokú eljárás során nem terjesztette elő fellebbezése indokait, míg az I.r. felperes fellebbezésében hivatkozott azon körülményt, hogy rendelkezik a keresőtevékenység feltételeivel, a méltányossági kérelem vonatkozásában nem tartotta értékelhetőnek. Az alperes utalt a Harmtv. végrehajtására kiadott 114/2007.(V.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47.§
(1),
(2),
(4)és
(4a)bekezdéseire. Az elsőfokú bíróság a felperesek kereseteit elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Vhr. 47.§
(4)bekezdés a) pontjára, mely szerint a kivételes méltánylást érdemlő körülmény különösen a családegyesítés vagy a gyógykezelés. Erre a két példára utalva kifejtette, hogy a jogalkotó milyen súlyú és jelentőségű körülményt tartott eléggé méltányolható indoknak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek által felhívott érvek egyfelől a jogalkotó által elvárt magatartásból adódnak, másfelől a tartózkodási engedély elbírálása körében értékelhetőek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kiutazás és annak következményei ideiglenes jelegűek, a felperesek kiskorú gyerekekről nem gondoskodnak, a kérelmük hazájukban való előterjesztése nem veszélyezteti a családi együttélést. Összegezve megállapította, hogy a felperesek nem igazoltak olyan körülményt, amely alapján számukra a magyarországi előterjesztés engedélyezhető lenne. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, ezáltal a kereseti kérelmeknek megfelelő döntés meghozatalát kértek. Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet jogsértő, sérti az Alaptörvény VI. cikkét, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§
(1)-
(2)bekezdéseit, a 2.§
(3)bekezdését, 7.§-át, az 50.§
(1)és
(6)bekezdéseit, a 72.§
(1)bekezdés ea-ec) pontjait, a Vhr. 47.§
(1)és
(4)bekezdés a) pontját és
(4a)bekezdését. A felperesek sérelmezték, hogy a perben előadott érveiket a bíróság nem súlyuknak megfelelően kezelte. A felperesek hivatkoztak két olyan elsőfokú ítéletre, amelyben a kérelmezők javára született döntés. Kifogásolták, hogy az alperes - amennyiben nem látta kérelmüket teljesíthetőnek - miért nem bocsájtott ki hiánypótlási felhívást. Kifejtették, hogy a kérelem Magyarországon kívüli előterjesztése esetén legalább fél évig zajló eljárásnak lennének kitéve, amely alatt hazánkban kiépített egzisztenciájuk elenyészne, munkáltatójuk új munkavállalókat keresne. A jelentős földrajzi távolság folytán a kiutazás jelentős költséggel járna, és szemben az elsőfokú bíróság véleményével, éppen az idő- és költségtényezők azok, amelyek kimerítik a különös méltánylást érdemlő körülmények fogalmát. Hangsúlyozták, hogy a jogszabály által példálózó jelleggel említettek mellett a hatóságnak módja van más körülményeket is értékelni, mint például a munkavégzés, családegyesítés. Az utóbbira nézve kifejtették, hogy miután a kérelmeiket az idegenrendészeti hatóság külön-külön bírálta el, mindvégig fennállt annak a veszélye, hogy mint házastársak egymástól elszakadnak. E körben utaltak az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikk 2. pontjára és az Alaptörvény VI. cikk
(1)bekezdésére. Utóbbi jogszabályok nemcsak a magyar állampolgárokra, hanem mindenkire vonatkoznak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet - miként az alperesi határozatok is - megfelelnek a jogszabály előírásainak. Az alperes véleménye az volt, hogy felpereseknek a Kfv.III.37.205/2010/
- számú ítéletre való hivatkozása azért nem foghat helyt, mert abban a Legfelsőbb Bíróság nem foglalt állást, mi tekinthető különös méltánylást érdemlő körülménynek. Az alperes előadta, hogy a kérelmezők többségének hasonló helyzetben nem okoz problémát a hazájában történő ügyintézés. Az alperes hivatkozott a Fővárosi Törvényszék 24.K.30.024/2012/
- számú és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.30.029/2013/
- számú ítéleteire, melyekben kifejtésre került, hogy a különös méltánylást érdemlő körülmény jellemzője az is, hogy azt nem az érintett alakítja ki további hivatkozási céllal. Egyebekben a korábbi nyilatkozataiban előadottakat a továbbiakban is fenntartotta. A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272.§
(2)bekezdése és a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. A per tárgyát képező méltányossági kérelemről való alperesi döntés jogszerűsége tekintetében mind a felperesek, mind az alperes a Vhr. 47.§
(4)bekezdésére hivatkozott. A Kúria álláspontja, az hogy miután a fenti jogszabály nem tartalmazza a méltányossági okok taxatív felsorolását, a döntés minden esetben az egyedi ügyben felhozott körülmények értékelését jelenti. Figyelemmel arra, hogy a tartózkodási engedély kiadása iránti eljárás éppúgy kérelemre induló eljárás, mint a méltányossági kérelem tárgyában folyó eljárás, hiánypótlás kibocsátására két okból sem volt szükség. Egyfelől a kérelem alátámasztása, a különös méltánylást érdemlő körülmények nevesítése, valóságtartalmuk igazolása a felpereseket terhelte, a hatóságnak nem feladata további körülmények utáni kutatás. Másfelől az általuk felhozott indokokat a hatóság nem vitatta, így ezek további hiánypótlás útján való alátámasztására nem volt szükség. Ennélfogva alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy a hatóság megsértette a Ket. 37.§-ában foglaltakat. A Kúria a Kfv.III.37.492/2013/5. számú ítélettel egyezően rámutat arra, hogy a jogszerű tartózkodási célon túlmenő indokokat kell felsorakoztatni ahhoz, hogy a Vhr. 47.§
(4)bekezdés a) pontja szerinti méltányosság a kérelmező felperesek esetében gyakorolható legyen. Az, hogy a felperesek tartanak magyarországi egzisztenciájuk felszámolódásától, önmagában nem tekinthető a méltányossághoz elegendő indoknak, további többletkörülmény igazolására van szükség. A többletkörülmény igazolása a felperesek feladata, az alperest pedig az elé tárt tények mérlegelése körében széles értékelési szabadság illeti meg, melynek egyetlen korlátja, hogy a hatóság köteles döntését kellően - okszerűen és logikusan - megindokolni. Az alperes nem támaszthat e mérlegelés során olyan követelményeket, amelyek aránytalanul elnehezítik, vagy lehetetlenné teszik a méltányossági kérelem pozitív elbírálását. A Kúria ésszerű méltányossági indoknak látja például, ha a kérelmezőnek olyan tartózkodási joggal bíró kiskorú gyermeke van, aki ellátásra szorul, vagy olyan hozzátartozója van, aki gondozásra szorul, így a távollét súlyos következményekkel járna. Egy ilyen körülmény kellő valószínűsítése az egyéb méltányossági körülményekkel megerősítve, mint amilyen a távoli származási ország, az elégtelen diplomáciai-konzuli kapcsolatok, stb. a méltányosságra alapot adhatnak. Az a tény, hogy a felperesek származási országa és Magyarország között nagy a földrajzi távolság, nagy időveszteséggel és költséggel járna a kiutazás, nem olyan körülmények, amelyek a méltányosság gyakorlását önmagukban indokolják, tekintve, hogy ezek általános körülmények, így a főszabály alkalmazására vonatkozó előírást üresítené ki ezek automatikus elfogadása. A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperesek olyan többletindokra, amely a kivételes méltánylást alátámasztja, nem hivatkoztak. A család széthullásának veszélye nem áll fönn, egyfelől azért nem, mert ügyükben azonos döntés született, a külországi kérelmezést együtt bonyolíthatják le, másfelől azért nem, mert a felperesek nem gondoskodnak kiskorú gyermekről, így folyamatos magyarországi jelenlétüket nem indokolja családi körülmény. Ezért a hatóság és az elsőfokú bíróság is okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felpereseknek a főszabály szerint kell a tartózkodási engedély kérelmüket előterjeszteni, a méltányossági kérelmük nem teljesíthető. A felperesek a fentiekre tekintettel alaptalanul érveltek azzal, hogy a hatósági eljárások és az azokat törvényesnek minősítő ítélet sérti a Ket. 1.§
(1)-
(2)bekezdéseiben, 2.§
(3)bekezdésében foglaltakat, mert a hatóság jól értelmezte az alkalmazandó jogszabályt, és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó kötelezettségének is eleget tett. A költségtakarékosság alapelvi követelménye a hatósági eljárásra és nem a későbbi felperesi kiadásokra vonatkozik, így a kérelem főszabály szerinti előterjesztésének elvárása sem sértheti ezen előírást. A hatóság azzal, hogy a törvényi előírás szerint várja el a tartózkodási engedély iránti kérelem előterjesztését, nem sérti a családi élet tiszteletben tartására vonatkozó egyezményi és alaptörvényi követelményt. A családi élet tiszteletben tartása nem ró az államra a felperesek által elvárt kötelezettséget, tekintve, hogy az nem egy korlátozhatatlan jog. Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest az eljárásban nem jogi képviselő képviselte, így részére - pernyertessége ellenére - a Pp. 75.§
(1)és
(3)bekezdései alapján perköltség nem állapítható meg, ezért erről rendelkezni nem kellett. A pervesztes felperesek Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján - az önállóan előterjesztett keresetlevélre tekintettel - külön-külön kötelesek a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,
- január
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Krajcsovics Józsefné Dr. Illés Ibolya s.k. bíró