Kfv.35349/2014/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A láncolat teljes vizsgálatára alapított áfa levonási jog megtagadása. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.349/2014/5.szám A Kúria a dr. Nagy Gábor ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Váltó Veronika jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. február 25-én kelt 16.K.32.340/2013/
2. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 16.K.32.340/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 2.180.000 (kétmillió-száznyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes számos gazdasági társaság javára reklámozási tevékenység ellátására reklámszerződést kötött a R. R. T. H. S.. Az adóhatóság nem fogadta el sportklub által kiállított 5 db számlát a levonási jog gyakorlásának alapjául. A sportklubnál történt ellenőrzés ugyanis megállapította, hogy a felperes felé kibocsátott számlák alapját a T. M. Kft. (továbbiakban Kft.) által kiállított bizonylatok képezik. Az itt befogadott és értékesítésként kiállított számlák összegei forintra megegyeztek a beszerzésként bevallott összegekkel. A sportklub a befizetendő adóként szerepeltetett összegeket a költségvetésnek nem fizette meg, tevékenysége egyértelműen adóminimalizáló jelleget mutatott. A Kft. vizsgálata arra mutatott rá, hogy mindhárom szervezet vezetője egy és ugyanazon személy volt. A társaságok tevékenysége, tulajdonosi köre szorosan összekapcsolódott, mindegyik azonos adótartalmú számlát fogadott be, mint amilyen értékű számlát bocsátott ki. Mindezekre figyelemmel az adóhatóság a felperesnél az általános forgalmi adólevonást megtagadta, és egyben jogkövetkezményként adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. A felperesnek az Európai Unió Bíróságának C-80/
5. és C-142/
6. számú ügyre alapított fellebbezése folytán eljárt alperes a számú 2889309625 határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettség alperes általi megszegését állította. Az alvállalkozó tárgyi, személyi feltételeinek hiánya, a vizsgálat során feltárt számlázi lánc miatt őt felelősség nem terheli. Csatolta a M. M. E. (továbbiakban: Egyesület) igazolását arról, hogy a felperes részt vett hivatalos versenyeken, mely a szponzorok támogatása nélkül nem jöhetett volna létre. Az ügylet objektív gazdasági racionalitásának vizsgálatával tehát az adóhatóság adós maradt. A felperes keresetét az első fokú bíróság jogerős ítéletével elutasította. Rögzítette, hogy az adóhatóság a rendelkezésre álló ügyletek vizsgálata után jutott arra a helytálló következtetésre, hogy a feltárt láncolat valódi célja az adóminimalizálás volt. Nem igazolt a számlák mögötti tényleges, valóságos gazdasági tartalom. Kívülállók számára a becsatolt fényképfelvételek készítésének időpontja, helyszíne nem azonosítható, és a M. M. E. nyilatkozata is csak általánosságot fogalmaz meg, semmilyen, a felpereshez konkrétan köthető licenc vagy más tény közlése ebben nem lelhető fel. Mindegyik cég esetében a bevétel és kiadás összege megegyezik, márpedig nem életszerű, hogy egy társaságnak sem keletkezik fizetendő adója és nincs a motorsporttal kapcsolatban felmerülő költsége. Tevékenységük nem a piacon elérhető gazdasági előny megszerzésére irányult, a láncolatban résztvevő társaságok szerepe a fizetendő adó csökkentése volt. Hivatkozott az Európai Unió Bírósága által hozott döntésekre, mely kimondta, hogy a közösségi jogi normákra csalárd módon visszaélésszerűen hivatkozni nem lehet (C-255/02). Ezen túlmenően arra is utalt, hogy a bíróságnak figyelembe kell vennie az ügyletek tisztán mesterséges jellegét, valamint az adóteher csökkentési tervben érintett gazdasági szereplők közötti jogi, gazdasági és személyes kapcsolatokat. Az adóhatóság éppen ezt a személyes kapcsolatot tárta fel, amikor megállapította, hogy mely társaság milyen szerepet töltött be a szponzori tevékenységben. A felperes semmilyen dokumentummal nem bizonyította, hogy az általa hivatkozottakat pontosan ki, mikor, milyen módon és hol teljesítette, a számlában szereplő gazdasági tevékenység hol valósult meg. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adása iránt, másodlagosan a jogerős ítélet és határozat megváltoztatását, a megállapított adókülönbözet törlését, az adóbírság és késedelmi pótlék kiszabásának mellőzését kérte. Változatlanul állította, hogy az adóhatóság tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, és a bíróság sem vizsgálta az ügylet objektív gazdasági racionalitását. Ebből következően megállapításai okszerűen vezettek arra a téves következtetésre, hogy az érintett ügyletek célja az adóelőny kizárólagos megszerzése volt. A felperes részt vett hivatalos versenyeken, melyet az Egyesület igazolása és újságcikkek bemutatása is bizonyított. A becsatolt plakátok egyértelműen alátámasztották a szerződések teljesítését, illetve a szponzori szerződések is igazolták azt. Iratellenes a bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a becsatolt fényképfelvételek készítésének időpontja és helyszíne nem beazonosítható. E körben arra utalt, hogy az alperes a csatolt dokumentumok hitelességét nem vonta kétségbe. Az Egyesület igazolása nem csupán általánosságokat tartalmaz, hanem hitelt érdemlően igazolja, hogy a csapat a bajnokságon részt vett, melynek feltétele a szponzori szerződések megkötése és teljesedésbe menése. A bizonyítás körében ismételten a már felhívott Európai Uniós jogesetekre és a Kúria Kfv.I.35.599/2011/
7. számú döntésére hivatkozva kiemelte, hogy a számlák fiktivitásának igazolása, bizonyítása az adóhatóság kötelezettsége, e körben kételyek megfogalmazása nem elegendő. A szponzori szerződések tárgyában tett részletes felperesi nyilatkozat, az okiratok figyelmen kívül hagyása sérti a Pp.
8. §-ában foglaltakat, illetve a bizonyítási kötelezettség áthárítása az Európai Unió Bírósága ítéletében kifejtett álláspontot sértette meg. Az adóhatóságnak azt is bizonyítania kellett volna, hogy az adóalany tudott a csalásban való részvételéről. Mindezekre figyelemmel a jogszabályok téves alkalmazása és értelmezése folytán a Pp.
9. §