Kfv.35397/2014/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A gazdasági szereplőtől elvárható, hogy tegyen meg minden tőle telhető, ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.397/2014/8.szám A Kúria a dr. Pethő Annamária ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Cseh Georgina jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. március 17-én kelt K.27.012/2013/
2. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi K.27.012/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 393.400 (háromszázkilencvenháromezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes faapríték készítésével foglalkozó gazdasági társaság, mely 2011-2012 években olyan cégektől fogadott be számlákat, amelyek tényleges működést nem mutattak, az értékesítést nem vallották be, adóbevallásukat nem nyújtották be, és az adóhatóság számára fellelhetetlennek mutatkoztak. A felperes
5. I. negyedévre vonatkozó áfa bevallásában visszaigényelhető adót tüntetett fel, melyben előző időszakról beszámítható tétel szerepelt, ezért az adóhatóság a 2011 évre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatát rendelte el. Ennek megállapításaként a
6. I. negyedévre átvihető követelés összegét 3.340.000 Ft-tal csökkentette. A csökkentés indoka a C. H. Kft-től, a B. T. Kft-től és a Z. H. T. Kft-től befogadott számlák hiteltelensége volt. A fenti megállapítások alapján a
7. I. negyedévre lefolytatott pénzösszeg kiutalása iránti ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 3.934.000 Ft jogosulatlan visszaigénylést is megállapítottak, mely után 2.950.000 Ft adóbírságot szabtak ki. A felperes mindkét határozat megállapítását támadta keresettel, mely pereket az első fokú bíróság egyesített. A jogerős ítélet a felperes kereseteit elutasította. Az ítélet indokolása rögzítette, hogy a számlakibocsátó cégek adóbevallást nem nyújtottak be, amelyek pedig e kötelezettségüket teljesítették, abban értékesítést nem vallottak be, székhelyükön nem voltak fellelhetők, a törvényes működés jelét nem mutatták. A számlatömböt nem ők, vagy a számla kiállításához képest későbbi időpontban vásárolták. Ezen körülmények alapján arra a következtetésre jutott a bíróság, hogy adókijátszásra irányuló szándékot tanúsítottak. Ezt követően vizsgálta a felperes magatartását az általa hivatkozott Európai Unió Bíróságának C-80/
8. és C-142/
9. számú (MahagébenDávid) ügyekben kifejtettekre figyelemmel. Megítélése szerint a felperes a peres eljárás során sem bizonyította, hogy a cégadatokról az ügyletkötést megelőzően meggyőződött. A felperes egyáltalán nem tett ésszerű intézkedéseket az üzleti partnerek ellenőrzése érdekében, hiszen az ügyvezető maga nyilatkozott úgy, hogy nem minden esetben ellenőrizte a cégadatokat. Általában üzletkötőkkel állt kapcsolatban és csak az utóbbi időben, éppen az adóhatósági eljárás hatására törekszik biztonságos adatok beszerzésére gazdasági partnereiről. A Z. H. T. Kft-vel kapcsolatban pedig az ügyletre egyáltalán nem emlékezett. E miatt a felperes javára a számlakibocsátók által kiállított számlák kellő gondosság hiányában adójogi hatást semmiképpen sem válthatnak ki, továbbá a felperes nem bizonyította, hogy az adólevonási joggal járó ügyletek kapcsán bármiféle ésszerű intézkedést vagy akár minimális gondosságot is tanúsított volna annak érdekében, hogy az adókijátszásban való részvételt elkerülje. Nézete szerint az adásvételi szerződés, illetve a számla önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a gazdasági esemény a számlán feltüntetett felek között létrejött. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének teljesítését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő kötelezését kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértését az Európai Unió C-80/11-C-142/
10. számú egyesített ügyekben hozott határozatban kimondottakra alapozta. Eszerint a számlabefogadó nem tehető felelőssé a szállító, illetve az alvállalkozó érdekkörében felmerülő adózási kötelezettségszegésért akkor ha a szerződési kötelem tényállásszerűen teljesül és a vevő nem tudott vagy nem tudhatott a beszállító, illetve alvállalkozó adózási szabályszegéséről. Jogi álláspontja szerint az uniós jog alkalmazása a tagállamokban kötelező és az uniós jogalkotási aktusok ugyanolyan jogszabálynak minősülnek mint a tagállamiak, azzal hogy ütközés esetén az uniós jognak elsőbbsége van. Miután sem az Áfa törvény sem pedig a HÉA irányelv nem tartalmazza a kellő körültekintés fogalmát, az e fogalomra vonatkozó PM irányelv pedig hatályon kívül helyezésre került, ezért irreleváns és mellőzendő az ítéletnek erre vonatkozó hivatkozásai. Változatlanul fenntartotta azt, hogy a felek között a gazdasági események megvalósultak, melyet alátámasztanak a felperes rendelkezésére álló szerződések, és a teljesítő cégek ügyvezetőinek nyilatkozatai az ügyleti és pénzügyi tranzakcióról. A felperes az ügyleteket megelőzően a rendelkezésére álló eszközökkel igyekezett partnereiről tájékozódni, a partnerei adóelkerülő magatartásáért nem tehető felelőssé. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp.
11. §