SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.256/2014/
- szám A Szegedi Ítélőtábla az ifj. dr. Dobó Sándor ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve, felperes címe felperesnek – az felszámoló neve, felszámoló címe felszámolóbiztos: felszámolóbiztos neve) által adott meghatalmazással eljárt Horváthné dr. Molnár Katalin ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt I. r. alperes neve„f. a.” I. r. alperes székhelye szám alatti székhelyű I. rendű, valamint a dr. Pintér Zoltán ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt II.rendű alperes neve, II.rendű alperes címeszám alatti székhelyű II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
- április
- napján meghozott 5.G.40.006/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. rendű alperesnek 500.000,- (Ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes eladóként
- augusztus 12-én szállítási szerződést kötött az I. rendű alperesi vevővel, mely alapján szállítóként 1000 tonna (±5 %) őszi káposztarepce közraktári beszállítását vállalta, melynek ellenértékét alperes tonnánként 89.200,- Ft + ÁFA egységáron határozták meg. A szerződés szerint a vételárat az I. rendű alperes, a felperesi számla kiállításától számított 30 napon belül volt köteles megfizetni. A szerződés
- pontjában a felek törvényes képviselői egyezően nyilatkoztak, hogy pénzügyi helyzetük a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez megfelelő alapul szolgál. A felperes
- szeptember 3-a és 25-e között az I. rendű alperes rendelkezésének megfelelően a II. rendű alperes által működtetett raktárakba négy alkalommal, összesen 548,72 tonna árut szállított le, mely után négy számlán összesen 62.244.628,- Ft összegű vételárkövetelést nyújtott be I. rendű alperes felé. A
- október
- és 23-a közötti határidejű számlák lejárta ellenére I. rendű alperes vételárfizetési kötelezettségének nem tett eleget, felperes pedig beszüntette a további áruszállítást. A II. rendű alperes közraktárat működtet. -2Az I. rendű alperes
- elejétől már fizetésképtelenséggel fenyegető vagyoni és pénzügyi helyzetben volt,
- tavaszára elvesztette saját tőkéjét, a cég működéséhez szükséges likvid pénzeszközökkel nem rendelkezett, tulajdonosai pedig nem vállaltak részt a társaság finanszírozásában. A cég ekkor már csak idegen tulajdonban lévő alapanyagot dolgozott fel. A saját tulajdonában lévő alapanyagokat közraktárakban helyezték el, és a közraktárjegyek megfinanszíroztatásával próbáltak további forrást szerezni. Az I. rendű alperes
- augusztus 30tól végleg fizetésképtelenné vált, amikor az gazdasági társaság neve
- augusztus 14-i fizetési határidejű számláját a határidő lejárta után sem tudta kiegyenlíteni. Az I. rendű alperes ellen
- április 20-án nyújtottak be felszámolás iránti kérelmet, a felszámolást a Vas Megyei Bíróság Fpk.171/2009/
- számú végzéssel rendelte el, a felszámolás kezdő időpontja
- április
- A felperes a
- május 4-i határidőn belül 62.244.628,- Ft vételár és járulékaira vonatkozó hitelezői igényét bejelentette, melyet a felszámoló nyilvántartásba is vett. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. rendű alperessel
- augusztus 12én megkötött mezőgazdasági terményre vonatkozó adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközik, ezért az semmis. A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását kérte akként, hogy a bíróság kötelezze II. rendű alperest, mint közrektározót 548,72 tonna repce kiadására. Vagylagosan – ha az áru már nem áll rendelkezésére – a beszállításkori ellenérték megfizetésére kötelezést kért. A felperes állítása szerint az I. rendű alperes cégvezetése annak tudatában vállalt vételárfizetést felperes irányában, hogy 9 milliárd forintot meghaladó hitelállománnyal rendelkezett, és minden vagyona fedezetül le volt kötve. Ebből következően már a szerződéskötéskor tudta az I. rendű alperes törvényes képviselője, hogy a vételárfizetési kötelezettségeknek cége nem tud majd eleget tenni. Felperes álláspontja szerint jóerkölcsbe ütközőnek minősül a szerződés abban az esetben, ha az azzal elért kíván cél a vállalt kötelezettség jellege vagy az ellenszolgáltatás felajánlása illetőleg a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezáltal az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti azt. A felperes a II. rendű alperessel szembeni keresete indokaként előadta, a repce tulajdonjoga az érvénytelen adásvételi szerződés jogkövetkezményéből adódóan őt illeti meg, ez pedig érvénytelenné teszi az alperesek közötti közraktári szerződést is, melyből következően II. rendű alperes a meghatározott mennyiségű termény kiadására vagy annak ellenértéke megfizetésére köteles. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes védekezése szerint a perbeli szerződés sem tartalmánál, sem joghatásánál fogva nem minősül tiltottnak, önmagában az, hogy az I. rendű alperes nem teljesítette a vételárfizetési kötelezettségét, még nem eredményezi a szerződés semmisségét. Utalt továbbá arra is, hogy csalás alapos gyanújának fennállta nem semmisségi, hanem megtámadási ok, a megtámadási határidő azonban a perindításig már eltelt. A II. rendű alperes jogviszony hiányára hivatkozással kérte a kereset elutasítását. Vitatta, hogy a megjelölt mennyiségű árun a felperes tulajdonjoga fennáll, hangsúlyozta, még az sem bizonyított, hogy a termény az ő közraktárában került elhelyezésre. Közraktári jogviszony érvényességével kapcsolatban előadta, hogy a letevőnek az áruval kapcsolatos tulajdonjogából eredő jogosítványai közraktározás esetén részben -3Gf.III.30.256/2014/
- szám megszűnnek, a jogokat a közraktári jegy testesíti meg, az áru kiadására csak a közraktári jegy ellenében van mód. A felperes pedig maga sem állította, hogy közraktári jeggyel rendelkezne. Az alperesek közötti közraktári jogviszony érvényességét a felperes és I. rendű alperes közti szerződés érvénytelensége nem befolyásolhatja. A perbeli bizonyítási eljárás során megállapítást nyert, hogy személy neve az I. rendű alperes volt ügyvezetője ellen a Gyulai Járási Ügyészség a B.2331/2013/
- szám alatti vádirattal, a gazdasági életben súlyos következményekkel járó csődbűncselekmény bűntette és más bűncselekmény gyanúja miatt emelt vádat. A nyomozati eljárás során készült igazságügyi szakértői vélemény egy kiegészítése a polgári periratokhoz hivatalból beszerzésre került, ebből kitűnik, hogy az I. rendű alperes már
- június 1-től olyan likviditási helyzetben volt, hogy felelős vezető nem nyilatkozhatott ezt követően kötött adásvételi szerződésekben arról, hogy a vételár megfizetése a cég részéről nem ütközik likviditási akadályba és hogy a zrt. pénzügyi helyzete a szerződésben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez megfelelő alapul szolgál (Gyulai Törvényszék 5.G.40.006/2014/3/F/2.számú melléklet
- oldal utolsó előtti bekezdés). Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában, a perben irányadó
- évi Ptk.
- §
(2)bekezdésében rögzített semmisségi ok törvényi tényállásának jogi tartalmát elemezve rögzítette, hogy az adásvételi szerződés célzott joghatása illetve tárgya folytán nem tekinthető önmagában az általános társadalmi értékítélettel szemben állónak. A felek szerződéskötéskor tanúsított magatartásával kapcsolatosan megállapította, hogy a felperes által hivatkozott eljárás tévedésbe ejtésre adhatott alapot, ez azonban szerződés megtámadási ok, így a jóerkölcsbe ütközés megállapításának nincs helye. Az I. rendű alperes által okozott tévedésre hivatkozással a felperes megtámadhatta volna a szerződést, a perben erre azonban nem került sor. A II. rendű alperes tekintetében a bíróság kifejtette, hogy az
- évi XLVIII. törvény (Krt.) irányadó szabályai szerint a közraktározás során az áru feletti rendelkezési jog nem a tulajdonjogból, hanem a közraktározási jogviszonyból fakad. Az árut a közraktár e jogviszony alapján birtokolja és csak annak lehet az árut kiadnia, aki az árujegyet vagy zálogjegyet a közraktárnak visszaadja. Ebből adóan a II. rendű alperes még akkor sem lenne az áru természetbeni kiadására köteles, ha az I. rendű alperessel szembeni keresetet a bíróság megalapozottnak találná. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, kereseti kérelmének helyt adást. Sérelmezte a bíróság eljárását, mivel nem adott helyt tanú- és szakértői bizonyításra irányuló indítványainak, továbbá figyelmen kívül hagyta a periratokhoz csatolt szakértői véleményt, mely a büntetőeljárás anyagából került a polgári periratokhoz. Előadta, hogy még a rendelkezésre álló bizonyítékokból is megállapítható, hogy a szerződés megkötésekor fennállt az I. rendű alperes fizetésképtelenségi helyzete és ennek ellenére vállalta az áru vételárának megfizetését, ez már önmagában jóerkölcsbe ütközik. Azt, hogy az I. rendű alperes a szerződés megkötésével olyan kötelezettséget vállalt, melynek teljesítésére nem volt képes, ezért a szakértői vélemény aggálytalanul alátámasztotta. Továbbra is hangsúlyozta, hogy az ilyen magatartás az erkölcsi normák, szokások, illetve a társadalom megítélése szempontjából jóerkölcsbe ütközik. Alapvető társadalmi elvárás, hogy a megkötött szerződéseket teljesíteni kell, a megrendelt és átvett áruszolgáltatás ellenértékét ki kell fizetni. -4A II. rendű alperes tekintetében hangsúlyozta, hogy teljes körű bizonyítási eljárás lefolytatása lett volna szükséges arra vonatkozóan, hogy II. rendű alperes jogszerűen végezte-e a közraktározási tevékenységet, ezzel kapcsolatban ugyancsak a szakértői vélemény megállapításaira hivatkozott, és sérelmezte, hogy azt az elsőfokú bíróság indokolatlanul kirekesztette a bizonyítékok köréből. A fellebbezésre II. rendű alperes terjesztett elő ellenkérelmet, mely az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Részletes észrevételeket tett a felperes semmisségi hivatkozásaira, utalva az ekörben kialakult bírói gyakorlatra. Közraktári tevékenységét illetően hangsúlyozta, hogy ránézve a Krt. szabályai elsődlegesen kötelező érvényűek, a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére kizárólag az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít. Felperes nem igazolta a közraktári jegybirtoklásához való jogát, így alappal nem követelheti a perbeli áru természetbeni kiadását. A fellebbezés nem alapos. A felperes fellebbezésében továbbra is hivatkozott az I. rendű alperessel kötött szállítási szerződés semmisségére, jóerkölcsbe ütközés címén és az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása körében kérte kötelezni II. rendű alperest a közraktározott áru (repce) kiadására. A marasztalási keresete tartalmában az I. rendű alperessel szemben tűrésre kötelezésre irányult. Jogi álláspontjának ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes már a szerződés megkötésekor tudatában volt annak, hogy a szállítói szerződésből származó vételártartozást esedékességkor nem fogja tudni kifizetni. Olyan szolgáltatást vállalt tehát, melynek teljesítésére nem volt képes, szerződési magatartása ezért ütközött jóerkölcsbe. A jelen ügyben alkalmazandó
- évi Polgári Törvénykönyv
- §
(2)bekezdése szerint semmis a szerződés akkor, ha nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. A jóerkölcs fogalmát, annak tartamát a Ptk. nem határozza meg. A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki (EBH 2005/1234., EBH 2003/956.). Jóerkölcsbe ütközőnek minősül a bírói gyakorlat szerint az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti és ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti (BH 2000/260., BH 1993/601, BH 1999/409., ÍH 2009/1/16.). A szerződési szabadság tehát nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. A Ptk.
- §-a a Kódex eszmei alapjaként emelte jogszabályi rangra azt az erkölcsi szabályt, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kell eljárni a polgári jogi jogviszonyokban. Mindebből következik, hogy az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó (EBH 2003/
- és a Pécsi Ítélőtábla eBDT
- számon közzétett eseti döntés). Jóerkölcsbe ütközésre alapított kereset esetén a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a fenti, általános megfogalmazású jogi norma absztrakt tartalmának megfelel-e a konkrét tényállás, -5Gf.III.30.256/2014/
- szám azaz a jogügylet tartalma, joghatása, vagy az általa elérni kívánt cél miatt megállapítható-e a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése. A kialakult bírói gyakorlat szerint azonban, ha a felperes a szerződés semmisségének megállapítása iránti keresetében a jóerkölcsbe ütközés ténybeli alapjaként olyan körülményre hivatkozik, amely a törvényben nevesített érvénytelenségi ok alapjául szolgál, a szerződés érvénytelensége ezen a jogcímen nem állapítható meg (BH 2011/4/
- ÍH 2013/141., EBH 2012 P.17.). Az egységes bírói gyakorlat alapja az, hogy a Ptk. 200.§
(2)bekezdésében írt, a jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségi ok szabályozásának célja nem lehet a szerződés más címen elmulasztott megtámadásának pótlása (eBDT
- 2168.). Ha szerződéskötésnél a szerződés kötelezettje már eleve nem akarta megfizetni tartozását, büntetőjogi szempontból megvalósíthatja a csalás tényállását, polgári jogi szempontból ugyanez a körülmény a szerződés semmisségét nem eredményezi, mert e magatartást a polgári jog önálló tényállásként (tévedésbe ejtés) szabályozza (eBDT
- G. 8.). A Ptk. 210.§
(1)bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési akaratát megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A Ptk. 205. §
(2)bekezdése szerint szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyik által lényegesnek minősített kérdésben való megállapodása szükséges. Jelen esetben a felek a szerződésben rögzítették, ezért lényeges feltételnek minősítették annak megállapítását, hogy az I. rendű alperes fizetőképessége fennáll. Amennyiben a szerződése lényeges feltételében az I. rendű alperes a felperest megtévesztette, a szállítási szerződés tévedés megtévesztés címén való megtámadásának lett volna helye, A Ptk.-ban szabályozott tévedésre, megtévesztésre alapított megtámadási okot kimerítő, azzal egyező tényállásra alapítottan a szerződés érvénytelensége utóbb – többlettényállási elem hiányában – a megtámadási határidő elteltét követően jóerkölcsbe ütközés okán ezért nem állapítható meg, helytálló döntést hozott ezért az elsőfokú bíróság amikor a keresetet elutasította. A felperes a Ptk. 236. §
(1)bekezdés szerinti, a tévedés megtévesztés felismerésekor induló egy éves megtámadási határidőt viszont már lekéste. A Ptk.236. §
(2)bekezdés a) pontja szerint a megtámadási határidő a megtévesztés felismerésekor kezdődik, ez a jelen esetben pedig nagy valószínűséggel már az első számlák kifizetetlenül maradásakor bekövetkezett. Erre utal az a tényállási körülmény, hogy a felperes
- szeptember 25-én beszüntette a további áruszállításokat, jóllehet még csak a szerződésben rögzített árumennyiség felének leszállítása történt meg ezidáig. A megtévesztés felismeréséhez további tényként szolgált az I. rendű alperessel szemben indult felszámolási eljárás, melyről történt tudomásszerzését követően a felperes
- május 4-ig hitelezői igénybejelentést is tett. Ez a jogi aktus már a teljes bizonyosságú felismerést mutatja. Ez utóbbi időponttól számított egy éven belül sem került sor azonban perindításra vagy a megtámadás írásbeli közlésére. Felperes keresetét végül a Gyulai Járásbírósághoz csak
- szeptember 29-én nyújtotta be. Mindezekből következően felperes a Ptk.
- §
(4)bekezdése szerinti megtámadási jogát elvesztette, keresetének elbírálása ezen a jogcímen nem volt lehetséges. A felperes állította, hogy az általa szállított áru közraktári szerződés alapján a II. rendű alpereshez, annak közraktárába került. Az eljárás során azonban az nem került bizonyításra, -6hogy a felperes áruja – akár közraktározási, akár letéti szerződéssel – a II. rendű alpereshez került. Ennek bizonyítása azonban azért nem volt szükséges, mivel a szállítási szerződés érvénytelenségére alapított kereset elutasításra került, ezért az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására nem kerülhetett sor. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a közraktárba letett áru nem tartozik a felszámolás alatt álló adós vagyonába, az árujegyet és zálogjegyet – mint értékpapírt – lehet a vagyon megállapításánál figyelembe venni. Ez esetben a hitelező keresete – ha az árujegy és a zálogjegy az adós birtokában van – érvénytelenség jogkövetkezményeként az értékpapírok, mint ingóságok kiadására irányulhat (BDT2012/2646.). Helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a Közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 23. §
(1)bekezdése alapján a II. rendű alperes, mint közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevő tulajdonosa-e az árunak. Az érvénytelenség megállapítása esetén a II. rendű alperes csak akkor lett volna kötelezhető az áru kiadására, ha az árujegy és zálogjegy a felperes birtokába kerül. A felperes ezek kiadására irányuló kereseti kérelmet nem terjesztett elő az I. rendű alperessel szemben. Megjegyzendő, hogy közraktárban elhelyezett áru kiadására irányuló közvetlen ítéleti rendelkezést büntetőbíróság hozhat, kizárólag a Krt. 23. §
(2)bekezdésében fennálló esetben. Amennyiben a bűncselekményből származó áru kiadását a büntetőeljárással összefüggésben hozott, jogerős határozat alapján rendeli el a bíróság az ott megjelölt jogosítottnak, a közraktár csak ebben az esetben nem tartozik kártérítési felelősséggel a közraktári jegy birtokosának. A kifejtettekre tekintettel a törvényszék érdemben helyes ítéletét az ítélőtábla a részletezett jogi indokolásbeli kiegészítés mellett a Pp. 253. §
(2)bekezdésre történt hivatkozással mindkét alperes tekintetében helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljárt és érdemi fellebbezési ellenkérelmet előterjesztő II. rendű alperes másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pont valamint
(5)és
(6)bekezdés alapján állapította meg. Az I. rendű alperes írásban fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be, jogi képviselője a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, így felszámítható költsége nem merült fel, ennek megfelelően az ítélőtábla részére másodfokú eljárási költséget nem állapított meg. S z e g e d , 2015. február 12. napján Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó sk. a tanács elnöke . Dobler László sk. előadó bíró . Béri András sk. táblabíró A kiadmány hiteléül: Tőkéné Terhes Ildikó tisztviselő