Bfv.1202/2014/2 – Kúria

(3)bekezdés szerinti értékelő tevékenységéről KÚRIA Bfv.II.1202/2014/2.szám A Kúria Budapesten, a

1. év november hó
2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt a I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Monori Járásbíróság 15.B.119/2010/
3. számú, illetőleg a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.532/2013/
4. számú ítéletét I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Monori Járásbíróság a
5. április
6. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 15.B.119/2010/
7. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében [
8. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.)
9. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] és kábítószerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 282/A. §

(1)bekezdés. Ezért az I. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Az I. rendű terhelt terhére irányuló ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a

1. július
2. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 3.Bf.532/2013/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: a büntetést a felfüggesztő rendelkezést mellőzve - 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította, egyebekben pedig helybenhagyta. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
4. §-a

(1)bekezdésének

1. a)pontját megjelölve a bűnösség megállapítása,
2. b)pontját megjelölve a törvénysértő minősítés folytán törvénysértő büntetés kiszabása, másodlagosan - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontját, illetőleg a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III.a) pontját megjelölve az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt, a jogerős döntés megváltoztatásával lényegében az elsőfokú határozat helybenhagyása, másodlagosan hatályon kívül helyezés, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. Az I. rendű terhelt védőjének indokai szerint - a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma jelentős mennyiségének alsó határa az elsőfokú elbíráláskor 20 gramm „THC", míg a másodfokú elbíráláskor 120 gramm „THC" volt [Btké. 23. §

(1)bekezdés], ennek figyelmen kívül hagyása a Btk.

1. §-ának sérelmével anyagi jogi törvénysértés, és nem is került sor igazságügyi vegyész szakértő bevonására; a másodfokú bíróság a büntetéskiszabásra vonatkozó (nem tételezett) rendelkezések megsértésével és az egyéni megelőzést nem elsődleges célnak tekintve (
2. Bkv. II.
3. pontja) eltúlzott mértékű büntetést szabott ki. A kábítószer értékesítésére hivatkozó súlyosító szempont (másodfokú ítélet
4. oldal
5. bekezdés
6. sor) figyelembevételének nincs is ténybeli alapja; - a másodfokú bíróság a fenti körben elmulasztotta az indokolási kötelezettségét. III. A Kúria alapos. megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem
7. A bűnösség kérdése A Be.
8. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítását az indítvány egyáltalán nem kifogásolta. Így a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott okra hivatkozás nyilvánvalóan téves, s mivel erre vonatkozóan indokot az indítvány nem tartalmaz, ez önmagában elutasításhoz vezetett volna. 2. Az indokolási kötelezettség állított megsértése A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A Kúria az

1. BKv számú kollégiumi véleménye C.
2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha „nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését", a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha „nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés" - és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat. Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is: „Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését" (pl. EBH 2010.2210., EBH 2011.2387.). Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a tényállás támadhatatlanságát előíró - Be.
3. §-a

(1)bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.). Az eljárt bíróságok az alapítéletből kitűnően a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek: a vádhoz kötöttség keretein belül a lefolytatott bizonyítás alapján állapították meg a történeti tényállást, a bizonyítékokat számba vették, egyenként és összességében értékelték, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseiket, azaz jogi álláspontjukat is felvázolták. Okfejtésük mindenekben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt. Így - szemben az indítvány állításával - a bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek. Ebben a részében az indítvány nem bizonyult alaposnak. A Kúria utal rá, hogy az indokolási kötelezettség elmulasztására alapított felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azon adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a bíróságnak milyen mulasztása eredményezte az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát ennek hiánya esetén a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt (EBH 2007. 1596.). Az indítvány ilyen konkrétumokkal nem szolgált. 3. A törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetés kérdése Az indítvány ebben a részében a kábítószer jelentős mennyiségének téves meghatározását állítja. Az irányadó tényállás lényege, hogy 2008. június 5-én az I. rendű terhelt 20.000 forintért egy üveg ketamint adott el a II. rendű terhelt részére, valamint a lakásán is tartott ketamint. Az átadott és a lakáson tárolt ketamin tiszta hatóanyag tartalma jelentős mennyiségű, az alsó határ 1,09-szerese. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 23. §-ának

(1)bekezdése szerint a korábbi Btk. 282-283. §-ában szereplő „előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz" és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik" elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségű, ha a) annak bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma ketamin esetén 1 gramm mennyiséget nem haladja meg; továbbá a

(3)bekezdése szerint a korábbi Btk. 282-283. §-ának alkalmazása szempontjából az

(1)bekezdés szerinti kábítószer jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzoros mértékét meghaladja. A védő figyelmét elkerülte, hogy a Btké.

1. július
2. napjától nem hatályos, mert azt az ettől a naptól hatályba lépett
3. évi C. törvény (hatályos Btk.)
4. §-ának b) pontja hatályon kívül helyezte. A védő azt is szem elől tévesztette, hogy a ketamin esetében jelentős mennyiség meghatározásában változás nem állt be. A védő amúgy is keverte a ketaminra és a tetrahidro-kannabinolra (THC) előírt szabályokat, merthogy két különféle kábítószerről van szó. A hatályos Btk.
5. §-ának

(1)bekezdése szerint a 176-180. § alkalmazásában a kábítószer csekély mennyiségű, ha ah) ketamin esetén az 1 gramm mennyiséget nem haladja meg; továbbá a

(3)bekezdés ah) pontja szerint a 176-

1. § alkalmazásában a kábítószer jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzoros mértékét meghaladja. Tehát a Btké. és a hatályos Btk. összevetéséből kitűnik, hogy a jelentős mérték meghatározására vonatkozó jogszabályi rendelkezés változatlan. Az alapítélet nem jelölte meg a tiszta hatóanyag tartalom tényleges mennyiségét - ami kiszámíthatóan 21,8 grammnak felel meg mindkét jogszabály alapján. A törvénysértő minősítés folytán törvénysértő büntetéskiszabás állítása esetén, ha a minősítés nem törvénysértő, márpedig annak a hivatkozott indoka nem bizonyult alaposnak, a büntetés vizsgálatára nem kerülhet sor.
2. Önmagában a büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntető törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.). Ilyen törvényi parancsra, és annak megszegésére az indítvány nem hivatkozott. Egyébként a minősített kábítószerrel visszaélés bűntette öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ehhez képest pedig a kiszabott 5 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés és 6 év tartamú közügyektől eltiltás egyaránt törvényes mind a nemében, mind a mértékében. A Kúria megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság ítélete valóban tartalmazza, hogy az I. rendű terhelt kábítószer értékesítésével foglalkozott (másodfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdés
5. mondat). Ez, bár az ítélet tényálláson ( a tényállás korrigálásán) kívüli indokolásában szerepel, kétségtelenül tény megállapítása, azaz a történeti tényállás része, merthogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). Ezért a védő eredményesen nem kifogásolhatja e tény rögzítését, mert az alapügyben megállapított tényállás az irányadó a felülvizsgálati eljárásban. Ide vonható a vegyész szakértő bevonása hiányának sérelmezése is. Merthogy nemcsak maga a tényállás, hanem az sem kifogásolható, ami a tényállás megállapításához vezetett. A bemutatottak folyományaként a Kúria - a Be.
6. §-a

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben eljárva - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt. A megtámadott határozatot a Be.
3. §-a alapján az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
4. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. november
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM