← Magyarország

Gf.40053/2014/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.053/2014/

  1. A Pécsi Ítélőtábla a dr. Szabó & Mater Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II. rendű felperes II. rendű, (mindketten címük) felpereseknek - a dr. Vértényi Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen - hibás teljesítés jogkövetkezményei iránt indított perében a ...Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján kelt ..... számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 408.900 (négyszáznyolcezer-kilencszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest hibás teljesítés jogkövetkezményeként 14.800.318 forint, ennek
  5. január
  6. napjától számított kamata és perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felek között
  7. december 1-jén megkötött generálvállalkozási szerződést - az O. ... helyrajzi szám alatti ingatlanon 3 egységből álló épületegyüttes és melléképületei megvalósítására - az alperes az
  8. évi IV. törvény (Ptk.)
  9. §-a szerint hibásan teljesítette, ezért a Ptk.
  10. §

(1),
(2)és
(3)bekezdése, illetve a Ptk.
  1. §-a alapján köteles a felperesek által már javított hibák javítási költségét, illetve a hibás kivitelezéssel okozati összefüggésben felmerült értékcsökkenést megfizetni. A felperesek szavatossági igénye álláspontja szerint nem évült el, mert a felek évekig egyeztettek egymással a hibák okairól és a javítás módjáról, és az alperes 2008-ban bizonyos hibákat javított is, utalt emellett arra, hogy az igény kártérítési követelésként az általános 5 éves elévülési időn belül érvényesíthető. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a leszállított kereset elutasítását. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a Ptk.
  2. §-on alapuló szavatossági igény érvényesítésével a felperesek elkéstek, az igény elévült, miután a birtokba lépést követően már észlelték a hibákat, de 3 évig nem jelezték. Utalt továbbá arra is, hogy a Ptk.
  3. §
(1)bekezdése kétlépcsős rendszerben rögzíti az érvényesíthető szavatossági jogokat, a felperesek nem tartották be a jogszabályban írt sorrendet, az alperes a javítást folyamatosan felajánlotta, ezt a felperesek visszautasítottak, ezért nem jogosultak a javítási költségre. A felperesek fellebbezésre tett észrevételükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Utaltak arra, hogy az alperes az eljárás során a szakvélemény kézhezvételét követően vállalta a szakértői véleményben foglalt összeg megfizetését, az egyezség csupán azért nem jött létre, mert az alperes felelősségbiztosítója nem kívánt alperes helyett helytállni, az alperes tehát a leszállított kereseti kérelemben foglalt igényt nem vitatta. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú bíróság iratai alapján a következőkkel egészíti ki: A L.-i Építési Hatóság
  1. november 3-án kelt, 3797-4/
  2. számú határozatával végleges használatbavételi engedélyt adott a felpereseknek az O. ... helyrajzi számú külterületi ingatlanon a
  3. március 22-én kelt, és az
  4. augusztus 5-én módosított építési engedély alapján megvalósult beruházásra. A beköltözést követően a felperesek az észlelt hibákat jelezték, melyek egy (általa elismert) részét alperes az egy éves utó-felülvizsgálati eljárás keretében javította (
  5. április 24én kelt levél). Ezt követően
  6. szeptember 15-én jeleztek a felperesek újabb kifogásokat az alperes teljesítésével kapcsolatban, felszólították a felelősség elismerésére, a hibák javítására.
  7. október 25-én a felkért szakértővel együtt helyszíni bejárást tartottak, a szakvélemények elkészültét követően folyamatosan egyeztettek, azonban megállapodásra nem jutottak, ezért a felperesek
  8. július 7-én Békéltető Testületi eljárást kezdeményeztek. A Testület BT-H/2011.
  9. ügyiratszámú ajánlásban az alperest marasztalta, aki a hibákat maga kívánta javítani, a költségek megfizetését nem vállalta. A felperesek a
  10. szeptember 27én kelt levelükben tájékoztatták az alperest, hogy a bizalomvesztés oly mértékű, hogy mással javíttatják ki a hibákat. A
  11. szeptember 19-én kötött vállalkozási szerződésben a F. Kft.. a hibák javítását, valamint felújítási munkák elvégzését vállalta. A felperesek
  12. november 22-én kereseti kérelmet terjesztettek elő az alperes ellen a ...-i Törvényszéken a javítási költség és értékcsökkenés megfizetése iránt. A fentiek szerint kiegészített tényállás alapján is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése, az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását azonban a másodfokú bíróság az alábbiak szerint pontosítja és egészíti ki: A felperesek követelésüket elsődlegesen a vállalkozási szerződés hibás teljesítésén alapuló szavatossági, másodlagosan hibás teljesítésből eredő kártérítési igényként érvényesítették. A Ptk.
  13. §
(1)bekezdése szerint olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A Ptk. 307. §
(1)bekezdése szerint a jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni. A Ptk. 308. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogosult a teljesítés időpontjától számított 6 hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Egyetért a másodfokú bíróság azzal az alperesi álláspontjával, hogy a felperesek szavatossági igénye elévül. A 2006 novemberében kelt használatbavételi engedély egyértelműen azt igazolja, hogy az alperes részéről a teljesítés megtörtént, a 6 hónapos szavatossági határidőt ezért ettől az időponttól kell számítani. A felperesek - saját előadásuk szerint - a teljesítés hibáit 2007-ben felismerték, állításuk szerint a hibákat az alperes felé folyamatosan jelezték, a perbeli adatok azonban csupán a 2008-ban történt utó-felülvizsgálati eljárást, és részbeni hibajavítást támasztják alá. Ezt követően, a 2010. szeptember 15-ig a felperesek ismételt igénnyel nem fordultak az alpereshez, legalábbis e tényt nem bizonyították, így szavatossági igényük a 2007-ben felismert hibák tekintetében 2010. szeptember 15-ét megelőzően elévült. Helyes azonban az elsőfokú bíróságnak a kártérítési igény körében kifejtett jogi érvelése, az alperes e körben előterjesztett elévülési kifogása alaptalan volt. A kártérítési követelés elévülésének kezdő időpontja a Ptk. 318.
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 360. §
(1)bekezdése szerint a kár bekövetkezte. A felperesek a szolgáltatás tárgyában esett kár (tapadókár) iránti igényt érvényesítettek, a kár bekövetkezésének időpontja ezért azonos a teljesítés időpontjával, miután a felpereseket a kár abból eredően érte, hogy a teljesítéskor hibás, értékcsökkent szoláltatást kaptak. A teljesítés 2006. november 3-a volt, az elévülési idő a Ptk. 323. §
(1)bekezdése szerint öt év. A felperesek 2010. szeptembertől 2011 júliusáig leveleztek egymással, egyezkedtek, mely időtartam alatt az elévülés a Ptk.326.§
(2)bekezdése szerint nyugodott, és az igény ezt követő 1 éven belül volt érvényesíthető, mely határidőben - a
  1. novemberi 22én a kereset benyújtásával - a felperesek követelésüket érvényesítették, kártérítési igényük ezért nem évült el. A Ptk.
  2. §-a szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. A felperesek igényének ténybeli alapja - a fentebb már kifejtettek szerint - az, hogy a teljesítéskor hibás, értékcsökkent dolgot kaptak, ezért a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben bekövetkezett kár megtérítéseként igényelhették a Ptk.
  3. §
(4)bekezdése szerint azt a kárpótlást vagy költséget, amely az őket ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges volt, ezt az összeget pedig az elsőfokú bíróság helyen határozta meg a kijavítási költségével, és bekövetkezett értékcsökkenéssel azonos mértékben. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a javítással egy időben végzett felújítás miatt nem állapítható meg pontosan a felmerült kár összege. M. igazságügyi szakértő a szakvéleményében részletesen kimunkálta, hogy melyek azok a költségek, amelyek az alperes hibás teljesítésével, és melyek azok, amelyek a felperesek felújítási igényével állnak összefüggésben, a leszállított kereset, és a marasztalás már csak a javítás költségeket tartalmazza. A másodfokú bíróság a fentiek szerint kiegészített, pontosított indokok alapján hagyta helyben a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét. Az alperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú eljárás során felmerült költségek viselésére, mely áll a felpereseket képviselő ügyvéd munkadíjából, ennek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdés a és b) pontja, valamint az
(5)bekezdés alapján állapította meg. Pécs,
  1. február
  2. . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.