Pf.20212/2014/8 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.212/2014/8.szám A Győri Ítélőtábla dr.Szemes Marianna ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Bírósági Hivatal által képviselt I.r. és a II.r. alperesek ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. szeptember hó
2. napján kelt P.20.202/2014/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott és Pf. 4.sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és kötelezi az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 150.000 (egyszázötvenezer) forintot. Az elsőfokú ítélet perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatja és mellőzi a felperes elsőfokú perköltségben marasztalását. részben A felperes által az állam részére megtérítendő feljegyzett elsőfokú eljárási illeték mértékét 32.500 (harminckétezer-ötszáz) forintra leszállítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I. r. alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam részére az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására 19.400 (tizenkilencezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint jelen per felperese - más pertársakkal együtt -
5. október
6. napján keresetet terjesztett elő személyhez fűződő jogai megsértésére alapítottan felperesenként 100.000 forint kártérítés megfizetése iránt "A" I. r. a "B" II. r. (majd az utóbbi helyett "C" II. r. alperes), a "D" III. r. és "E" IV. r. alperessel szemben. (A továbbiakban első per) Az I. r. alperes
7. július
8. napján kelt
9. P.24.413/2006./
10. sz. részítéletével a per felperesei által a per I-III. r. alpereseivel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet a II. r. alperes
11. március
12. napján kelt
13. Pf.21.727/2009/
14. szám alatti részítéletével emelkedett jogerőre. Az elsőfokú bíróság a részítélettel el nem bírált kereset tekintetében
15. június
16. napján tűzött újabb tárgyalást
17. október
18. napjára, majd érdemi tárgyalást követően
19. február
20. napján - az adminisztratív okból új számon lajstromozott perben -
21. P.22.131/2010/
22. számú végzésével a felperesek - köztük a jelen per felperese - elállására tekintettel a pert megszüntette. Még a fenti per folyamatban léte alatt - ismét pertársaság keretében - a felperes pert kezdeményezett az I. r. alperessel szemben a fenti per ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogának sérelmére alapítottan. (A továbbiakban alapper.) A Fejér Megyei Bíróság
23. május
24. napján kelt 25.P.22.432/2008/
25. számú rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy a fenti perben az I. r. alperes megsértette - mások mellett - jelen per felperesének a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát és emiatt a felperesek az alperessel szemben méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthatnak igényt. A II. r. alperes
26. október
27. napján kelt 5.f.20.736/2010/
28. (helyesen 5.Pf.20.736/2010/6.) számú részítéletével az elsőfokú rész- és közbenső ítéletet részítéletnek tekintve, azt részben megváltoztatta, és a per II.-V.r. felpereseinek - köztük jelen per felperesének - keresetét elutasította. Határozata indokolásában rámutatott, hogy a Pp.2.§./3/ bekezdése alapján a pervesztes fél javára méltányos elégtétel megítélése az eljárás elhúzódásától függetlenül kizárt. A feleket az eljárási alapjogok, így a perek ésszerű időn belüli befejezéséhez való jog és a felmerült jogviták pártatlan elbírálása érdekében illeti meg. A pervesztes félnek azonban nincs olyan anyagi joga, mely őt megilleti, ennek folytán nem a pervesztes félnek, hanem legfeljebb az ellenérdekű félnek keletkezik az eljárás elhúzódása folytán olyan sérelme, amely méltányos összegű kártérítésre ad alapot. Rámutatott ugyanakkor a II. r. alperes arra is, hogy a IV. r. alperessel szembeni eljárás jelenleg is folyamatban van, ezért a Pp.2.§./2/ bekezdésében foglaltakra tekintettel az eljárás elhúzódása miatt a sérelemdíj megítélése a per jogerős befejeződése hiányában kizárt. Csak a per jogerős befejezése után vizsgálható az elhúzódás kérdése, és csak ez után állapítható meg a sérelem bekövetkezte. Amennyiben a IV.r. alperessel szemben folytatódó eljárásban a II-V.r. felperesek pernyertesek lesznek, ez olyan új tény, mely mellett a jelen részítélet nem lesz akadálya az igény érvényesítésének. Felperes módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 332.000 forint elmaradt haszon és 60.000 forint tényleges kár, valamint a II. r. alperest 200.000 forint sérelemdíj megfizetésére. (17.sz beadvány) Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló kereset tekintetében igényét az I. r. alperessel szemben (az eljárás elhúzódása miatt) a Pp.2.§./3/ bekezdésére, míg a II. r. alperessel szemben a Ptk.339.§./1/ bekezdésére és a Ptk.349.§./1/ bekezdésére alapította. A II. r. alperessel szemben sérelemdíj iránt előterjesztett keresetét a Pp.2.§./1/ bekezdésében foglalt a perek tisztességes lefolytatásához fűződő jogának megsértésére és ahhoz kapcsolódóan az egyenlő bánásmód (Ptk. 76.§-a) és az Alaptörvény II. cikke és XV.cikk /1/ bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez fűződő alapjog sérelmére alapította. Álláspontja szerint az I. r. alperes az előtte
29. P.24.413/
30. számon folyamatban volt peres eljárásban (azaz az első perben) megsértette a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogát, melyet a Fejér Megyei Bíróság rész és közbenső ítéletében meg is állapított. A II. r. alperes pedig bírói jogkörben eljárva azzal okozott kárt neki, hogy az elhúzódó perrel összefüggésben két különböző tanácsa azonos ténybeli és jogi alap ellenére ellentétes döntést hozott. A II. r. alperes egy másik tanácsa ugyanis a felperes egyik pertársa ("F") javára azonos tényállás mellett a 2006-ban indított per elhúzódására tekintettel sérelemdíjat ítélt meg, ugyanakkor az ő esetében a II. r. alperes az alapperbeli 5.Pf.20.736/2010/
31. számú részítéletben kirívóan jogsértő jogértelmezéssel mondta ki, hogy a felperes pervesztessége miatt nem tarthat igényt a Pp.2.§./3/ bekezdése szerinti méltányos elégtételt biztosító kártérítésre. Követelése összegszerűségét (332.000 forint) a "F" részére megállapított sérelemdíj elhúzódás mértéke szerinti arányosításával határozta meg. A 60.000 forint összegű igényét arra alapította, hogy ilyen összegben kötelezte a II. r. alperes feljegyzett kereseti és fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Az alperesek elsődlegesen a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérték. Pergátló kifogásukat az I. r. alperes tekintetében a Pp.130.§./1/ bekezdés d/pontjára, a II. r. alperes tekintetében a Pp.130.§./1/ bekezdés j/pontjára alapították. A Pp.130.§./1/ bekezdés d/pontja kapcsán arra hivatkoztak, hogy az ítélt dolog következményei nem kerülhetők meg oly módon, hogy a felperes jogalapként személyhez fűződő jogsértésre hivatkozik, ugyanakkor továbbra is az eljárás elhúzódását sérelmezi, mely igénye már jogerősen elbírálásra került. Érdemben vitatták a kereset jogalapját és annak összegszerűségét is eltúlzottnak találták. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a felperes mulasztásaival maga is hozzájárult az első per elhúzódásához (a keresetlevél hiányos volt; a 2006.október
32. napján indult ügyben még
33. április
34. napján is bizonyítékokat csatolt és a 2009.május
35. napján személyi keresetkiterjesztés történt). Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy 203 felperes indította a pert, az alperes személyének helyesbítésére és több alkalommal a kereset kiterjesztésére, illetve beavatkozásra került sor. Ilyen körülmények mellett a 2 év 8 hónapos pertartam nem tekinthető ésszerűtlenül hosszúnak. A II. r. alperes utalt arra, hogy a bíróság két tanácsának eltérő döntése a jogszabály eltérő értelmezésén alapul, melynek során a Pp.2.§./3/ bekezdése kapcsán az kívánt értelmezést, hogy csak a pernyertes fél javára biztosított-e a jogvédelem vagy az megilleti a pervesztes felet is. 2010-ben egységes bírói gyakorlat nem volt e körben. A Pp.2.§./3/ bekezdésének rendelkezése pedig nem teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, magából a jogszabály szövegéből nem csak egyféle értelmezés vezethető le. Erre figyelemmel a konkrét esetben legfeljebb a felróhatóság körén kívül eső, nem nyilvánvaló és nem is kirívóan téves jogalkalmazásról lehet szó. Kiemelte, hogy a Pp.2.§./3/ bekezdése felperesi kereset szerinti értelmezése mellett sem biztos, hogy a felperes pernyertes lett volna. Az elhúzódónak állított első per tárgya nem a felperes személyét, munkaviszonyát, státuszát, családi jogállását, életkörülményét közvetlenül érintő, hanem egy korábbi választást követően indított ügy volt, melyben elsősorban a választás szabadságához fűződő joga megsértését sérelmezte és igényelt nem vagyoni kártérítést, az ilyen jellegű perben hozott döntés önmagában személyiségi jogsértést nem valósít meg. A II. r. alperes a felperes sérelmére nem követett el személyiségi jogsértést, ítélkező tevékenységében nem a felperes személye befolyásolta, azt - mindenféle többlettényállás előadása nélkül nem lehet a felperes személye elleni támadásként értékelni. Rámutatott, hogy a felperes és "F" keresete tekintetében a tényállás teljes egyezősége sem állapítható meg, mivel "F" többféle ténybeli alapon (több eljárás elhúzódása miatt) érvényesítette igényét. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 41.500 forint feljegyzett eljárási illetéket a Magyar Államnak, továbbá az alpereseknek mint egyetemlegesen jogosultaknak 30.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan megállapította, hogy a peres felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az I. r. alperessel szemben a Pp. 2.§-a alapján előterjesztett kereset vonatkozásában az alapperben hozott részítélet anyagi jogereje (a Pp.229.§./1/ bekezdése alapján) az alapperben már elbírált időszak vonatkozásában a kereset érdemi elbírálásának akadályát képezi, de nem terjed ki az I. r. alperes előtt (19.P.24.413/2006, majd utóbb
36. P.27.131/
37. számon) ezt követően folyamatban volt eljárás időszakára. Kiemelte, hogy a másodfokú eljárásban az alapperbeli elsőfokú ítélet tényállása nem került kiegészítésre. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás pedig az elsőfokú rész- és közbenső ítélet meghozatalának időpontjáig (2010.május 21.) terjedő időszakot értékelte, így jelen per felperesének a per ésszerű időn belüli elbírálásához fűződő joga megsértésére vonatkozó kereset elbírálása is ezen időpontig történt meg. Rámutatott, hogy emiatt a 2010.március
38. napját követő időszak vonatkozásában érdemben kellett vizsgálni a felperes keresetét. E perszakasz kapcsán azonban „inaktív" periódust nem észlelt, emiatt az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Az I. r. alperes -
39. május
40. napját követően -
41. október
42. napján, majd 2011.február
43. napján is tárgyalást tartott a perben, a két tárgyalás között újabb felperesi bizonyítási indítványok érkeztek a bírósághoz és a második tárgyaláson a per befejeződött. Az eljárás ezen szakában - még az eljárásra irányadó soronkívüliséget is figyelembe véve- a per indokolatlan elhúzódása nem volt megállapítható, a két tárgyalás közötti időszak sem volt hosszúnak mondható. A II. r. alperessel szemben a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti keresetet az arra irányadó Ptk.339.§./1/ bekezdése szerinti általános és a Ptk.349.§./1/ bekezdése szerinti különös feltételek együttes fennállta hiánya miatt találta alaptalannak. Kiemelte, hogy a magyar jogrendszerben nem érvényesül a precedens jog, a bíróságok a korábbi döntésekben megjelenő joggyakorlatot legfeljebb figyelembe vehetik, azonban ettől el is térhetnek, önmagában az, hogy azonos tényállás mellett ugyanazon a bíróságon két ellentétes tartalmú bírósági határozat született, nem ad alapot a bírósági jogkörben okozott kár alkalmazására. Kiemelte, hogy nem annak van jelentősége, hogy az adott tanács értelmezése helyes-e, hanem annak, hogy az kirívóan jogszabálysértő-e. Kizárólag akkor lenne megállapítható e címen a II.r. alperes kártérítési felelőssége, ha a sérelmezett ítélet jogértelmezése kirívóan jogsértő lenne (Kúria Pfv.IV.20.582/2012/3.számú ítélet). Álláspontja szerint a II.r. alperes részítéletében a Pp.2.§./1/ bekezdését a jogszabályok által megszabott körben értelmezte annak indokát is adta. Nem kirívóan jogsértő és nem minősül nyilvánvalóan téves jogszabály értelmezésnek az, mely szerint a Pp.2.§-a alapján igényt a pervesztes fél nem érvényesíthet. Kifejtette, hogy a felperes által a II. r. alperes vonatkozásában megjelölt egyenlő bánásmódhoz fűződő jog (Ptk.76.§.) és törvény előtti egyenlőséghez fűződő jog (Alaptörvény XV. cikk
44. bekezdés) a tisztességes eljáráshoz való jog részét is képezik az esélyegyenlőség biztosítása révén. E jogokat a bíróság akkor sérti meg eljárása során, ha az eljárási szabálysértés egyben kifejezetten a fél személye és annak valamely joga korlátozására irányuló, a felperes azonban ilyen többlettényállást nem adott elő, csak arra hivatkozott, hogy a II.r. alperes a jogerős részítéletben tévesen alkalmazta a Pp.2.§./1/ bekezdését. Miután a bíróság a felperesi tényelőadáshoz van kötve, és a felperes a Ptk.349.§./1/ bekezdése alapján érvényesítette igényét, így a keresetét is tartalma szerint ebben a körben bírálta el. A feljegyzett eljárási illetéket az eredeti kereset szerinti 692.000 forint összegű pertárgy érték után állapította meg. Az alperesek perköltségét a 32/2003/VIII.22./IM. rendelet szerinti képviseleti munkadíjában határozta meg. Fellebbezésében a felperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet kereset szerinti megváltoztatását, másodsorban annak hatályon kívül helyezését kérte, egyúttal sérelmezte az elsőfokú perköltségben marasztalását is, majd utóbb módosított tartalmú fellebbezésében a módosított keresete szerinti 200.000 forint összegű sérelemdíj iránt a II. r. alperessel szemben előterjesztett igényét már nem tartotta fenn. Kérte, az elsőfokú ítélet tényállási részében szereplő elírások javítását az alapperben hozott ítéletek jellege (az elsőfokú részítélet helyett rész- és közbenső ítélet, másodfokú ítélet helyett részítélet) a másodfokú ítéletet érintő ügyszám elírások és a "F" nevét érintő elírás ("F") kapcsán. Sérelmezte az elsőfokú bíróság Pp.2.§./1/ bekezdésével összefüggő jogértelmezését, álláspontja szerint e törvényi tényállás nem tartalmaz olyan korlátozást, hogy csak a pernyertes fél hivatkozhatna a per elhúzódására. Az, hogy Magyarországon nincs precedens jog nem jelentheti azt, hogy ugyanazon tényállás mellett két különböző bírói tanács különböző döntést hozhat. Keresetében nem precedens jogra, hanem a törvény előtti egyenlőségre, tisztességes eljáráshoz való jogra és egyenlő bánásmódhoz való joga megsértésére hivatkozott, mely jogcímeken az elsőfokú bíróság el sem bírálta a keresetét, e vonatkozásában ítélete indokolása hiányos, egyébként pedig logikátlan és okszerűtlen. Sérelmezte, hogy a per tárgyának értéke tévesen került 692.000 forintban megjelölésre, az a 2014.május 30.napján kelt beadványa szerint 592.000 forint. Pertársai a peres eljárás elhúzódására irányuló kereset vonatkozásában pernyertesek lettek és sérelemdíjat kaptak. Rámutatott, hogy téves az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontja, hogy csupán a
45. október
46. napját követő időszak lenne érdemben vizsgálható. Maga a II. r. alperes sérelmezett jogerős részítélete is utal arra, hogy amennyiben a későbbiekben nem lesz pervesztes, úgy új tényállás alapján sérelemdíjat követelhet, tehát a jogerős részítélet sem azt mondta ki, hogy a meghozataláig terjedő időszakban nem következett be a peres eljárás elhúzódása, hanem csak azt, hogy pervesztesként ezt nem sérelmezheti. Az alapper az elállása folytán szűnt meg, így nem minősül pervesztesnek, emiatt olyan új tényállás állt elő, mely nem csupán a részítélet meghozatalát követő időszakra vonatkoztatható, hanem a teljes perre. Volt pertársai javára az elállás miatt megszűnt perszakasz kapcsán is megállapításra került az eljárás elhúzódása miatti sérelemdíj. Kiemelte, hogy amennyiben csak a részítéletet követő időszakot vizsgáljuk abban az esetben is iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy e perszakaszban már nem sérült az időszerűség követelménye. Az elsőfokú rész- és közbenső ítélet meghozatalát követően az I. r. alperesnek ugyanis a tárgyalást a IV.r. alperes kapcsán még el nem bírált kereseti kérelmek tekintetében folytatni kellett volna - a négy hónapos tárgyalási időköz levonásával - e téren 12 havi késedelem állapítható meg, mely álláspontja szerint 150.000 forint sérelemdíjat mindenképpen megalapoz a javára. A II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító döntés kapcsán arra hivatkozott, hogy az időszerűség követelménye egy polgári peres eljárás kapcsán olyan alapjog, melynek lényegével ellentétes, hogy csak az egyik felet illeti meg, míg a másikat nem. Az ezzel ellentétes értelmezés kirívóan jogsértő, melyet az alapper másodfokú tanácselnökén és a jelen per elsőfokú bíráján kívül soha senki nem kérdőjelezett meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szembeni - személyiségi jogsértésre alapított igénye vonatkozásában - a többlettényállásra vonatkozó tényelőadás elmaradását annak ellenére rótta terhére, hogy a Pp.3.§./3/ bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett volna. Az alperesek javára történt elsőfokú perköltségében való marasztalása kapcsán azt kifogásolta, hogy az OBH köztudomás szerint soha nem érvényesít készkiadást meghaladó perköltséget, így e körben az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett az alperesi ellenkérelem korlátain. Az alperesek az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérték. A felperes fellebbezése az I. r. alperes vonatkozásában részben alapos, a II. r. alperes vonatkozásában nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges körben feltárta azt - a felperes fellebbezésében helytállóan hivatkozott elírások kivételével - helyesen állapította meg. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó körülményt nem észlelt, konkrét okot ebben a körben a felperes sem jelölt meg. Az ítélőtábla azonban nem osztotta maradéktalanul az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperessel szemben a Pp.2.§-a alapján előterjesztett keresetet elutasító érdemi döntését és annak indokolását, ugyanakkor az elsőfokú bíróság másodrendű alperessel szembeni keresetet elutasító érdemi döntésével egyetértett, annak indokolását azonban az alábbiak szerint helyesbíti. I. Az I. r. alperessel szemben a Pp.2§-ra alapított kereset: A jogerős ítélet anyagi jogereje azt jelenti, hogy a bíróságok a keresettel érvényesített jogot véglegesen elbírálták és azt a felek többé vitássá nem tehetik. A jogerős ítélet megváltoztatására csak rendkívüli perorvoslat (perújítás, vagy felülvizsgálati kérelem) eredményeként kerülhet sor. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperessel szemben a Pp.2.§./3/ bekezdésére alapított igényérvényesítés részleges korlátját képezi a Pp.229.§./1/ bekezdése, e körben azonban az ítélt dolog tartalmi kereteit nem a 2010.05.
47. előtti és az azt követő perszak szerint kell meghatározni, hanem a 2006-ban indult első per alperesei szerint. Az igényérvényesítés akadálya az első per I-II-III.r. alperessel szembeni keresetre vonatkozó percselekményeinek újraértékelése tekintetében áll fenn, a IV.r. alperessel szembeni percselekmények vonatkozásában nem. Az alapper tárgyát képező 2006.-ban indult első per IV. r. alperesével szemben előterjesztett kereset a II. r. alperes
48. március
49. napján kelt
50. Pf.21.727/2009/
51. szám alatti részítéletével nem került elbírálásra. A felperes által az alapperben a Pp. 2.§-ra alapított kereset jogerősen elutasításra került ugyan, de a IV.r. alperes vonatkozásában nem az igényt érvényesítő fél kereshetőségi joga (pernyertessége) hiányára, hanem a II. r. alperes 5.Pf.20.736/2010/
52. számú részítéletének indokolásában is már jelzett részben eltérő ténybeli alapra, az eljárás jogerős befejezésének, mint igényérvényesítési feltételnek hiányára tekintettel. Maga az alapper jogerős ítélete is arra mutatott rá, hogy az eljárás befejezése (mint új ténybeli alap) esetén a IV. r. alperessel szembeni teljes perszak tekintetében vizsgálhatóvá válik az eljárás időszerűsége, emiatt jelen perben sem csupán az elsőfokú bíróság értelmezése szerinti 2010.
54. napja utáni perszakasz értékelhető. Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme a rendelkező részhez szorosan kapcsolódó, azzal szoros logikai egységet képező indokolással együtt állapítható meg. Ebben az értelemben az ítéletnek nemcsak a rendelkező része, hanem az elbírált jogra vonatkozó indokolása is jogerőre emelkedik. Csak az jogi jogi okfejtés nem része az ítélt dolognak, amely az érdemi döntés megalapozására szolgál ugyan, de nem képez szoros logikai egységet azzal. (Kúria Pfv. II.21.268/2009/7.) Az alapperbeli másodfokú döntés a IV. r. alperessel szembeni kereset kapcsán nem a 2010.05.
55. napjáig felmerült időszerűségi kérdéseket értékelte, illetve saját (az I-II-III. r. alperessel szemben előterjesztett kereset elbírálása kapcsán kifejtett) jogi álláspontjához képest sem a pervesztesség miatti kereshetőségi jog fennálltának hiányát állapította meg, hanem lényegében egy eljárásjogi jellegű (idő előtti) igényérvényesítési szituációt igényérvényesítési anyagi jogi feltételként kezelt, amikor arra utalt, hogy nem a kereset idő előttisége keretében, hanem érdemben kell értékelni azt, hogy az eljárás jogerős befejeződése és - saját jogi álláspontjához igazodva - annak kimenetelének ismerete előtt a fél méltányos elégtételt biztosító kártérítésre alapot adó sérelme be sem következik. Ezzel szemben az I-II-III.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet a II. r. alperes
56. Pf.21.727/2009/
57. szám alatti jogerős részítélete elbírálta, vonatkozásukban a 2006-ban indult első pert az alapperben a II. r. alperes is befejezett perként értékelte, emiatt tévesen hivatkozott arra a felperes fellebbezésében, hogy azon eljárási szak tekintetében is ismételten értékelhető lenne az időszerűség követelménye, melyben még csak az I.-II.-III. r alperesek szerepeltek peres félként. A fentiek fényében a IV.r. alaperessel szemben az eljárás elhúzódása tekintetében az alábbi időpontoknak van jelentősége: A IV. r. alperessel szemben a kereset (személyi keresetkiterjesztés formájában) 2009.
59. napján került előterjesztésre. A 2009.05.
60. napján előterjesztett keresetkiterjesztés kapcsán
63. napján érdemi tárgyalás tartására került sor. A per I-II-III. r. alpereseivel szemben hozott részítélet nem képezte akadályát az eljárás IV.r. alperessel szemben történő folytatásának. Az I. r. alperes azonban csak 2010.06.
64. napján intézkedett a tárgyalás kitűzése iránt, melyet 2010.10.18 napján megtartott. A Pp. 142.§