Pf.20518/2014/8 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.518/2014/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Karcagi Dr. Varga Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Varga László ügyvéd jogi képviselő címe) által képviselt I.r. felperes neve, címe I. rendű, II.rendű felperes neve, címeszám alatti lakos II. rendű, III.rendű felperes neve, címeIII. rendű, IV.rendű felperes neve, címeszám alatti lakos IV. rendű és V.rendű felperes neve, címe V. rendű felpereseknek – a jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve, címeszám alatti székhelyű I. rendű és a jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve, székhelye székhelyű II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
2. április 30-án kelt 11.P.21.284/2010/
3. számú közbenső és részítélete ellen az I. rendű alperes által
4. sorszámon előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő KÖZBENSŐ ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a közbenső ítélet megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi I. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg I., II. és V. rendű felpereseknek személyenként 30.000,- (Harmincezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A város neve, külterület helyrajzi szám 1..,valamint helyrajzi szám
5. helyrajzi számú szántó művelési ágú ingatlanok tulajdonosa és földhasználója az I. rendű felperes. A II. rendű felperes az ezzel szomszédos helyrajzi szám
6. helyrajzi számú mezőgazdasági ingatlannak rész-tulajdonosa, azonban az egész ingatlant ő használja. A város neve helyrajzi szám
7. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa és földhasználója az V. rendű felperes, ezen ingatlanok az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában összefoglaló néven I. számú helyszínként szerepelnek. Ugyancsak a per tárgyát képezte a helyrajzi szám 5.. helyrajzi szám alatti szántó művelési ágú ingatlan, melynek tulajdonosa az V. rendű felperes (II. számú helyszín), valamint a helyrajzi szám 6.. és a helyrajzi szám 7.. helyraji számú ingatlan, melyek tulajdonosa a III. rendű felperes, utóbbi ingatlan tényleges használója a IV. rendű felperes (III. számú helyszín). Az I. számú helyszínhez tartozó ingatlanok mentén, azok észak-nyugati határmezsgyéjénél húzódik a
8. számú mezőgazdasági csatorna, mely a Vízgazdálkodási Társulat neve üzemeltetésében van. E csatorna feladata az érintett mezőgazdasági ingatlanokról a belvíz -2- elvezetése, illetve szükség esetén öntözésre is szolgál. Az I. számú helyszínhez tartozó ingatlanokról a csapadékvíz elvezetést az ingatlan tulajdonosok az 1970-es években létesített betonátereszek elhelyezésével, illetve a rézsű ideiglenes, alkalmi megbontásával oldották meg. Ezen ingatlanokon 2009-ig mezőgazdasági kárt okozó belvíz nem volt tapasztalható. Az alperesek
9. augusztus 14-én kötöttek építési vállalkozási szerződést, melyben I. rendű alperes megrendelőként, míg a II. rendű alperes – és az időközben II. rendű alperesbe beolvadás útján megszűnt harmadik cég, mint a Konzorcium neve Konzorcium tagjai – vállalkozóként vettek részt. Az építési szerződés tárgya a főút száma főút város neve községet elkerülő építési munkáinak megvalósítása volt. Az útépítés a fenti három helyszínen fekvő mezőgazdasági ingatlanokat egyaránt érintette. Az I. számú helyszín az épülő elkerülő főút 141+500-142+500 km szelvényének nyomvonalába is beleesett, ezért e mezőgazdasági ingatlanok egy-egy keskeny sávját ki kellett sajátítani. Az útépítés megkezdését megelőzően, még 2007-ben a Nemzeti Közlekedési Hatóság Észak-alföldi Regionális Igazgatósága helyszíni szemlét szervezett, melyre az útépítéssel érintett ingatlanok tulajdonosait is meghívták. A helyszíni szemléről készített hivatalos feljegyzésben város neve Város Önkormányzatának alpolgármestere akként nyilatkozott, hogy: „Az eljárás során a gazdálkodók által szóban is felvetettek alapján kérjük a keresztező öntöző és lecsapoló árkok folyamatosságát átereszekkel biztosítani. Az útterületen tervezett kétoldali útárok az öntözővíz eltérítését nem szolgálhatja”. A Nemzeti Közlekedési Hatóság Észak-alföldi Regionális Igazgatóság az I. rendű alperesnek kiadott építési engedélyt
10. február
11. napján kelt Ka/296/2/
12. számú határozatával kiegészítette és a
13. számú csatornára vonatkozó vagyonkezelői előírásokat adott mely szerint: „Az építés időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell a maximális belvíz, illetve öntözővíz mennyiségének az átvezetését (átemelését) az építési területen. Az elégtelen átvezetési kapacitás miatt keletkező károkat a beruházónak meg kell téríteni”. A Közép Tisza-vidéki Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség
14. január
15. napján 507-2/
16. számú határozattal adott ki I. rendű alperes, mint engedélyes részére vízjogi létesítési engedélyt. A határozatban környezetvédelmi előírásként (II/
17. pontban) többek között szerepel, hogy „A belvíz elvezetésének illeszkednie kell a település területrendezési belvízvédelmi és belvíz rendezési tervéhez. A már meglévő rendszerhez kell igazítani a tárgyi művek csapadékvíz elvezetését”. A határozat
18. pontja előírta továbbá, hogy a tervezett út 141+350-142+500 km szakaszon az út jobb oldalán kialakuló szántó területek művelése elől elzárja a
19. számú csatornából eddig gyakorolt öntözési lehetőséget, ami hátrányosan érinti az ott gazdálkodók, I., II., és V. rendű felperesek feltételeit. Kérjük, e szakaszon az öntözés lehetőség biztosítását. Az útépítési munkálatok tényleges kivitelezése
20. márciusától kezdődött, először az út nyomvonalának humusz rétegét távolították el, ezt követően pedig az útalap építését végezték. A munkák ezen szakaszában,
21. tavaszán a több éves átlaghoz képest mintegy kétszeres mennyiségű csapadék hullott le az adott régióban. Ennek következtében a talajvízszint megemelkedett, az I. számú helyszínhez tartozó ingatlanokról a csapadékvíz elfolyását az -3- Pf.III.20.518/2014/
22. szám épülő útalap megakadályozta, mivel az elzárta ezeket az ingatlanokat a
23. számú csatornától, így a csatorna irányába történő felszíni vízlevezetés a korábbi módon nem volt lehetséges. A csapadékvíz lefolyását nehezítette az épülő út nyomvonala mentén az I. számú helyszín ingatlanjainak határmezsgyéjén felhalmozott termőföld is, mely az útalap kialakítása során keletkezett. A II. számú helyszínen lévő ingatlanról az útépítés a belvíz elfolyását nem akadályozta meg, mivel az ingatlan jellemzően az úttal ellentétes irányban lejt. A III. számú helyszínen lévő ingatlanokon az útépítés során bérleti szerződés alapján földet depóztak le a kivitelezők. Ekkor az eredetileg bérelt területnél 1041 négyzetméterrel nagyobb helyszínt vettek igénybe, melyért utólag a II. rendű alperes külön bérleti díjat fizetett. Ezen helyszín ingatlanjainak vízvezetését elsősorban drén csövek biztosítják, melyek az ingatlanokról a helyrajzi szám
24. helyrajzi számú árokba vezetik a csapadékvizet. Ezen csatorna nyomvonalát azonban az útépítés során megváltoztatták, így ennek építése alatt a III. számú helyszínről a talajvizet a befogadó csatornába nem tudták átszivattyúzni. A csatorna, átépítése nyomán már alkalmassá vált a fenti területek vízelvezetésére. A felperesek mindhárom helyszínhez kapcsolódó ingatlanon
25. júliusában helyszíni szemlét kezdeményeztek, melyről készült jegyzőkönyvek falugazdász hivatalos ellenjegyzésével rögzítik, hogy a területek belvíz alatt állnak, néhol 30 cm-es mélységben, az új út nyomvonalának építése miatt. A tábla végén lévő belvíz- és öntözőcsatornával való kapcsolat megszűnt (keresetlevél F.
26. szám alatti mellékletei). A felperesek jogi képviselőjük útján a kivitelező felé panasszal éltek, az egyeztetésről a II. rendű alperes képviselőjével közös írásbeli emlékeztetőt vettek fel. Ebben II. rendű alperes képviselője a panasszal érintett mezőgazdasági területek vízelvezetésének hiányáról nyilatkozott, annak ellenére, hogy állítása szerint a kivitelezés az engedélyezett és szakhatóságok által jóváhagyott terveknek megfelelően történt. Kitért továbbá arra is, hogy az elkerülő út építése által okozott esetleges belvízkárokat a tervezés és az engedélyeztetési eljárás időszakában nem mérték fel megfelelően (keresetlevél F/1főút száma melléklet,
27. július 7-i emlékeztető). A műút kivitelezésének eredményeként
28. évtől a főút száma főút új nyomvonala mentén az I. számú helyszínhez tartozó ingatlanokról lefolyó csapadékvíz az úthoz készített szikkasztó árokba folyik, ez azonban jelenleg a szántóföldi területről lefolyó belvíz teljes elszikkasztására nem alkalmas, mivel az ároknak nincs megfelelő lejtése és egyik végén sincs bekötése a környező csatornarendszerekbe. Nagyobb mennyiségű csapadék esetén a talpárok talajvízzel telítődik. A felperesek keresetükben az érintett ingatlanokon 2009-
29. valamint 2010-2011-es gazdasági években bekövetkezett belvíz helyzetre tekintettel terjesztettek elő kártérítési igényt az alperesekkel szemben. Előadták, hogy az útépítés következtében az adott földrészletekről a belvizet a
30. számú csatornába nem tudták elvezetni. A területek belvíz érintettségét, és ezáltal a károk mértékét az ingatlanok mentén a kivitelező által felhalmozott föld is előidézte. Az alperesek tevékenységéhez kapcsolódóan hangsúlyozták, felróhatóságuk abban áll, hogy a 32-es csatornához létesített átkötéseket megrongálták, eltömítették, az útépítés során a csapadékvíz elfolyást akadályozták és emiatt gyülemlett fel belvíz a mezőgazdasági -4- ingatlanokon, melyeken termés nem keletkezett, illetve ami termett, az betakaríthatatlan volt. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. I. rendű alperes vitatta a kereseti kérelem vele szembeni jogalapjának fennálltát. Előadta, hogy az út építtetőjeként a Magyar Állam javára és nevében járt el, ugyanakkor terhére a Ptk.
31. §-ában rögzítettek szerinti szerződésen kívüli kárfelelősséget megalapozó előfeltételek nem állapíthatók meg. Vitatta, hogy az útépítés megkezdését megelőzően az I. számú helyszínhez tartozó ingatlanok csapadékvíz elvezetése megoldott volt és azt is, hogy az út építése a meglévő terepviszonyokat az ingatlanokra nézve kedvezőtlenül változtatta meg. Kérte figyelembe venni, hogy kötött talajú, agyagos területről van szó, melyen a belvíz rendszeresen megjelenik, annak elszikkadása, elvezetése mindig is problémát jelentett. Hangsúlyozta, hogy részéről a felperesek irányában szükségtelen zavarás, jogellenes magatartás nem valósult meg. A II. rendű alperes ugyancsak kérte a kereset elutasítását, arra hivatkozva, hogy elsősorban a kisajátított területeken depózta az útalapból kiemelt földet, az ott rendelkezésre álló területeken túl pedig csak igen kis mértékben vett igénybe egyéb földrészleteket, ezek használatáért bérleti díjat fizetett. A termőföld elhelyezése az építési engedélynek megfelelően történt, jogellenesség nem valósult meg, így ezzel nem hozható összefüggésbe a felperesek által hivatkozott kár. Az elsőfokú bíróság kiterjedt tanúbizonyítás, valamint szakértői vélemény beszerzése nyomán közbenső és részítéletet hozott, mellyel megállapította, hogy az I. rendű alperest kártérítési felelősség terheli, mivel a város neve, külterület – szakvélemény szerinti I. számú helyszínhez kapcsolódó – helyrajzi számok szerint pontosan megjelölt – felperesi ingatlanokon 2009-2010., valamint 2010-
32. gazdasági években a főút száma főút meghatározott kilométer szelvényének szakaszán végzett útépítési munkák kivitelezése miatt, a földekről történő csapadékvíz elvezetés nem volt lehetséges. A bíróság ezt meghaladóan a III., IV., illetve részben az V. rendű felperes keresetét a II. és III. helyszín ingatlanai vonatkozásában elutasította. Utóbbi rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az I. rendű alperes kártérítési felelősségét rögzítő közbenső ítélet indokaként a bíróság a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapíthatónak találta, hogy az I. rendű alperes, mint a főút száma főút elkerülő szakaszának építtetője a szomszédos I. számú helyszínhez tartozó ingatlanokat használó I., II. és V. rendű felperest mezőgazdasági ingatlanjuk használatában szükségtelenül zavarta, a perbeli két gazdasági évben. A szükségtelen zavarással okozott szomszédjogi sérelem folytán kártérítési felelősséggel tartozik ezen felperesek irányában. Az út építtetőjével, I. rendű alperessel, mint kárt okozóval szemben a szükségtelen zavarásban megnyilvánuló jogellenes magatartásra tekintettel jogosultak a megjelölt felperesek kárigényük érvényesítésére. A bíróság a tanúvallomásokat értékelve megállapította, hogy a korábbi időszakban a 32-es csatorna rézsűjében elhelyezett betonátereszek révén az I. számú helyszín ingatlanjainak csapadékvíz elvezetése megoldott volt, a korábbi időszakban belvíz nem jelentkezett. A bíróság ítélkezése alapjául fogadta el a per során beszerzett igazságügyi szakértői véleményt, mely a
33. és
34. évek közötti időszakban, a helyszínen készített fényképek, valamint helyszíni szemle tapasztalatai alapján igazolta az okozati összefüggést az útépítés és az I. számú helyszín ingatlanjainak belvíz elöntése között. A bíróság álláspontja szerint, bár az útépítés nyilvánvalóan közérdeket -5Pf.III.20.518/2014/
35. szám szolgált, ugyanakkor annak következményeit nem lehet a felperesekre hárítani, különösen, ha az útépítéssel járó károsodások elháríthatók lettek volna, megfelelő átereszek tervezésével és megépítésével, melynek szükségességére az engedélyek és építkezés megkezdése előtt felvett jegyzőkönyvek egyaránt utalnak. A közbenső ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását. A fellebbezési álláspont szerint az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének jogi feltételei nem állnak fenn, mivel a felpereseket ért kár bizonyítottsága kérdéses, ugyanakkor a közbenső ítéletnek a felperesi károsodás bekövetkezését kell megállapítania. Az érintett mezőgazdasági ingatlanokon a termésvesztés azonban nem igazolt, erre vonatkozóan külön bizonyítás lefolytatására nem is került sor. Felperesek azt sem bizonyították, hogy a perbeli ingatlanok egyáltalán bevetésre kerültek a perbeli időszakokban. Az I. rendű alperes a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményt aggályosnak és ellentmondásosnak minősítette. Kifogásolta, hogy a szakértő csak a peres feleket hallgatta meg az üggyel kapcsolatban, további lényeges információkat azonban nem szerzett be, I. rendű alperes különösen az érintett tervezők meghallgatását hiányolta. Nem találta elfogadhatónak, hogy az igazságügyi szakértő csupán szemrevételezéssel állapította meg az I. számú helyszínhez tartozó ingatlanok lejtési viszonyait, ezzel szemben kérte figyelembe venni a II. rendű alperes által készíttetett geodéziai vázrajzot (59/A/
36. szám alatt csatolt irat), mely állítása szerint megfelelően bizonyítja, hogy az igazságügyi szakvéleményben jelzett, az úttöltés felé való lejtés valójában nem áll fenn, hanem lényegében egy véletlenszerű domborzatú, egyértelmű terepviszonyokkal nem jellemezhető területről van szó, ahol kisebb-nagyobb kiemelkedések illetve mélyedések találhatók. A terület egységes lejtésiránnyal nem rendelkezik. Kétségbe vonta továbbá a korábban létesített vízátereszek alkalmasságát a belvíz leengedésére. Megjegyezte, hogy mindössze két ilyet talált a helyszínen a szakértő, és azok is növényzettel benőtt, elhanyagolt állapotban voltak, jelenlegi állapotukban érdemi funkciót nem látnak el. I. rendű alperes hiányolta továbbá, hogy a szakértő nem mérte fel a megelőző évek belvízvédelmi intézkedéseit és az adott ingatlanok belvízzel való érintettségének korábbi általános tapasztalatait. I. rendű alperes fellebbezésében kitért továbbá arra, hogy a vízelvezetéssel kapcsolatos irányadó műszaki előírások elsősorban a közútról történő csapadékvíz elvezetésre vonatkoznak, a rendelkezések célja a közút védelme és biztonságossá tétele. Megjegyezte, jelen esetben az úttöltés irányába folyó csapadékvíz nem érinti az
37. számú főutat, ezt a II. rendű alperes által csatolt geodéziai felmérés egyértelműen alátámasztja. Összegzésként azt hangsúlyozta, hogy az I. számú helyszínen lévő ingatlanok már az útépítést megelőzően is egy belvízzel gyakran sújtott lefolyástalan területen voltak, melynek sem a természetes terepviszonyok, sem pedig az állítólagosan felperesek által korábban létesített vízelvezető átereszek nem oldották meg a belvíz mentesítését. Ebben a helyzetben a perbeli út létesítése nem okozott kedvezőtlenebb változást. Megjegyezte, hogy az út építőjének egyebekben nem feladata egy-egy nagyobb kiterjedésű szomszédos mezőgazdasági terület belvízmentesítésének teljes megoldása. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú közbenső ítélet helyes indokok alapján történő helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. -6Az elsőfokú bíróság részítéletének jogerőre emelkedése nyomán, az I., II. és V. rendű felperesek kártérítési keresetének jogalapját megállapító közbenső ítélettel szembeni I. rendű alperesi fellebbezésre tekintettel, a másodfokú eljárásnak tárgyát kizárólag az ún. I. számú helyszínhez kapcsolódó ingatlanok és az azokon a 2009-2011-es évek időszakában keletkezett mezőgazdasági károk megtérítése iránt előterjesztett felperesi kereset képezte. Az I. rendű alperes fellebbezésében továbbra is vitatta a felperesi követelés Ptk.
38. §-ára valamint a Ptk.
39. §