Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.829/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla dr. Köves Boglárka jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (1054 Budapest, Széchenyi u. 2., levelezési cím: 1397 Budapest, Pf. 535.; képviseli: NAV Pest Megyei Adóigazgatósága) felperesnek a személyesen eljárt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű alperesek ellen vezető tisztségviselők felelősségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- május 8-án kelt 2.G.40.297/2012/
- számú –
- szeptember 6-án 2.G.40.297/2012/
- szám alatt kiegészített – ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperesek az ... Építő, Építész- tervező és Szolgáltató Kft. „felszámolás alatt” vezető tisztségviselőiként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el az ügyvezetési feladataikat, ezáltal meghiúsították a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését, amelyért az alpereseket egyetemleges felelősség terheli; kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 30.258,- (Harmincezer-kettőszázötvennyolc) Ft-ot; mellőzi a felperes marasztalását az elsőfokú perköltség viselésében. Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 75.000,- (Hetvenötezer) Ft első- és másodfokú jogtanácsosi munkadíjat. A felperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 51.000,- (Ötvenegyezer) Ft elsőfokú és 48.000,- (Negyvennyolcezer) Ft másodfokú eljárási illetéket az alperesek egyetemlegesen kötelesek megfizetni az állam javára, az adóhatóság külön felhívására. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a Pest Megyei Bíróság a
- június 14-én kelt és
- augusztus 19-én jogerőre emelkedett Fpk.13-2011-000813/
- számú végzésével megállapította az ... Kft. (a továbbiakban: adós társaság) fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolását, és
- szeptember 6-án rendelkezett a felszámolás megindításának közzétételéről. Az alperesek az adós társaság vezető tisztségviselői voltak, önálló képviseleti joggal. Az I. rendű alperes tisztsége
- december 19-től
- november 12-ig állt fenn, a II. rendű alperes
- november 12-től
- szeptember 11-ig (helyesen
- május 23-ig) ügyvezetőként, azt követően a felszámolás kezdő időpontjáig végelszámolóként volt jogosult a cég képviseletének ellátására. Az adós társaság utolsó ízben a
- üzleti év tekintetében tett eleget éves beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségnek, 2008-
- évekre nem helyezett letétbe éves beszámolót. A II. rendű alperes nem teljesítette az
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §
(1)bekezdésében előírt irat- és vagyonátadási kötelezettségét a felszámoló felé. A felperes hitelező volt a felszámolási eljárásban, az adóssal szembeni követelését a felszámoló 3.131.053,- Ft összegben határidőn belüli hitelezői igényként nyilvántartásba vette, „a” kategóriában 75.000,- Ft-ot, „e” kategóriában 1.637.795,- Ft-ot, „f” kategóriában a befizetett 32.258.- Ft (helyesen 30.258,- Ft) regisztrációs díjat és „g” kategóriában 1.388.000,- Ft-ot. A felszámoló 2012 márciusában kelt zárójelentése alapján egyszerűsített módon került sor a felszámolási eljárás befejezésére és az adós megszüntetésére. Az adós gazdasági társaság 2012. december 22-ével törlésre került a cégjegyzékből. A felperes a 2012. augusztus 16-án benyújtott, az elsőfokú eljárásban módosított keresetében egyrészt annak megállapítását kérte a Cstv. 33/A. §
(1)-
(2)bekezdései alapján, hogy az alperesek az adós társaság vezető tisztségviselőiként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el az ügyvezetési feladataikat a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után, ezáltal a hitelezői érdekek sérültek, az alperesek meghiúsították a hitelezők követeléseinek teljes mértékű kielégítését. Kérte továbbá az alperesek egyetemleges kötelezését a felszámolási eljárásban ki nem elégített 30.258,- Ft hitelezői igénye megfizetésére a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése alapján, a felszámolási eljárás jogerős befejezésére tekintettel. Mindkét alperes vonatkozásában állította a hitelezői érdekek sérelmének vélelmét, az I. rendű alperes esetében a
- évi beszámoló letétbehelyezési kötelezettségének elmulasztása miatt, a II. rendű alperes tekintetében pedig arra figyelemmel, hogy egyrészt elmulasztotta az adós éves beszámolói letétbehelyezését 2009-
- években, másfelől nem teljesítette a Cstv.
- §
(1)bekezdés a)-d) pontjaiban előírt beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, tájékoztatási kötelezettségét sem a felszámoló felé. Állította, hogy a hitelezői érdekek sérelmének vélelme miatt nem kell külön bizonyítania a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének idejét. A kereset alapjául megjelölt Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezés szerint megállapítható a vélelem elemeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet is. Rámutatott arra is, hogy legkésőbb az adós felszámolását elrendelő végzés
- augusztus 19-i jogerőre emelkedésével, illetve annak közzétételével megállapítható az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete, amely esetben egyedül a II. rendű alperes marasztalható. Bejelentette, hogy a hitelezői igényéből engedményezésre került sor a csatolt szerződéssel, a felszámolással meg nem térült követelése a befizetett regisztrációs díj. Az alperesek nem tettek nyilatkozatot a perben, érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság a
- május 8-án kelt 2.G.40.297/2012/
- számú –
- szeptember 6-án
- sorszámon kiegészített – ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 370,- Ft perköltséget. Megállapította, hogy a perben felmerült 51.000,- Ft eljárási illetéket az állam viseli. Határozatának indokolásában a Cstv. 33/A. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 63. §
(3)bekezdésére és a Pp. 164. §
(1)bekezdésére hivatkozással elsőként azt rögzítette, hogy a felperes törvényi vélelemmel bizonyította mindkét alperes vonatkozásában a hitelezői érdekek sérelmét, mivel az I. rendű alperes a
- évi, a II. rendű alperes a 2009.,
- és
- évi beszámolók letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget, a II. rendű alperes továbbá elmulasztotta a Cstv.
- §
(1)bekezdés a)-d) pontjaiban előírt kötelezettségeit is. Igazolta továbbá a felperes a 32.258,- Ft (helyesen 30.258,- Ft) marasztalási összeget is. Annak ellenére, hogy az alperesek a vélelemmel szemben nem teljesítették a rájuk háruló bizonyítási kötelezettséget, nem igazolták, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően minden intézkedést megtettek a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében, ami az adott helyzetben ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható volt, azért találta alaptalannak a törvényszék a keresetet, mert a felperes nem támasztotta alá a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját. Kifejtette, hogy kártérítési felelősség megállapítására a Cstv. 33/A. §-a szerint csak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni vagyonvesztés és az ezt követő időre eső ügyvezetői magatartás adhat alapot. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes a fenyegető fizetésképtelenség körében a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének időpontjára is, ugyanis ez már magának a fizetésképtelenségnek a beálltát jelentette, és ekkor már nem az alperesek, hanem a felszámoló volt az adós képviselője. Rögzítette végül, hogy a perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint rendelkezett, és kötelezte a felperest az I. rendű alperes postaköltségének megfizetésére. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával annak megállapítását kérte a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerint, hogy a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően az alperesek nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el ügyvezetési feladataikat, ezáltal meghiúsították a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését. Kérte továbbá az alperesek marasztalását a felszámolási eljárásban ki nem elégített 30.258,- Ft követelésének egyetemleges megfizetésében, a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerint. Másodlagosan a II. rendű alperes felelősségének a megállapítását kérte az előadott tartalommal, és marasztalását a 30.258,- Ft követelés megfizetésében. Harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, lényeges eljárási szabálysértés miatt. Előadta, hogy a 2012. augusztus 13-i kereseti kérelem, annak 2012. december 6-i módosítása szerint a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése alapján kérte az alperesek felelősségének a megállapítását a
- évi éves beszámolók letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének elmulasztása miatt, valamint a II. rendű alperes tekintetében a Cstv.
- §
(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti kötelezettség nem teljesítésére figyelemmel, állítva a hitelezői érdekek vélelmezett sérelmét. Bemutatta, hogy az adós utoljára
- évre tett közzé éves beszámolót, amelynek mérleg- és eredménykimutatása szerint
- december 31-én 2.010.000,- Ft tárgyi eszközzel, 37.163.000,- Ft készlettel, 31.000,- Ft követeléssel és 10.316.000,- Ft pénzeszközzel rendelkezett. Hangsúlyozta, hogy az alperesek mulasztása miatt, ami a következő évekre vonatkozó éves beszámolók letétbehelyezésének elmaradását jelentette, ismeretlen a társaság
- évi mérlegében kimutatott vagyonának holléte. Állította, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt okiratok – az adós cégmásolata, a felszámoló által készített záródokumentáció, az adós közzétett mérleg- és eredménykimutatásairól készült igazolás, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
- december 13-án kelt levele – alátámasztották a tényelőadását. Fenntartotta, hogy nem terhelte a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének bizonyítása, mivel a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésében írt vélelemre alapozta a megállapítási keresetét. A törvényi vélelem az ott írt kötelezettségek elmulasztása alapján fennáll, amellyel szemben az alperesekre hárult a bizonyítási kötelezettség. Arra tekintettel sem terhelte a törvényi vélelem bizonyításán túl a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet igazolása, mert az nem volt megállapítható az adós iratanyagának hiányában. Álláspontja szerint kellően valószínűsítette a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését, ami legkésőbb a felszámolást elrendelő végzés
- augusztus 19-i jogerejével megállapítható volt. Utalt a
- február 22-i tárgyaláson tett nyilatkozatára, miszerint amennyiben rá hárul a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bizonyítása, az legkésőbb a jogerőre emelkedés idejében megállapítható, és ez esetben egyedül a II. rendű alperes felelőssége áll fenn. A törvényszék ítélete megkérdőjelezi ügyvezető felelősségének megállapíthatóságát irathiányos ügyekben, vélelemre alapított kereseti kérelmek alapján. Előadta az ítéletben megítélt postaköltségre tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság nem küldte meg a részére az I. rendű alperes hivatkozott nyilatkozatát, és azt tárgyaláson sem ismertette. Az elsőfokú bíróság ebben jelentkező mulasztása lényeges eljárási szabálysértés, ami az ítélet hatályon kívül helyezését indokolja a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint. A 2015. február 12-i másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatával hangsúlyozta, hogy kereseti kérelme az alperesek egyetemleges felelősségére irányul, marasztalásukat a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésének megfelelő alkalmazásával kérte. A felperes fellebbezése alapos. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan állapította meg, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helytelen értelmezésével utasította el a felperesnek az ügyvezetői felelősség megállapítására, valamint az alperesek marasztalására irányuló keresetét. A másodfokú bíróság elsőként azt rögzíti, hogy nem volt ok az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére a Pp. 252. §
(2)bekezdése szerint. A 370,- Ft perköltség megfizetésének alapjául szolgáló irat vizsgálatával tényként találta megállapíthatónak, hogy a törvényszék nem bírálta el az I. rendű alperes
- sorszámon érkezett igazolási kérelmét, továbbá hogy a beadványt nem is adta ki az ellenérdekű fél részére. Mindez azonban nem volt akadálya a másodfokú eljárásban az érdemi döntés meghozatalának. A törvényszék nem alkalmazta a mulasztás következményeit az I. rendű alperessel szemben, az első tárgyalás elmulasztása miatt, nem sérültek az I. rendű alperes eljárási jogai. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul kötelezte a felperest az igazolási kérelmet tartalmazó beadvány postaköltségének megfizetésére. Az Ítélőtábla kiegészíti a tényállást az adós
- évi éves beszámolójának mérlegadataival, valamint a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó adatokkal az alábbiak szerint. Az adós
- üzleti évre összeállított és közzétett éves beszámolójának mérlegében a társaság vagyonaként szerepelt
- december 31-ével 2.010e Ft befektetett eszköz és 47.510e Ft forgóeszköz állomány, amelyen belül 37.163e Ft készletet, 31e Ft követelést, 10.316e Ft pénzeszközt takart. A felszámolási eljárást megindító kérelem benyújtásának időpontja
- április
- napja; a felszámolás kezdő időpontja
- szeptember
- napja volt. Az így kiegészített tényállás alapján leszögezi a másodfokú bíróság, hogy a kereset elbírálására a Cstv.
- április 5-én hatályos 33/A. §-a volt irányadó, amelynek
(1)bekezdése szerint a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (6. §
(1)bek.) annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A
(2)bekezdés kimondta, hogy mentesül a felelősség alól az
(1)bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont(konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. §
(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámoló-készítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A Fővárosi Ítélőtábla teljes egészében egyetértett a felperesnek a kereset és a fellebbezés alapjául előadott érvelésével, miszerint a hitelezői érdeksérelem vélelmére alapított megállapítási kereset esetén – a vélelem fennállásán túl – nem terhelte a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése idejének külön bizonyítása a perben. A 2008. évi éves beszámoló letétbe helyezésének és közzétételének elmulasztásával vélelmezni kellett az adós hitelezői érdekeinek sérelmét, ami az ezt követő években is változatlanul fennállt. A hitelezői érdekek sérelmének – vélelmezett – ténye egyben azt is jelenti, hogy ügyvezetőnek ezen gazdálkodási mérce szerint kellett eljárnia, ami társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése esetén irányadó. A Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerint vélelemre alapított megállapítási perben a felperesnek a törvényi vélelem fennállását kell bizonyítania a jogellenes magatartás tekintetében, amellyel szemben az alperesre hárul a bizonyítás kötelezettsége, a felelősség alóli kimentés körében, akár abban az irányban is, ha az adós fizetőképességére – a gazdálkodás más jogszabályi mércéjére – kíván hivatkozni. A másodfokú bíróság leszögezi, hogy a felperes jogosult volt az alperesek marasztalását kérni jelen megállapítási perben, a felszámolási eljárásban ki nem elégített 30.258,- Ft hitelezői igénye tekintetében a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával, ami úgy szólt
- szeptember 9-től
- február 29-ig, hogy amennyiben a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló az
(1)bekezdés szerinti megállapítási kereseten kívül keresettel kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az
(1)bekezdés alapján az adós volt vezetőjét. Megállapítható volt a perbeli esetben, hogy az adós felszámolás körébe tartozó vagyona nem volt elegendő a hitelezők igényeinek kielégítéséhez, továbbá az is, hogy mindez azért nem jelentkezett közbenső mérlegben a felszámolási eljárásban (Cstv. 50. §), mert irat- és vagyonhiány miatt az egyszerűsített befejezés szabályai voltak irányadóak a Cstv. 63/B.
(1)bekezdése szerint, amely esetben nem volt készíthető közbenső mérleg, a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §
(1)bekezdésére is figyelemmel. Mindez nem csorbítja a felszámolási eljárásban bejelentett többi hitelezőnek a Cstv. 63. §
(3)bekezdése szerinti jogát a marasztalásra irányuló kereset benyújtására, az alpereseknek a Cstv. 33/A. §-a szerinti perben megállapított felelőssége alapján. A perindítási határáridőt jelen jogerős határozattól kell számítani. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint – kiegészített és módosított indokolással – megváltoztatta, és a kereset szerint megállapította az alperesek egyetemleges felelősségét a Cstv. 33/A. §
(1)-
(2)bekezdései alapján, és marasztalta őket a felperes ki nem elégített hitelezői követelése megfizetésében, a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésének megfelelő alkalmazásával. A fellebbezés eredményre vezetett, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a felperes első- és másodfokú jogtanácsosi munkadíjának a megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 67. §
(2)bekezdése, a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3),
(5)-
(6)bekezdései szerint mérlegeléssel határozott meg. Az felperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt első- és másodfokú eljárási illeték viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdésén túl az Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése szerint döntött. Budapest,
- év február hó
- napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró