DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.797/2014/
- szám A Debreceni Ítélőtábla dr. R. L. jogtanácsos által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - dr. Csilléry Alexandra ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve (cím) I. rendű, dr. Vajda Sándor ügyvéd (cím) által képviselt II.r. alperes neve (cím) II. rendű, S. G. ügyvezető által képviselt III.rendű alperes neve (cím) III. rendű, dr. L. B. jogtanácsos által képviselt IV.rendű alperes neve (cím) IV. rendű alperesekkel szemben tulajdonjog és szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti perében a Miskolci Törvényszék 13.G.40.066/2014/
- sorszámú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. A felperes köteles megfizetni a II. rendű alperesnek 15 nap alatt 27 000 (Huszonhétezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 127 000 (Egyszáz-huszonhétezer) forint fellebbezési költséget, az államnak külön felhívásra 424 800 (Négyszázhuszonnégyezernyolcszáz) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I. rendű alperes tulajdonaként nyilvántartott R. 095 helyrajzi számú ingatlanra a gazdasági társaság vevő javára
- január 16-i hatállyal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert a tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye. A vevő a felperessel
- július 22-én az ingatlanon lévő épület felújítására és tetőtér beépítésére vállalkozási szerződést kötött, a tulajdonos I. rendű alperes a munkához hozzájárult. Az építési munkát a felperes
- februárban befejezte, 172 millió forint vállalkozói díja kiegyenlítetlen maradt. A
- decemberében felszámolás alá került I. rendű alperes felszámolója által gyakorolt elállás folytán a tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye
- júliusban az ingatlannyilvántartásból törlésre került. A felszámoló az ingatlant eladásra meghirdette,
- május 24-én a II. rendű alperessel kötött adásvételi szerződést, a vételár kifizetéséig a tulajdonjog fenntartásával. A keresetlevele benyújtását megelőzően a felperes írásban közölte az I-II. rendű alperesekkel, hogy az ingatlan 1/3 tulajdoni illetőségét ráépítés jogcímen megszerezte, ez okból az adásvételi szerződésük érvénytelen. Kérte az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását, a tulajdonjoga bejegyzéséhez az engedélyüket. A II. rendű alperes a megkeresést válasz nélkül hagyta, az I. rendű alperes felszámolója dokumentumok megküldését kérte. A felperes az I. rendű alperessel
- január 20-án személyesen egyeztetett, a felperes iratokat adott át. A felperes
- február 18-án I. rendű alpereshez intézett újabb írásbeli felszólítása eredménytelen maradt. Az alperesek időközben az adásvételi szerződésüket felbontották. A felperes a keresetében ráépítés jogcímen az ingatlan 27/100 tulajdoni illetőségére tulajdonjoga bejegyzését, az alperesek adásvételi szerződése semmisségének a megállapítását kérte. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az I. rendű alperes részére 2 540 000 forint, a II. rendű alperes részére 1 270 000 forint perköltség, az államnak 1 500 000 forint illeték megfizetésére. Azt követően, hogy állást foglalt a felek permegszüntetésre irányuló kérelmeinek az alaptalanságáról, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §-ának
(1)bekezdése felhívásával a kereset alaptalanságát állapította meg. Rámutatott arra, hogy a felperes jogszerűen vállalkozási szerződés alapján építkezett az I. rendű alperes ingatlanán és hozzájárulásával. A jogszerű kötelmi jogi jogviszonyon alapuló építkezés ténye pedig kizárta a ráépítés szabályainak az alkalmazását. Dologi jogi igénnyel az ingatlan tulajdonosával, az I. rendű alperessel szemben nem léphetett fel. Miután a felperes ráépítés jogcímen ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot nem szerezhetett, az alperesek adásvételi szerződése sem ütközött a Ptk. 117. §-ának
(1)bekezdésébe, az a 200. §
(2)bekezdés alapján jogszabályba ütközés jogcímen semmisnek nem minősíthető. Az elsőfokú bíróság a pertárgyértéket a tulajdonjogi kereset kapcsán 122 000 000 forintban, a szerződés érvénytelenségi kereset kapcsán 200 000 000 forintban állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §-ának
(1)bekezdése és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdése, a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése felhívásával a pervesztes felperest kötelezte a kereseti illeték megfizetésére. Az I. rendű alperes esetében 320 000 000 forint, a II. rendű alperes tekintetében 200 000 000 forint pertárgyérték alapulvételével a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének c) pontjában írtak szerint megállapítható ügyvédi díjat a 3. §
(6)bekezdés alkalmazásával mérsékelte. Az I. rendű alperesi képviselő munkadíjának mérséklésre okot adó körülményként értékelte a rövid pertartamot, és az ügyvédi tevékenységet. Kiemelte, hogy a felperes a Pp. 80. §ának
(6)bekezdése alapján a költségeiben vagy azok egy részében alap nélkül kérte az I. rendű alperes marasztalását a Pp. 121/A. §-ában foglalt kötelezettségeinek indokolatlan teljesítése hiányában. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű alperesnek nem lehet a terhére róni azt, hogy e kötelezettségének ne tett volna eleget: a felperes írásbeli felszólítására válaszolt, a személyes egyeztetésen az álláspontját előadta. A felperes számára világos volt, hogy ráépítéssel a tulajdonszerzését, ekként a támadott szerződés érvénytelenségét nem ismeri el. Az elsőfokú bíróság a Pp. 80. §-ának
(6)bekezdése alkalmazására a II. rendű alperes jogi képviselőjének a munkadíja kapcsán sem látott lehetőséget. Érvei szerint az, hogy a II. rendű alperes nem válaszolt a felperes pert megelőző levelére, nem hatott közre abban, hogy a felperes a pert megindította és pervesztes lett. Pervesztességéhez a keresetének a II. rendű alperes mulasztásától teljesen független megalapozatlansága vezetett. Az pedig, hogy a perindítás előtt az adásvételi szerződés felbontását az alperesek nem jelezték, a felperes ráépítéssel történő tulajdonszerzése hiányában a per érdemére nem volt kihatással. A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását, elsődlegesen a perköltségben az I. és a II. rendű alperes marasztalását, másodlagosan az ügyvédi munkadíjak nettó 500 000 forintra mérséklését kérte. A harmadlagos fellebbezési kérelme az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Az I. és a II. rendű alperes részéről a Pp. 121/A. §-ának
(1)bekezdésében előírt egyeztetési kötelezettség szándékos elmulasztását állította. Terhükre rótta adásvételi szerződés felbontásának az elhallgatását is, mert ezzel megfosztották annak a lehetőségétől, hogy e körülmény ismeretében mérlegelje a perindítást. A felperes érvei szerint a Pp. 121/A. §-ában írtak jelentősége abban áll, hogy a gazdálkodó szervezetek a perindítást megelőzően egyeztessék az álláspontjukat, közöljék a másik fél által nem ismert körülményeket, hogy ne a perben merüljön fel olyan adat, amely ismeretében a perindításra nem került volna sor. Az I. és a II. rendű alperes magatartása miatt a Pp. 80. §-ának
(6)bekezdés alkalmazásának a feltétele megvalósult: a II. rendű alperes indokolás nélkül nem tett eleget a kötelezettségének, az I. rendű alperes a kért felvilágosítást követően válaszra nem méltatta, jogi álláspontját nem közölte. Nyomatékkal mutatott rá arra, hogy a szándékosan elhallgatott körülmény ismeretében a II. rendű alperessel szemben a pert nem indította volna meg, amennyiben a szerződést a kereset benyújtását követően bontják fel, úgy azt az érdemi tárgyalást megelőzően visszavonta volna. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az érdemben és indokaiban egyaránt helyes első fokú ítéleti rendelkezés helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy a felperes hozzá a keresetlevele idézés kibocsátása nélkül történt elutasítását megelőzően címzett,
- október 18-án keltezett levele nem értékelhető, a
- november 20-án keltezett, az álláspontját alátámasztó okiratokat nélkülöző levelében közöltek teljesítése pedig nem volt tőle elvárható. A szerződés megszüntetése a felperes igényét írásban visszautasító I. rendű alperes közreműködését igényelte, az elállás jogát pedig nem gyakorolhatta, a perben állása kényszerű volt. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla a
- sorszámú végzésével megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a per főtárgya tekintetében
- november 20-án jogerőre emelkedett. A felperes harmadlagos, az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezésének az érdemi felülbírálatát kizáró, ebben a keretben az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult fellebbezési kérelme a Pp.
- §-ának
(2)és
(3)bekezdésében foglalt törvényi feltételek hiányában alaptalan. Az ítélőtábla az I. és a II. rendű alperes javára a felperest perköltségben marasztaló rendelkezést érintő fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival is egyetértett, az indokolást csupán a fellebbezés érvei kapcsán egészítette ki a következőkkel. Az ítélőtáblának állást foglalnia abban a kérdésben kellett, hogy a felperes pervesztessége ellenére az I. és a II. rendű alperes a Pp. 121/A. §-ának
(1)és a 80. §-ának
(6)bekezdése alapján egészben vagy részben marasztalható-e perköltségben. Az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett a felperes azon fellebbezésben kifejtett álláspontjával, hogy a Pp. 121/A. §-ának
(1)bekezdésében a jogi személy gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a jogvita a felek számára kötelezően előírt peren kívüli elintézésének a megkísérlése egyrészt a jogvita peren kívül egyezséggel történő rendezését, ezzel a per elkerülését, másrészt a per előkészítését szolgálja. Az előzetes egyeztetés célja az is, hogy ne a perben kerüljön feltárásra az alperesek által ismert olyan tény vagy körülmény, amely a kereset elutasításához vezethet. A perbeli esetben a felperes által a más tulajdonában levő épületen vállalkozási szerződés alapján végzett építési munka egyaránt kizárta a Ptk. 137. §-a
(3)bekezdésében írt ráépítés szabályainak az alkalmazását, és a feleknek a ráépítés jogkövetkezményeinek a kérdésében való eltérő megállapodását. Emiatt a felperes a tulajdoni igényének perbeli érvényesítését megelőző egyeztetése kapcsán nem számíthatott igényének peren kívüli rendezésére sem. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a Pp. 80. §-a
(6)bekezdésének alkalmazhatóságát kizáró körülményként azt, hogy a felperes pervesztességéhez a felperes számára ismert jogi relevanciával bíró tény vezetett. Emiatt a perben az elsőfokú bíróság a kereset érdemét illetően bizonyítást sem foganatosított, ugyanis az a körülmény, hogy a felperes vállalkozóként építkezett az I. rendű alperes ingatlanán, kizárta az ingatlanon a ráépítéssel történt tulajdonszerzését és alaptalanná tette az I. rendű alperes ingatlantulajdonos által kötött adásvételi szerződést érintő érvénytelenségi keresetet is. A felperes a perlés kockázatát, a pervesztességével járó költségviselés terhét, a számára is nyilvánvaló és a keresete érdemi elutasításához vezető azon tény ismeretében vállalta fel, hogy az építkezést vállalkozási szerződéses jogviszony keretei között folytatta. Ezek azok a Pp. 80. §-ának
(6)bekezdésében írt egyedi ügy lényeges körülményei, amelyekre figyelemmel kellett lennie az elsőfokú bíróságnak a felperesre kedvezőbb, kivételes költségviselési szabály alkalmazhatóságának a megítélésekor. Rámutat az ítélőtábla arra is, hogy a perben nincs adat arra vonatkozóan, hogy a szerződés felbontására az alperesek részéről olyan időpontban került-e sor, amikor még a felperes a II. rendű alperes kényszerű perben állásával az adásvételi szerződés érvénytelensége iránti kereset benyújtását megfontolhatta volna, illetve keresetétől az alperesek hozzájárulása nélkül elállhatott volna. Az ítélőtábla kiemeli a per adataiból az E.-i Járási Földhivatal perfeljegyzés tárgyában 2014. június 30-án hozott határozatát, amely még tartalmazta a II. rendű alperes részére az ingatlan tulajdonjog fenntartással történő eladásának a tényét. Erre figyelemmel a vele szemben indított érvénytelenségi keresettől függetlenül a II. rendű alperes perbenállása kényszerű volt. Mindemellett az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény kereset benyújtásakor hatályos 67. §-ának
(3)bekezdése alapján a felperes számára a joga érvényesítéséhez az ingatlan-nyilvántartás alapjául szolgáló okirat megismerhető volt. Az ítélőtábla szükségesnek tartja annak a hangsúlyozását is, hogy Pp. 80. §-ának
(6)bekezdésében írt kivételes szabály alkalmazása a perköltség viseléséről határozatot hozó elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörébe utalt kérdés, nem jelent kötelezettséget, csupán lehetőséget. Az I. rendű alperes a Pp. 121/A. §
(1)bekezdésében meghatározott kötelezettségének eleget tett, míg a II. rendű alperes a vele szemben érvényesített igénynek a tulajdoni kereset mikénti elbírálásától függő voltára tekintettel indokoltan nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság az ügynek az ítélete indokolásában részletesen értékelt körülményeire figyelemmel jogszabálysértés nélkül mellőzte a pernyertes I. és II. rendű alperes marasztalását a perköltségben. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a fent kifejtett indokai alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján, az indokolásnak kizárólag a fellebbezés érveire tekintettel történt kiegészítésével, helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az elsődleges fellebbezési kérelmével támadott 5 310 000 forint érték alapulvételével a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján az Itv. 46. §
(1)bekezdésében írt 8 % mértékű fellebbezési illetéket. A II. rendű alperes jogi képviselettel felmerült fellebbezési költségét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2),
(5)és
(6)bekezdés alapján - a tárgyaláson kívüli elbírálás és a fellebbezési ellenkérelem által indokolt jogtanácsosi munka értékelésével - mérsékelt összegben, 100 000 forintban, a 4/A. §
(1)bekezdése szerint az általános forgalmi adó felszámításával állapította meg. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. E körülményre és a fellebbezés tárgyaláson kívül történt elbírálására tekintettel, a Pp. 75. §-ának
(2)és
(3)bekezdése szerint értékelhető perköltség igazolt felmerülése hiányában a fellebbezési eljárásban az oldalán perköltség, amelynek viseléséről az ítélőtáblának határoznia kellett volna, nem merült fel. D e b r e c e n,
- március
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Kocsis Ottília s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -