F.i Ítélőtábla 17.Pf.22.052/2013/
- A F.i Ítélőtábla a Radnay és Virág Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Virág Andrea ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Szűcs Andrea Ügyvédi Iroda (fél címe., ügyintéző: dr. Szűcs Andrea ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a F.i Törvényszék
- június
- napján meghozott 2.P.27.338/2010/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A F.i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja. A felperes által fizetendő elsőfokú perköltséget 1.206.500 (Egymillió-kettőszázhatezer-ötszáz) forintra leszállítja. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 381.000 (Háromszáznyolcvanegyezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 2.000.000 (Kettőmillió) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A peres felek házastársak voltak, házasságukból két gyermek született. A bontóper alatt a felek
- június 9-én - jogi képviselőik közreműködésével - megállapodást kötöttek, melynek II. pontja tartalmazza „ Megállapodások a járulékos kérdésekben" cím alatt a felek gyermekelhelyezés, kapcsolattartás és gyermektartásdíj körében létrejött megállapodását. A megállapodás „III. Házassági vagyonközösség megszüntetése" című részében felperes vállalta, hogy házassági vagyonközösség megszüntetése jogcímén alperes részére megfizet 25.000.000 forintot oly módon, hogy azt a P. és Társai Ügyvédi Iroda által kezelt letéti számlára utalja át. Az alperes vállalta, hogy a jóváírás napján külön nyilatkozatban kijelenti, hogy felperes részére mindent megfizetett házassági vagyonközösség megszüntetése jogcímén. Rögzítették, hogy a fenti összeget a felperes a kizárólagos tulajdonában álló B.-i Zs. út 51/b. szám alatti ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból kívánja fedezni. Ha azonban a felperes az ingatlant legkésőbb
- november 30-ig, vagy egyáltalán nem értékesíti, a megállapított összeget más forrásból köteles megfizetni
- november
- napjáig, letéti teljesítéssel. A felperes kötelezettséget vállalt arra is, hogy a megállapodás aláírását követő 5 munkanapon belül közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, míg az alperes azt vállalta, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat átadását követő 3 munkanapon belül eláll a ráépítési keresetétől. A felek megállapodtak abban is, hogy a felperes teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül az alperes elhagyja a közös lakóingatlant, addig a közös használattal felmerült költségeket a felperes teljesíti. A szerződés mellékletét képezte az ingó lista, amely tartalmazta, hogy a közös vagyonba tartozó ingóságokat a felek egymás között, természetben miként osztották meg. A felek rendelkezése szerint az alperest megillető érték magában foglalta az alperes G. Kft.-ben fennálló 1.500.000 forint névértékű üzletrészének vételárát, ezért az alperes vállalta, hogy az értékkiegyenlítés kifizetését követően vállalta az üzletrész átruházáshoz és ezen változás cégbírósági átjegyzéséhez szükséges okiratok átadását. A felek kinyilvánították, hogy a megállapodással közös vagyonukat mindenre kiterjedően megosztottnak tekintik, egymással szemben a jövőre nézve ezen a jogcímen semmiféle követelést nem támasztanak, valamint külön okiratban egyidejűleg kijelentik, hogy megállapodásukat semmilyen jogcímen a jövőben nem támadják meg. A „IV. Egyebek" cím alatti
- pontban a felek vállalták, hogy az okiratban létrejött megállapodásaikat a házassági bontóperben vagy a másik fél felhívására bármikor bejelentik, vagy a megállapodásaikkal egyező tartalmú nyilatkozatot tesznek. Megállapodtak, hogy az okiratba foglalt egyezségüket kizárólag annak maradéktalan teljesedésbe menése esetén tekintik véglegesnek, és jogviszonyaikat lezárónak. Abban az esetben, ha bármelyik fél a szerződésben meghatározott bármely kötelezettséget megszegi vagy az okiratban rögzítettektől eltérő nyilatkozatot tesz, úgy a másik fél jogosult a szerződés teljesítését részben vagy egészben megtagadni. A felek ugyanezen a napon tett nyilatkozatukban kijelentették, hogy a megállapodást nem támadják meg. A felperes
- június 16-án és 23 közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tett, illetve közokirattal tanúsítva megfizetett alperesnek 25.000.000 forintot. Az alperes az ingatlanból
- június 30-án elköltözött, és magával vitte a megállapodás szerint neki járó ingóságokat. Az alperes jogi képviselője az üzletrész átruházási megállapodást felperesnek kiadta, a változás a cégnyilvántartásban átvezetésre került, valamint alperes a tulajdonjog megállapítása iránti keresetétől elállt, a bíróság a pert megszüntette. A kapcsolattartás azonban 2010 nyarán és őszén nem volt problémamentes, a felek között a vita egyre inkább elmélyült, nem sikerült megegyezésre jutniuk a kapcsolattartás gyakorlati megvalósítását és pótlását illetően. Ebben szerepet játszott az, hogy a kapcsolattartás több alkalommal a gyerekek megbetegedés miatt meghiúsult. A felperes
- október 19-én jogi képviselője útján közölte az alperessel, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdésére és a Megállapodás IV.
- pontjára hivatkozással eláll a szerződéstől. Indokai szerint az alperes a szerződés szerinti láthatásokat csak részben biztosította, és a hét közbeni láthatásokat sorozatosan meghiúsítja, az ingatlanból való kiköltözésekor a megállapodás melléklete szerinti ingólistától eltérően több olyan vagyontárgyat magával vitt, amelyek a megosztás eredményeként a felperes tulajdonába kerültek. A bontóperben hozott elsőfokú ítélet a felek házasságát felbontotta, és a közös gyermekeket a jelen per alperesénél helyezte el, és a jelen per felperesét kötelezte folyó és a hátralékos gyermektartásdíj megfizetésére. Az ítélet szabályozta a kapcsolattartást
- május
- napjáig, majd ezen időpontot követően a folyamatos rendes és rendkívüli kapcsolattartás időtartamát. Kimondta, hogy a felek a kapcsolattartással felmerülő vita esetén a 149/
- (IX.10.) IM rendeletben foglaltak szerint kötelesek eljárni, illetve a folyamatos, hétvégi kapcsolattartás akadályáról annak kezdetét megelőző 48 órán belül hitelt érdemlően kötelesek egymást értesíteni, az így elmaradt kapcsolattartás a következő héten azonos időtartamban pótolandó. A jogerős ítélet az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva úgy rendelkezett, hogy az apa és a gyermekek folyamatos kapcsolattartása minden év július
- és augusztus
- napja között szünetel, a felek a hétközi folyamatos kapcsolattartás bármely akadálya esetén is kötelesek egymást a kapcsolattartás kezdete előtt 48 órával korábban hiteltérdemlő módon értesíteni, és az apának fel nem róható okból elmaradt hétköznapi kapcsolattartást a következő héten csütörtökön azonos időtartamban és módon pótolni kell. A felperes módosított keresetében a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, a 320. §
(1)bekezdésére és a 319. §
(3)bekezdésére figyelemmel annak megállapítását kérte, hogy a
- június
- napján megkötött megállapodás a szerződéskötés időpontjára visszamenő hatállyal megszűnt. A megállapodás alapján a két közokiratban foglalt nyilatkozat és a
- június
- napján létrejött üzletrész adásvételi szerződés hatálytalan. Az eredeti állapot helyreállítása körében kérte az alperes kötelezését 25.000.000 forint és ennek
- december
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére, az 1.500.000 forint névértékű üzletrésznek az alperes tulajdonába adását, a tulajdonosváltozás bejegyzésének elrendelését. Kérte továbbá a Megállapodás III/
- pontjában hivatkozott, annak mellékletét képző ingólistában
- tétel alatt felvett ingóságok vonatkozásában a felek közös tulajdonának megállapítását, és megosztását. Előadta, hogy jogszerű elállása folytán a megállapodás a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal megszűnt, és az ennek alapján készült üzletrész adásvételi szerződés és tartozáselismerő nyilatkozat hatálytalan. Kifejtette, hogy a Gt.
- §-a alapján nincs akadálya annak, hogy az egyszemélyes társaság az üzletrész felosztása folytán új tagokkal egészüljön ki. Keresete ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az alperes a
- június
- napján esedékes láthatást nem tette lehetővé, pótlására azóta sem került sor, az alperes a szeptember 22-én és 29-én esedékes láthatást a gyermekek betegségére hivatkozva mondta le, azonban L. nevű gyermekük másnap iskolában volt. Elállása érdekmúláson alapul, ugyanis az elállásig hét láthatás maradt el, és a nyári szünidőre vállalt láthatásokat sem teljesítette az alperes. Kifejtette, hogy a megállapodás megkötése részéről jelentős kompromisszumot jelentett, amelyre annak érdekében volt hajlandó, hogy gyermekei a továbbiakban megfelelő életkörülmények között élhessenek, és a velük való kapcsolattartás zökkenőmentesen, konfliktusok nélkül történjen. Ezért olyan fizetési kötelezettséget vállalt, amelyre peres eljárásban, a tényleges vagyoni viszonyokat és különvagyonát figyelembe véve a bíróság sem kötelezte volna. Az alperes a kiköltözéskor magával vitt olyan ingóságokat is, amelyeknek a megosztás folytán tulajdonosa lett. Az alperes ez a bontóperben elismerte, de az ingóságokat nem szolgáltatta vissza. Az alperes ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a gyermekkel való kapcsolattartás nem megfelelő működése nem teszi sem hatálytalanná, sem érvénytelenné a szerződést. A gyermek elhelyezése, tartása, kapcsolattartás körében ítélt dolog nem következik be. Orvosi igazolásokat csatolt annak alátámasztására, hogy a gyermekek a kérdéses időpontokban betegek voltak. A Megállapodás IV/
- pontja elállási jogot nem biztosít, csupán a teljesítés megtagadására ad lehetőséget. A felperes oldalán érdekmúlásról pedig nem lehet szó, a szerződésben rendezett ingatlan forgalmi értékéhez, a tulajdoni igényhez, a lakáshasználati jog ellenértékéhez képest csekély értékű ingóságok miatt. Kiemelte, hogy a megállapodást nem szándékosan sértette meg, az ingóságok nem voltak pontosan beazonosíthatók. A per során felajánlotta az ingóságok átadását a felperes részére, aki attól elzárkózott arra hivatkozással, hogy azokra nem tart már igényt. Hivatkozott továbbá arra, hogy az eredeti állapot a tényleges kiköltözés után már nem állítható helyre. A felperes tulajdonosa az üzletrésznek, saját javára is veszélyére folytatta üzleti tevékenységét, ezért kárért az alperes felelőssé nem tehető. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével a keresetet elutasította, a felperest az alperes részére 1.526.739 forint perköltség, az állam javára 900.000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélete indokolása szerint a megállapodás visszamenőleges hatályú megszűnésének, az üzletrész adásvételi szerződés, valamint a tartozáselismerő nyilatkozatok hatálytalanságának megállapítására irányuló keresetek előterjesztésének a Pp.
- §-ában foglalt feltételei nem álltak fenn. A jogszerű elállás esetére a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása teljesítésként kérhető. Nem volt megállapítható felperes jogvédelmének szükségessége, azt felperes nem is jelölte meg. A Ptk. a hatálytalanságot általános jelleggel nem szabályozza, annak megállapítása a Ptk.-ban meghatározott esetekben vagy a konkrét szerződés alapján kérhető, azonban felperes a szerződés hatálytalanságának megállapítása alapjául szolgáló jogszabályhelyet nem jelölt meg. A megállapodás a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerint felfüggesztő vagy bontó feltételt nem tartalmaz, így ezen okból sem merülhet fel a szerződések és nyilatkozatok hatálytalansága. A szerződés az az elállás jogát nem biztosítja, a teljesítés megtagadása nem értelmezhető elállásként, ezért a törvényes elállás lehetőségét vizsgálta a Ptk. 300. §
(1)bekezdése alapján. A kapcsolattartás nem minősül polgári jogi szolgáltatásnak, ellenszolgáltatásnak, az a családjogi törvényen alapuló jog és kötelezettség. A jogerős ítéletben meghatározottak szerint illeti a kapcsolattartási jog a felperest, ennek biztosítása, a törvény és ítélet betartása a kötelezettsége alperesnek. Az önkéntes végrehajtás elmaradása a felek vitájának alapja, amely a gyámhivatal és bíróság útján rendezhető. A kapcsolattartást szabályaira vonatkozó jogerős ítélet megsértésének következménye a jelen perben és a szerződés alapján nem vonható le. Érdekmúlásról akkor van szó, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg. A felperes maga állította, hogy a megállapodás célja a vagyoni viszonyokat békés, végleges rendezése volt. Az elállási jog gyakorlása esetén is irányadó a Ptk. 5. §
(1)bekezdésében írt visszaélésszerű joggyakorlás tilalma. A vagyoni viszonyok rendezése megtörtént, az egyezség jelentős elemeit nem a minimális mennyiségű és értékű ingóság képezte, azok elvitele miatt érdekmúlás nem következhet be, értékelve azt is, hogy az alperes a kért vagyontárgyak kiadását vállalta. A felperes az ingók kiadása iránt indíthatott volna pert. Az elsőfokú bíróság az eredeti állapot visszaállítása címén előterjesztett valamennyi kérelmet alaptalannak találta. A szerződés teljesítéssel való megszűnése az elállási jogot kizárja. A kapcsolattartás pedig már nem a felek megállapodásán, hanem a b bíróság döntésén nyugszik, ezen kívüli szolgáltatások teljesítésre kerültek. Lehetetlen is a felperes által igényelt eredeti állapot visszaállítása, alperes ingatlanba való visszaköltözése, a kapcsolattartás utólagos elszámolása. Az elsőfokú bíróság 33.274.000 forint pertárgyérték (25.000.000 forint pénzkövetelés, 6.744.000 forint értékű ingóság, és 1.500.000 forint értékű üzletrész) után Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest a perköltség viselésére, az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja alapján 1.198.220 forint + áfa összegben határozta meg. Az ítélet ellen a fellebbezett. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását a keresettel egyezően, másodlagosan a perköltség 1.206.500 forintra leszállítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, nem tartalmazza a per eldöntése szempontjából releváns valamennyi tényt, és ellentétes a bizonyítás eredményével. Nem tartalmazza, hogy a kapcsolattartások és ezek pótlása az alperes hibájából nem teljesültek. Az elsőfokú bíróság nem állapította meg, hogy az alperes a felperes tulajdonába került ingóságok egy részét magával vitte. E vagyontárgyakra a felperesnek szüksége volt, ezért többször felszólította az alperes ezek kiadására. A felperes a fizetési kötelezettségét nem önként, hanem a kilátásba helyezett végrehajtás kényszere miatt teljesítette jogfenntartással. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte a Pp.
- § rendelkezéseit, ugyanis a megállapítási keresetnek a felperes jogainak megóvása érdekében mindenképpen helye van, az eredeti állapot helyreállítása csak jogkövetkezménye a jogszerű elállásnak, így a kereseti kérelemnek megállapítási keresetet tartalmaznia kell. Az eredeti állapot helyreállítása során nem mellőzhető a további okiratok jogi helyzetének rendezése, ennek hiányában az alperes kezdeményezhetné a végrehajtást kezdeményezhetne. Az ingóságok értéke nem csekély, a felperes azok kiadását többször kérte, az alperes azok visszaadását csak a jelen perben ajánlotta fel. A felajánlott teljesítést egyrészt azért nem fogadta el, mert a bíróság döntésére várt, másrészt azok egy része időközben pótlásra került. Az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk.
- §
(1)bekezdésének rendelkezését. A felek a szerződés maradéktalan teljesítés esetén tekintették jogviszonyukat lezártnak, ezért minden kötelezettséget - a kapcsolattartási jog biztosítását is - fontosnak tartottak. Az alperesnek a kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettségét az elállás időpontjáig a megállapodás alapján kellett volna teljesítenie. Az ítélet indokolásától eltérően elsődlegesen a kapcsolattartás indokolatlan elmaradására hivatkozott, és csak másodlagosan a pótlások elmulasztására, melynek vonatkozásában szintén téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja. Az alperes szerződésszegése fennáll akkor is, ha a kapcsolattartás elmaradása neki nem volt felróható. Az elállás időpontjában a megállapodás vagyoni része még nem teljesült, teljesítésére a végrehajtás kényszere miatt került sor. Dr. S.É., dr. P. E., dr. K.B. tanúk vallomásával alátámasztottan a Megállapodás megkötése során a kiskorú gyermekekkel való kapcsolattartás megnyugtató rendezése alapvető szempont volt a felperes számára, annak sorozatos, az alperesi magatartása miatti elmaradása, a pótlások hiánya és alperesi kommunikáció egyértelműen jelezte, hogy ez a cél nem valósult meg. Álláspontja szerint az elállási jog gyakorlását a teljesítés nem zárhatta ki, az elállás időpontjában még csak kis mértékű teljesítés történt, a szerződés teljesítése a mai napig nem történt meg a kapcsolattartás és ingók visszaadásának hiányában. Az eredeti állapot helyreállításának sincs akadálya, az ingatlannak a felperes volt a kizárólagos tulajdonosa, az alperes esetleges követelését kötelmi igényként érvényesítheti a vagyonközösség megszüntetése során. A cég gazdasági tevékenységet azóta sem végzett, vagyoni helyzete a Megállapodás megkötésének időpontjával egyező. A perköltség leszállítása iránti fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy a pertárgy értéke helyesen 25.000.000 forint. A felek nyilatkozata szerint ez az összeg valamennyi vagyoni elem, a cég és az ingóságok ellenértékét is tartalmazza. Az alperes a részletesen indokolt fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és kérte. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint részben alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékok okszerű, a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglalt, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó eljárási elvnek megfelelően, helyesen állapította meg a tényállást. Az arra alapított érdemi határozata a per főtárgya tekintetében helytálló, döntését a jogszabályok pontos megjelölésével, részletesen megindokolta, és az ítélőtábla az elsőfokú ítélet ténybeli és jogi okfejtésével is maradéktalanul egyetért, az megismételni nem kívánja. A fellebbezési érveléssel szemben elsődlegesen arra utal, hogy a családjogi viszonyok lényegesen különböznek a vagyoni szemléletű igényekre modellezett, a Ptk.-ban szabályozott jogviszonyoktól. A családi jogviszonyokban a személyi viszonyok, a „jogon kívüli" erkölcsi értékek nagyobb súllyal jelennek meg. A házastársak egymás közötti vagyoni viszonyainak a rendezése során a Ptk. szabályai csak kisegítő jelleggel és csak a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel kerülnek alkalmazásra. A házastársak közös vagyonának megosztása tárgyában kötött szerződés a vagyoni viszonyok felszámolására, a házastársakat megillető megtérítési igények rendezésére irányul. Kiterjedhet egyéb, a házastársak közötti vitás kérdések rendezésére is, így a közös lakáshasználatának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozására, az esetleges hátralékos gyermektartásdíj elszámolására. A szerződés a vagyoni viszonyok teljes és végleges rendezését jelenti, megkötésüknek általános jellemzője, hogy erre a házasság végleges megromlásának időszakában és a házastársak közötti feszült viszonyban került sor. Ez a helyzet a feleket különböző megfontolásokra kényszeríti, a teljes egyenértékűség kívánalmát egyéb személyi szempontok is befolyásolják, többek között - ahogy az adott esetben is - a különélő szülő felperes és a gyermekek kapcsolatának megfelelő rendezése. Ennek és valamennyi egyéb szempont érvényesülése érdekében a felek kölcsönösen engedményeket tesznek. Az érvényesen létrejött vagyonközösséget megszüntető szerződés azt eredményezi, hogy attól utóbb egyik házastárs sem térhet el egyoldalúan. A szerződésben megállapított kötelezettség részben vagy egészben történő elmulasztása estén az arra jogosult fél pert indíthat a szerződés szerint őt megillető ingóságok kiadása, illetve birtokba adása vagy az őt megillető értékkülönbözet megfizetése iránt. Az ilyen pernek már nem a közös vagyon megosztása, hanem a szerződés teljesítése a tárgya. A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött érvényes szerződést a felek a Csjt. 31. §
(5)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 277. §
(1)bekezdésében meghatározott reális teljesítés elvének megfelelően: a megszabott helyen és időben kötelesek teljesíteni. Az alperes részéről e kötelezettség részbeni elmulasztása esetén az arra jogosult fél alappal nem a szerződéstől elállás jogát gyakorolhatja érdekmúlásra hivatkozással, hanem a szerződés teljesítése iránt indíthat pert, a megállapodás alapján az őt megillető ingóságok kiadására. A felperes a szerződéstől való elállási jogát arra alapította, hogy az ingó vagyontárgyak egy részének alperesi birtokban tartása miatt, illetve a kapcsolattatásra vonatkozó megállapodás nem teljesítése miatt a szerződés teljesítése már nem áll érdekében. A Csjt. 31. §
(5)bekezdés szerint irányadó Ptk. 300.§
(1)bekezdésében foglalt érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg. Az érdekmúlást a szerződés természetére is figyelemmel, objektív ismérvek szerint kell elbírálni, a családi viszonyok és a polgári jogi viszonyok között a már kifejtett szempontokat is érvényre kell juttatni. Az adott esetben a házastársak vagyoni viszonyait véglegesen rendező szerződésnek csak egyik eleme volt az ingóvagyon mikénti megosztása. A megállapodás kiterjedt a teljes ingó és ingatlanvagyonra, a társasági vagyoni részesedés megosztására. Az a körülmény, hogy az egyes, a felperes által vitatott vagyontárgyak a szerződéstől eltérően az alperes birtokában maradtak, az érdekmúlás megállapítására nem ad alapot. A Csjt.
- §-a a szülő és gyermek közötti kapcsolattartást alapvetően gyermeki jogként határozza meg, tehát a gyermeknek joga van arra, hogy különélő szülőjével személyesen és közvetlenül tartsa a kapcsolatot. A gyermekétől különélő szülőnek joga és kötelezettsége is a kapcsolattartás, amelynek biztosítása a gyermeket nevelő szülő kötelessége. Az adott esetben a kapcsolattartás rendezésére vonatkozó megállapodás nem tartalmi eleme a vagyonközösséget megszüntető szerződésnek. A szerződés megkötésének célja - miután annak fő tartalmi eleme a vagyoni igények végleges rendezése - nem a gyermek és szülő közötti kapcsolattartás, amely pedig fogalmilag kizárja a Ptk.
- §-a szerinti érdekmúlás megállapítását. A kapcsolattartásra vonatkozó jogok és kötelezettségek egymást kiegészítő rendszerében a kapcsolattartás meghiúsulása érdekmúlásként nem értelmezhető. A felperes fellebbezése annyiban alapos, hogy a Pp.
- §
(1)bekezdés szerint a pertárgy értéke helyesen 25.000.000 forint, amelyre tekintettel a pernyertes alperest megillető perköltség a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerint megállapítható 1.206.500 forint ügyvédi munkadíj. A kifejtettek alapján a F.i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, a pernyertes alperest megillető elsőfokú perköltség mértékét illetően részben megváltoztatta. Az ítélőtábla a 25.000.000 forint fellebbezési érték alapul vételével, a kifejtett képviseleti tevékenységhez igazodóan megállapított másodfokú perköltség, továbbá a fellebbezési illeték viseléséről a Pp. 239. §-a szerint irányadó 78. §
(1)bekezdése, a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2),
(5)és
(6)bekezdése, az Itv. 74. §
(3)bekezdése értelmében alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,
- január
- Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke . Pusztai Anita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró