SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.355/2014/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Tóth Csaba ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Szalainé dr. Szántai Katalin ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
- június
- napján kelt 10.G.21.080/2009/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és mellőzi a felek között
- december
- napján létrejött megbízási szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítását. Az alperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét 570.000,- (Ötszázhetvenezer) leszállítja. forintra Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperest terhelő késedelmi kamat
- október
- napjától
- június
- napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, míg
- július
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 220.000,- (Kettőszázhúszezer) forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, fizessen meg az államnak – külön felhívásra (Nyolcszázhatvannégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. – 864.000,- Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek
- december 6-án megbízási szerződést kötöttek, melyben a felperes vállalta az alperesi kórház teljes – gyógyító és gazdasági, pénzügyi – ellátórendszerének, szerződéses kapcsolatrendszerének átfogó átvizsgálását, folyamatos vezetői tanácsadást. A megbízás kiterjedt – többek között – a kórház kapacitásának, teljesítményének, gazdasági állapotának áttekintésére, ezek eredménye alapján javaslattételre a feltárt problémák megoldására, kiküszöbölésére, a hiányosságok megszüntetéséhez szükséges lépések folyamatos kidolgozására, a felperes feladatát javaslattételre, a gazdálkodás rendjének, szerződéses kapcsolatrendszerének vizsgálata, továbbá javaslattétel a gazdaságos működéshez szükséges orvosszakmai, szervezeti és működésbeli változtatásokra, azok végrehajtásának szervezésére, irányítására. A szerződés határozott időre szólt
- december 7-től
- május 31-ig. A megbízási díjat a felek 300.000,- forint + ÁFA/hó összegben, valamint a megbízás időszakában realizálódó, az eredménykimutatás alapján számított eredményjavulás 15%ában határozták meg. A megbízási szerződés
- pontja szerint a felperes a megbízási díjat havonta, a teljesítés igazolását követően, míg a teljesítésigazolás eredményjavulásból számolt díjat az alperes kontrolling rendszerétől függően a teljesítést követő hónapban, de legkésőbb a teljesítést követő negyedik hónapban volt jogosult kiszámlázni a szerződés részét képező „eredményszámítási módszertan” alapján. Az eredményjavulás mértékének számítási módját és rendjét külön megállapodásban rögzítették
- december 7-én. A felperes kötelezettséget vállalt az alperes gazdasági eredményeinek, pénzügyi helyzetének, likviditásának vizsgálata során kimutatás készítésére, mely tartalmazza a kintlevőségeket, a ki nem fizetett számlákat, kötelezettségvállalásokat, átütemezett adósságállományt. Ugyancsak vállalta eredménykimutatás készítését havi gyakorisággal azzal, hogy az a pénzügyi elszámolás alapját képezi. Kikötötték, hogy az eredménykimutatás
- november 30-i állapottól kezdődik. A felperes
- május 15-én elkészítette tevékenységéről készült beszámolóját, valamint az eredményjavulás elszámolását, melyet az alperes fenntartója, (város neve) Önkormányzat Képviselő-testülete megtárgyalt és 214/
- (V.22.) számú határozatával elfogadott. Az alperes
- november 20-án kelt levelében kifogásolta az eredményjavulás elszámolását. Sérelmezte, hogy a
- januári-februári teljesítés igazoláshoz, valamint a
- márciusi és április-májusi beszámolókhoz tételes munkaanyagok, analitikák (összehasonlító táblázatok, felmérések, számítások, jelentések, jegyzőkönyvek, feljegyzések, ténymegállapítások) nem készültek, illetőleg azokat nem kapta meg, az eredményjavulás elszámolásában szereplő fekvő- és járóbeteg „A” és „B” változatának összegeihez előzmény vagy eredménylevezetés nem kapcsolódott, a gazdasági terület eredményjavulási összege pedig kidolgozatlan. Kifejtette, hogy a havi fix díjazáson felüli „eredményjavulási díj” kifizetésére csak megalapozott számítás alapján és (város neve) Képviselő-testületének a teljesítésigazoláshoz való „hozzájárulása” esetén van lehetőség. Az alperes az esedékes havi megbízási díjakat megfizette. A felperes leszállított keresetében 12.954.000,- forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen sikerdíj, másodlagosan megbízási díj, míg harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Utóbbi kereseti kérelme kapcsán kifejtette, amennyiben a felek a szerződés lényegi elemét képező megbízási díjban nem állapodtak meg, úgy a szerződés érvénytelen, mivel enélkül a szerződést nyilvánvalóan nem kötötték volna meg Az alperes a kereset elutasítását kérte. Indokolása szerint a felperes a számlát a teljesítést követő, de legkésőbb a negyedik hónapban volt jogosult kiállítani, így a
- november 13-án előterjesztett eredményjavulás-elszámolás több héttel elkésett, a számla előterjesztésére
- szeptember 30-át követően nem kerülhetett volna sor. Kiemelte, a felperes annak ellenére nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, hogy az elért eredményt bemutató dokumentumok elkészítése az ő feladata volt, melyekhez az alperes minden adatot szolgáltatott, illetve hozzáférhetővé tett. Egyekben kifejtette, a felek abban állapodtak meg, hogy a felperest sikerdíj abban az esetben illeti meg, ha az általa javasolt konkrét intézkedések számszerűsíthetőek és kimutatható eredményjavulást idéznek elő a kórház gazdálkodásában a megbízás időszakában. Álláspontja az volt, a sikerdíj, az eredményjavulás 15%-a nem azonos a kereseti kérelemben felsorakoztatott intézkedések pénzügyi hatásaival. Az alperes fenntartójának 214/
- számú határozata nem az eredményjavulás elismerését jelentette, mivel erre nézve nem volt számszaki adat, hanem azt rögzítette, hogy a felperes tevékenysége keretében szakmai és gazdasági intézkedési javaslatokat fogalmazott meg. Ezen túl vitatta a beszámoló egyes tartalmi elemeit. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek között
- december 6-án létrejött megbízási szerződést az ítélethozatalig hatályossá nyilvánította és kötelezte az alperest 10.800.000,- forint, valamint ennek
- október
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában a tanúvallomások és a szakértői bizonyítás eredményeképpen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek az eredményjavulás számításának pontos metódusát a szerződéskötéskor nem tisztázták, és nem határozták meg a bázisidőszakot. Egyértelmű volt ugyanakkor, hogy a felperest megillető megbízási díj két részből tevődött össze: egy havi fix összegből és az eredmény után járó díjrészletből. A szerződésben a felperes feladatait csupán általánosan határozták meg, ami lehetőséget ad ugyanazon gazdasági cselekmények eltérő módon való értékelésére. Mivel nem ismert olyan módszer, amelynek alapján – részletes szerződéses szabályozás hiányában – az üzemgazdasági alapú elszámolás racionális költségkeretek között egzakt módon elvégezhető lenne, a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a felperes ténylegesen milyen munkát végzett és az milyen átlagos piaci értéket képviselt. Ennek során megállapította, hogy a megbízott szerződéses kötelezettségeit teljesítette, a likviditási, pénzügyi beszámolót megfelelően elkészítette. Nem tartotta relevánsnak azt az alperesi hivatkozást, hogy melyik fél kezdeményezésére történtek az alperesi kórháznál a működésben változások, mert ha ezek szükségessége már a felperes tevékenységét megelőzően is felmerült, de azok megvalósítása akkor elmaradt, azok későbbi realizálása mindenképpen a felperes tevékenységével összefüggésben történt meg. A feltárt körülményeket együttesen értékelve megállapította, hogy a felek között létrejött megbízási szerződés a sikerdíj számítása tekintetében érthetetlen, részben lehetetlen feltételeket rögzít, mivel azonban a sikerdíjra vonatkozó kikötés nélkül a felek a szerződést nem kötötték volna meg, a szerződés egésze érvénytelen az érintett feltétel semmissége folytán. A Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdését, valamint az 1/
- (VI.28.) PK vélemény
- és
- pontját alkalmazva a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította és rendelkezett a részben ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről. Az összegszerűség meghatározásakor figyelembe vette (szakértő 1 neve) perbeli szakvéleményét és az alperes által egyébként fizetett megbízási díjakat. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan a megbízási díj mértékének az ÁFA összegével történő csökkentése érdekében. Álláspontja szerint a felek között megbízási és vállalkozási elemeket is hordozó szerződés jött létre, melyben az eredményjavulás után járó díj az eredménykötelemhez, vagyis a vállalkozási szerződéses elemhez kapcsolódott. Nem vitatta, hogy a felperes a rábízott feladatot ellátta, azonban hangsúlyozta, hogy annak díját határidőben megkapta. Továbbra is állította, hogy összegszerűen kimutatható, a felperesi tevékenység folytán előállt eredményjavulás a megbízási időszakban és azt követően sem volt, ilyet sem a felperes, sem az eljárt szakértők nem tudtak kimutatni. Sérelmezte, hogy a szakértői vélemények átalány megbízási díjat állapítottak meg, amit fix díjazásnak neveztek, figyelmen kívül hagyva a megbízási szerződés vállalkozási jellegű elemét. Kiemelte, hogy a vitatott díjról a felperes a szerződés
- pontja szerinti határidőig számlát nem állított ki. Kifejtette továbbá, a szakértők ÁFA-val növelt bruttó értékben határozták meg a felperest megillető megbízási díjat, amit azonban az ítéletben felszámítani nem lehetett volna. Ugyanakkor hiányosnak tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét atekintetben, hogy abban nem került meghatározásra, a felperesnek fizetendő 894.265,- forint milyen jogcímen jár. Vitatta annak összegszerűségét is. Állította, illetékfizetési kötelezettsége – költségvetési szervként – nem áll fenn. Fellebbezésének kiegészítésében kifogásolta a szakértői véleményekben kimunkált, megbízási díj számítására vonatkozó szempontokat. A fellebbezés kisebb részben alapos. A peres felek a Ptk.
- §
(1)bekezdésében szabályozott megbízási szerződést kötöttek. Ennek alapján a megbízott a rábízott ügy ellátására, míg a megbízó díj fizetésére köteles (Ptk. 478. §
(1)bekezdés). A felek között nem volt vitás, hogy a felperes szerződés szerint kötelezettségét teljesítette, a jogvita alapját az képezte, hogy a kialkudott fix megbízási díjon felül megilleti-e a kikötött sikerdíj és ha igen, milyen összegben. A bírói gyakorlat egységes álláspontot foglal el abban a kérdésben, hogy a megbízási szerződésben meghatározott többleteredmény elérése esetére annak sikerdíjjal történő díjazását a felek a szerződésben érvényesen kiköthetik akár úgy is, hogy a meghatározott fix megbízási díjon felül állapítják azt meg. A sikerdíj (jutalék) ellenében végzett megbízási tevékenység esetén a megbízó számára közömbös, hogy a megbízott mennyi munkával, milyen munkamódszerekkel éri el a kívánt eredményt. Mivel a sikerdíj ekként valójában az ügylet értékéhez igazodik, arra hivatkozással – feltűnő értékaránytalansági alapon – nem támadható, hogy a megbízott által végzett munka mennyisége nem áll arányban a kikötött díjjal (EBH
- 643., BH
- 317.) Ennek alapvető indoka, hogy a sikerorientált díjazás azoknál az ügyleteknél jellemző, ahol a megbízotti munkamennyiség ténylegesen nem mérhető, a megbízott tevékenységének szakszerűségét, az ügyben kifejtett erőfeszítést lényegében csak az eredmény tudja minősíteni. Ilyen esetben a megbízó nem a tényleges munkavégzést, hanem a munka eredményeként elért, nála jelentkező vagyonszaporulatot, mint sikert díjazza (BH
- 321.). Lényeges továbbá, hogy az eredményességet illetően a megbízási típusú szolgáltatás tartalmaz egy bizonytalansági, kockázati elemet, éppen ezért nem minősíthető vállalkozási kötelemnek. A sikerdíjas megbízásokkal kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat a kiemelkedően magas jutalék kikötését attól függően tekinti társadalmilag elfogadottnak, ezáltal érvényesnek, hogy a megbízott az eredmény elérése érdekében vállal-e tényleges kockázatot. A sikerdíj tehát az a jogi eszköz, amellyel s megbízó saját fokozott érdekeltségét átviszi a jogviszony másik alanyára azáltal, hogy annak – teljes vagy részbeni – díjazását a tevékenység eredményességéhez köti. Ezzel igyekszik a megbízottat az eredményességben motiválttá tenni, ezért az elvégzett munka mennyisége másodlagos az ellenérték meghatározása során a célzott, azonban bizonytalan eredményhez képest (eBDT
- 2992.). A perbeli esetben a szerződésben rögzített sikerdíj kifizetését a felek a felperes szerződéses tevékenységével összefüggésben számszerűsítve kimutatható alperesi eredményjavuláshoz kötötték, amely jelentős bizonytalansági tényezőt hordozott. A felperes a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan abban bízott, hogy az alperesnél eredményjavulás következik be, ennek tudatában vállalta kisebb összegű fix megbízási díj és viszonylag magasabb %-os mértékű sikerdíj mellett a teljesítést. Ugyanakkor a megállapodás szakmai tartalma, a felperes által elvégzett feladat nagysága olyan tevékenység, melynek ellenértékeként – a szakértők szerint – a szerződésben meghatározott fix havi megbízási díjnál lényegesen magasabb havi díjazás lenne megállapítható. A sikerdíj ezért az arányos ellenérték jelentős része. Osztja azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját abban a vonatkozásban, hogy a szerződésben az eredményjavulás mértékének meghatározására vonatkozó metódust olyan módon határozták meg, melyből annak egzakt módon, egységes szempontrendszer szerint történő kiszámítása – a szakértői vélemények szerint – nem lehetséges. Ez azt jelenti, hogy valójában a szolgáltatás jelentős részével szemben adekvát, összegszerűen meghatározható ellenszolgáltatás nem került kikötésre. Mivel a díjazás a megbízási szerződés lényeges eleme (Ptk.
- §
(1)bekezdés), az a felperes számára is lényegi kérdés, annak kiszámítható módon való meghatározása – minden elemét, így a fix és a sikerdíjat tekintve is – szükséges a szerződés létrejöttéhez (Ptk. 205. §
(2)bekezdés). Ennek hiányában a szerződés nem jött létre, hiszen a kikötött havi 300.000,- forint + ÁFA megbízási díj lényegében nem más, mint a munkában résztvevők költségtérítésének fedezete. Miután a felperes irreverzibilis szolgáltatására tekintettel az eredeti állapot nem állítható helyre, a jogvitát a Ptk. 361.-
- §-ai alkalmazásával, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elbírálni (BH
- 163.). A jogalap nélküli gazdagodás elszámolásánál a bíróságnak meg kell teremtenie a nyújtott szolgáltatással szembenálló ellenszolgáltatás arányosságát, a kettő közti egyensúlyt, amely a szerződés létrejötte esetében is fennállt volna. Arra kell tehát törekednie, hogy egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatása kapcsán, vagyis meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Ez a peres felek jogviszonyában a felperes tevékenysége és a szakértői módszerekkel – ugyan becsült érték alapján – kimutatott eredményjavulás után járó arányos ellenszolgáltatást jelenti, figyelembe véve a már teljesített, a fix díjakból adódó részt is. Bár a szerződéses szempontok szerint az eredményjavulás nem számítható ki, a szakértők szakértői módszerekkel egyértelmű eredményjavulást mutattak ki, így nem kétséges, hogy ennek alapján a felperest díj illeti meg. Az elsőfokú bíróság nyilatkoztatta a szakértőket átalánydíjakról, összehasonlító értékekről és döntött arról, hogy a felperes szolgáltatásával szemben az alperes ellenszolgáltatása hogyan alakul. Ennek meghatározásához azonban a szerződési rendelkezések annak létre nem jötte következtében nem vehetők alapul, irányadónak a (szakértő 2 neve) és (szakértő 1 neve) szakértők – egyébként aggálytalan – szakvéleményeiben foglalt értékek vehetők figyelembe, akik általánosságban alkalmazott, szakértői szempontból elfogadott, ekként a bíróság által sem kifogásolható elvekből indultak ki. A meghatározott összeg az összehasonlító adatok alapján is arányos, így azt az elsőfokú bíróság – bár eltérő jogcímen – helytállóan fogadta el ítélkezése alapjául. A marasztalási összeg – helyesen – jogalap nélküli gazdagodás megtérítése jogcímén illeti a felperest. Megjegyzi az ítélőtábla, a Ptk.
- §
(3)bekezdése a jogszabályhely
(1)és
(2)bekezdéseit is figyelembe véve csak a szerződésben kikötött, annak hatályát érintő felfüggesztő vagy bontó feltétel esetén alkalmazható. Ilyenként a sikerdíj nem tekinthető, miután az alapját jelentő eredmény nem teljesen a felektől függetlenül következik be, abban jelentősen közrehat a megbízott tevékenysége. Ugyanakkor pontosítani kellett az elsőfokú bíróság ítéletének kamatfizetésre vonatkozó rendelkezését a Ptk. 301. §
(1)bekezdésének időközbeni (
- évi XXXIV. tv.
- §
(10)bekezdés d) pont) módosítására figyelemmel. Az elsőfokú bíróság a felek között a pernyertesség-pervesztesség arányát megfelelően, azonban az őket terhelő perköltség összegét tévesen határozta meg. Az aránynak megfelelően az alperest 477.000,- forint eljárási illeték és 61.000,- forint jogi képviselettel felmerült perköltség-különbözet terheli a szakértői díj különbözetének megfizetésén túl. Erre figyelemmel az alperest terhelő perköltség összegét az ítélőtábla leszállította. Az alperes vitatta illetékfizetési kötelezettségét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján. A költségvetési szerv ugyanakkor csak azesetben részesülhet személyes illetékmentesség kedvezményében, ha a vagyonszerzést, illetőleg az eljárás megindítását megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve eredménye után a központi költségvetésbe befizetett kötelezettsége nem keletkezik (Itv. 5. §
(2)bekezdés). Ezt az alperes az eljárás során nem igazolta, ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tett – az ítélőtábla előtti eljárásban sem – így illetékmentesség nem illeti meg. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. Az alperes fellebbezése kisebb részben vezetett eredményre, mely a pernyertesség-pervesztesség arányát lényegesen nem befolyásolta, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felmerült másodfokú eljárási költség megfizetésére, amelyet az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései alapján a jogi képviselettel összefüggésben, a kifejtett munkával arányban, mérlegeléssel állapított meg. Ezen túl kötelezte az alperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése szerint a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d,
- év január hó
- napján. Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. . Bálind Attila s.k. előadó bíró táblabíró