Gf.30578/2014/8 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.578/2014/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Mocsay Gergely ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Deme Lászlóné Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: Dr. Deme Lászlóné ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, akinek pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott a Dr. Hegyeshalmi Zoltán ügyvéd (ügyvédi címe) által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe), kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Miskolci Törvényszék
2. június
3. napján kelt, - a 13.G.40.142/2013/
4. számú
5. augusztus
6. napján kelt kijavító végzéssel kijavított 13.G.40.142/2013/
7. számú ítélete ellen a felperes részéről
8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a
9. január
10. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által a felperes javára fizetendő tőkeösszeget 4 467 384 (Négymillió-négyszázhatvanhétezerháromszáznyolcvannégy) Ft-ra felemeli. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 948 300 (Kilencszáznegyvennyolcezer-háromszáz) Ft-ra, a beavatkozó javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1 000 000 (Egymillió) Ft-ra leszállítja. A felperes által az államnak, felhívásra megfizetendő, le nem rótt illeték összegét 4 223 283 (Négymillió-kettőszázhuszonháromezer-kettőszáznyolcvanhárom) Ft-ra leszállítja, míg az alperes által ugyanilyen módon fizetendő eljárási illeték összegét 130 617 (Egyszázharmincezer-hatszáztizenhét) Ft-ra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest 2 425 000 (Kettőmillió-négyszázhuszonötezer) Ft, az alperest pedig 75 000 (Hetvenötezer) Ft feljegyzett fellebbezési illeték felhívásra, az állam javára történő megfizetésére kötelezi. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak személyenként 190 500 (Egyszázkilencvenezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott 13.G.40.142/2013/
11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 158 200 Ft-ot, és ezen összegnek
12. április
13. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak személyenként 1 122 500 Ft perköltséget, valamint az államnak felhívásra 4 344 400 Ft feljegyzett illetéket. Kötelezte az alperest, hogy felhívásra fizessen meg az államnak 9500 Ft feljegyzett illetéket. Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes
14. április
15. napján észlelte, hogy a ...-n, a ... található és a tulajdonát képező pincébe víz szivárog be. Erről értesítette az alperest, és a közösen megtartott helyszíni bejáráson megállapították, hogy a víz a pincébe több ponton behatolt, csepegés, illetve csordogálás formájában. Az alperes képviselői elismerték, hogy a szerencsi víztározó fenékleürítő tolózárja meghibásodott, és a víz a védőterületről 40 liter/perc sebességgel kifolyt a közterületre, és elszivárgott a földbe. A felperes az esettel összefüggésben kárigényt jelentett be az alperes felé, aki azonban nem fizetett kártérítést a felperesnek. A felperes
16. április 20-án ismételt beázást észlelt a pincében, amit azonnal jelzett az alperes felé. Az ekkor felvett jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az alperes az előző nap medencemosatást végzett, és a medencék leürítése a túlfolyóvezetékeken keresztül történt. A beázás következtében a pincében található asztalok és padok részben megrongálódtak, a boltozatból egy rész leszakadt. Az alperes ezzel a káreseménnyel összefüggésben sem fizetett kártérítést a felperesnek. A felperes módosított keresetében 133 177 614 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozva, hogy az alperesi magatartással összefüggésben jelent meg a pincéjében a víz, leszakadt a boltozat, ami kárt okozott egyrészt a pince állagának a romlásával, másrészt a borokban és a hordókban bekövetkezett károkkal, harmadrészt az elmaradt pincevendégség, mint elmaradt haszon formájában. Az őt ért kár részeként kérte megtéríteni a helyreállítási munkálatokkal, valamint a szakértői vélemények elkészítésével összefüggésben felmerült költségeit is. A felperes állítása szerint az alperes a kártérítési felelősségét elismerte. Az alperes és az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a perbe beavatkozott beavatkozó a felperesi kereset elutasítását kérték. Azt nem vitatták, hogy a szerencsi víztározó tolózárjának meghibásodása miatt a víz kifolyt, de azt nem tartották olyan mértékűnek, amely indokolná a felperesi pincébe történt vízszivárgást. Ezért nem áll fenn ok-okozati összefüggés az alperesi magatartás, és a pincében megjelenő víz között. Az 50 éve változatlan alperesi technológiára sem vezethető vissza a felperes károsodása. Álláspontjuk szerint a felperes nem bizonyította az őt ért kár összegszerűségét sem. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét csak kisebb részben találta megalapozottnak. Ítélete indokolásában a perbeli tényadatokat a megismételt eljárásokban beszerzett valamennyi igazságügyi szakértői vélemény figyelembevételével értékelte, és tényként rögzítette, hogy nem állapítható meg az, hogy
17. évtől kezdődően a főte
18. évben bekövetkezett leszakadásáig a pincében folyamatosan jelen lett volna a víz. Ezt követően az elsőfokú bíróság megvizsgálta, hogy a két perbeli esemény között milyen összefüggés áll fenn, illetve, hogy az alperes tevékenysége mennyiben hatott közre abban, hogy a felperesi pincében megjelent a víz. Az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy a perbeli szakértők véleményei, és a beszerzett tanúvallomások is cáfolták azt az alperesi állítást, miszerint a
19. évi beázás a medencék leürítésével állna oksági kapcsolatban. Az utóbb kirendelt szakértői testület is - Dr. E.F. szakvéleményével egyezően - csupán annyit állapít meg, hogy az alperesi technológiával összefüggésben a területen megjelenő víz a természetes vízfolyásokon felül jelentkezett. Mivel az alperesi technológia 50 éve változatlan, akkor a felperes által hivatkozott oksági kapcsolat alapján a pincében már régen és rendszeresen meg kellett volna jelennie a víznek. A
20. évben történt tolózár meghibásodással a felperesi állítás szerint összefüggésben álló beázás körében lefolytatott tanú- és szakértői bizonyítás csak részben igazolta a felperes álláspontját. A talaj szerkezetét Dr. E.F. és K.I. szakértők is ugyanúgy írták le, ám ebből a tényből Dr. E.F. - T.T. szakértővel egyező - következtetésével ellentétes álláspontra helyezkedett K.I., amikor megállapíthatónak találta az ok-okozati összefüggést az alperes tevékenysége és a felperest ért kár között, viszont ezen megállapítását nem indokolta meg megfelelően. Az elsőfokú bíróság a kár bekövetkezésének okaként nem fogadta el a pincének a T.T. szakértő által megjelölt szellőzetlenségét sem, mivel a pincehasználat körülményei évtizedek óta változatlanok, és a két perbeli esetet kivéve hasonló kár nem következett be máskor. Az elsőfokú bíróság ugyancsak nem fogadta el a kár lehetséges okaként a Dr. Z.T. szakvéleményében megjelölt okot sem, miszerint a lejtőn sebesen lefolyó víz ferde irányuló áramlási csatornákat, forgókat mosott ki, ezáltal a talaj hamar telítődött vízzel, mivel a többi szakvélemény ezt az álláspontot egyértelműen cáfolta. Dr. P.A. szakértő megállapításaival szemben az elsőfokú bíróság a perben beszerzett egyéb bizonyítékok - köztük Dr. E.F. szakvéleménye - alapján azt rögzítette tényként, hogy a tolózár meghibásodásból eredő vízszivárgás legfeljebb 9 nappal a vízmegjelenés észlelése előtt kezdődhetett, és nem fogadta el Dr. P.A. azon következtetését sem, miszerint ennek hatására a talajszerkezet tartósan megváltozott, hiszen ekkor - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a két káresemény közötti időszakban meg kellett volna jelennie a lehulló csapadéknak is a pincében. Az elsőfokú bíróság Dr. E.F., Dr. L.L., valamint az utóbb felkért szakértői testület szakvéleménye e körben egyező megállapításait elfogadva azt rögzítette, hogy a tolózár meghibásodásból és a víztározó mosatásából a pincébe jutó víz csak egy a sok természetesen szivárgás közül, és a rétegekben mozgó természetes víz hatása jóval nagyobb, ezért az elsőfokú bíróság csak a
21. évben bekövetkezett kárral összefüggésben találta megállapíthatónak az alperes felelősségét. A
22. évi káreseményt - a főte leszakadását - a szakértői testület véleménye szerint a szükséges kármegelőzési munkák elmaradása okozta, és az elsőfokú bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve (a leürítő cső és az aszfaltozott út közötti vízelvezetést biztosító csatorna ekkorra már megépült) ezt a megállapítást elfogadta. Mivel a megismételt eljárásban beszerzett bizonyítékok nem cáfolták meg Dr. E.F. szakértő megállapítását, ezért az elsőfokú bíróság ítélkezése alapjául változatlanul Dr. E.F. szakvéleményét fogadta el, és a pince helyreállítási költségei körében az e szakvéleményben megállapított összeg, mint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Megjegyezte, hogy a felperes nem dokumentálta megfelelően a saját maga által elvégzett munkát, a helyreállításhoz szükséges anyagok vonatkozásában bizonyítékot nem szolgáltatott, és nem ajánlott fel megfelelő bizonyítást az elmaradt haszon tekintetében sem. A perbeli adatok alapján az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a
23. évi szivárgás nem volt olyan mértékű, hogy jelentős kárt okozzon a hordókban és a borokban, és a borvizsgálati jegyzőkönyv sem tartalmaz semmilyen olyan adatot, amelyből következtetni lehetne a pince vizesedésével fennálló ok-okozati összefüggésre. A felperes megfelelő tájékoztatás ellenére nem kért szakértői bizonyítást az őt ért károk vonatkozásában, a felperes által kért általános kártérítés megállapítására pedig csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kár összege más módon nem határozható meg. A túlnyomórészt pervesztes felperest kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett eljárási illeték felhívásra történő megfizetésére pedig pernyertességük arányában kötelezte a feleket. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és az alperesnek a felperesi kereset szerinti, és a perköltségben való marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a Debreceni Ítélőtábla a Gf.III.30.770/2009/
24. számú, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező végzésében szükségesnek tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének alapját képező szakvélemény kiegészítését többek között a kár összegszerűségére nézve is. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletét ismételten a korábban beszerzett szakértői vélemény megállapításaira alapította. A felperes fellebbezése alapján korábban is eljárt Debreceni Ítélőtábla a Gf.III.30.087/2013/
25. számú végzésével ismételten hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert az ítélőtábla álláspontja szerint sem lettek feloldva a perbeli ellentmondások. Az elsőfokú bíróság az újabb, megismételt eljárásban immár szakértői testületet rendelt ki a különböző szakvélemények közötti, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló szakvéleményen belüli ellentmondások feloldására, hiányosságaik pótlására. A szakértői testület szakvéleményének
26. oldalán rögzítésre került, hogy a testület nem tartja megalapozottnak Dr. E.F. szakértő szakvéleményét, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban is ezt a szakvéleményt fogadta el ítélete alapjául, a helyreállítási költségeket is a szakértő által meghatározott összegben állapította meg, annak ellenére, hogy az ítélőtábla is rámutatott arra, hogy a szakértő a hibák kijavítási költségénél nem számolt a járulékos költségekkel. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szakértői testület szakvéleményét, holott annak
27. oldalán a Dr. E.F. szakvéleményében meghatározott értékeknek ellentmondó adatok szerepelnek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban nem tett eleget az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében adott iránymutatásnak, továbbra is csak az állagkárt vette figyelembe, és azt is téves kiindulási alapból határozta meg, a járulékos károkkal érdemben nem foglalkozott, ítélete ezért megalapozatlan. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői testület megállapításával ellentétben a vízelfolyás időtartamát nem minimum 12 napban, hanem annak kezdetét legfeljebb a vízmegjelenés észlelését megelőző
28. napban határozta meg. A szakértői testület megállapította az alperes felelősségét és azt is, hogy a felszíni vízelvezetés nem megfelelő, ezzel szemben az elsőfokú bíróság azt állapította meg ítélete tényállítási részében, hogy mivel a vízelvezetést biztosító csatorna már megépítésre került, ezért a pincébe minimális mértékben kerülhetett víz a felperesi leürítésre visszavezethetően. A szakértői testület véleményének
29. oldala tartalmazza azt a megállapítást is, miszerint az alperesi tevékenység következménye lehetett a víznek a pincében való megjelenése
30. évben. Az elsőfokú bíróság azonban ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta ezt, és a többi bizonyítékot sem vette számba az ítélőtábla iránymutatásának megfelelően, ítéletét lényegében változatlan formában hozta meg. Az megállapítást nyert, hogy a felperesi pincébe
31. évben bekövetkezett vízcsorgás okozója az alperes volt. Állította, hogy a felperes a perben bizonyította az ezen káreseménnyel összefüggésben 2005-
32. év között felmerült kára összegszerűségét is. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt, hogy a felperes a káresemény során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A
33. év óta eltelt időszakban nem volt elvárható a felperestől a különböző szakvélemények ellentmondásossága miatt az, hogy a leszakadt főtét a saját költségén megerősítse, amely költségeket egyébként sem tudott volna előlegezni anyagi helyzete miatt. Az ítélőtáblán
34. sorszám alatt érkeztetett beadványában bizonyítási indítványt terjesztett elő, és kérte a másodfokú tárgyaláson meghallgatni a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület szakértőjét arra tekintettel, hogy a perbeli pincébe további beázások történtek, a szakértői vélemény erre vonatkozó kiegészítése iránt azonban az elsőfokú bíróság nem intézkedett, és álláspontja szerint a megalapozott döntés meghozatalához elengedhetetlen a szakértő meghallgatása a másodfokú tárgyaláson. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a felperesnek a perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Rámutatott, hogy a Szakértői Testület véleményének a felperesi fellebbezésben hivatkozott, kiragadott megállapításai Dr. E.F. szakvéleményének csupán a felszíni vízfolyás irányát meghatározó részét tették kétségessé. A Szakértői Testület szakvéleményében leginkább Dr. P.A. szakvéleményének megállapításait cáfolta, és leginkább Dr. L.L. szakvéleményével értett egyet. Hangsúlyozta, hogy a Szakértői Testület szakvéleményében a 2005-ös káreseménnyel összefüggésben is csupán feltételes módban állapította meg az alperes felelősségét. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperest az alperesi tevékenységgel összefüggésben ért kár összege elenyésző, annak összegét az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg. A beavatkozó az ítélőtáblára
35. január
36. napján érkezett beadványában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel részben megalapozott. A felperes a fellebbezésében alappal sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként hozott ítélete alapjául változatlanul Dr. E.F. szakértő szakvéleményét fogadta el. Dr. E.F. szakértő a 13.G.40.038/2008/
37. szám alatt előterjesztett szakvéleményében azt állapította meg, hogy a pincében tapasztalható pergés fő oka a természetes eredetű víz, a tolózár hibája folytán beszivárgott mesterséges víz pedig alig 5 %-ban okozhatta a kárt. Lényegében ezt a következtetést vonta le Dr. L.L. hidro-geológus mérnök is a G.30.174/2010/
38. (92.) számú szakvéleményében. A Dr. E.F. következtetésével ellentétes álláspontra helyezkedett Király István szakértő a G.30.174/2010/
39. számú szakvéleményében, Dr. Z.T. geológus magánszakértő a
40. sorszámú szakvéleményében, és Dr. Pataki Attila a
41. sorszám alatt előterjesztett szakértői véleményében. Dr. L.L. a szakvéleményében megállapította, hogy Dr. P.A. igazságügyi szakértő a területről részletes geodéziai felmérést készített, de mérés nélküli értékekkel dolgozott, míg a Dr. Z.T. méréseinek adatai iránybelileg jelentősen eltérnek a Dr. L.L. által mért irányoktól. A
42. sorszámú „Megjegyzések" elnevezésű beadványában Dr. L.L. szakértő a Dr. E.F.-nek az irodalmi adatok alapján készült szakértői véleményét a szakértő több évtizedes tapasztalata alapján találta elfogadhatónak, szemben a többi szakértő méréseken alapuló megállapításaival. Dr. L.L. egyetértett Dr. P.A. szakértő megállapításaival a tekintetben, hogy a víz útja a felszín alatt vezetett, csupán a „beszivárgó víz" mennyiségét és annak a pincét alkotó kőzetekkel való kapcsolatát ítélték meg eltérően. Az elsőfokú bíróság T.T. szakértő megállapításainak értékelését helytállóan mellőzte a tényállás megállapítása során, mivel azzal a többi perbeli és az utóbb kirendelt szakértői testület által készített szakvélemény sem értett egyet. Az ítélőtábla a Gf.III.30.087/2013/
43. számú végzésével a perben rendelkezésre álló szakértői és magánszakértői vélemények közötti ellentmondás feloldására írta elő azt, hogy az elsőfokú bíróság a másodszor megismételt eljárásban szakértői testületet rendeljen ki a vitás szakkérdések megválaszolására. Így került sor az elsőfokú bíróság 13.G.40.142/2013/
44. számú végzésével a Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület kijelölésére. A kirendelt szakértői testület a G.30.142/2013/
45. számú szakvéleményében értékelte - a feltett kérdések megválaszolását megelőzően - a perben rendelkezésre álló eddigi szakvéleményeket. Arra valamennyi perbeli szakértői vélemény kitért, hogy a különböző és egyező tárgykörben végzett mérések ellenére a szakértők becsült adatokból dolgoztak, mert több adatsor (így az elfolyt víz mennyisége, a vízfolyás időtartama) nem ismert a perben, ám ezt a becsült értéket reálisnak tartották. Dr. E.F. szakvéleményét a Szakértői Testület a felszíni vízlefolyás irányának meghatározása körében nem tartotta megalapozott. A testületi szakvélemény a
46. oldal utolsó bekezdésében azt tartalmazza, hogy a tolózár hibája miatti vízelfolyás folyamatosan terhelte a vízmű alatti lejtős, füves területet, és ez a folyamat 12 napon keresztül elegendő mennyiséget adott ahhoz, hogy a felszín alatti rétegek átázhassanak. A legvalószínűbbnek azt tartotta, hogy a vízműtől elfolyó víz a felszínen folyt le, és annak egy hányada szivárgott be a pincébe. Végső következtetésként azt állapította meg, hogy nagyvalószínűséggel összefüggés van a tolózár hibásodása és a főtén megjelenő csepegés között. A szakértői testület sommás véleménye szerint a víz megjelenése a pincében az alperesi tevékenységből következhetett be, az utóbb történt „felszakadás" azonban már a felperes további kármegelőzési mulasztásával áll összefüggésben. A szakértői testület egyértelmű megállapítása szerint a pincében a víz megjelenéséért az alperes tehető felelőssé. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában az alperes
47. évi magatartása és a felperest ért kár közötti ok-okozati összefüggést ugyan megállapította, ám annak mértékét nem találta „akkorának, hogy kétséget kizáró módon azt lehessen megállapítani, hogy a pincében történő víz megjelenésének ez lett volna a kiváltó oka" (ítélet
48. oldal
49. bekezdés). Az elsőfokú bíróság ítéletékezése alapjául továbbra is Dr. E.F. szakértő véleményét fogadta el, és az ítélőtábla álláspontja szerint nem értékelte kellő súllyal a szakértői testületnek a perben rendelkezésre álló szakértői vélemények megállapításai között mutatkozó ellentmondásokat (a lehetséges, de elégséges módon) feloldó, egyértelmű megállapítását a
50. évi káresemény bekövetkezésének oksági összefüggéseit illetően. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a
51. évben történt károsodásban az alperes közrehatásának a mértékét is a Dr. E.F. szakvéleményén meghatározott 5 %-ban állapította meg. Miután a felperes pincéjében a
52. évben bekövetkezett károkért az alperes felelőssége megállapítható, a kérdés csupán az, hogy a kár összegszerűségét a felperes milyen mértékben tudta bizonyítani. A kereset összegszerűségével kapcsolatban az ítélőtábla szükségesnek tartja a felperes kártérítési igények a részletezését. A felperes keresetében eredetileg négyféle tételben igényelt kártérítést az alperestől: az elázott asztalok, padok helyreállítási munkálatainak, illetve magának a pince állagának a helyreállítási költségeit, a hordókban bekövetkezett kár és az elmaradt pincevendégségek folytán jelentkező jövedelem kiesés megtérítését kérte azzal, hogy a borokban bekövetkezett kár megtérítése iránti igényét a borvizsgálati eljárás eredményéhez képest fogja előterjeszteni. A felperes borkészletének az Országos Borminősítő Intézet vizsgálati eredménye (40038/2008/13/F/
53. szám) szerinti romlása a perben 13.G.40.174/2010/31/A/
54. szám alatt becsatolt C.J. szakértő által készített szakvélemény szerint nem áll okozati összefüggésben a pince beázásával. Ezzel ellentétes, a hivatkozását alátámasztó bizonyítékot a felperes a perben nem szolgáltatott, ezért a borkészletben bekövetkezett károsodás vonatkozásában alperesnek a Ptk.
55. §