← Magyarország

Gf.30385/2014/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.385/2014/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Hölczl Krisztina jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Farkas és Nagy Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: Dr. Nagy Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen zálogtárgyból való kielégítés tűrése iránt indított perében, a Debreceni Törvényszék
  2. május
  3. napján kelt, 1.G.40.090/2013/
  4. számú ítélete ellen az alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a
  6. december
  7. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, és mellőzi az alperes kötelezését annak tűrésére, hogy a felperes a ... belterület ... hrsz., természetben ..., ... út
  8. szám alatt található ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga alapján a 34 215 761 (Harmincnégymillió-kettőszáztizenötezerhétszázhatvanegy) Ft tőkekövetelése után járó késedelmi kamatkövetelését is kielégíthesse bírósági végrehajtás útján. Az alperes által a felperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1 416 450 (Egymillió-négyszáztizenhatezer-négyszázötven) Ft-ra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 368 875 (Háromszázhatvannyolcezer-nyolcszázhetvenöt) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság az 1.G.40.090/2013/
  9. számú ítéletével az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes a ..., belterület ... hrsz-ú, természetben ..., ... út
  10. szám alatt található ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga alapján 34 215 761 Ft összegű tőke, és ezen összeg után
  11. február
  12. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegével egyező késedelmi kamata, továbbá 3 301 218 Ft lejárt késedelmi kamat erejéig a követelését bírósági végrehajtás útján kielégítse. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 800 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes és a perben nem álló J. Kft. között
  13. június
  14. napján létrejött .../
  15. számú bankhitel szerződés alapján a felperes és a J. Kft.
  16. augusztus
  17. napján .../
  18. szám alatt 100 000 000 Ft,
  19. március
  20. napján pedig a .../
  21. szám alatt 30 000 000 Ft kölcsön folyósítására kötöttek kölcsönszerződést. A .../
  22. számú hitelszerződés biztosítékaként a hitelszerződés alapján nyújtott kölcsönök biztosítására
  23. június
  24. napján a felperes, mint zálogjogosult, valamint a perben nem álló alperes és I.né B.K.I., mint zálogkötelezettek 65 000 000 Ft keretösszeg erejéig keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak a felperes javára a zálogkötelezettek 1/21/2 arányú tulajdonát képező 4200 ..., ... út
  25. szám alatt található ingatlanra. A J. Kft.
  26. január
  27. napja óta felszámolás alatt áll. A felperes a felszámolási eljárásban bejelentette a
  28. január
  29. napján fennálló hitelezői igényként - többek között - a .../
  30. számú bankhitel szerződéshez kapcsolódó kölcsönszerződésekből eredő követelését, mindösszesen 220 770 490 Ft tőke, 1 502 803 Ft ügyleti kamat, 96 229 000 Ft késedelmi kamat, 276 580 Ft és 314,42 euró díj, jutalék, követelés és 172 757 629 Ft függő követelés összegben. Ezekből a perbeli .../
  31. számú kölcsönszerződés alapján 63 786 347 Ft tőke, valamint ennek a
  32. január
  33. napjáig számított 463 657 Ft ügyleti kamata, 99 840 Ft ügyleti díj, a .../
  34. számú kölcsönszerződés alapján 30 000 000 Ft tőke, 238 958 Ft
  35. január
  36. napjáig keletkezett ügyleti kamat, és 36 000 Ft ügyleti díj követelést nevesített. A felperes valamennyi tőke, ügyleti díj és ügyleti kamat követelése vonatkozásában bejelentette a
  37. január
  38. napjától a tényleges megtérülésig számított késedelmi kamatkövetelését is, jogfenntartással, az összegszerűség pontos meghatározása nélkül. A forint tartozás vonatkozásában a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékében határozta meg a kölcsönszerződések VI. fejezet
  39. pontja szerint alkalmazandó Általános Üzleti Feltételek XIII. fejezetének 13.
  40. pontja és a Kondíciós lista VIII. pont
  41. pontja alapján. A
  42. február
  43. napján kelt hitelező igénybejelentés
  44. február
  45. napján lett kézbesítve a felszámoló részére. A felperesnek a .../
  46. számú szerződés alapján fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoga 65 000 000 Ft erejéig bejegyzésre került a perbeli ingatlan tulajdoni lapjára. A tulajdonosok az ingatlan tulajdonjogát a
  47. január
  48. napján kelt ajándékozási szerződéssel az alperesre átruházták, az alperes tulajdonjoga az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzésre került. A felszámoló a felperes Cstv. 49/D. §-ába besorolt követelése részbeni kiegyenlítésére
  49. január
  50. és
  51. január
  52. napja között összesen 198 206 961 Ft-ot fizetett ki a felperesnek. A
  53. február 13-ai állapot szerint a felperesnek a .../
  54. számú, valamint a .../
  55. számú kölcsönszerződésekből összesen 34 215 761 Ft összegű tőkekövetelése maradt fenn. A felperes a
  56. április
  57. napján kelt, az alperes által
  58. május
  59. napján átvett levelével az alperest felszólította a teljesítésre, felszólítása azonban eredménytelen maradt. A felperes keresetében a bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoga alapján kérte az alperes kötelezését annak tűrésére, hogy a perbeli ingatlan vonatkozásában kielégítse a követeléseit, amely 45 329 311 Ft tőkéből, és ennek a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegével egyező késedelmi kamatból állt. Előadta, hogy az alperes az ajándékozási szerződéssel az ingatlan 1/1-ed arányú tulajdonjogát jelzáloggal terhelten szerezte meg. A felszámolási eljárás miatt a felperesnek a J. Kft-vel szemben fennálló összes követelése lejárttá vált, így a keretbiztosítéki jelzálogjog tekintetében is megnyílt a biztosítékból történő kielégítés iránti igénye. A felperes a felszámolási eljárásban történt részbeni megtérülésekre figyelemmel többször leszállította a keresetét. A
  60. április
  61. napán,
  62. sorszám alatt érkeztetett beadványában az alperest 45 329 311 Ft tőke után
  63. április
  64. napjától
  65. július
  66. napjáig terjedő, a mindenkori alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamata, 36 485 552 Ft tőke után
  67. július
  68. napjától
  69. február
  70. napjáig az előbbi módon számított késedelmi kamat, valamint 34 215 761 Ft tőke és annak
  71. február
  72. napjától számított késedelmi kamata vonatkozásában kérte az alperes kötelezését az ingatlanból való végrehajtás tűrésére. Alperes az ellenkérelmében eleinte a felperesi kereset összegszerűségét is vitatta, utóbb a követelés tőkeösszegét nem vitatta, de kérte a késedelmi kamatkövetelésre irányuló kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a felszámoló nem vette nyilvántartásba a felperes késedelmi kamatkövetelését, azok nem szerepelnek az adós gazdálkodó szervezet közbenső mérlegeiben. Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét alaposnak találta. A perbeli adatok alapján megállapította, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlan tulajdoni lapjára a felperes javára 65 000 000 Ft keretösszeg erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog volt bejegyezve, a biztosított követelés a részbeni kielégítésekre tekintettel
  73. február
  74. napjától 34 215 761 Ft tőkeösszegben állt fent. Megállapította, hogy a felperes a perben a hitelezői igénybejelentéssel és a felszámoló nyilatkozatával igazolta, hogy
  75. január
  76. napi kezdő időponttal a keresetben megjelölt mértékű késedelmi kamatigényét is bejelentette a felszámolási eljárásban, az csupán azért nem került nyilvántartásba vételre, mert a további bejelentéseiben azt nem számszerűsítette, a felszámoló azonban nem vitatta azt, hogy a felperes késedelmi kamat iránti igénye a bejelentett mértékben fennáll. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy miután a Cstv.
  77. §

(3)bekezdése szerinti 180 napos teljesítési határidő elmulasztásához kapcsolódó jogvesztés nem a nyilvántartásba vételhez, hanem az igénybejelentéshez fűződik, a késedelmi kamattal kapcsolatos hitelezői igénybejelentés pedig megtörtént, ezért erre vonatkozóan nem következett be a jogvesztés. Az alperes a Ptk. 255. §
(1)bekezdése alapján a tőkeösszeg és a késedelmi kamat erejéig köteles tűrni a végrehajtás útján történő kielégítést. Az elsőfokú bíróság kiszámította a felperes lejárt késedelmi kamatkövetelésének az összegét, és azt a
  1. április
  2. napján fennálló 45 329 311 Ft tőketartozás után
  3. július
  4. napjáig összesen 1 244 383 Ft, míg 36 485 552 Ft után
  5. július
  6. napjától
  7. február
  8. napjáig összesen 2 056 835 Ft, mindösszesen 3 301 218 Ft összegben állapította meg. Mivel a felperes a perben a keresetét a felszámolási eljárásban történt megtérülésekre tekintettel szállította le, ezért a leszállított értékek vonatkozásában nem minősül pervesztesnek. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp.
  9. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes perköltsége megfizetésére. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részben történő megváltoztatását, és a felperes keresetének a késedelmi kamatok tekintetében való elutasítását. Előadta, hogy a felperes a
  1. sorszámú beadványa
  2. pontjában arra hivatkozott, hogy a hitelezői igénybejelentésében az érvényesíteni kívánt késedelmi kamatköveteléssel kapcsolatban jogfenntartással élt, az alperes álláspontja szerint azonban a jogfenntartó nyilatkozat megtétele nem tekinthető hitelezői igénybejelentésnek. A keresetlevélhez 7/
  3. számú mellékletként csatolt hitelezői visszaigazolásban a felszámoló a jelen perrel érintett kölcsönszerződésekkel összefüggésben a késedelmi kamatként bejelentett hitelezői igényt nem igazolt vissza, a visszaigazolással szemben a felperes kifogást nem terjesztett elő. A Debreceni Törvényszék által jóváhagyott I., II. és III. számú közbenső mérlegek tanúsága szerint a felperes - a Cstv.
  4. §
(2)bekezdésének, és a 37. §
(2)bekezdésének megfelelő módon - a felszámolási eljárásban nem jelentette be a késedelmi kamatigényét, ezért a felperes követelése a késedelmi kamatok tekintetében elenyészett. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Utalt arra, hogy a felperes a hitelezői igényt bejelentő nyilatkozatában jelezte a felszámolónak, hogy érvényesíteni kívánja a késedelmi kamatkövetelését is, azaz azt bejelentette, csupán azért nem került a kamatigénye számszerűsítésre, mivel nem ismerte a teljesítés, illetve a zárómérleg pontos időpontját. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felszámolási eljárásban a felperes bejelentette a késedelmi kamatkövetelésen alapuló hitelezői igényét is, és az visszaigazolásra is került. Miután a felperes a
  1. április
  2. napján kelt levelében felhívta az alperest a teljesítésre, 8 munkanapot biztosítva neki, de ez a határidő eredménytelenül telt el, ezért
  3. április
  4. napját kell tekinteni az alperes késedelembe esése kezdő időpontjának. Utalt arra, hogy a felperes a keresetlevél 1.
  5. pontjában is jelezte, hogy a lejárt és esedékes tőke után a tényleges megtérülésig késedelmi kamatot kíván érvényesíteni a Kondíciós lista
  6. pontja szerint. A fellebbezés megalapozott. Az alperes fellebbezésében arra hivatkozva kérte a felperes keresetének a késedelmi kamatok tekintetében történő elutasítását, hogy azok nem tekinthetők a felszámolási eljárásban bejelentett, és visszaigazolt hitelezői követelésnek, így azokra az alperes helytállási kötelezettsége nem terjed ki. Az elsőfokú bíróság azonban a hitelezői követelés tőkeösszegén túl nem a
  7. február
  8. napján kelt hitelezői igénybejelentéstől számított késedelmi kamatok, mint felperesi követelés kielégítésének a tűrésére kötelezte az alperest, hanem az alperesnek címzett felperesi felszólítástól számított késedelmi kamatok kielégítésének a tűrésére. Az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségét tehát az elsőfokú bíróság a felperes
  9. sorszámú beadványa szerinti keresetmódosítás alapján, az alperes „saját fizetési késedelme bekövetkeztétől" számította, mintahogyan ezt a felperes a fellebbezési ellenkérelmében is kifejtette. A zálogjog járulékos jellege folytán azonban a zálogtárgy tulajdonosa csupán a zálogtárggyal biztosított követelés és annak járulékai erejéig tartozik felelősséggel. Nem vitásan a dologi kötelezett megteheti azt, hogy önként kielégíti a biztosított követelést, és ezzel elhárítja a zálogtárgynak a jogosult kielégítése érdekében történő értékesítést, ez azonban nem lehet kötelezettsége a Ptk.
  10. §
(1)bekezdése értelmében. A felperesnek az alpereshez címzett,
  1. április
  2. napján kelt levele csupán erre a lehetőségre történő felhívásként értelmezhető, amely felhívás nem keletkeztetett az alperes részére fizetési kötelezettséget, és természetesen nem eredményezte az alperes késedelmét, ennek következtében késedelmi kamatfizetési kötelezettségét sem. Az elsőfokú bíróság tehát tévesen kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy a felperes az általa meghatározott tőkeösszegek után a
  3. április
  4. és
  5. február
  6. napja közötti időszakra tőkésítve 3 301 218 Ft összegben kiszámított,
  7. február
  8. napjától pedig a mindenkori jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegével egyezően megállapított késedelmi kamata erejéig a követelését bírósági végrehajtás útján kielégítse. Az ítélőtábla mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét - az alperesnek a felperesi tőkekövetelés utáni kamatkövetelés erejéig a kielégítés tűrésére kötelező rendelkezést - megváltoztatta a Pp.
  9. §-ának
(2)bekezdése alkalmazásával, és a felperes keresetét ebben a részében elutasította. Az ítélőtábla csupán az alperes fellebbezési hivatkozásaival összefüggésben mutat rá az alábbiakra. A jelen eljárásban még alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 251. §
(1)és
(3)bekezdése szerint a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is. A zálogjog - mivel a jogosult követelésének a biztosítását szolgálja - terjedelme is a biztosított követeléshez igazodik. A biztosított követelés kötelezettje felszámolás alá került, ezért a jogosulti követelés mértékének a meghatározásánál a Cstv. speciális rendelkezéseit is figyelembe kellett vennie a bíróságnak. Az ítélőtábla osztja az alperes fellebbezési hivatkozását a tekintetben, hogy a két perbeli kölcsönszerződésből eredő tőkekövetelés késedelmi kamataira vonatkozó felperesi hitelezői igénybejelentés nem felelt meg a Cstv-ben megszabott feltételeknek, a felperes ezen késedelmi kamatkövetelését mint hitelezői igényt nem érvényesíthette a zálogtárgy tulajdonosával szemben. A Cstv. 35. §
(2)bekezdés b.) pontja valóban lehetővé teszi azt, hogy a pénztartozások után az eredeti lejárati időtől kezdve a kiegyenlítésig, vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig késedelmi kamatot érvényesíthessen a hitelező. A Cstv. 37. §
(2)bekezdése azonban ezekre a felszámolás alatt keletkezett, és felszámolási költségnek nem minősülő követelésekre is irányadó, azaz a hitelezőnek a felszámolási eljárás alatt keletkezett késedelmi kamatkövetelését is be kell jelentenie összegszerűen a felszámolónak az esedékessé válást követő 40 napon belül, és ha a 180 napos bejelentési határidőt elmulasztja, ez a Cstv. 37. §
(3)bekezdése szerint jogvesztéssel jár. A hitelezőnek tehát ahhoz, hogy az összegszerűen nem meghatározott és jogfenntartással bejelentett késedelmi kamatkövetelése vonatkozásában is a Cstv. 3. §
(1)bekezdés c.) pontja szerinti hitelezővé válhasson, a bejelentett hitelezői igényének tőkeösszege után járó késedelmi kamatkövetelését időnként, maximum a 180 napos igénybejelentési határidő leteltét megelőzően, összegszerűen meghatározva is be kellett volna jelentenie a felszámolónak, az az után számított regisztrációs díjat meg kellett volna fizetnie, és csak akkor vált volna ezen követelések tekintetében is a Cstv. 3. §
(1)bekezdés c.) pontja szerinti hitelezővé, ha a felszámoló a késedelmi kamatkövetelését is, mint hitelezői igényt összegszerűen visszaigazolja. A késedelmi kamatkövetelés vonatkozásában a jogfenntartás bejelentése a felszámoló felé önmagában nem eredményezi azt, hogy ez a hitelezői igény szabályszerűen bejelentett hitelezői igénnyé válik, így a felperesnek a tőkekövetelés után számított késedelmi kamatkövetelése kielégítésének a tűrésére az alperes nem volt kötelezhető. Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása folytán módosult a felek pervesztességének-pernyertességének az aránya is. A felperes 9,6 %-ban pervesztes lett, ezért az ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségviseléséről szóló rendelkezését is akként, hogy az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1 416 450 Ft összegre leszállította. Az alperest a felperes 9,6 %-os pervesztessége figyelembevételével a felperes által lerótt kereseti illetékből 1 356 000 Ft felperes részére történő megfizetésére kötelezte, valamint a felperesnek az elsőfokú bíróság által megítélt elsőfokú, jogtanácsosi munkadíjból álló elsőfokú perköltség összegét is 270 000 Ft-ra mérsékelte, és az alperes fizetési kötelezettségébe beszámította az alperes részleges pernyertessége folytán a felperes által megfizetendő, az alperes jogi képviselőjének a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja,
(5)bekezdése, és a 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján 165 000 Ft + áfa = 209 550 Ft összegű másodfokú perköltség összegét, és az alperest a különbözetként jelentkező 1 416 450 Ft összeg megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért a felperest kötelezte az alperesnek a másodfokú eljárással felmerült, a fellebbezésen lerótt 264 100 Ft fellebbezési illetékből, valamint az alperes jogi képviselőjének a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja,
(5)bekezdése, és a 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján 82 500 Ft + áfa = 104 775 Ft összegben megállapított ügyvédi munkadíjából álló, mindösszesen 368 875 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. Debrecen,
  1. december hó
  2. napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Görög Attila sk bíró A kiadmány hitelül: Kiadó

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.