Bf.92/2013/63 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. fordulat és

(3)bekezdés. A fegyházbüntetés mértékét 6 (hat) évre felemeli, a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. A vádlott előző neve: .... Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 72.579,- (hetvenkilencezer- ötszázhetvenkilenc) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék a 2013. január hó 16. napján kelt 14.B. 1510/2010/92. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki visszaélés kábítószerrel bűntette kísérletében (1978. évi IV. tv. 282/A.§

(1)és

(3)bekezdés), ezért mint többszörös visszaesőt 4 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére téves minősítés miatt és a büntetés súlyosítása érdekében. A vádlott felmentésért fellebbezett, egyben kifogásolta, hogy a bíróság távollétében hozta meg az ítéletet, eljárási jogaival nem élhetett, az ítélet hatályon kívül helyezését is kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 950/2010/

1. számú átiratával az ügyészi fellebbezést helytálló indokainál fogva fenntartotta, az átirat elkészítésének időpontjában a vádlott nyilatkozata még nem állt rendelkezésére. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte és értékelési körében vonta. Azok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekményt azonban tévesen minősítette forgalombahozatal kísérleteként. Az 1/
2. számú Jogegységi Határozat értelmében a vádlotti magatartás kereskedésként értékelendő. A tényállás rögzíti, hogy a vádlott célja az volt, hogy a megszerzett kábítószer forgalomba hozatala révén nyereséget realizáljon, melyből a kereskedésre kell következtetést vonni. A súlyosabb elkövetési magatartásra, a befejezett alakzatra és a számos nyomatékos súlyosító körülményre figyelemmel a vádlottal szemben a büntetés jelentős súlyosítása indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla nyilvános ülésen - melyen bejelentette részvételét - az ítéletet oly módon változtassa meg, hogy a vádlott cselekményét jelentős mennyiségre kereskedéssel elkövetett visszaélés kábítószerrel bűntettének minősítse, a kiszabott büntetést súlyosítsa, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A vádlott az eljáró tanács ellen elfogultsági kifogást jelentett be, a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bkk.10.031/2014/
3. számú végzésével a 2.Bf. tanács kizárását megtagadta. A vádlott kérte Németországban töltött büntetéséből Magyarországra szállítását, mert a nyilvános ülésen részt kívánt venni, terhelti jogait - melyben az elsőfokú eljárásban véleménye szerint lényegesen korlátozva volt - gyakorolni kívánta. A Fővárosi Ítélőtábla a jogszabályi előírásnak megfelelően a terhelt ideiglenes átadása iránt intézkedett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon keresztül, melyhez a Müncheni Államügyészség hozzájárult. (
4. alatti irat). Az átszállítás érdekében európai elfogatóparancsot bocsátott ki, biztosította a szükséges adatokat, és kötelezettségeket vállalt. Ezen intézkedések időtartama a másodfokú eljárás tartamát lényegesen meghosszabbította. A nyilvános ülésen a vádlott ismételten előadta az elsőfokú eljárással kapcsolatos kifogásait, az ott előterjesztett bizonyítási indítványait is előterjesztette. Indítványozta a Budapesti XX., XXI. és XXII. Kerületi Bíróság 18.P. 23495/
5. számú ügyiratának beszerzését annak igazolása céljából, hogy az ott lefolytatott eljárásban tanú1 más tartalmú vallomást tett, mely jelen ügyben tett nyilatkozatát gyengíti, az ő védekezését viszont megerősíti. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú eljárásban elutasított bizonyítási indítványokat a polgári eljárás iratainak beszerzésére tett indítvánnyal együtt mint alaptalant elutasította, további bizonyítás felvétele végett az ügyet nem tűzte tárgyalásra. Az ügyész perbeszédében az átiratban foglaltakat azzal egészítette ki, hogy a vádlott fellebbezésének utóbb érkezése miatt arra írásban reflektálni nem tudott, ugyanakkor azt alaptalannak tartotta. Az elkövetéskori törvénynél az új Btk. nem kedvezőbb, mert a többszörös visszaeső, 4 év 6 hónap tartamú szabadságvesztésre ítélt vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből ki kellene zárni, ezen túl többszörös és különös visszaesővel szemben csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet a büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetést kiszabni, mely jelen ügyben nem merült fel. Mindezért indítványozta az elkövetéskori jogszabály alkalmazását. Egyebekben az átiratban foglaltakat fenntartotta. A vádlott védője perbeszédében fellebbezését fenntartotta. Sérelmezte, hogy a törvényszék nem adta indokát a bizonyítási indítványok elutasításának. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a függőség körében is helytelen álláspontra jutott. Figyelemmel arra, hogy a terhelt tagadta a cselekmény elkövetését, elsődlegesen felmentésre tett indítványt, másodlagosan a 8 éves időmúlásra figyelemmel az ítélet helybenhagyását kérte. A vádlott ismételten előterjesztette eljárási kifogásait, sérelmezte, hogy az eljárás Magyarországon került lefolytatásra, véleménye szerint jogai gyakorlásában akadályozva volt, távollétében hozott a bíróság ítéletet, a hanganyag többszöri kérése ellenére sem került kiadásra számára, a felkészülésben akadályozva volt. Álláspontja szerint a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem határozta meg előre a bizonyítási cselekmények sorrendjét, nem került elbírálásra azon kérelme, hogy tanú1-t a védelem hallgathassa ki először, illetve először kérdésekre válaszoljon. szakértő1 igazságügyi orvos-szakértő véleményét továbbra sem tartotta elfogadhatónak, mert azt a Be. rendelkezéseivel ellentétben a szakértő egyedül készítette. szakértő2 szakértő súlyosan elfogult volt vele szemben, amely miatt szakértő3 pszichológus szakértő már nem is tudta megvizsgálni, mert megszakította a vizsgálatot. Az Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleményét sem tartotta irányadónak. Kizárólag szakértő4 és szakértő5 orvos-szakértők által jegyzett vélemény felelt meg álláspontja szerint a szakma szabályainak, amely függőségét megállapította. Érthetetlennek tartotta, hogy amennyiben korábbi ügyében függőként került elítélésre, a szakértők ezen állapotát jelen ügyben miért nem véleményezték. Kifogásolta a vádlott, hogy bizonyítási indítványai anélkül kerültek elutasításra, hogy azt a bíróság megindokolta volna, a törvényszék nem törekedett a tényállás megfelelő tisztázására, az indokolási kötelezettségét sem teljesítette, az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Álláspontja szerint tanú1 tanúvallomását az elsőfokú bíróság anélkül fogadta el, hogy megkísérelte volna az ellentmondások feloldását, nem vette figyelembe azt sem, hogy tanú1 a Németországban folytatott eljárásban azért kapott felfüggesztett büntetést, mert reá vonatkozóan terhelő nyilatkozatot tett, ezért érdektelennek sem tekinthető. Kifejtette, hogy tanú1 vallomásai több lényegi kérdést illetően is következetlenek, így a megbízás időpontját, a csomagtartóban lévő anyag henger vagy zacskó formáját, a telefonok és SMS-ek és a Speeddel kapcsolatos kérdéskört illetően is. Megjegyezte, hogy a tanú az előzményekre vonatkozóan is hamis tartalmú előadást tett. A minősítés körében a kereskedés megállapítását nem tartotta összeegyeztethetőnek az 1/
6. Jogegységi Határozat rendelkezéseivel, mert a haszonszerzésre törekvés nem érhető tetten, a vásárlásra vonatkozó adatok is teljesen megalapozatlanok. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az általa megjelölt ítéleti anomáliákat oldja fel az említett kérdéskörökben, illetve adjon számot arról is, hogy a történeti tényállásban rögzített azon megállapítások, hogy ő a kábítószert hol és miként szerezte be, milyen bizonyítékon nyugszanak. Az általa készített utolsó szó jogán figyelembe venni kért - lényegében vallomását és kifogásait tartalmazó - nyilatkozatot felolvasta és becsatolta. Felmentését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. A

1. január hó 16.-i tárgyalásról készült
2. számú jegyzőkönyv tévesen tartalmazza a jelenlévők között a vádlott nevét, mely nyilvánvaló elírás, mert később rögzíti, hogy a vádlott nem jelent meg. A büntetőeljárás a német hatóság felajánlása alapján a legfőbb ügyész részéről átvételre került. Az
3. évi XXXVIII. tv.
4. §-a szerint külföldi állam hatósága előtt folyó büntetőeljárás e hatóság megkeresése alapján akkor vehető át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár. A terhelt magyar állampolgár, ezért az eljárás lefolytatása Magyarországon törvényesen került sor. A vádlottat jogai gyakorlásában az elsőfokú bíróság nem korlátozta, állításával ellentétben vallomástételi jogával élt, számtalan bizonyítási indítványt, beadványt terjesztett elő, valamennyi vádirati állításra tételesen reagált, az eljárás aktív résztvevője volt. Az irat megismerésében sem volt korlátozva. Bár az eljárás során készített hanganyag kiadásának elmaradását többszörösen sérelmezte, az ítélőtábla a
5. számú jegyzőkönyv
6. oldalán írtakból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelte el hangfelvétel készítését, ezért a vádlotti hivatkozás alaptalan. A Be. 285.§

(2)bekezdése szerint az ügyész, illetve a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítási cselekményekről és azok sorrendjéről a tanács elnöke az ügyész, illetve a vádlott és védő indítványainak figyelembevételével határoz. A

(3)bekezdés szerint a bizonyítási indítvány elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, azt az ügydöntő határozatban bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni. A

(4)bekezdés szerint az ügyész által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és védő által indítványozott bizonyítás felvételét. Jelen ügyben a tanács elnöke meghatározta a bizonyítási cselekményeket és azok sorrendjét, és aszerint folytatta a bizonyítási eljárást, ekörben indokolási kötelezettsége nincs. A vádlotti bizonyítási indítványok elutasításra kerültek, melyet vádlott az érdemi határozat ellen bejelentett fellebbezésben sérelmezett. A Be. 295.§

(1)bekezdése szerint az ügyész a vádlott és a védő indítványára a tanács elnöke engedélyezheti, hogy a tanút először az ügyész és a védő kérdések feltevésével hallgassa ki. A Be. 293.§

(1)bekezdés a.) pontja szerint ha a tanú kihallgatását az ügyész indítványozta, a tanút előbb az ügyész hallgatja ki, ezt követően a tanúhoz a vádlott és a védő kérdéseket intézhet. Figyelemmel arra, hogy tanú1 kihallgatását az ügyész a vádiratban indítványozta, eljárásjogilag nem is lett volna lehetséges a védő vagy a vádlott általi első kikérdezése, ahogy azt a vádlott kívánta volna. Nem lényegtelen, hogy erre is kizárólag akkor nyílik lehetőség, ha ezt a tanács elnöke engedélyezi. Kétségtelen tény, hogy a vádlott ilyen tartalommal terjesztett elő kérelmet, amelyről a bíróság alakszerű végzést nem hozott, a pervezetésből kitűnően - a Be. szabályainak helyes alkalmazásával a bíróság erre nem látott lehetőséget. A Be. 281.§

(9)bekezdése szerint a bíróság a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottal szemben - ha az előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni - az eljárást befejezheti, az ügydöntő határozatot a meg nem jelent vádlottal kézbesítés útján közli. A vádlott a

1. november hó 5-i határnapon még jelen volt, ezt követően
2. alatt becsatolt beadványában kérte, hogy a bíróság az ítéletet távollétében hozza meg, mert Németországban vizsgálati fogságba került. Ezt követően került sor az előző tárgyalásról készült jegyzőkönyv és beadványa ismertetése után az ítélet kihirdetésére. Az ítélet németországi fogvatartása helyén kézbesítésre került részére, mely ellen a törvényes határidőben joghatályos fellebbezést terjesztett elő. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. A vádlott által előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította, az ítéletben a
3. oldal
4. bekezdésében ezt szűkszavúan, de indokolta. Tekintettel arra, hogy ezen indítványokat a vádlott a másodfokú eljárásban is előterjesztette, az indítványok elutasítását az ítélőtábla lentebb részletesen indokolja. A beszerzett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság logikusan értékelte, mérlegelte. Nem használt fel olyan bizonyítékot, így orvos-szakértői véleményt sem, amely törvénytelenül került beszerzésre. Az e körben kifejtettekkel az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. A vádlott elmeállapotával kapcsolatban adott igazságügyi orvos-szakértői véleményt az eljárási szabályoknak megfelelően (Be. 101.§

(2)bekezdés) valóban két szakértő készíti és jegyzi, mely nem jelenti egy időben történő eljárásukat, a Be. szövege két szakértő alkalmazásáról szól. Arra vonatkozóan, hogy szakértő6 szakértő nem működött közre a vélemény elkészítésében, a vádlotti állításon kívül nem merült fel adat. Ekörben az elsőfokú bíróság szakértő1 szakértő előadását helyesen fogadta el. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a tényeket tanú1 vallomására alapította, amely a vádlotti állásponttal ellentétben más elfogadott bizonyítékokkal is alátámasztott volt. Ehelyütt javítja az ítélőtábla az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében szereplő okirati bizonyíték megnevezést, mely helyesen Passaui Ügyészség 313 Js 12286/
3. számú vádirata. Kétségtelen tény, hogy a németországi eljárásban tanú1 büntetésének kiszabása során a bíróság figyelemmel volt azon körülményre, hogy megnevezte megbízóját, büntetése tartama ennek figyelembevételével került meghatározásra.(nyomozati iratok
4. oldalán elfekvő Passaui Bíróság
5. március hó
6. napján kelt Ds 313 Js 12286/
7. számú ítélete, mely határozattal tanú1t nem csekély mennyiségű kábítószer szándékos, engedély nélküli behozatala és nem csekély mennyiségű kábítószerrel folytatott engedély nélküli kereskedelemhez nyújtott bűnsegély miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását felfüggesztette) Erre figyelemmel vallomása valóságtartalmát fokozottan kellett vizsgálni, mely kívánalomnak az elsőfokú bíróság eleget tett. A tanú elfogadott vallomásában olyan ellentmondást a másodfokú bíróság sem észlelt, amely hiteltelenné tenné állításait, illetve felvetné annak gyanúját, - amelynek a vádlott számtalan alkalommal hangot adott - hogy ügyének kedvezőbb elbírálása, a kiszabott büntetés tartamának csökkentése végett tett reá nézve valótlan tartalmú terhelő nyilatkozatot, illetve a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt adódott lehetőségként számára a vádlottra terhelő tartalmú vallomás. Tény az is, hogy az idő előrehaladtával tanú1 a vádlott felvetéseire már nem tudott érdemben reagálni, melynek kapcsán leginkább a nem emlékszem fordulattal élt, ugyanakkor utóbb is következetes volt abban, hogy a német hatóságok előtt tett gyanúsítotti és jelen eljárásban tett tanúvallomását fenntartotta, mely nyilatkozatokban az ügy lényeges körülményeire vonatkozó ellentmondás nem volt fellelhető, azt alátámasztották a tárgyi bizonyítási eszközök, az okirati bizonyítékok, melyeket az elsőfokú bíróság tételesen elemzett. Az ítélőtábla kiemeli a vádlotthoz köthető szám2 hívószámú telefonról indított SMS-ek és a vádlotti telefonról foganatosított forgalmazások adatait, mellyel kapcsolatos kételyei a másodfokú bíróságnak annak ellenére sem merültek fel, hogy a német hatóság, a Bajor Tartományi Bűnügyi Hivatal (nyomozati irat
8. oldal) közlése szerint a hívószámok vizsgálata programvezérelten, a SIM kártya származási országa szerint (Belgium + 32) történt, ezért nem zárhatók ki hibás számhozzárendelések. A tanú által használt szám1 hívószámú telefonról a vádlott által használt telefonra a nyomozati iratok
9. oldalán fellelhető SMS tartalom szerint tanú1 többek között az alábbi üzenetet is küldte: „ Szia ....! Ne haragudj, hogy megint rossz miattam a napod. Nagyon csúnyán eltévedtem. Kb. 350 km plussz van. Passzau előtt vagyok 190 km-rel. Tényleg bocs, meg sem tudom mondani, hol tévedtem el." Ezen SMS szövegéből nyilvánvaló, hogy a szám2 hívószámú telefon a vádlotthoz rendelhető, a vádlott általi megbízás is egyértelmű, ezen túl a tanú számot ad arról is, hogy eltévedt, ezért lényegesen hosszabb ideig tartott az útja. A vádlott az eljárás menetében számtalan alkalommal sérelmezte, hogy a tanú nem tud számot adni az úton töltött időről, az út hossza az általa elmondottakat nem támasztja alá, ennek igazolására térképeket és km adatokat is közölt. A másodfokú bíróság megítélése szerint a hivatkozott SMS a tanú állításait igazolja, illetőleg nyilvánvaló az is, hogy az SMS-ek tartalma szerint a tanú haladása során folyamatosan tájékoztatja a vádlottat. Kétségtelen tény, hogy más telefonokkal is forgalmaz tanú1, SMS-eket is küld, ez azonban nem jelenti azt, hogy vádlottal nem állt a tényállásban leírtak szerinti kapcsolatban. Lényeges körülmény az is, hogy a vádlotthoz köthető telefon hívószáma a tanú1 által használt autóban az anyósülésen egy szalvétára feljegyezve megtalálható volt a lefoglalt tárgyi bizonyítékok szerint. A nyomozati iratok 389.-
10. oldaláig fellelhető bűnjeljegyzék szerint tanú1tól került lefoglalásra a vádlott Mastercard bankkártyája. Összevetve az okirati és tárgyi bizonyítékokat tanú1 vallomásaival, tanú2 elsőfokú bíróság által elfogadott nyomozati nyilatkozatával, a történeti tényállás bírói bizonyossággal megállapítható. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott - bár folyamatosan sérelmezte tanú1 vallomásainak változtatását - maga sem tett következetes nyilatkozatokat, azokban számtalan ellentmondás volt, melyre magyarázatot ugyan adott, de az az elsőfokú bíróság indokolásának megfelelően nem volt elfogadható. Helyesen foglalt állást a törvényszék a vádlott édesapja, tanú2 vallomása értékelése során is. A szakértői véleményeket is megfelelően értékelte, a vádlott által hivatkozottak nem állják meg a helyüket. A logikai következtetések levonása - mely tényállításokra a vádlott megítélése szerint bizonyíték egyáltalán nem volt - ugyancsak helytálló. Logikai következtetés vonható le arra vonatkozóan, hogy a vádlott szerezte be a kábítószert, célja az volt, hogy a megszerzett kábítószer forgalomba hozatala révén nyereséget realizáljon. A vádlott által felajánlott, és elutasított bizonyítási indítványok többnyire az ügy lényegtelen körülményeire, előzményekre és tanú1 valamint szakértő1 orvos-szakértő szavahihetőségének (hány szakértő vizsgálta a vádlottat) kétségbe vonására irányultak. Egyes indítványok teljesítése esetlegesen előre vihette volna a bizonyítást, így tanú3 vallomása, aki ismeretlen helyen tartózkodása miatt nem volt fellelhető, ellene más eljárásban európai elfogatóparancs került kibocsátásra (nyomozati iratok
11. oldal), a reptéri parkoló kamerafelvétele, melynek beszerzésére a hatóság kísérletet tett, azonban az eltelt időre figyelemmel már nem volt lehetséges, csakúgy, mint a híváslisták beszerzése. tanú3ra irányuló terhelő vallomása a vádlottnak az eljárás menetében fokozatosan alakult ki, amely körülménnyel az elsőfokú bíróság is foglalkozott ítéletében, ezért elvethető volt a reá terhelő vádlotti vallomásrész, elengedhetetlen szükség tanúkénti kihallgatására nem volt, csakúgy, mint a kamerafelvételre és a híváslistákra. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozott tényállás megállapítható volt. tanú4 és édesanyja, tanú5, tanú1né, tanú1 testvére, tanú6, tanú7, tanú8, tanú9, tanú10, tanú11, tanú12 börtönbe látogató hittérítő lelkész vallomása, akik a vádlott szerint tanú1 szavahihetelenségét tudták volna bizonyítani, nem lényegi előzményekre vonatkoztak volna, illetve szükségtelenek tanú1 tárgyi és okirati bizonyítékokkal alátámasztott megállapított szavahihetősége miatt is. A
12. szeptember 24-i orvos-szakértői vizsgálatra a vádlottat előállító őrök, az előszobában munkát végző titkárnő, a folyosón várakozó ügyfél, személy1 ügyvéd kihallgatása ugyancsak felesleges lett volna, mert szakértő1 orvos-szakértő szavahihetősége az eljárásban nem dőlt meg, a szakvéleménnyel szemben támasztott követelmények nemcsak formálisan, hanem érdemben is teljesültek. Ehelyütt rögzíti az ítélőtábla, hogy a védőként eljáró ügyvéd tanúként az eljárásban nem hallgatható ki arról, amiről mint védő szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségben közölt.( Be. 81.§

(1)bekezdés b.) pontja. A nyomozati iratok 1335. oldalára befűzött jegyzőkönyv tartalma szerint az ügyvédjelölt a meghatalmazott védő helyett eljárt. A vádlott olyan okiratok (hotel bejelentők másolatai, reptér alaprajz, Wizz Air légitársaság vádbeli időszakra rendelkezésre álló nyomozati iratban lévő közlésen kívüli adatai, tanú1 tanúval szemben folytatott külföldi eljárások adatai, jegyzőkönyvei) beszerzését is kérte, amelyeknek a másodfokú bíróság megítélése sem volt relevanciája. Nem tartotta indokoltnak az ítélőtábla a Budapesti XX.,XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság polgári iratanyagának beszerzését sem, mert a vádlott által a nyilvános ülésen becsatolt jegyzőkönyv másolat tartalma alapján a polgári eljárásban tanú1 nem tett olyan tartalmú vallomást, amely jelen ügyben a szavahihetőségét megingatta volna. A törvényszék indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, azonban az iratok tartalma alapján kiegészítése indokolt a Be.352.§

(2)bekezdés a./ pontja alapján. Az ítélőtábla által beszerzett születési anyakönyvi kivonat tartalma szerint a vádlott családi neve ......., utóneve ......, utóneve

1. .... napján ...... változott, születési családi neve .... a
2. ...i bejegyzés szerint. (
3. alatti irat) Az elsőfokú ítéletben rögzített előző elítéléseket követően az ítélőtábla rögzíti, hogy jelen ügyben elbírált cselekmény után a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
4. szeptember hó
5. napján jogerős 7.B. 25604/2008.számú ítéletével sikkasztás bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 150000 forint pénzbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés büntetés végrehatását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Elkövetési idő:
6. augusztus.
7. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
8. március hó
9. napján jogerős 21.B. 30417/2013/
10. számú ítéletével mint többszörös visszaesőt magánokirat-hamisítás vétsége miatt 35 nap közérdekű munka büntetésre ítélte. Elkövetési idő:
11. november hó
12. A Traunstein-i Tartományi Bíróság
13. október hó
14. napján a
15. december hó
16. napján elkövetett nem csekély mennyiségű kábítószer engedély nélküli behozatala miatt nem jogerősen 5 év szabadságvesztésre ítélte 2 KLs 120 Js 36129/
17. számú ítéletével. A vádlott ezen ügyben
18. december hó
19. napjától előzetes fogvatartásban volt (
20. alatti irat),
21. október
22. napja óta nem jogerős büntetését tölti, átvételére a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának befejezését követően kerülhet sor.(
23. irat) A rendelkezésre álló vád tényállása szerint a vádlott
24. december hó
25. napján egy magyar rendszámú Chrysler Voyager személygépkocsival 3360 gramm marihuánát és 296 gramm hasist vitt be Hollandiából Németországba, e napon az A8 szövetségi autópályán rendőri ellenőrzés alá vonták. A kábítószer kb. 200 grammos csomagokban volt elrejtve a gépkocsi oldalsó és hátsó burkolatában. A vádlott a gépkocsival Magyarországra kívánt utazni, a kábítószert oda kívánta eljuttatni nyereségszerzési célzattal. A THC teljes mennyiség 243,82 gramm volt. (
26. alatti irat) A történeti tényállás
27. bekezdésében (ítélet
28. oldal
29. bekezdés) a szabadulás dátuma helyesen
30. június hó
31. napja. A fenti helyesbítésekkel teljeskörűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú felülbírálat alapját képezte a Be. 352.§

(2)bekezdése szerint. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A másodfokú bíróságnak állást kellett foglalnia az időközben hatályba lépett új büntető törvényre figyelemmel abban a körben is, hogy a vádlottra a 2012. évi C. tv. (Btk.) rendelkezései nem kedvezőbbek-e, melyet nemlegesen döntött el. Az elkövetéskor hatályos büntető törvény, az 1978. évi IV. tv.282/A.§

(3)bekezdése szerint 5-15 évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a jelentős mennyiségre elkövetett

(1)bekezdésben meghatározott cselekmény. Az új törvény 176.§

(3)bekezdése a jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét (ezen belül a forgalomba hozatalt is) 5-20 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Ugyanezen törvény 38. §

(4)bekezdés a.) pontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra az elkövető, ha többszörös visszaeső és a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani. Az 1978. évi IV. tv. 47.§

(2)bekezdés I. fordulata szerint a vádlott feltételes szabadságra bocsátható, ha a fegyházban végrehajtandó büntetése legalább négyötöd részét kitöltötte. Az elkövetéskor hatályos törvény szerint még nem volt alkalmazandó a középmértékes büntetés kiszabásra vonatkozó elv, melyet a 2012. évi C. tv. a 80.§

(2)bekezdésében fogalmaz meg. Az ügyész által különbségként említett 89.§

(2)bekezdése szerint különös és többszörös visszaesővel szemben a büntetés a 82.§

(1)bekezdés szerint csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető, mely az elkövetéskor is megfogalmazásra került az 1978. évi IV. tv. 97.§

(2)bekezdésében. Ugyanezen törvényhelyek ugyanakkor azt is tartalmazzák, hogy a felső határ az elkövetéskori törvény szerint 15 év, az elbíráláskori jogszabály szerint 25 év, mely ugyancsak lényegi különbség, ezért az elkövetéskori (

1. október hó 15) jogszabály alkalmazása helyes. A Fővárosi Törvényszék hivatkozása a minősítést illetően helytálló, az 1/
2. számú Jogegységi Határozatban foglaltaknak megfelelő. Az ügyész által megállapítani kért kereskedésre bizonyíték nem áll rendelkezésre. A Legfelsőbb Bíróság 1/
3. számú Jogegységi Határozata szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések még a forgalomba hozatalnál is tágabb elkövetési magatartások, folyamatos tevékenységek, rendszeresen ismétlődő adás-vételek által valósulnak meg, mely jelen eljárásban bírói bizonyossággal nem igazolódott. A másodfokú bíróság megítélése szerint a tetten ért tanúnál lévő mennyiség vonatkozásában a forgalomba kerülés tényleges lehetősége megállapítható, a cselekmény ugyanakkor a rendőri beavatkozás kapcsán kísérleti szakban rekedt. Az 1/
4. számú büntető jogegységi határozat szerint a forgalomba hozatal befejezetté akkor válik, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagy a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások hozzájussanak. Forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére hozzáférhetőségének biztosítása akkor is, ha az egyetlen személyen keresztül, egyszeri átadással történik. A kereskedés megállapíthatóságához a mennyiségből önmagában nem vonható le következtetés. csakúgy, mint a vádlott előző elítéléséből. Az elengedhetetlenül szükséges feltétel, a rendszeresség hiányzik. A rendszeresen ismétlődő anyagi haszon érdekében folytatott adásvételek ténye az eljárásban nem volt igazolható. Ehelyütt tér ki az ítélőtábla arra is, hogy vizsgálat alá vonta azt is, hogy a vádlott jelen ügyben elbírált cselekmény nem képez-e természetes egységet a német eljárásban nem jogerősen elbírált cselekménnyel. Az 1/
5. számú és a 6/
6. Büntető Jogegységi Határozatban kifejtettek szerinti feltételek nem állapíthatók meg, mert bár a másik ügyben született ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el a terhelt a cselekményt, természetes egységet csak az azonos tényállásba ütköző magatartások képeznek. Külön törvényi tényállásnak minősül eszerint az
7. évi IV. tv. 282.§ és 282/A.§-a, mely cselekmények egymással valóságos anyagi halmazatot képeznek. A vádlott jelen ügyben az előzetes letartóztatásból
8. január hó
9. napján szabadult,
10. április hó
11. napjáig házi őrizet kényszerintézkedés hatálya alatt állt, ezt követően már szabadlábon volt, a Németországban elbírált bűncselekményt
12. december hó
13. napján követte el, azaz nem teljesül a természetes egység megállapíthatóságához szükséges egymást megszakítás nélkül követő tevékenység sorozat kritérium sem, ezért a cselekmények a természetes egység körébe nem sorolhatók. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék nem jelölte meg sem a rendelkező részben, sem a jogi indokolásban az
14. évi IV. tv. 282/A.§

(1)bekezdés III. fordulatát, melyet pótolt, az időközben hatályba lépő

1. évi C. törvényre figyelemmel a Btk. megnevezést
2. évi IV. törvényre javította. A büntetés kiszabás körében az ítélőtábla az alábbiakat rögzíti a vádlottnak a büntetőügy átvétele kapcsán megtett többszöri figyelemfelhívásával kapcsolatban. vádlott azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mintha ügyében német bíróság járt volna el, Németországban pedig az általa elkövetett cselekmény büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés. (Állítását részben a nyomozati iratok 145-
3. oldalára befűzött német kábítószer törvény 30.§-ára alapította, mely szerint aki nem csekély mennyiségű kábítószerre követi el kábítószerrel kapcsolatos cselekményét, kevésbé súlyos esetben a büntetés 3 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés. Az általa ekörben meghivatkozott
4. évi XXXI. törvény, mely Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában
5. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szól,
6. Cikk
7. mondatában azt rögzíti, hogy senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Kiemelendő,hogy ezzel ellentétes szabályt sem az Alaptörvény, sem más jogszabály nem tartalmaz. A Btk. (
8. évi C. tv.) 1.§

(2)bekezdése a törvényesség elveként fogalmazza meg, hogy bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni, amelyről törvény az elkövetés, vagy a 2.§

(2)bekezdése alkalmazása esetén az elbírálás idején nem rendelkezett. A Btk. 3.§

(1)bekezdése szerint a magyar törvényt kell alkalmazni…c.) a magyar állampolgár által külföldön által elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. A vádlott által hivatkozott jogelv tehát nem sérül, reá a magyar törvény szerinti büntetési tétel irányadó. A törvényhozó a cselekményt az elkövetés idején 5-15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendelte büntetni. Az

1. évi IV. tv. 97.§-ában írt felemelt büntetési tétel a többszörös és különös visszaeső vádlottal szemben nem érvényesül, mert a felemelt tétel maximuma is 15 év. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket helyesen sorolta fel, melyek alapján enyhítő szakasz alkalmazására is lehetőséget látott. Az elbírálás óta további 2 év telt el, ezért az időmúlás enyhítő körülmény nyomatéka még nagyobb, a további időmúlásban a vádlott közre nem hatott, alapvető terhelti jogát gyakorolta, amikor a másodfokú nyilvános ülésen részt kívánt venni. További súlyosító körülmény ugyanakkor a vádlott más személyt bűnbe sodró szerepe. Megállapítható továbbá az is, hogy a vádlott jelen cselekménnyel közel egy időben elkövetett cselekményekért (vagyon és közbizalom elleni) utóbb jogerősen elmarasztalásra került. A büntetés kiszabás során irányadó körülményekre és a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel nem tartotta indokoltnak az ítélőtábla a vádlottal szemben enyhítő szakasz alkalmazását, mert olyan különös méltánylást érdemlő okot nem talált, amely az
2. évi IV. tv. 97.§

(2)bekezdésében írtak alkalmazását lehetővé tennék. Ekörben az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A többszörös és különös visszaeső vádlott esetében enyhítő szakasz alkalmazására nincs lehetőség, ezért az ítélőtábla a főbüntetés mértékét 6 évre felemelte. A törvényi minimumhoz közelítő tartam megállapítása során nagy nyomatékkal értékelte a több mint 7 éves időmúlást. Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy a közügyektől eltiltás - melynek tartama megfelelő mellékbüntetésként került kiszabásra, ezért ezt a másodfokú bíróság pótolta. A beszerzett születési anyakönyvi kivonat tartalmának megfelelően a vádlott előző nevét megjelölte. A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a Be. 361.§-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be.381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, annak viselésére a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján a vádlottat kötelezte. Budapest,

1. január hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. január hó
4. napján kelt 14.B.1510/2010/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 92/2013/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. január hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. január hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő